Orvosi Hetilap, 1997. március (138. évfolyam, 9-13. szám)
1997-03-23 / 12. szám - Nemere Gyula: A budapesti Irgalmas Kórházról és az ORFI 45 éves Urológiai Osztályáról
nyerik el kiképzésüket. Csekélyebb a száma a miséző papoknak, mert főhivatásuk nem a lelkipásztorkodás, hanem a betegek ápolása, minden kolostori kórházban kell lenni azonban egy miséző papnak. A pápa 1611-ben szerzetesrendnek ismerte el a testületet. 1624-ben a rend két tartományra oszlott, spanyolra és olaszra. Az olasz tartományhoz tartozott az úgynevezett német tartomány is, melynek tagja volt az osztrák-magyar rendtartomány. Csak 1856-ban önállósult a magyar rendtartomány, Pozsony székhellyel. Hazánkban a rend legrégebbi háza is Pozsonyban volt, melyet Szelepcsényi György esztergomi érsek alapított 1685-ben. További rendházak alakultak Szakolcán, Kismartonban, Pécsett, Vácott, Pápán, Nagyváradon, Zágrábban, Egerben, Temesváron, Szepesváralján és Szatmárban. Pesten már a XVIII. század elején megjelentek az irgalmasok. Erre utalt egy róluk elnevezett utca is. 1734- ben találkozunk velük az egykori Károly-kaszárnyában, hol sebesült vitézeket ápoltak.* Nagyobb lendületet vett a kórházügy a XIX. század elején a budai oldalon, mikor az irgalmasok itt telepedtek meg. Buda városa 1804-ben szerződést kötött velük, mely szerint vállalják a városi betegek gyógykezelését is. Marczibányi István főúr a felmerülő költségek egy részét magára vállalta. 1806-ban a Császár fürdőt a rendnek adományozta azért, hogy annak jövedelméből lássák el a betegeket. 1815-ben avatták az első rendi kórházat a Zsigmond utcában, összesen 74 ággyal. Az évenként ápolt betegek száma már kezdetben is körülbelül 1000 volt. A századforduló végére ez a szám 2000-re emelkedett. 1861-ben a rend megvásárolta a házával szemben levő régi épületet, és azt elmebetegek fogadására tette alkalmassá, 170 ágyat biztosítottak számukra. A tébolyda 1900-ban szűnt meg. Az 1890-es években a kórházban dolgozott dr. Dollinger Gyula sebész egyetemi tanár és dr.Jendrassik Ernő belgyógyász és elmeorvos egyetemi tanár. A századforduló végére, a főváros dinamikus fejlődése miatt, egy modernebb és nagyobb kórház megépítésére támadt igény. A régi épületek bontását 1901- ben fejezték be. Az új kórházat Füzi Szaniszló tartományfőnök rendelte meg, 1903. szeptember 29-én Kohl Medárd püspök szentelte fel. Az épületet Kiss István műegyetemi magántanár tervezte, a kivitelező Fliegauf Károly műépítész volt. A kor követelményeinek megfelelő igen modern kórház volt, a különböző helyiségekben szabályozott központi fűtéssel, szellőztető rendszerrel, vízvezeték- és csatornarendszerrel. A kórház udvarán egy kis víztorony is épült, a vizet a telken meglevő kút szolgáltatta. Modern gőzmosókonyhája, fertőtlenítője, telefonhálózata, villanyvilágítása volt. A kórház igazgatója a rend tartományi főnöke, tanácsadója az egyik főorvos volt. A kórház akkoriban legismertebb osztálya a fogászat volt, foghúzó- és fogtömőteremmel, fogműtővel, fogtechnikai laboratóriumokkal. Szemészeti, bőrgyógyászati és bujakóros, belgyógyászati, sebészeti és fül-orr-gégészeti osztály is létesült, műtővel és előkészítővel. A betegápolást az Irgalmas Rend tagjai és világi ápolók végezték. A lelkészi teendőket és a gyógyszertár vezetését szintén rendtagok végezték. Urológussal az 1913-as évkönyvben találkoztunk először dr. Dumitreanu Viktor személyében. A 30-as években már 10 ágy állt az urológia rendelkezésére, a részleg vezetője dr. Stossmann Rudolf volt. A 40-es évek elején apácákat is alkalmazott a kórház vezetősége. Ekkor az Irgalmas Rend főnöke dr. Müller Imre orvos volt, a kórház igazgatója pedig Léber Imre gyógyszerész. A rendtagok közül három rendelkezett orvosi, kettő gyógyszerész diplomával. Mindkét világháborúban igen sok polgári és katona sérültet láttak el (az I. világháborúban 5151 katonasebesültet). A II. világháború végén súlyos bombatalálat érte a kórházat. Gonda Faustin és Pap András rendtagok a helyszínen meghaltak. A betegellátást a gyógyszerhiány és a nagy infláció megnehezítette. Átmenetileg csak reumás betegeket fogadtak fürdőkezelés céljából. Lassan alakultak ki újra a régi osztályok. Az urológiai ellátást dr. Simonyi Attila végezte, aki a klinikáról került intézetünkbe, Illyés professzor tanársegédje volt. A betegek ápolása a sebészeti osztályon két kisebb kórteremben történt. A műtéteket közös műtőben végezték. 1949-ben a kórházat államosították, a kommunista „keresztségben” Kunfi Zsigmond nevét kapta. Közkórházként működött. A szerzeteseket szélnek eresztették, a politikai rendőrség bántalmazta őket. Mihály atya titokzatos motorbaleset áldozata lett. 1951-től az Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézetbe integrálták az általános osztályokat. Ugyanebben az évben alakították ki az urológiai osztályt a jelenlegi helyén. Több átépítéssel és átszervezéssel végül is 1966-67-ben 44 ágyasra bővült az osztály. Sorra került a műtő átépítése is, melyet átmenetileg a nőgyógyászattal osztott meg. Az urológiai osztályt, fennállása óta, a következő főorvosok vezették: - dr. Simonyi Attila -dr. Józsa Adrián - dr. Vígh József - dr. Romics Imre 1951-1971; 1971-1978; 1979-1994; 1995 óta jelenleg is. A műtéti és diagnosztikus paletta az elmúlt 45 év folyamán a következőképp változott. Az 50-es években évente 250-350 műtét volt. A prostatát, a hólyagtumorokat, a vese- és ureterköveket nyílt műtéttel távolítottuk el. A 60-as években bevezettük az intratrachealis narcosist. A transurethralis resectiók a 70-es évek közepén váltak rutinszerűvé. Ezen időtől kezdve végezzük a perinealis prostata biopsiákat is. 1977-ben kezdtük el a Hynes-Anderson szerint a pyelum plasztikákat, valamint a percutan vesebiopsiákat. Ezen utóbbit az intézetünkben működő autoimmun osztály igényelte, de a pcp-s betegek veseelváltozásait is vizsgáltuk. 1978-tól marginális nephrotomiát alkalmaztunk korallkövek eltávolítására. 1980-tól a hólyagtumorok radikális megoldására cystectomiát kezdtünk, az urétereket ekkor Goodwin szerint ültettük a sigmabélbe. 1983-ban bevezettük röntgen célzással a vesecysták punctióját és sclerotisatióját. 1984 nagy előrelépést jelentett a radikális tumorműtéteket illetően, ugyanis meg *A. F. Martinéni építette 1727-1742 között. 1892 óta központi városháza