Orvosi Hetilap, 1993. október (134. évfolyam, 40-44. szám)
1993-10-17 / 42. szám - Jobst Ágnes: Bugát Pál, a magyar orvosi szaknyelv megújítója
myalgia rheumatica + aortitis. A kezelést 50 mg prednisolonnal kezdték naponta, amit fokozatosan csökkentettek, mivel a panaszok mérséklődtek. Ezután a vvs. süllyedés és a C-reaktív protein, meg az emelkedett immunglobulinok is normalizálódtak. Három hónap elteltével az aorta falának a megvastagodása megszűnt. A beteg azóta panasz- és tünetmentes. A polymyalgia rheumaticát több kórképtől kell elkülöníteni, melyek közül az alábbiak a leglényegesebbek: polymyositis, polyarthritis, kollagenosisok, endocarditis és malignus folyamatok. Mert a beteg jól reagált steroid kezelésre, elállottak a próbalaparotomiától és az arteria temporalis biopsziájától. A kórképet szövettanilag óriássejtes arteritis jellemzi, de előfordul, hogy a lelet negatív. A kórfolyamat rendszerint az aortaívre és az innen eredő artériákra terjed ki, a hasi szakaszon nagyon ritka. Az ismertetett eseten kívül csak kettőt közöltek. A diagnózis a modern képalkotó eljárások bevezetése előtt nehéz volt, klinikailag csak 1—2%-ban ismerték fel. A feltételezett diagnózist a steroid therapia frappáns hatása is alátámasztotta. Bán András dr. CSALÁDTERVEZÉS A danazol, mifepriston (RU 486) és a Yuzpe-módszer összehasonlító vizsgálata a postcoitalis fogamzásgátlásban. Webb, A. M. C., Russel, J., Eistein, M., Br. med. J., 1992, 305, 927. A postcoitalis fogamzásgátló módszerek széles körű elterjedése a 60-as évekre tehető. Yuzpe és másai alkalmazták először az ösztrogén és progeszteron kombinációját, ezáltal lehetővé vált az ösztrogén dózisának 125-szeres csökkentése, ami a mellékhatások intenzitásának redukcióját is eredményezte. Az ún. Yuzpe-módszer elfogadottá és elterjedté vált a postcoitalis kontracepcióban. A szerzők klinikofarmakológiai randomizált vizsgálataikban a danazolt (2 x 600 mg 12 óránként), mifepristont (1 x 600 mg) és Yuzpe-módszert (etinil-ösztradiol 100 pg, levonorgestrel 500 /tg 2 x 12 óránként) hasonlították össze. 616 reguláris ciklusú nőt (16—45) év vontak be a vizsgálatokba. Regisztrálták a bekövetkezett terhességek számát, a mellékhatások gyakoriságát és intenzitását, valamint a ciklusok időtartamát. A terhességi ráta (95% konfidencia intervallumban) a Yuzpe-, danazol és mifepriston csoportokban sorrendben a következőnek adódott 2,62% (0,86-6,00%), 4,66 (2,15-8,67%) és 0% (0—1,87%). A mifepriston szignifikánsan hatásosabb a danazolnál és Yuzpe-módszernél. A mellékhatások gyakorisága és intenzitása a legnagyobb a Yuzpe-csoportban (70%), míg a danazol csoportban 30%, a mifepriston csoportban 37 % volt. A mifepriston jelentősen prolongálta a vérzés időpontját, 49 esetben meghaladta a 7 napot. A Yuzpe-csoportban ez csak 3 esetben fordult elő. Összefoglalva: a mifepriston igen hatásos, mellékhatásait tekintve jól tolerálható postcoitalis szer, mely számos előnnyel rendelkezik a Yuzpe-módszerrel szemben. A danazol nem tekinthető igazán hatásos és biztonságos szernek. A szerzők javasolják a mifepriston ún. multicentrikus klinikai kivizsgálását a jövőben. Falkay György dr. Misepriston (RU 486), valamint nagy dózisú ösztrogén-progesztogén összehasonlító vizsgálata postcoitalis kontracepcióban. Glaiser, A. és mtsai: N. Engl. J. Med., 1992, 327, 1041. A Yuzpe és Lancee (1977) által javasolt nagy dózisú ösztrogén és progesztogén kombináció postcoitalis kontraceptív szerként való alkalmazása során jelentős mellékhatásokkal (50% nausea, 25% hányás) és változó hatásossággal (0,2—7,4%-ban sikertelen) kell számolnunk. A mifepriston (RU 486) egy szintetikus szteroid, mely antiprogesztogén és antiglukokortikoid tulajdonsága révén igen hatásos abortusindukáló szer a terhesség korai szakaszában. Mivel a progeszteronnak alapvető szerepe van az implantációban, kézenfekvőnek látszott az antiprogesztogén mifepriston hatását és alkalmazhatóságát megvizsgálni a postcoitalis kontracepcióban. A szerzők 800 asszonyt és serdülő leányt (16—45 év) vontak be a randomizált vizsgálatba, melynek során a mifepristont (600 mg) hasonlították össze a hagyományosnak tekinthető ösztrogén-progesztogén terápiával (100 py etinil-ösztradiol, 1 mg norgestrel). A mifepristont egyszeri dózisban, az ösztrogén-progesztogén kombinációt 2 X 12 óránként a coitus után 72 órán belül adagolták. A mifepriston csoportban (n = 402) nem volt terhesség, míg az ösztrogén-progesztogén terápiában részesülők közül (n = 398) 4 terhességet regisztráltak, mely nem jelent szignifikáns különbséget. Lényeges eltérést találtak a mellékhatások vonatkozásában. A mifepristonnal kezelteknél kevesebb volt a nausea (40% vs. 60%) és hányás (3% vs. 17 %) a kezelés napján. A menstruációs ciklus meghoszszabbodása 42%-ban volt észlelhető a mifepriston csoportban, szemben az ösztrogén-progestogén csoporttal, ahol ezt 13%-nak találták. Előnyt jelent a mifepriston számára, hogy egyszeri dózisban mellékhatások miatt nincs lehetőség a második dózis bevételének megtagadására, mint az gyakran előfordul az ösztrogénprogesztogén kezelésnél, ami végül a hatásosság drasztikus csökkenését eredményezheti. Mindezek alapján úgy tűnik, a mifepriston egy hatásos postcoitalis kontraceptív szer, mely ha széles körben elterjed, segít csökkenteni a nem kívánt terhességek, azaz a művi vetélések számát. Falkay György dr. Mifepriston (RU 486) egy abortivum, mely az abortusok megelőzésére szolgál? Grimes, D. A., Cook, R. I. N. Engl. J. Med., 1992, 327, 1088. A szerzők Gaiser és mtsai (N. Eng. J. Med., 1992, 327, 1041) közleményére reflektálva áttekintik a postcoitalis kontracepció módszereit az 1960-as évektől kezdődően. Lényegében 4 különböző módszer, ill. farmakon alkalmazható postcoitalis kontraceptív szerként a coitust követő 72 órában: 1. nagy dózisú etinil-ösztradiol vagy más ösztrogén, 2. orális atikoncipiensek rövid idejű alkalmazása, 3. danazol, 4. intrauterin eszköz. A Franciaországban, Angliában, Svédországban és Kínában regisztrált mifepriston (RU 486) az első antiprogesztogén, mely forgalomba került. A természetes progeszteron hatását receptor szinten blokkolja, ezáltal a terhesség korai szakaszában abortust indukál. Antiglukokortikoid hatásánál fogva használható a Cushingsyndroma és mellékvese carcinoma kezelésében is. Glasser és mtsai vizsgálatai alapján bizonyított, hogy a mifepriston számos előnnyel rendelkezik a hagyományosnak tekinthető ösztrogén-progesztogén kombinációval szemben, mind a mellékhatások, mind a biztonság szempontjából. Alkalmazása során gyakran számolnunk kell a ciklus meghosszabbodásával, mely a terhesség fennállásának gyanúját keltheti, ezáltal a szer hatásosságát illetően bizalmatlanságot ébreszthet, mely az érzékeny és gyors, otthon is elvégezhető, terhességi tesztekkel kiküszöbölhető. A mifepriston farmakológiai hatásmechanizmusát tekintve vita van az irodalomban. Ennek az az oka, hogy vannak, akik — helytelenül — a terhesség kezdetének a fertilizációt tekintik. Tehát, ha a mifepriston meggátolja a fertilizált ovum implantációját, abortívumnak tekinthető. Valójában a terhesség a komplett implantáció után veszi kezdetét, mely a fertilizáció után a 8. napra tehető. Az in vitro fertilizáció során is a terhesség kezdetének azt az időpontot tekintjük, amikor a fertilizált ovum teljes mértékben implantálódott. Miután a mifepriston postcoitalis kontraceptív hatása az implantáció előtt érvényesül, a mifepriston nem tekinthető abortívumnak ezen az alkalmazási területen. Ennek ellenére a szerzők szkeptikusak a mifepriston forgalomba hozatalát illetően az USA-ban. Az abortusz indukáló hatása olyan negatív címkét ragasztott rá, mely más területen való bevezetését is akadályozhatja. Hasonló a helyzet, mint néhány évtizeddel ezelőtt a methotrexat esetében. A methotrexat volt az első valóban hatásos citosztatikum a chomoepithelioma kezelésében, de abortus indukciós hatással is ren-