Orvosi Hetilap, 1994. március (135. évfolyam, 10-13. szám)

1994-03-13 / 11. szám - Nagy Gyula: Dr. Frankl József (1908-1994) emlékezete

IN MEMORIAM Dr. Frankl József (1908—1994) emlékezete Imre: Tőle is búcsúzunk, most már Ő is az orvostörténe­lem része. íme, eltemettük Őt is, és róla is emlékező soro­kat írunk, aki nemrég még maga is a nagy elődök, többek között Kaposi Mór, Plenck József Jakab, Csorba József életét és munkásságát tanulmányozta, és kereste életükben és művükben a mának szólót, a példázatot mindannyiunk számára. Mint ahogy mi is most sorsában, működésében keres­sük és szeretnénk megtalálni üzenetét hozzánk, hogy foly­tathassuk és majd tovább adhassuk azt, amit Ő átvett elő­deitől és átmentett nekünk. Kiváló orvos, kiváló bőrgyógyász volt. Nyughatatlan, mindenre kíváncsi, minden iránt érdeklődő, fogékony. Élénk szelleme nem hagyta őt meg szorosabban vett szak­mája, a bőrgyógyászat sáncaiban, de az orvostörténelem és a szépirodalom művelésére is sarkallta. Könyvek és fo­lyóiratok lapjai rejtik immár mindazt, amit leírt. Nemcsak orvosi könyvek és szakfolyóiratok, de szépirodalmi és kul­turális műveké is. Több mint 100 orvosi és közel 100 orvos­­történeti munkát publikált itthon és külföldön, magyarul és világnyelveken. írt emellett még verseket, sőt állatmeséket is, melyek mély gondolatvilágában az orvos és az orvos­történész mellett az orvosfilozófusra is ráismerhetünk. Első verseinek gyűjteményét 1941-ben Budapesten adta ki „Őszi hangulat” címmel, egy év múlva megjelent már a következő verseskötete is „Kettesben” címmel, szintén Budapesten. A háborús évek szorongásai és megpróbálta­tásai után jött oldódásban szűrte le, hogy „Játék az élet” (drámai költemény, megjelent Pécsett 1946-ban). Meséi helyi somogyi lapok hasábjain jelentek meg előbb, majd több kötetben is, összegyűjtve. Martyn Ferenc rajzaival il­lusztráltan jelent meg Frankl Józsefnek 1974-ben mese­­gyűjteménye. Kaposvári évei során kezdett el foglalkozni orvostörté­nelmi kérdésekkel is. Abban a városban élve, ahol Kaposi Mór született, azon a kórházi osztályon dolgozva, mely­nek első főorvosa, előde, Kaposi Mór unokaöccse, Ullman Antal volt, érthető, hogy megragadta őt Kaposi Mór élete és működése. Kaposi Mór hiteles születési adatait ő tárta fel és tette közzé még akkor a hatvanas években, mielőtt az AIDS-hez társuló Kaposi-sarcoma az érdeklődés előte­rébe állította volna e daganatféleség első leíróját. Sokat tett azért is, hogy a világ valós képet alkothasson Kaposi Mór­ról és működéséről, angolul és franciául is jelentek meg publikációi, Európában és az Egyesült Államokban is e nagy dermatológusról. Nagyon gyümölcsöző együttműkö­dés alakult ki közte és dr. Karl Holubar, a Bécsi Orvostör­téneti Intézet igazgatója közt e témakörben. Ezzel a ténykedésével elindított egy olyan folyamatot — mások is kaptak aztán ebben szerepet és többféle törekvés érvényesült ebben —, amely Kaposi Mór öröksége ápolá­sában ahhoz vezetett, hogy most már a Kaposvári Kórház Kaposi Mór nevét viseli. Kaposi Móron kívül más orvostörténelmi kérdések is foglalkoztatták. E témái kiválasztásában meghatározó volt, hogy Somogyországban volt bőrgyógyász, hiszen „So­­mogy jeles orvosaival”, vagy bőrgyógyászati jellegű té­mákkal foglalkozott. így jutott el Plenck József Jakab alak­jához és munkásságához is, akit sokat a modern bőrgyógyászat megteremtőjének tartanak. Szintén Holu­bar professzorral együttműködve dolgozott e témában is. Dr. Frankl József, amikor szépirodalommal vagy or­vostörténelemmel foglalkozott, nem elaprózta magát, ha­nem éppenséggel megsokszorozta önmagát. Orvos volt ő elsősorban, orvos akkor is, ha verset vagy állatmesét írt. Szépirodalmi munkásságán is átsüt egy orvos gondolatvi­lága. Az orvostörténész munkája pedig szerves része orvo­si működésének. Apja is orvos volt Kiskunhalason, ahol ő is szüle­tett 1908-ban, október 24-én. Orvossá Pécsett avatták 1932-ben. Dr. Berde Károly alatt vált bőrgyógyász orvossá a Pécsi Bőrklinikán. 1937—40-ig sebészként dolgozott Ádám Lajos professzornál, majd dolgozott a Szent István Kórház Bőrgyógyászati Osztályán is. 1944-ben munkaszol­gálatot teljesített, majd rövidebb ideig a Budapesti Bőrkli­nikán működött. Majd újra a Pécsi Bőrklinikára került Melczer Miklós professzor mellé, ahol 1946—49-ig dolgo­zott. Magántanárrá itt habilitálták 1947. február 6-án „A bőr­és nemibetegségek újabb chemotherapiája” tárgykörből, kandidátussá 1962-ben nyilvánították „A lupus problémái a bőr tbc modern szemléletében” c. disszertációja alapján. Még 1948-ban jelent meg „A penicillin és gyakorlati al­kalmazása” c. monográfiája. Még ma is idézik őt, ha arról írnak, hogy a szulfonami­­doknak magukban is van lázcsillapító hatásuk, a kóroko­zókra való közvetlen effektusoktól függetlenül. Eredeti né­zetei voltak a bőrtuberkulózis gyógyítási elveiről is. Ő írta hazánkban meg az első összefoglaló művet a penicillinről és annak alkalmazhatóságáról. 1949-től egészen nyugdíjba vonulásáig, 1979. január 1-jéig a Kaposvári Kórház Bőrgyógyászati Osztályát vezette. Azt az osztályt, amelyet Ullman Antaltól, Melczer Miklóstól, Lang Miklóstól vett át és vezetett azon a színvonalon, mint nagynevű elődei. Nyugdíjasként is dolgozott, foglalkozott orvostörténeti témákkal is, daganatkutatásai is, állatkísérletek segít­ségével. Gazdag életének a halál 1994. január 7-én vetett véget. Búcsúzunk Kedves Kollégánktól, az Embertől, az Orvos­tól, az Orvostörténésztől, az írótól a legszebb magyar epi­­taphfal, Dsida Jenő versével: „Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejsd el arcom romló földi mását.” Nagy Gyula dr.

Next