Orvosi Hetilap, 1997. február (138. évfolyam, 5-8. szám)
1997-02-09 / 6. szám - Vajda Kornél - Svébis Mihály: Az angiodysplasia mint vérzésforrás
Petrovics Gyula), Charles Darwin: A fajok eredete. (Dapsy László fordításában), valamint Th. H. Huxley: Előadások az elemi élettan köréből (Magyar Sándor fordításában). Rövidesen bebizonyosodott, hogy a kezdeti aggodalmak alaptalanok voltak. Nem csupán a társulat tagjainak elismerését és lelkesedését vívta ki a könyvkiadó, de a Magyar Tudományos Akadémia is olyan módon nyilvánította ki megelégedését, amely helyzetét és jövőjét is kétségtelenül biztosította. Az Akadémia ugyanis teljes egészében a vállalatra bízta a természettudományi művek kiadását. Csengery Antal 1874. június 12-én kelt levelében így indokolja a döntést: „Az Akadémia könyvkiadó bizottsága, midőn ezen vállalat határait kijelölte, nem tartotta célszerűnek, hogy a természettudományi munkák közrebocsátására is terjeszkedjék ki, minthogy e téren a kir. magyar Természettudományi Társulat irodalmunk szükségleteit és hiányait helyesen megfigyelve, élénk és sikeres tevékenységét fejti ki, mely a magyar közönség pártolását méltán vívta ki.” Az Akadémia az erkölcsi elismerésen túlmenően, anyagi támogatást is kilátásba helyezett, hogy kiadványaikat még olcsóbban tudják közreadni és a színvonal se romoljon. 1875-től évenként 2000 forintot utalt át a könyvkiadónak, ami az éves 7 forint tagdíj 5 forintra való csökkentését tette lehetővé. Kiadványok a század utolsó harmadában Ha csak a legismertebb szerzők munkáiból válogatunk, már az is a témagazdagságot bizonyítja. Itt jelennek meg a francia Elisée Reclus földrajzi monográfiái (A föld és élet jelenségei, 1879-1880. A hegyek története, 1891 - A patak élete, 1894), a kiváló antropológus Paul Topinard műve: „Az Anthropológia kézikönyve” 1881-ben, amelynek eredeti kiadását a párizsi orvosi fakultás és a francia tudományos akadémia aranyéremmel jutalmazta. 1884- ben Török Aurél és Entz Géza fordításában, Margó Tivadar életrajzi bevezetőjével adták ki Darwin másik korszakalkotó munkáját „Az ember származása és az ivari kiválás” címmel. Sir John Lubbock munkái közül kettőre esett a kiadó választása: 1876-ban A történelem előtti idők, megvilágítva a régi maradványok s az újabbkori vad népek életmódja és szokásai által címűt, valamint A virág, a termés, a levél címűt 1889-ben Mágócsy-Dietz Sándor fordításában. Az orvostudományt Friedrich Einsmann képviselte Népszerű egészségtan c. művével (1880) Imre József és Fodor József magyarításában. Alfred Brehm: Az északi sarktól az egyenlítőig címmel összefoglalt népszerű előadásait Geöcze Sarolta és Paszlavszky József fordította, 1892-ben jelent meg gazdagon illusztrálva. Hamarosan a magyar szerzők is szóhoz jutottak eredeti, saját kutatásokon alapuló műveikkel, ezzel tovább bővítették, színesítették a könyvkiadó palettáját. Elsőként Czógler Alajos: A fizikai története képekben c. könyve jelent meg két kötetben, 1882-ben. Lóczy Lajos: A kínai birodalom természeti viszonyairól c. munkája 1886-ban került az érdeklődők kezébe. Szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, mivel ez egyike az első, igazán megbízható, Kínáról szóló leírásnak. Lóczy egyébként forrásként használta fel Széchényi Béla gróf 1877-1880 közötti kelet-ázsiai úti feljegyzéseit is. A kétszáz rajz és számtalan térképmelléklet még élvezetesebbé és szemléletesebbé tette a kiadványt. Herman Ottó ősmagyarokkal foglalkozó műveinek első része (A magyar halászat könyve) 1887-ben került az érdeklődőkhöz. Simonyi Jenő: A sarkvidéki felfedezések történetét (1890-ben). Heller Ágost: A fizika története a XIX. században c. munkát két kötetben (1891 és 1903) írta meg. Gothard Jenő: A fotográfia gyakorlata és alkalmazása tudományos célokra (1890), Schmidt Sándor: A drágakövek c. kétkötetes összeállítása (1890-ben) további témagazdagodást mutattak. Ebben az időben látott napvilágot néhány olyan alapvető kézikönyv a vállalatnál, amely a magyar természettudomány-történet fontos állomásának tekinthető. Például Abafi (Aigner) Lajos: A lepkészet története Magyarországon (1898), Herman Ottó: Magyarország pókfaunája 1-3 . köt. (1876). A tudománytörténészek fontos segédletként használják az ekkor összeállított bibliográfiákat: Daday Jenő és Szilády Zoltán állattani bibliográfiáit, amelyeknek tárgyidőszaka 1870-től 1900-ig terjed. Daday Jenő: Rovartani műszótár c. összeállítása szintén fontos segédletként szolgál. A fáradhatatlan Szinnyei József, fia közreműködésével gyűjtötte össze a Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete 1472-1875. c. bibliográfiáját, amelyet 1878-ban, 100 arannyal jutalmazott és pályaműként jelent meg. A társulat munkatervében 1868-tól egyre intenzívebben szerepelt a tudományok népszerűsítése, annak minden formája. Ennek szellemében rendezték meg 1873 februárjától, minden hónap elején a Népszerű Természettudományi Estélyeknek nevezett előadóüléseket. Egy-egy ülés valóságos társadalmi eseménynek bizonyult, a sajtó is rendszeresen beszámolt róla, a rendelkezésre álló terem pedig állandóan zsúfolásig megtelt. Az érdeklődés olyan óriási volt, hogy soron kívüli előadásokat is be kellett iktatni. A rendezvények középpontjában a fizika, a kémia és a csillagászat állott, az előadók között élvonalbeli szakembereket találunk, köztük a gyógyvizek tudósa, Lengyel Béla, a vegyész Than Károly és a világhírű magyar fizikus, Eötvös Loránd. Meg kell említenünk azt az örvendetes tényt is, hogy milyen szép számmal volt az orvostudomány képviselve ezeken az estélyeken. Olyan szaktekintélyek mint Fodor József, Thanhoffer Lajos, Klug Nándor, Balogh Kálmán, Janny Gyula, Müller Kálmán, Réczey Imre, Chyzer Kornél, Laufenauer Károly, Dollinger Gyula, Schaffer Károly és mások tartottak előadásokat. Az estélyek nagy sikere arra ösztönözte a választmányt, hogy az elhangzottakat nyomtatásban is eljuttassa az érdeklődőkhöz. Így született meg a Népszerű Természettudományi Előadások Gyűjteménye c. sorozat 1876 őszén, amelyből 1887-ig tíz kötet, azaz hatvan füzet jelent meg. A századforduló teljesítménye időközben egyenletes ütemben folytatta munkáját a könyvkiadó, további színvonalas műveket adva az olvasók kezébe, hazai és külföldi szakemberek munkáit egyaránt. Páratlan népszerűségre tett szert két atlaszra. Hoffman műve alapján Wagner János által átdolgozott Magyarország virágos növényei (1903), valamint Abafi (Aigner) Lajos: Magyarország lepkéi c. kiadványa (1907). Érdekes megfigyelni, hogy néhány könyv inkább a bölcsészettudomány témakörét öleli fel. Ezek közé tartozik Alfred Lehmann: Babona és varázslat (1900), a világhírű Stein Aurél: Romvárosok Ázsia sivatagaiban (1913) c. munkája, valamint Herman Ottó több összefoglaló jellegű műve.