Orvosi Hetilap, 2000. január (141. évfolyam, 1-5. szám)

2000-01-30 / 5. szám - Szűcs János - Pávó Imre - Jurida Noémi: Klinikai tapasztalatok raloxifennel

nehézséget okozhat. A mellékpajzs­mirigy elhelyezkedésének műtét előt­ti kimutatása jelentősen megrövidít­heti a műtét időtartamát és kiter­jedését. Másodlagos mellékpajzsmi­rigy-betegségeknél a szokatlan elhe­lyezkedésű és kiterjedésű mellék­pajzsmirigy lokalizálása jelentős se­gítséget nyújthat a sebésznek. Máj- és epeúti betegségek. Az epe­hólyag működésének és az epe lefo­lyásának kimutatására, eltérően az ultrahangtól, a 99mTc-HIDA (hepato- immuno-diacetát) igen alkalmas. Epeútműtétek után a hepatobiliaris scan ductalis ciszták, visszamaradt epehólyagrészek az Oddi-sphincter elzáródása epeútkő-képződés, epe- csurgás, afferens kacs-szindróma és epeútsérülések kimutatására hasz­nálható. Az izotópos képalkotás jelen­tős segítséget nyújthat májátültetés­nél. Hepatomás betegnél a műtét előt­ti csont scan kizárhatja a csontát­téteket, hypoxiás, dyspnoés betegek­nél normál mellkasröntgen mellett ventillatiós - perfúziós scannel kimu­tatható a hepatobiliaris szindróma, máj-lép szcintigráfiával megállapít­ható a kóros májtérfogat. Műtét után, az átültetett máj érellátása és élettani működése izotópos eljárásokkal vizs­gálható. Ennek adatai segíthetnek a hepatocellularis kóros működés elkü­lönítésében. A szívizomzat műtét előtti perfúzi­ós szcintigráfiája. A szívműtétek pe­ri- és posztoperatív vizsgálata 201T1 SPECT (single photon emission com­puterised tomography) fontos ada­tokat szolgáltat a szívizomzat mű­ködéséről. A perfúziós szcintigráfia biztonságos és kardiális, ér- és na­gyobb hasi műtéteknél prognosztikus értékkel bír. Vesesebészet. A sebésznek adatokra van szüksége az átültetett vese perfú­ziójáról, a vizeletképződésről és an­nak elfolyásáról. Műtét után a transz- plantátum kilökődése vagy akut tu- bularis nekrózis, hosszú távon az ar­téria renalis elzáródása mutatható ki izotópos módszerekkel. Vesesebészet­ben az izotópos renográfia ad felvilá­gosítást a vesék működéséről, veseel­távolítás tervezésénél a másik vese működéséről. Fertőzések. Műtét utáni fertőzés fellépésekor radioaktív eljárásokkal mind a fertőzés helye, mind ismeret­len eredetű láz a tályogképződés oka­ként kimutatható. Tüdőembólia. Műtét utáni tüdő­embólia nagy biztonsággal kizárható ventillációs-perfúziós szcintigráfiá­val, míg az egyértelműen pozitív scan alátámasztja az embólia klinikai diag­nózisát. [Ref: Az őrszem-nyirokcsomók vizs­gálata tovább finomíthatja az elter­jedőben lévő nem radikális emlőmű­tétek javallatait, mind a sebészt, mind a beteget felkészítheti a műtét várható kiterjedésére. Ugyanakkor támpontot adhat a többi adat, elsősorban a szö­vettani kép figyelembevételével a vár­ható prognózisra. Különösen fontosnak tartom a nem daganatos betegségek se­bészi kezelésében várható többlet ada­tokat, főként a nehezen hozzáférhető vagy atípusos helyen lévő elváltozások kimutatásában. Azonban túl az egyes kórképek felderítésének olykor igen je­lentős topográfiai és biológiai megis­merésére, a dolgozat felhívja a figyel­met a daganatos és benignus kórképek diagnosztikai problémáira, valamint a műtéti és diagnosztikus szakmák együttműködésének fontosságára. Ez utóbbi a beteg és a sebész számára legoptimálisabban jól felszerelt köz­pontokban érhető el] Gyenes György dr. Idiopathiás retroperitonealis fibrosis megnyilvánulása duodenum-obstruk- cióban. Takeshi Azuma és mtsai (De­partment of Urology, Kameda Ge­neral Hospital, Chiba, Japán): J. Urol., 1999,162, 1680. 77 éves férfi levertséggel és étvágyta­lansággal jelentkezik. Az antinukleá- ris antitest tesztje pozitív volt, és emelkedett a CRP, a fibrinogénszintje, valamint a vörösvértest-süllyedés rá­tája. A has-CT és MRI jobb oldali hyd- ronephrosist és hydrouretert okozó lágy szövetmasszát mutatott az aorta körül. A retrograd urográfia és duo- denográfia a jobb ureter és a duode­num extrinsic obstrukcióját fenntartó szűkületet ábrázolt. Biopsziát a sebészeti kockázata mi­att nem végeztek. A leletek alapján idio­pathiás retroperitonealis fibrosist (IRF) tételeztek fel és 30 mg/d pred- nisolont adtak per os. A panaszok és a tünetek jelentősen enyhültek. A pred- nisolont fél év múlva hagyták el, miután a duodenográfia megerősítette a nyombél szűkületének az eltűnését. A ritka IRF mint a retroperitone­alis struktúrákat beborító fibrosus szövet inkább az urétereket szűkíti. A duodenum obstrukciója igen kivé­teles, eddig hat esetet ismertettek. Régen a diagnózishoz laparoto- miára volt szükség, ma a biopszia kü­lönféle kockázata nélkül az emelke­dett We.- és a CT-lelet is elegendő. Az IRF-kezelése főleg sebészi, de - miként a szerzők esete bizonyítja - egyedül a szteroid is hatásos megol­dás lehet. Kollár Lajos dr. Szív- és érsebészet Szívátültetés a szív sarcoidosisában. Explantált szíven végzett vizsgálatok. Meyer, A. és mtsai (Med. Klinik, Kar- diochirurgie, Pathologie des Universi­täts-Krankenhauses Eppendorf, Ham­burg; Kardiologisch-Immunologi- sches Labor der Universität Marburg, Krankenhaus Grolßhansdorf, Német­ország): Dtsch. Med. Wschr., 1999, 124,1311. Szisztémás sarcoidosisok 10-25%- ban a szíven is található elváltozás, aminek dilatatív cardiomyopathia és különböző ritmuszavarok a következ­ményei. Felismerése akkor is nehéz, ha felvetődik gyanúja, amit a myocar- dium-biopszia képes egyedül igazol­ni. Egy 44 éves férfi esetét ismertetik, akinek szívelváltozása hosszú ideje is­mert és akinél eredménytelen konzer­vatív terápia után sikeres szívátül­tetést hajtottak végre. A 40 éves férfinél már 19 éves ko­rában sorozáson állapítottak meg rit­muszavart ventricularis extrasystolék formájában, a mellkasröntgen ekkor normális volt, de később ugyanezen vizsgálat alkalmával felvetődött I. stá- diumú sarcoidosis gyanúja, amit az­tán mediasztinoszkópiával sikerült igazolni. Ugyanekkor vetődött fel, hogy a folyamat a szívet is érintette, éppen az EKG-eltérések és AV-blokk formájában. Szteroidterápia hatására a légzészavar tünetei enyhültek, de ritmuszavarai változatlanok marad­tak. Ezután 36 éves korában súlyos munkadyspnoe, ajakcyanosis és bal- szív-dekompenzáció miatt került sor először klinikai kezelésre. A tüdőben a folyamat progrediált, echográfiával jelentősen dilatált szívet találtak a bal 258

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék