Orvosi Hetilap, 2000. január (141. évfolyam, 1-5. szám)
2000-01-30 / 5. szám - Szűcs János - Pávó Imre - Jurida Noémi: Klinikai tapasztalatok raloxifennel
kamra falának mozgászavara nélkül. Először észlelték abszolút arrhythmiáját. A 129 kilós beteg állapota digitális és diuretikumok hatására javult, sőt a sinusrhythmus is helyreállt. Nemsokára azonban Lown IVa típusú kamrai ES-ek miatt került sor újabb nagy dózisú szteroidkezelésre, amit egy éven át folytattak. Két év múlva súlyos balszív-elégtelenség miatt újabb felvételre került sor és kamrafibrilláció miatt reanimálni kellett. Ebben az időpontban nemcsak a tüdősarcoidosist, hanem a szívét is érintő sarcoidosist sikerült igazolni a myocardium biopsziájával epitheloidsejtes granulomák formájával. Újabb nagy dózisú szteroid- és antiarrhythmiás amiodaron-kezelést kezdtek és a beteg szívtranszplantáltak várakozó listájára került. Az újabb konzervatív terápia sem hozott eredményt, ezért defibrillátort kellett implantálni. Közben a beteg súlya jelentősen csökkent, hőemelkedése van. RR: 85/60 Hgmm. pulzus 96/min., a törzsön számos apró fekély pyoderma gangraenosum következménye, emellett köldöksérv és bokaödéma. Nyugalmi dyspnoe 32/min. légzésfrekvenciával. Feltételes dg: pneumonia és szívelégtelenség. A laborparaméterek közül a vs.süllyedés, C-reaktív protein és fvs.szám emelkedett. Mérsékelten anaemiás, a se.-elektrolitek kifejezetten csökkentek. Ugyanakkor jobb oldalon paracardialisan infiltratum látszott, de pulmonalis granulomákat és nagyobb nyirokcsomókat nem találtak. A máj és a lép kifejezetten megnagyobbodott, az ACE-aktivitás viszont normális. NYHA IV. stádiumban lévő dilatatív cardiomyopathia miatt került sor szívátültetésre, amit konzervatív kezeléssel nem sikerült rendezni. Az explantált szívből részletes immuncitokémiai és immunhisztológiai vizsgálatok történtek, melyek a cardiomyopathia immunpatogenezisére utaltak, hiszen endothel-sarcolemma- és endocardiumellenes IgA és IgG típusú antitesteket sikerült kimutatni. Igaz, ezek nem specifikusak sarcoidosisokra, mivel egyéb cardiomyopathiákban is előfordulnak. Vírust nem sikerült kimutatni. A transzplantáció szövődmény nélkül zajlott le, és immunszuppresszív azathioprin + methylprednisolon kezelést folytatva 4 év múlva sem alakult ki akut GVHD; a sarcoidosis aktivitását eddig az időpontig nem észlelték. A sarcoidosis szisztémás megbetegedés és egy USA-ban publikált közleményben szekciók alkalmával 76%ban érintette a szívet, ami az esetek felében a betegek halálát okozta. Mindeddig 7 közlemény ismert, melyek sarcoidosis miatti szívátültetést ismertetnek. A műtétnek az a feltétele, hogy a folyamat a szomszédos szervekben ne aktiválódjon, nehogy ráterjedjen a transzplantált szívre. A konzervatív kezelés esetleg megnyújtja a beteg élettartamát, de végleges gyógyulást nem hoz, hiszen több éves kezelés után az explantált szívben mindig találtak kóros eltérést. Tüdőátültetésekből ismert, hogy a sarcoidosis az allograftban újból megjelenik, de ilyenkor a szteroidterápia hatásos. Az ismertetett esetben szenzitív molekuláris biológiai módszerekkel sem sikerült vírusfertőzést kimutatni. Minden eddig publikált esetben az átültetés sikeres volt, egyetlen esetben sem következett be komplikáció egy kivétellel. Remélhető, hogy a transzplantációs medicina segíteni fog a sarcoidosisok etiológiájának a felismerésében. Bán András dr. WHO-tájékoztató Dohányzás és időskori hallás. Matschke, L. G. (Hannover): HNO, 1999, 47, 599-601. Fontos érzékszervünk, a fül, az élet folyamán számos terhelésnek és gyakran alig észrevehető károsodásnak van kitéve. Ezeknek hatását az ún. „időskori nagyothallás” néven összegezhetjük. Újabb kutatások megállapították, hogy ez a nagyothallás nem elkerülhetetlen, de általában tipikus következménye az életkornak. Azonban ez a károsodás számos tényezőből tevődik össze. Napi életünkben a motorizált és technologizált környezet számos halláskárosító tényezőt tartalmaz, emellett ismert a számos foglalkozás okozta zajbehatás. Ezeket ma már számos eljárással igyekszünk kiküszöbölni. Ennek ellenére a foglalkozási zaj erősen ronthatja a hallást. Ezekhez társul a nem foglalkozási hangbehatások okozta terhelés, szórakozási technika, járművek zaja és egyéb zajjal járó szórakozások, detonációk és lövési zajok. Az időskorban kialakult halláscsökkenéshez más környezeti tényezők is hozzájárulnak, így táplálkozási szokások, klímabefolyások és szocioökologikus környezet. De meg kell említeni az endogén behatásokat, mint a rasszikus tulajdonságok, genetikai faktorok vagy metabolikus folyamatok. Az időskorban kialakult halláskárosodásban fontos szerepet játszanak az ún. „lifestyle” faktorok. Ezekhez tartozik többek között a dohányzás, különösen a cigarettázás. A dohányzás nikotintartalma potenciális drog. Ez az európai országokban jelentősen rontja az egészségi állapotot. A dohányzás legjobban vizsgált anyaga a nikotin. Ennek hatását a szívre és a keringésre több munkacsoport vizsgálta. Dohányzáskor emelkedik az oxigénfelvétel szükségessége, a szén-monoxid kilégzése karboxihemoglobinhoz vezet, amely erős dohányosnál a gázcserénél az össz-vértérfogat 15%-át blokkolni tudja. Bár a dohányfüst ezerszer több szén-monoxidot tartalmaz, mint amit a törvény a munkahelyen megengedett értékként megad, az erekre és keringésre való hatását eltérően értékelik. Az amerikai orvosi lapban, a JAMA- ban, nemrég megjelent tanulmányban 3753, 48 és 92 év közötti felnőtt betegen vizsgálták a dohányzási szokások és az időskori halláscsökkenés összefüggését (Cruickshanks és munkatársai). Ebben kimutatták, hogy a dohányosoknál 1,7-szeres a korai halláscsökkenés rizikója, de nemcsak a dohányosok, hanem a passzív dohányosok is veszélyeztetettek a dohányzó környezet részéről. Több vizsgáló talált a passzív dohányos gyermekek és fiatalok recidiváló dobozi folyadékgyüleme szempontjából, ami a gyerekkori hallóképességet rontja. Német vizsgálatok kimutatták, hogy a dohányzás több embert öl meg, mint a szerencsétlenségek, AIDS, alkohol, illegális drog, gyilkosságok és öngyilkosságok összesen, és hogy a cigarettázás a modern ipari államokban a rákhalálozás leggyakoribb és tudományosan kimutatott oka, az orvosi érdeklődésnek a dohányzás alig áll előterében. Bár a NSZK-ban számos törvény szabályozza a nem dohányzók védelmét, az állam évenként 22 milliárdot profitál a dohányadóból. A dohányzást vizsgáló jelenlegi tanulmányokban is heves ellentétek ütköznek a különböző nézőpontok között. Ebben kevesebb orvosi és etikai, sokkal inkább gazdasági és politikai szempont áll az előtérben. Tolnay Sándor dr.