Orvosi Hetilap, 1994. március (135. évfolyam, 10-13. szám)
1994-03-13 / 11. szám - Nagy Gyula: Dr. Frankl József (1908-1994) emlékezete
IN MEMORIAM Dr. Frankl József (1908—1994) emlékezete Imre: Tőle is búcsúzunk, most már Ő is az orvostörténelem része. íme, eltemettük Őt is, és róla is emlékező sorokat írunk, aki nemrég még maga is a nagy elődök, többek között Kaposi Mór, Plenck József Jakab, Csorba József életét és munkásságát tanulmányozta, és kereste életükben és művükben a mának szólót, a példázatot mindannyiunk számára. Mint ahogy mi is most sorsában, működésében keressük és szeretnénk megtalálni üzenetét hozzánk, hogy folytathassuk és majd tovább adhassuk azt, amit Ő átvett elődeitől és átmentett nekünk. Kiváló orvos, kiváló bőrgyógyász volt. Nyughatatlan, mindenre kíváncsi, minden iránt érdeklődő, fogékony. Élénk szelleme nem hagyta őt meg szorosabban vett szakmája, a bőrgyógyászat sáncaiban, de az orvostörténelem és a szépirodalom művelésére is sarkallta. Könyvek és folyóiratok lapjai rejtik immár mindazt, amit leírt. Nemcsak orvosi könyvek és szakfolyóiratok, de szépirodalmi és kulturális műveké is. Több mint 100 orvosi és közel 100 orvostörténeti munkát publikált itthon és külföldön, magyarul és világnyelveken. írt emellett még verseket, sőt állatmeséket is, melyek mély gondolatvilágában az orvos és az orvostörténész mellett az orvosfilozófusra is ráismerhetünk. Első verseinek gyűjteményét 1941-ben Budapesten adta ki „Őszi hangulat” címmel, egy év múlva megjelent már a következő verseskötete is „Kettesben” címmel, szintén Budapesten. A háborús évek szorongásai és megpróbáltatásai után jött oldódásban szűrte le, hogy „Játék az élet” (drámai költemény, megjelent Pécsett 1946-ban). Meséi helyi somogyi lapok hasábjain jelentek meg előbb, majd több kötetben is, összegyűjtve. Martyn Ferenc rajzaival illusztráltan jelent meg Frankl Józsefnek 1974-ben mesegyűjteménye. Kaposvári évei során kezdett el foglalkozni orvostörténelmi kérdésekkel is. Abban a városban élve, ahol Kaposi Mór született, azon a kórházi osztályon dolgozva, melynek első főorvosa, előde, Kaposi Mór unokaöccse, Ullman Antal volt, érthető, hogy megragadta őt Kaposi Mór élete és működése. Kaposi Mór hiteles születési adatait ő tárta fel és tette közzé még akkor a hatvanas években, mielőtt az AIDS-hez társuló Kaposi-sarcoma az érdeklődés előterébe állította volna e daganatféleség első leíróját. Sokat tett azért is, hogy a világ valós képet alkothasson Kaposi Mórról és működéséről, angolul és franciául is jelentek meg publikációi, Európában és az Egyesült Államokban is e nagy dermatológusról. Nagyon gyümölcsöző együttműködés alakult ki közte és dr. Karl Holubar, a Bécsi Orvostörténeti Intézet igazgatója közt e témakörben. Ezzel a ténykedésével elindított egy olyan folyamatot — mások is kaptak aztán ebben szerepet és többféle törekvés érvényesült ebben —, amely Kaposi Mór öröksége ápolásában ahhoz vezetett, hogy most már a Kaposvári Kórház Kaposi Mór nevét viseli. Kaposi Móron kívül más orvostörténelmi kérdések is foglalkoztatták. E témái kiválasztásában meghatározó volt, hogy Somogyországban volt bőrgyógyász, hiszen „Somogy jeles orvosaival”, vagy bőrgyógyászati jellegű témákkal foglalkozott. így jutott el Plenck József Jakab alakjához és munkásságához is, akit sokat a modern bőrgyógyászat megteremtőjének tartanak. Szintén Holubar professzorral együttműködve dolgozott e témában is. Dr. Frankl József, amikor szépirodalommal vagy orvostörténelemmel foglalkozott, nem elaprózta magát, hanem éppenséggel megsokszorozta önmagát. Orvos volt ő elsősorban, orvos akkor is, ha verset vagy állatmesét írt. Szépirodalmi munkásságán is átsüt egy orvos gondolatvilága. Az orvostörténész munkája pedig szerves része orvosi működésének. Apja is orvos volt Kiskunhalason, ahol ő is született 1908-ban, október 24-én. Orvossá Pécsett avatták 1932-ben. Dr. Berde Károly alatt vált bőrgyógyász orvossá a Pécsi Bőrklinikán. 1937—40-ig sebészként dolgozott Ádám Lajos professzornál, majd dolgozott a Szent István Kórház Bőrgyógyászati Osztályán is. 1944-ben munkaszolgálatot teljesített, majd rövidebb ideig a Budapesti Bőrklinikán működött. Majd újra a Pécsi Bőrklinikára került Melczer Miklós professzor mellé, ahol 1946—49-ig dolgozott. Magántanárrá itt habilitálták 1947. február 6-án „A bőrés nemibetegségek újabb chemotherapiája” tárgykörből, kandidátussá 1962-ben nyilvánították „A lupus problémái a bőr tbc modern szemléletében” c. disszertációja alapján. Még 1948-ban jelent meg „A penicillin és gyakorlati alkalmazása” c. monográfiája. Még ma is idézik őt, ha arról írnak, hogy a szulfonamidoknak magukban is van lázcsillapító hatásuk, a kórokozókra való közvetlen effektusoktól függetlenül. Eredeti nézetei voltak a bőrtuberkulózis gyógyítási elveiről is. Ő írta hazánkban meg az első összefoglaló művet a penicillinről és annak alkalmazhatóságáról. 1949-től egészen nyugdíjba vonulásáig, 1979. január 1-jéig a Kaposvári Kórház Bőrgyógyászati Osztályát vezette. Azt az osztályt, amelyet Ullman Antaltól, Melczer Miklóstól, Lang Miklóstól vett át és vezetett azon a színvonalon, mint nagynevű elődei. Nyugdíjasként is dolgozott, foglalkozott orvostörténeti témákkal is, daganatkutatásai is, állatkísérletek segítségével. Gazdag életének a halál 1994. január 7-én vetett véget. Búcsúzunk Kedves Kollégánktól, az Embertől, az Orvostól, az Orvostörténésztől, az írótól a legszebb magyar epitaphfal, Dsida Jenő versével: „Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejsd el arcom romló földi mását.” Nagy Gyula dr.