Orvosi Hetilap, 1994. július (135. évfolyam, 27-31. szám)
1994-07-10 / 28. szám - Donáth Tibor: A Rinecker-díj története
címen. — Tóth L. 1989 óta mint konziliárius tevékenykedik az intézetben. Az állandóan géphez kötött betegek túlélése merőben új helyzetet teremtett, egyben nagy kihívást jelentett az orvostudomány, etika és a társadalom számára. Első ízben sikerült tartósan életben tartani olyan betegeket, akik gép nélkül biztosan rövid idő múlva meghaltak volna (3. kép). Élnek, de ugyanakkor emberhez méltó életet kellett részükre biztosítani. Az intézet munkatársai új életvezetést dolgoztak ki. Kezdetben biztosítani kellett az oktatást, majd szakmák tanulását, szórakozást. Nagy segítséget jelentett Szegedi M. (1961—986), majd Kígyós Éva pszichológus munkássága. Tudományos megfigyeléseik, a betegek viselkedésének „érdekességei”, továbbá a különleges orvosi tapasztalatok megörökítésre tarthatnak számot. A gépekhez időnként, vagy állandóan ma is 20 beteg kötődik, köztük a legfiatalabb is 35 éves, nem egy azóta is állandóan „csövön át” légzik. Valóban csodálatos az ember, van köztük egyetemet végzett, vannak házasok, többen szültek, szájjal, lábbal megkapó művészi képeket festenek. Külön ki kell emelni az itt dolgozó orvosok, nővérek valóban rendkívül megterhelő, sok lelkierőt igénylő munkásságát, mellyel elviselhetőbbé igyekeznek tenni a labilis pszichéjű betegek nehéz életét. Ugyancsak dicséret illeti meg az éjjel-nappal készenlétben álló műszakiakat, beteghordókat is. A bénult beteget nem lehet meggyógyítani. Sorsa attól függ, hogy a vírus hol és milyen mértékben pusztította el az idegsejteket. A megoldást csak a megelőzés jelenthette hatásos védőoltás felhasználásával. Miután Enders és társai a vírust kitenyésztették, az 1950-es években Salk, Cox, Koprovski és Sabin által előállított oltóanyagokkal sikerült a járványokat felszámolni. Nálunk is az utolsó járvány 1959-ben szűnt meg. Hazánkban vírusvizsgálatokkal, a védőoltás problémáival Döntök, Erdős, Farkas E. Somosi foglalkozott. A különböző védőoltások kérdéseit Budai, Nyerges foglalta össze könyv alakban. 1993 elejétől új oltási rend lépett életbe. A poliomyelitis ugyan ma már teljes egészében felderített, megelőzhető, de végleges legyőzéséig a védőoltásokat rendszeresen alkalmazni kell. Az 1959 után végzett orvosok a rettegett kórt már csak közleményekből ismerhetik meg. Mivel azonban az oltási polip és hozzá hasonló, vírus okozta bénulások előfordulnak, ismeretük ma is aktuális. Markusovszky a kolerajárvány idején keresűen jegyezte meg, hogy „a kolera egyike az emberiség jótevőinek — a járvány idején született meg a közhigiénia ’ ’. A poliomyelitis ha nem is nevezhető „jótevőnek”, kétségtelenül hatott a leküzdésére kibontakozott kutató és gyógyító munkára. A sok fulladozó poliós beteg szenvedésének enyhítése révén kialakult a tartós gépi lélegeztetés módszere, amely ma már sok más betegségben is életmentő. A géphez kötött túlélő betegek újszerű és súlyos gondokat jelentenek, s az itt szerzett tapasztalatok nemzetközi vonatkozásban is számottevők, ezért az egész problémakör megérdemli a magyar orvostörténelemben való megörökítését. Hargitai Rezső dr. A Rinecker-díj története* Ismerkedjünk meg egy magas tudományos kitüntetés hátterével, azon alkalommal, hogy a nemzetközi kitüntetést első ízben kapta meg magyar kutató, tudományos munkássága elismeréseként. A Rinecker-díjról van szó, melynek története rövid ismertetést igényel. Más díjak esetében a díj névhordozója annyira ismert személyiség, gondoljunk itt a Humboldt-, Goethe-, Goncount-díjakra, de akár a Kossuth-, Széchenyi- díjakra, ahol nem szükséges a személyek jelentőségének hangsúlyozása. Nem így a Rinecker-díj esetében. Annak ellenére, hogy a díj quasi precursora a később alapított legnagyobb tudományos elismerésnek, a Nobeldíjnak, a Rinecker név — ellentétben Nobelével — mind a kívülállók, mind a tudományos világ reprezentánsai előtt is úgyszólván ismeretlen. De vonatkozik ez a hiány a német nyelvű lexikonokra, bibliográfiákra, enciklopédiákra is. Magunk számos német lexikonban próbáltuk nyomát lelni a díj alapítójának. De hiába, míg egy würzburgi forrásmunkában bukkantunk rá Franz von Rinecker méltatására. Franz von Rinecker Würzburgban született 1811-ben, ott élt és működött mint orvos 45 évet, de maradandó tudományos eredmény nem fűződik nevéhez. Emlékezetessé teszi azonban személyét korai érettsége, példaként 15 éves, amikor kitüntetéssel érettségizik, és elkezdi medikusi pályafutását, 21 éves korban ledoktorál, 27 évesen full professor, 31 évesen szenátustag az egyetemen, 34 éves, amikor rektorrá választják. Rinecker a farmakológia professzora. Főértéke tudományos szervezőkészsége. Felismerte a fejlődés trendjeit az orvostudományban, a preklinikai és klinikai interakciók jelentőségét, az oktatásba új diszciplínákat vezetett be, önállósítva a bőrgyógyászat oktatását. Külön experimentális fiziológiai tanszéket teremtve, beindította Würzburgban a mikroszkópos kór * Részlet a Magyar Anatómus táraság ’93. dec. 2-án tartott tudományos ülésén elhangzott ünnepi beszédből. Orvosi Hetnap 135. évfolyam 28. szám 1541