Orvosi Hetilap, 1996. május (137. évfolyam, 18-21. szám)

1996-05-19 / 20. szám - Szállási Árpád: Benedek László professzorról "provokatív" szándékkal

HORUS Benedek László professzorról „provokatív” szándékkal DOLGOZATOK A DEBRECENI III. KIR TISZA ISTVÁN TUDOMÁNYEGYETEM IDEG- ÉS ELMEGYÓGYÁSZATI KLINIKÁJÁRÓL. BENEDEK LÁSZLÓ EMLÉKKÖNYV Ötven esztendeje tett pontot egy pisztolylövéssel sikere­sen indult, fényesen folytatódott, majd tragikussá vált életére. Együtt szűnt meg létezni azzal a nehéz korral, amelynek egyik kiváló képviselője volt. Halálát hosszú hallgatás követte, mivel nem illett a haladó orvosok kivételezett kategóriájába, pedig ez utóbbira találtak vol­na momentumokat. Például ő közölt még Debrecenből 1935-ben cirill betűs, orosz nyelvű neurológiai dolgoza­tot (12), mert Korszakov, Behtyerev és Pavlov hazájának tudományát politikai helyzettől függetlenül az egyete­mes medicina integráns részének tartotta. Vagy a zsi­dótörvényekkel mit sem törődve, a kurzus reprezentán­saként, némi fenntartásokkal, de egyedül ő méltatta Freud munkásságát érdeme szerint (8). Szakmai bálvá­nyai pedig általában angolszászok voltak (H. Jackson, Cushing stb.). Az elhallgatás csendjét Pap Zoltán tanár törte meg 1977-ben, mikor születése 90. évfordulóján az Orvosi Hetilapban először rehabilitálta (19) főleg az 1921-1936 közötti debreceni évekre koncentráltan. A pesti periódus ismertetésének első illetékese 1983-ban Angyal Lajos tanár volt, cikkét az Ideggyógyászati Szemle közölte a klinikai centenáriumi ünnepe alkalmából (1). Ugyanezt ugyanott Bekény György foglalta össze jó évtizeddel később, történeti dimenzióba helyezve (3). Végül, de nem utolsósorban ez a periodika hozta le Pisztora Ferenc főorvos kétrészes szakavatott elemzését a zavarbaejtően gazdag életműnek (20). Úgy véljük, néhány állítását más oldalról is meg lehet közelíteni, illetve a kérdőjeles jelen­ségekre elfogadható magyarázatot adni. Azért a címben a „provokatív” szó, hogy a még élő Benedek-tanítványok esetleg hallassák hangjukat, múló emlékeiket egykori legendás mesterükről, pró és kontra, szakmai súlyának megfelelően. A fent említettek alapján biográfiáját az alábbiakban foglalhatjuk össze. Benedek László 1887. szeptember 5-én született a pár­­ciumi Belényes helységben, ahol apja bíró volt (6). Kö­zépiskoláit a kor szokásainak megfelelően „vándor­diákként” végezte szülővárosában, Nagyszalontán, Bé­késcsabán, Hódmezővásárhelyen és Debrecenben. Nem tartozott az eminens tanulók közé és arról sem tudunk, hogy később híressé vált iskolatársai közül (Bajcsy- Zsilinszky Endre, Medgyessy Ferenc) bárkivel tartotta volna a kapcsolatot. Pedig igen kedvelte a társas életet. Érettségi bizonyítványa alapján ma esélye sem lenne a felvételire. Debreceni maturátus után 1905 őszén jelent­kezett a kolozsvári orvosi karra, ahol hamar kezdtek ki­bontakozni kivételes képességei. Egykori évfolyamtársa, id. Kováts Ferenc pulmonoló­­gusprofesszor személyes közlése szerint már az alapvizs­gák letétele után a tanárok és diákok egyaránt megje­gyezték nevét. Másodéves korában Apáthy István pro­fesszor egyik kedvence. Bejárt intézetébe a mikrostruk­­túrák professzionális tanulmányozására. Medikusi tekin­télyére jellemző, hogy a világhírű hisztológus őt jelölte az 1909-ben indult „Egyetem” című lap felelős szerkesz­tőjévé. A bölcsészetről szerkesztőtársa lett a később di­vatos szerzővé vált Orbók Attila. Benedek László utolsó előtti évesként bejárt a Lechner Károly professzor vezette Ideg- és Elmeklinikára, ahol éppen az év nyarán kapott kezelést Ady Endre. Meglepő, hogy a diák duó lapjában a találkozás nyomát nem találjuk. Egymás után írta viszont díjnyertes pályamunkáit. A monarchiabeli jurátus fia németül von Haus aus tudott, románul pedig belényesi pajtásaitól tanult meg. Egy ger­mán és latin nyelv birtokában könnyen sajátította el a többieket: franciát, olaszt, angolt, s ezek a későbbi nem­zetközi szerepléséhez nagyban hozzájárultak. Az utolsó boldog békeévben még vízummentesen látogatta Bécs (Wagner-Jauregg), München (Kraepelin), Berlin (Jacob­­sohn) és Zürich (Bleuler) intézeteit, egyedül legkedvel­tebb példaképével, H. Jackson professzorral nem talál­kozhatott az 1911-ben bekövetkezett halála miatt. Orvosi oklevelét 1910 őszén szerezte, de a következő év tavaszáig Buday Kálmán kórbonctani intézetében ma­radt. Közben a Lechner-klinikán részleges generáció­­váltás történt. Ady barátja, az első tanársegéd Lukács Hugó már korábban kivált a kötelékből, egy másik a TANÁRI MŰKÖDÉSÉNEK TIZEDIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL ÍRTÁK­­ TANÍTVÁNYAI. DEBRECEN, 193­2 Orvosi Hetilap 137. évfolyam (1996) 20. szám

Next