Orvosi Hetilap, 1996. augusztus (137. évfolyam, 31-34. szám)

1996-08-04 / 31. szám - A Közegészségügyi, Járványügyi és Sugáregészségügyi Szakmai Kollégium állásfoglalása a szakterületét érintő alapvető fogalmakról

ÁLLÁSFOGLALÁSOK A Közegészségügyi Járványügyi és Sugáregészségügyi Szakmai Kollégium állásfoglalása a szakterületet érintő alapvető fogalmakról Az utóbbi években alapvető tudományági és szakterületi fogalmak rendkívül változatos értelmezésben jelentek meg mind a szakmai, mind a szakmán kívüli körökben. Ez zavarokat és megosztottságot eredményezett a szak­terület minden szintjén és az egészségpolitika alakí­tásában is. Ezért határozott úgy a kollégium, hogy köz­zéteszi mértékadó hazai szerzők műveiben (1-2), vala­mint a nemzetközi irodalomban közölt (3-8) definíciók figyelembevételével kialakított álláspontját a szakterület tudományos alapjait és gyakorlati tevékenységét meg­határozó fogalmakról. A kollégium véleménye az, hogy a népegészségügy a közegészségügy szinonimája, mindkettő az angol public health magyar megfelelője. A népegészségügy elnevezést általában a közegészségügy „új” irányzatának („new pub­lic health”) kiemelésére használják, mely a „klasszikus közegészségügyi poblémákon” túl olyan megbetegedések leküzdését tűzi ki célul társadalmi, környezeti és életmód­beli változtatások révén, melyek okai az átlagos életkor meghosszabbodásával, a túlnépesedéssel, iparosodással és ipari hanyatlással, az egészségügyi egyenlőtlenséggel, környezetszennyezéssel és ökológiai egyensúly felbom­lásával kapcsolatosak (7). A nemzetközileg elfogadott ál­talános definíció azonban eleve magában foglalja, hogy a közegészségügynek állandóan meg kell „újulnia”, azaz az aktuális egészségügyi problémák szerint kell változnia. Ez a meghatározás az International Epidemiological Association által kiadott epidemiológiai szótárban jelent meg (3), mely éppen azért készült 27 ország 138 szak­emberének közreműködésével, hogy egy-egy adott foga­lom alatt mindenki, mindenhol ugyanazt értse. A fentieknek megfelelően a kollégium által elfogadott definíciók a következők.­­ A közegészségtan/népegészségtan az orvostudomány egyik ága, mely a lakosságra irányultan a betegségek megelőzésével, az élet meghosszabbításával és az egészség támogatásával (promóciójával) foglalkozik. Ismeretanya­ga a klinikai orvostudományok, a genetika, az ökológia, a mikrobiológia, az immunológia, a parazitológia, a bioló­gia, a biokémia, a biofizika, a kórélettan, a toxikológia, a biostatisztika, a demográfia, a műszaki tudományok és a társadalomtudományok eredményeire is épül. A közegészségügy/népegészségügy a közegészség­tan/népegészségtan tudományos elméletének gyakorlati alkalmazása és mint ilyen, szervezett multiszektoriális társadalmi tevékenység a jelen és jövő generáció egész­ségének megvédésére, fenntartására, támogatására (pro­­móciójára) és helyreállítására. Programjai, szolgálatai, intézményei hangsúlyozottan a lakosság betegség-meg­előzését, egészségügyi igényeinek kielégítését célozzák. Ez a tevékenység a tudományág, technika és technológia fejlődése és egyes egészségügyi problémák aktuális elő­térbe kerülése alapján folyamatosan változik, de a cél vál­tozatlan marad: a megbetegedések, az idő előtti halál és a betegségek okozta lelki és testi fogyatékosság, rokkant­ság és sérülések megelőzése a lakosság körében. A megelőző orvostan (megelőző orvostudomány, pre­ventív medicina) elsősorban abban tér el a közegészség­­tan/népegészségtantól, hogy magában foglalja a har­­madlagos megelőzés elméleti alapjait is és kapcsolata szorosabb a klinikai orvostudománnyal, mint a köz­­egészségtan/népegészségtannal. A közegészségügy/népegészségügy magában foglalja a gyakorlati epidemiológiát (a lakosság egészségi ál­lapotának felmérésére, fertőző és nem fertőző beteg­ségek és más, egészséggel összefüggő jelenségek lakossá­gi előfordulásának vizsgálatára kiterjedően a kedvezőt­len jelenségek csökkentése, illetve megelőzése érdeké­ben); a környezetegészségügyet (beleértve a fizikai, ké­miai, biológiai, szociális és pszichoszociális környezetet); az egészségvédelmet és az egészségtámogatást (beleértve mindazon multiszektoriális tevékenységet, mely az em­berek magatartását az egészséges életmódra irányítja az egészséget befolyásoló tényezők tudatos figyelembevé­tele révén); az egészségügyi rendszer alakítását (annak érdekében, hogy olyan ellátási rendszer alakuljon ki, mely a klinikai és gyógyító szolgálati felelősségen túl az egészségre törekvést támogatja); és az egészségpolitika kialakításában való közreműködést (az egészségügyi szükségletek kielégítési sorrendjének meghatározása, a közegészségügyi információk és elemzések rendelke­zésre bocsátása és a politikai döntéshozók egészségpo­litikai felelősségének elfogadtatása révén). IRODALOM: 1. Kertai P: Közegészségtan. 3. kiadás, Medicina, Budapest, 1990. - 2. Morava E.: A népegészségtan fő területei, cél­ja, tárgya. In Dési Illés (szerk.): Népegészségtan. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1995,19-21. old. - 3. Last, ]. M. (ed. for Internat. Epidem. Assoc.): A Dictionary of Epidemiology. 2nd ed. Oxford University Press, N. Y., Oxford, Toronto, 1988. - 4. Ottawa Charter for Health Promotion (Leaflet). WHO, Health and Welfare Canada, Canadian Public Health Association, 1986. - 5. Holland, \V. W., Fitzsimons, B.: Public Health - Its Critical Requirements. In: Holland, W. W, Detels, R., Knox, G. (ed.): Oxford Textbook of Public Health. 2nd ed. Oxford University, Press, N. Y., Oxford, Toronto, 1991, Vol. 3.605-61 l.old. - 6. Beske, E (ed.): Report on the Meeting on Public Health in the Year 2000, WHO Collaborating Centre for Public Health Research, Kiel, 1992. - 7. Editorials: What’s new in public Health? Lancet, 1991, 337, 1381-1382. - 8. Terminology for the European Health Policy Conference. WHO Regional Office for Europe, Copenhagen, 1994.

Next