Orvosi Hetilap, 1996. június (137. évfolyam, 22-26. szám)

1996-06-16 / 24. szám - Várnagy László: In memoriam dr. Bordás Sándor

tében teljes klinikai értékelést kell végezni, és a kezelés foly­tatását a kezelőorvosnak egyéni elbírálás alapján kell indikálnia. Mellékhatások: A tapasztalatok korlátozottak, így lehetsé­ges, hogy az alacsony incidenciájú mellékhatásokat nem re­gisztrálták. A 0,25 mg (8 millió NE) Betaferon injekciók helyén gyakran alakulnak ki helyi reakciók: gyulladás, fájdalom, érzékenység, necrosis és nem specifikus reakciók. A lokális injekciós szö­vődmények gyakorisága a kezelés idejének előrehaladtával csökken. Influenzaszerű tünetegyüttes (láz, meghűlés, myalgia, rossz közérzet vagy verejtékezés) kialakulása gyakran megfigyel­hető. A tünetek gyakorisága a kezelés idejének előrehaladtával csökken. Súlyos túlérzékenységi reakció alakulhat ki (ritka, de heves akut reakciók: bronchospasmus, anaphylaxia és urti­caria). Ha a reakciók hevesek, a Betaferon-kezelést meg kell szakítani és azokat a megfelelő módon kezelni kell. A perimenopausalis szakban menstruatiós zavarok előfor­dulhatnak. Központi idegrendszeri mellékhatások (depressio, szoron­gás, érzelmi labilitás, depersonalisatio, convulsiók, öngyilkos­­sági kísérlet és zavartság) is megfigyelhetők. Gyógyszerkölcsönhatások: Célzott vizsgálatok nem történ­tek. A másodnaponta adagolt 0,25 mg (8 millió NE) Betaferon gyógyszermetabolizmusra gyakorolt hatása sclerosis multi­plexes betegekben nem ismeretes. A kezelésben részesülő be­tegek akár 28 napig is jól tolerálták az exacerbatio kezelésére használt ACTH-t vagy corticosteroidokat. Betaferon-kezelés és egyéb immunmodulátor hatású gyógy­szer együttes alkalmazása nem javasolt. Hasonló kombinált ke­zelésekkel kapcsolatban - az ACTH-t és a corticosteroidokat kivéve - nincs tapasztalat. Az interferonok csökkentik a máj cytochrom P450-függő enzimeinek aktivitását mind emberben, mind pedig állatok­ban. Fokozott figyelem és óvatosság szükséges, ha a Beta­­feronnal együtt olyan készítményeket használnak, amelyek szűk dózistartományban alkalmazhatók, és a szervezetből való ki­ürülésük nagymértékben függ a máj cytochrom P450 rendsze­rétől (pl. antiepilepticumok). Figyelmeztetés: A Betaferon-kezelést meg kell szakítani, ha kellő klinikai válasz nem észlelhető, így: mozgáskorlátozottság folyamatos progressziója 6 hónapon keresztül, illetve ha egy éven belül háromnál több ACTH vagy corticosteroid-kúra szük­séges a Betaferon-kezelés mellett. A Betaferon-kezelés során súlyos túlérzékenységi reakció alakulhat ki (ritka, de heves akut reakciók: bronchospasmus, anaphylaxia és urticaria). Ilyen esetben a Betaferon-kezelés megszakítása és a szö­vődmény megfelelő ellátása szükséges. Egyéb enyhe, vagy sú­lyos mellékhatások következtében a Betaferon adagjának mó­dosítása vagy a kezelés megszakítása szintén szükséges lehet. A Betaferonnal kezelt betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés mellékhatásaként depressio és öngyilkossági kész­tetés jelentkezhet, amelyről a kezelőorvost azonnal értesíteni kell. Ritka esetben ezek a mellékhatások öngyilkossági kísér­lethez vezethetnek. A lehangoltságról vagy öngyilkossági gon­dolatokról beszámoló beteget szoros megfigyelés alá kell vonni és mérlegelni kell a kezelés felfüggesztését. Fokozott figyelem és óvatosság szükséges a Betaferon-ke­zelés során, ha a beteg anamnesisében epilepsia vagy depressió szerepel, antiepileptikus kezelés alatt áll, vagy jelenleg is dep­­ressióban, vagy szívbetegségben szenved. Körültekintéssel kell alkalmazni a Betaferont csökkent csont­velőműködés esetén. Neutropenia kialakulásakor a beteget gondosan obszerválni kell láz vagy infekció lehetősége miatt. A kezelés megkezdése előtt, valamint később, rendszeres időközökben fehérvérsejtszám, LGOT és LGPT meghatározást kell végezni. Az ajánlott adag alkalmazásakor leukopenia (lymphopenia, neutropenia), valamint az LGPT-szint emelkedése léphet fel. Betaferon-kezelés alatt alacsony kalcium, magas húgysav, vagy LGOT érték előfordulhat. Vesebetegségben szenvedő betegek Betaferon-terápiájával kapcsolatban a kellő adatok nem állnak rendelkezésre, ezért kezelésük esetén a vesefunkciókat gondosan ellenőrizni kell. A klinikai vizsgálatok során a betegek 45%-ában volt kimutat­ható béta-lb-interferon neutralizáló ellenanyag-aktivitás a szérumban. A betegek harmadánál ez az aktivitás legalább két egymást követő alkalommal mérhető volt. Az ellenanyag meg­jelenése a klinikai hatékonyság csökkenésével jár, amely a ke­zelés megkezdését követő 18.-24. hónapban válik nyilván­valóvá. Az ellenanyag megjelenéséhez nem társul új mellékhatás kialakulása. Az endogén béta-interferonnal való esetleges ke­resztreakciót nem vizsgálták. Kevés adat áll rendelkezésre az olyan ellenanyag-aktivitást mutató betegekről, akik befejezték a Betaferon-terápiát. Mivel a Betaferon-kezelés terhességben ellenjavallt, szülő­képes korban lévő nőknek megfelelő kontraceptív módszer használata javasolt. Ha a Betaferon-kezelés folyamán terhesség következik be, vagy a beteg gyermekeket szeretne, tájékoztatni kell a lehetséges veszélyekről, és javasolni kell a kezelés meg­szakítását (1. bevezetés, 1. old. ut. bek.). Nem ismeretes, hogy a Betaferon kiválasztódik-e az anya­tejjel. Az anyatejjel táplált csecsemőkön súlyos mellékhatások léphetnek fel a Betaferon-terápia során, ezért mérlegelni kell a szoptatás vagy a Betaferon-kezelés megszakítását. A Betaferon központi idegrendszeri mellékhatásai befolyá­solhatják az arra érzékeny betegek autóvezetési, valamint gép­­használati képességeit (bár ezt külön nem vizsgálták). Alkalmazásának első szakaszában - egyénenként megha­tározandó ideig - járművet vezetni vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni tilos. A továbbiakban egyedileg határozandó meg a tilalom mértéke. Túladagolás: A béta-lb-interferon, hetente háromszori 5,5 mg (176 millió NE) dózisban, felnőtt daganatos betegeknek is. adagolva sem okoz az életfunkciókat veszélyeztető súlyos mel­lékhatásokat. Eltartása: hűtőszekrényben, 2-8 °C közötti hőmérsékleten. Az utasítás szerint elkészített injekciós oldat 4 °C-on 3 órán át tárolható. Megjegyzés: + Csak vényre rendelhető - SZ jelzés. Csomagolás: 5 porüveg és 5 oldószeres üveg. Cephoral film tabletta: Cephoral por szuszpenzióhoz Hatóanyaga a cefixim, egy orálisan adható 3. generációs cefalo­­sporin-antibiotikum. Baktericid hatású, hatásmechanizmusa a bakteriális sejtfal­szintézis gátlásán alapul. A Cephoral általában az alábbi kórokozókra hatásos: Streptococcus pneumoniae, Streptococcus pyogenes, Strep­tococcus agalacticae, Haemophilus influenzae, Haemophilus parainfluenzae, Bran­­hamella catarrhalis, Neisseria gonorrhoeae, Escherichia coli, Proteus mirabilis, Proteus sp. (beleértve az indol-pozitív spe­cieseket is), Proteus vulgaris, Klebsiella pneumoniae, Klebsiella oxytoca, Enterobacter sp., Pasteurella multocida, Providencia sp., Salmonella sp. Shigella sp., Citrobacter amalonaticus, Cit­robacter diversus, Serratia marcescens. A nagyfokú béta-laktamáz-stabilitás folytán sok peni­cillinnel és néhány cefalosporinnal szemben rezisztens kór­okozó érzékeny cefiximre. Cefiximre rezisztens kórokozók: Pseudomonas sp., Enterococcusok, Listeria monocyto­genes, a legtöbb Staphylococcus (mind koaguláz-pozitív, mind koaguláz-negatív, valamint meticillin-rezisztens törzsek), Bac­teroides fragilis és Clostridiumok. Orálisan adott 400 mg cefixim 3-4 óra múlva 2,5-4,9 pg/ml átlagos maximális szérumszintet hoz létre. 200 mg adása után ezek az értékek 1,49 és 3,25 pg/ml közé esnek. Gyermekekben (12 év alatt) 4 mg cefixim/ttkg adagban 1,8 pg/ml szérumkoncentrációt eredményez, 8 mg/ttkg 3,6 pg/ml-t. A cefixim kb. 65%-a kapcsolódik szérumfehérjékhez. Az elimináció féléletideje 2-4 óra, az adagtól és a gyógyszerfor­mától függetlenül. 200-400 mg cefixim oralis beadását követően az anyag 10-20%-a 24 órán belül változatlan formában kiürül a vizelet­tel, ez a felszívódott mennyiség 50-55%-a.

Next