Orvosi Hetilap, 1996. május (137. évfolyam, 18-21. szám)
1996-05-19 / 20. szám - Szállási Árpád: Benedek László professzorról "provokatív" szándékkal
Egykori tanítványai, munkatársai viszont ezekre emlékeznek szívesen. Elég Angyal Lajos idézett cikkére (1), a Baltimore-ban élő Udvarhelyi György professzor levelére (21), Bökény György történeti summázatára, vagy Böszörményi Zoltán elbeszélésére utalnunk. Avagy nem voltak-e színésziek és színesek pl. Haynal Imre, illetve Ökrös Sándor professzor előadásai? Attól lettek feledhetetlenül egyéniek. Mások az úgynevezett státusszimbólumok (rang, cím, kitüntetés) kedvelését nehezményezik nála. Mintha a szeretve tisztelt Haynal profeszszor nem írta volna ki kitűnő kardiológiai könyvének bordázatára a vitézi címet! Természetesen Benedek korában. A közismerten szerény (volt neki mire) Korányi Sándor sem szégyellte a bárói rangot. Vagy gondoljunk a közelmúlt Kossuth-díj kultuszára, az angoloknál a „sir”özésre! Bizony általános emberi tulajdonság ez. Schaffer pesti tanszékén mindössze 8 évet tölthetett, Angyal Lajos szerint még a debreceninél is gazdagabb, Pisztora és Bökény szerint szélesebb skálájú teljesítménnyel. Az ember elképedt, ha mindennap vizitelt, rendelt, előadott, vizsgáztatott, szerepelt, este szép szőke színésznő feleségével társadalmi életet élt, korábban balettozott, lovagolt, autót vezetett (akkor még nem volt mindennapos), nem szólva a számtalan időigényes szerkesztői, szakértői, szakma társasági ténykedéséről, mikor alkotta ezt a terjedelmében és minőségében annyira imponáló életművet! A praktikus diagnosztikai módszerek: a pick-up erősítővel és Enckson-fejhallgatóval ellátott koponyakopogtató készülékről, vagy az agy háromdimenziós röntgenfelvételéről nem is beszélve. A kivételes teljesítmény alapfeltételeit találóan összegezte Pisztora főorvos. „Ezek: állandóan magas lánggal lobogó életenergia, gyors eszmetársítás és lényegmegragadó képesség, élénk szereplési, érvényesülési késztetés, intellektuálisan bámulatos memória és ötletgazdagság, ezenkívül páratlan, célirányos szorgalom.” A rendkívüli tehetség „titkát” hasonlóképp fogalmazta meg egy német szellemóriás. Társadalomlélektani, kriminálpszichológiai prognózisainak időszerűségén szinte megdöbbenünk. Pozitív eugenikai problémákkal a náci idők előtt, főleg amerikai tapasztalatok és javaslatok alapján foglalkozott. Vád tehát e téren sem érheti. Az alkoholizmus pusztító hatását kevesen látták, fogalmazták meg nála világosabban. (Az alkoholkérdés mai állásáról... Debrecen, 1924.) Ami a Benedek-iskolát illeti, Pisztora véleményét kell elfogadnunk. Sajnálatos, hogy két legtehetségesebb debreceni tanítványa, az örökléskutató Csörsz Károly, valamint a tanszékesélyes nyelvzseni Thurzó Jenő igen fiatalon hunyt el, míg a laboratóriumi diagnosztika kiválósága 1940-1945 között Szegeden professzor Kulcsár Ferenc, mesterével egy időben hagyta el az országot. Debreceni tanítványa még az individuálpszichológus Máday István, Stief Sándor és a már többször idézett Pap Zoltán. Budapesten Angyal Lajos, Horányi Béla, Juba Adolf, Böszörményi Zoltán és Láng Sándor voltak a legközvetlenebb munkatársai. Sok tanszékvezető elfogadna ilyen illusztris névsort. A későbbi generációból többen Benedek László szuggesztív előadásai, valamint Angyal Lajos „angyali” hatására lettek pszichiáterek, illetve neurológusok. Például a már említett baltimore-i Udvarhelyi profeszszor, valamint a kitűnő pécsi idegsebész Mérei F. Tibor, (16), ahogy ezt leveleikben kifejtették. Hasonlóképp vélekedik a jeles pszichiáter orvos-író Benedek István, továbbá a szakmát historizáló Bekény György főorvos. Végül pár szót a legkényesebb kérdésről: a Schaffer- Benedek-ellentétről, amelyben inkább a különbözőségre kellene helyezni a hangsúlyt. A kosztolányisan extrovertált, szárnyaló fantáziájú, életimádó Benedek és a szövettani realitásokra alapozó, eredetileg agykutató Schaffer nehezen juthatott volna közös nevezőre. Schaffer tudományos teljesítménye egzakt és vitathatatlan, de élete jelentős részét mikroszkóp fölé hajolva töltötte el. Hatvanegy esztendősen került a klinika élére (csak nagy rábeszélésre), illetve betegágy mellé, így az eltérő alkattól függetlenül is érthető, ha diagnosztikájában óvatosabb. Benedek már szakvizsgája előtt idegsebész konziliárius, gránátzáporban elmegyógyász, békében sikerember, a hazai pszichoneurológia utazó nagykövete. Érdekelte a hipnózis és a pszichoanalízis, ezektől sem idegen a szertartás. Schaffer viszont Claude Bernard példáján kutatás közben fantáziáját „a szögre akasztotta”. Az elmondottakból talán kitűnik: Schaffer és Benedek nem kizárták, hanem kiegészítették egymást. Üdvös lenne az utókornak vagy-vagy helyett is-is változatban gondolkodni. Benedek László munkásságát egyébként a Schaffertanítvány Környey István (15), valamint a Kolozsvárról indult Nyírő Gyula professzor, a hazai pszichoneurológia fontos részének tekintette (18). Élete-életműve monográfiás feldolgozásához kívánatos a még emlékező illetékesek sine ira et studio szíves segítsége. IRODALOM: 1. A debreceni és pozsonyi egyetemről szóló törvény. Bp., 1912. - 2. Angyal Lajos: Benedek László (1936-1945) és kora. Ideggy. Szle, 1983.36, 216-219.- 3. Bekény György: A magyar neurológia története II. rész. Ideggy. Szle, 1994. 236-239. - 4. Benedek-Hüttl: Über den diagn. Wert der zerebralen Stereoangiographie...kolofonja. Basel-Leipzig, 1938. - 5. Benedek-Koronka: Az influenzában megbetegedetteknek kolloid-ezüst készítményekkel való gyógyításáról. Orv. Hetik, 1918,46. sz. - 6. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái II. Bp., 1940, 1063. o. - 7. Győry Tibor: Orvostudományi Kar története. 1770-1935,1936, 776. ol. - 8. Harmat Pál: Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. Bern, 1986. - 9. Hevesi I.Benedek: Foerster-műtétek gyermekkori spasmusos paraparesis és hemiplegia infantilis apostoca eseteiben. Orv. Hetik, 1913. 26. sz. - 10. Issekutz Béla: id. Jancsó Miklós és ifj. Jancsó Miklós a két orvostudós, Bp., 1968. - 11. Issekutz professzor szóbeli közlése. - 12. Jackson Memorial Volume. Debrecen, 1935. (társszerző: Thurzó Jenő). - 13 .Jancsó Miklós: Benedek L. magántanári képesítése tárgyában Kolozsváron, 1917. febr. 4-én adott vélemény. Kolozsvár, 1917. - 14. Julier Ferenc: 1914-1918. A világháború magyar szemmel. Bp., 1933. - 15. Környey I.: History of neurological sciences in Hungary. 40. o. Pécs, 1976. - 16. Mérei F. Tibor levele a szerzőhöz. - 17. nagybaczoni Nagy Vilmos: A Románia elleni hadjárat, 1916-1917.1. Bp., 1922. - 18. Nyírő Gyula: Psychiatria (tankönyv) 678-679. o. Bp., 1961. - 19. Pap Zoltán: Emlékezés Benedek Lászlóra. Orv. Hetik, 1977, 118, 2290-2292. - 20. Pisztora Ferenc: Benedek László élete, személyisége és életművének társadalom- és kultúrpsychiatriai, psychologiai és eugenikai vonatkozásai. Ideggy. Szle, I-IL, 1988,41. - 21. Udvarhelyi G. professzor levele a szerzőhöz. Szállási Árpád dr.