Orvosi Hetilap, 1996. május (137. évfolyam, 18-21. szám)

1996-05-19 / 20. szám - Szállási Árpád: Benedek László professzorról "provokatív" szándékkal

Egykori tanítványai, munkatársai viszont ezekre em­lékeznek szívesen. Elég Angyal Lajos idézett cikkére (1), a Baltimore-ban élő Udvarhelyi György professzor levelére (21), Bökény György történeti summázatára, vagy Böszörményi Zoltán elbeszélésére utalnunk. Avagy nem voltak-e színésziek és színesek pl. Haynal Imre, illetve Ökrös Sándor professzor előadásai? Attól lettek feled­hetetlenül egyéniek. Mások az úgynevezett státus­­szimbólumok (rang, cím, kitüntetés) kedvelését nehez­ményezik nála. Mintha a szeretve tisztelt Haynal profesz­­szor nem írta volna ki kitűnő kardiológiai könyvének bordázatára a vitézi címet! Természetesen Benedek ko­rában. A közismerten szerény (volt neki mire) Korányi Sándor sem szégyellte a bárói rangot. Vagy gondoljunk a közelmúlt Kossuth-díj kultuszára, az angoloknál a „sir”­­özésre! Bizony általános emberi tulajdonság ez. Schaffer pesti tanszékén mindössze 8 évet tölthetett, Angyal Lajos szerint még a debreceninél is gazdagabb, Pisztora és Bökény szerint szélesebb skálájú teljesít­ménnyel. Az ember elképedt, ha mindennap vizitelt, rendelt, előadott, vizsgáztatott, szerepelt, este szép szőke színész­nő feleségével társadalmi életet élt, korábban balettozott, lovagolt, autót vezetett (akkor még nem volt mindenna­pos), nem szólva a számtalan időigényes szerkesztői, szak­értői, szakma­ társasági ténykedéséről, mikor alkotta ezt a terjedelmében és minőségében annyira imponáló élet­művet! A praktikus diagnosztikai módszerek: a pick-up erősítővel és Enckson-fejhallgatóval ellátott koponyako­pogtató készülékről, vagy az agy háromdimenziós rönt­genfelvételéről nem is beszélve. A kivételes teljesítmény alapfeltételeit találóan összegezte Pisztora főorvos. „Ezek: állandóan magas lánggal lobogó életenergia, gyors eszmetársítás és lényegmegragadó képesség, élénk szerep­lési, érvényesülési késztetés, intellektuálisan bámulatos memória és ötletgazdagság, ezenkívül páratlan, célirá­nyos szorgalom.” A rendkívüli tehetség „titkát” hason­lóképp fogalmazta meg egy német szellemóriás. Társadalomlélektani, kriminálpszichológiai prognó­zisainak időszerűségén szinte megdöbbenünk. Pozitív eugenikai problémákkal a náci idők előtt, főleg amerikai tapasztalatok és javaslatok alapján foglalkozott. Vád tehát e téren sem érheti. Az alkoholizmus pusztító hatá­sát kevesen látták, fogalmazták meg nála világosabban. (Az alkoholkérdés mai állásáról... Debrecen, 1924.) Ami a Benedek-iskolát illeti, Pisztora véleményét kell elfogadnunk. Sajnálatos, hogy két legtehetségesebb deb­receni tanítványa, az örökléskutató Csörsz Károly, valamint a tanszékesélyes nyelvzseni Thurzó Jenő igen fi­atalon hunyt el, míg a laboratóriumi diagnosztika ki­válósága 1940-1945 között Szegeden professzor Kulcsár Ferenc, mesterével egy időben hagyta el az országot. Debreceni tanítványa még az individuálpszichológus Máday István, Stief Sándor és a már többször idézett Pap Zoltán. Budapesten Angyal Lajos, Horányi Béla, Juba Adolf, Böszörményi Zoltán és Láng Sándor voltak a legközvet­lenebb munkatársai. Sok tanszékvezető elfogadna ilyen illusztris névsort. A későbbi generációból többen Benedek László szuggesztív előadásai, valamint Angyal Lajos „angyali” hatására lettek pszichiáterek, illetve neurológusok. Például a már említett baltimore-i Udvarhelyi profesz­­szor, valamint a kitűnő pécsi idegsebész Mérei F. Tibor, (16), ahogy ezt leveleikben kifejtették. Hasonlóképp vélekedik a jeles pszichiáter orvos-író Benedek István, továbbá a szakmát historizáló Bekény György főorvos. Végül pár szót a legkényesebb kérdésről: a Schaffer- Benedek-ellentétről, amelyben inkább a különbözőségre kellene helyezni a hangsúlyt. A kosztolányisan extro­vertált, szárnyaló fantáziájú, életimádó Benedek és a szövettani realitásokra alapozó, eredetileg agykutató Schaffer nehezen juthatott volna közös nevezőre. Schaf­fer tudományos teljesítménye egzakt és vitathat­atlan, de élete jelentős részét mikroszkóp fölé hajolva töltötte el. Hatvanegy esztendősen került a klinika élére (csak nagy rábeszélésre), illetve betegágy mellé, így az eltérő alkattól függetlenül is érthető, ha diagnosztikájában óvatosabb. Benedek már szakvizsgája előtt idegsebész konziliárius, gránátzáporban elmegyógyász, békében sikerember, a hazai pszichoneurológia utazó nagykövete. Érdekelte a hipnózis és a pszichoanalízis, ezektől sem idegen a szer­tartás. Schaffer viszont Claude Bernard példáján kutatás közben fantáziáját „a szögre akasztotta”. Az elmondottakból talán kitűnik: Schaffer és Benedek nem kizárták, hanem kiegészítették egymást. Üdvös lenne az utókornak vagy-vagy helyett is-is változatban gondolkodni. Benedek László munkásságát egyébként a Schaffer­­tanítvány Környey István (15), valamint a Kolozsvárról indult Nyírő Gyula professzor, a hazai pszichoneurológia fontos részének tekintette (18). Élete-életműve monográfiás feldolgozásához kívá­natos a még emlékező illetékesek sine ira et studio szíves segítsége. IRODALOM: 1. A debreceni és pozsonyi egyetemről szóló törvény. Bp., 1912. - 2. Angyal Lajos: Benedek László (1936-1945) és kora. Ideggy. Szle, 1983.36, 216-219.- 3. Bekény György: A magyar neurológia története II. rész. Ideggy. Szle, 1994. 236-239. - 4. Benedek-Hüttl: Über den diagn. Wert der zerebralen Stereoangiographie...kolofonja. Basel-Leipzig, 1938. - 5. Benedek-Koronka: Az influenzában megbetegedet­teknek kolloid-ezüst készítményekkel való gyógyításáról. Orv. Hetik, 1918,46. sz. - 6. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái II. Bp., 1940, 1063. o. - 7. Győry Tibor: Orvostudományi Kar története. 1770-1935,1936, 776. ol. - 8. Harmat Pál: Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. Bern, 1986. - 9. Hevesi I.­Benedek: Foerster-műtétek gyermekkori spasmusos paraparesis és hemiplegia infantilis apostoca eseteiben. Orv. Hetik, 1913. 26. sz. - 10. Issekutz Béla: id. Jancsó Miklós és ifj. Jancsó Miklós a két orvostudós, Bp., 1968. - 11. Issekutz pro­fesszor szóbeli közlése. - 12. Jackson Memorial Volume. Debrecen, 1935. (társszerző: Thurzó Jenő). - 13 .Jancsó Miklós: Benedek L. magántanári képesítése tárgyában Kolozsváron, 1917. febr. 4-én adott vélemény. Kolozsvár, 1917. - 14. Julier Ferenc: 1914-1918. A világháború magyar szemmel. Bp., 1933. - 15. Környey I.: History of neurological sciences in Hungary. 40. o. Pécs, 1976. - 16. Mérei F. Tibor levele a szerzőhöz. - 17. nagy­­baczoni Nagy Vilmos: A Románia elleni hadjárat, 1916-1917.1. Bp., 1922. - 18. Nyírő­ Gyula: Psychiatria (tankönyv) 678-679. o. Bp., 1961. - 19. Pap Zoltán: Emlékezés Benedek Lászlóra. Orv. Hetik, 1977, 118, 2290-2292. - 20. Pisztora Ferenc: Benedek László élete, személyisége és életművének társadalom- és kultúrpsychiatriai, psychologiai és eugenikai vonatkozásai. Ideggy. Szle, I-IL, 1988,41. - 21. Udvarhelyi G. professzor levele a szerzőhöz. Szállási Árpád dr.

Next