Orvosi Hetilap, 1997. február (138. évfolyam, 5-8. szám)

1997-02-09 / 6. szám - Vajda Kornél - Svébis Mihály: Az angiodysplasia mint vérzésforrás

Petrovics Gyula),­­ Charles Darwin: A fajok eredete. (Dapsy László fordításában), valamint Th. H. Huxley: Előadások az elemi élettan köréből (Magyar Sándor fordításában). Rövidesen bebizonyosodott, hogy a kez­deti aggodalmak alaptalanok voltak. Nem csupán a tár­sulat tagjainak elismerését és lelkesedését vívta ki a könyvkiadó, de a Magyar Tudományos Akadémia is olyan módon nyilvánította ki megelégedését, amely helyzetét és jövőjét is kétségtelenül biztosította. Az Aka­démia ugyanis teljes egészében a vállalatra bízta a ter­mészettudományi művek kiadását. Csengery Antal 1874. június 12-én kelt levelében így indokolja a döntést: „Az Akadémia könyvkiadó bizottsága, midőn ezen vállalat határait kijelölte, nem tartotta célszerűnek, hogy a ter­mészettudományi munkák közrebocsátására is terjesz­kedjék ki, minthogy e téren a kir. magyar Természet­­tudományi Társulat irodalmunk szükségleteit és hiá­nyait helyesen megfigyelve, élénk és sikeres tevékenysé­gét fejti ki, mely a magyar közönség pártolását méltán vívta ki.” Az Akadémia az erkölcsi elismerésen túlmenő­en, anyagi támogatást is kilátásba helyezett, hogy kiad­ványaikat még olcsóbban tudják közreadni és a színvon­al se romoljon. 1875-től évenként 2000 forintot utalt át a könyvkiadónak, ami az éves 7 forint tagdíj 5 forintra való csökkentését tette lehetővé. Kiadványok a század utolsó harmadában Ha csak a legismertebb szerzők munkáiból válogatunk, már az is a témagazdagságot bizonyítja. Itt jelennek meg a francia Elisée Reclus földrajzi monográfiái (A föld és élet jelenségei, 1879-1880.­­ A hegyek története, 1891 - A patak élete, 1894), a kiváló antropológus Paul Topinard műve: „Az Anthropológia kézikönyve” 1881-ben, amely­nek eredeti kiadását a párizsi orvosi fakultás és a francia tudományos akadémia aranyéremmel jutalmazta. 1884- ben Török Aurél és Entz Géza fordításában, Margó Tiva­dar életrajzi bevezetőjével adták ki Darwin másik kor­szakalkotó munkáját „Az ember származása és az ivari kiválás” címmel. Sir John Lubbock munkái közül kettőre esett a kiadó választása: 1876-ban A történelem előtti idők, megvilágítva a régi maradványok s az újabbkori vad népek életmódja és szokásai által címűt, valamint A virág, a termés, a levél címűt 1889-ben Mágócsy-Dietz Sándor fordításában. Az orvostudományt Friedrich Eins­­mann képviselte Népszerű egészségtan c. művével (1880) Imre József és Fodor József magyarításában. Alfred Brehm: Az északi sarktól az egyenlítőig címmel össze­foglalt népszerű előadásait Geöcze Sarolta és Paszlavsz­­ky József fordította, 1892-ben jelent meg gazdagon illusztrálva. Hamarosan a magyar szerzők is szóhoz jutottak eredeti, saját kutatásokon alapuló műveikkel, ezzel tovább bővítették, színesítették a könyvkiadó palettáját. Elsőként Czógler Alajos: A fizikai története képekben c. könyve jelent meg két kötetben, 1882-ben. Lóczy Lajos: A kínai birodalom természeti viszonyai­ról c. munkája 1886-ban került az érdeklődők kezébe. Szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, mivel ez egyike az első, igazán megbízható, Kínáról szóló leírásnak. Lóczy egyébként for­rásként használta fel Széchényi Béla gróf 1877-1880 közötti kelet-ázsiai úti feljegyzéseit is. A kétszáz rajz és számtalan térképmelléklet még élvezetesebbé és szemléletesebbé tette a kiadványt. Herman Ottó ősmagyarokkal foglalkozó műveinek első része (A magyar halászat könyve) 1887-ben került az ér­deklődőkhöz. Simonyi Jenő: A sarkvidéki felfedezések törté­netét (1890-ben). Heller Ágost: A fizika története a XIX. század­ban c. munkát két kötetben (1891 és 1903) írta meg. Gothard Jenő: A fotográfia gyakorlata és alkalmazása tudományos cé­lokra (1890), Schmidt Sándor: A drágakövek c. kétkötetes összeállítása (1890-ben) további témagazdagodást mutattak. Ebben az időben látott napvilágot néhány olyan alap­vető kézikönyv a vállalatnál, amely a magyar természet­tudomány-történet fontos állomásának tekinthető. Pél­dául Abafi (Aigner) Lajos: A lepkészet története Magyar­­országon (1898), Herman Ottó: Magyarország pókfauná­ja 1-3 . köt. (1876). A tudománytörténészek fontos se­gédletként használják az ekkor összeállított bibliográ­fiákat: Daday Jenő és Szilády Zoltán állattani bibliográ­fiáit, amelyeknek tárgyidőszaka 1870-től 1900-ig terjed. Daday Jenő: Rovartani műszótár c. összeállítása szintén fontos segédletként szolgál. A fáradhatatlan Szinnyei József, fia közreműködésével gyűjtötte össze a Magyar­­ország természettudományi és mathematikai könyvésze­­te 1472-1875. c. bibliográfiáját, amelyet 1878-ban, 100 arannyal jutalmazott és pályaműként jelent meg. A társulat munkatervében 1868-tól egyre intenzíveb­ben szerepelt a tudományok népszerűsítése, annak min­den formája. Ennek szellemében rendezték meg 1873 februárjától, minden hónap elején a Népszerű Természet­­tudományi Estélyeknek nevezett előadóüléseket. Egy-egy ülés valóságos társadalmi eseménynek bizonyult, a sajtó is rendszeresen beszámolt róla, a rendelkezésre álló te­rem pedig állandóan zsúfolásig megtelt. Az érdeklődés olyan óriási volt, hogy soron kívüli előadásokat is be kel­lett iktatni. A rendezvények középpontjában a fizika, a kémia és a csillagászat állott, az előadók között élvonal­beli szakembereket találunk, köztük a gyógyvizek tudó­sa, Lengyel Béla, a vegyész Than Károly és a világhírű magyar fizikus, Eötvös Loránd. Meg kell említenünk azt az örvendetes tényt is, hogy milyen szép számmal volt az orvostudomány képviselve ezeken az estélyeken. Olyan szaktekintélyek mint Fodor József, Thanhoffer Lajos, Klug Nándor, Balogh Kálmán, Janny Gyula, Müller Kálmán, Réczey Imre, Chyzer Kornél, Laufenauer Károly, Dollinger Gyula, Schaffer Károly és mások tartottak elő­adásokat. Az estélyek nagy sikere arra ösztönözte a választ­mányt, hogy az elhangzottakat nyomtatásban is eljuttas­sa az érdeklődőkhöz. Így született meg a Népszerű Ter­mészettudományi Előadások Gyűjteménye c. sorozat 1876 őszén, amelyből 1887-ig tíz kötet, azaz hatvan füzet jelent meg. A századforduló teljesítménye időközben egyenletes ütemben folytatta munkáját a könyvkiadó, további színvonalas műveket adva az olva­sók kezébe, hazai és külföldi szakemberek munkáit egy­aránt. Páratlan népszerűségre tett szert két atlaszr­a­­. Hoffman műve alapján Wagner János által átdolgozott Magyarország virágos növényei (1903), valamint Abafi (Aigner) Lajos: Magyarország lepkéi c. kiadványa (1907). Érdekes megfigyelni, hogy néhány könyv inkább a böl­csészettudomány témakörét öleli fel. Ezek közé tartozik Alfred Lehmann: Babona és varázslat (1900), a világhírű Stein Aurél: Romvárosok Ázsia sivatagaiban (1913) c. munkája, valamint Herman Ottó több összefoglaló jel­legű műve.

Next