Orvosi Hetilap, 2000. január (141. évfolyam, 1-5. szám)

2000-01-30 / 5. szám - Szűcs János - Pávó Imre - Jurida Noémi: Klinikai tapasztalatok raloxifennel

BESZÁMOLÓK EBOE Konferencia Szegeden 1999. október 15-16. „Két világ között létezünk, Az egyik már halott, A másiknak még nincs elég ereje, Hogy megszülessen.” Arnold Mattheus (1845) Az Egészségbiztosítási Orvosok Egyesü­lete (EBOE) 1992-ben Kecskeméten ala­kult. A legfelső vezetés gyakori személyi változásai nem segítették az egyesület működését, ezért az orvostársadalom sem tudhatott létéről. Valódi működésről egy év óta beszél­hetünk: a mintegy 110 egészségbiztosítási orvosból 103 regisztráltatta magát. Az egyesület tavaszi közgyűlése döntött a 120 éves jubileumi, tudományos konferencia rendezéséről, s így került sor a szegedi találkozóra. A két nap alatt 15 előadás hangzott el három téma köré csoportosítva. Kiemelt szerepet kapott az egészségbiztosításban dolgozó orvosok helyzetének, szakmai kompetenciájának elemzése, összehason­lítása más nemzetek, megkülönböztetet­ten a német orvosok helyzetével. A nyitó előadásban (jelen sorok írója tartotta) szó volt az egészségbiztosítás 10 éves viharos múltjáról, a folyamatos vál­tozásokról. Az egymást váltó legfelső ve­zetők mellett egyetlen dolog nem válto­zott: az egészségbiztosítás orvosainak szervezeten belüli méltatlan kezelése. A területi igazgatási szerveknél, a MEP- eknél, mindösszesen 110 orvos dolgozik (OOSZI-ban: 230). A felének 2 vagy több szakvizsgája van, illetve még másoddip­lomával is rendelkezik. Az átlagéletkor: 51 év, a havi bruttó kereset viszont: 120 000 Ft (áprilisi adatok). Ugyanakkor egy-egy or­vosra évente 5-6 milliárdnyi egészségügyi kiadás (1-2 fekvőbeteg intézet, 3 szak­rendelő intézet, 65-75 háziorvos, védőnői szolgálatok, otthoni szakápoló szolgála­tok, gyógyfürdők, gyógyászati segédesz­köz forgalmazók stb.) ellenőrzése, a táp­pénzzel, rokkantsággal, segélyekkel, uta­zási költségtérítéssel, méltányossággal kapcsolatos ügyek orvosszakmai intézése jut. Szó esett azokról a motivációs tech­nikákról, amelyek segítsége nélkül igen nehéz eredményt elérnie bármilyen szer­vezetnek. Az OEP-re vonatkozóan: nem is­mert a cégfilozófia, mint alapkövetel­mény, amivel azonosulni lehetne, hiányzik a MEP-orvosokkal szembeni elvárás, kö­vetelményrendszer, a teljesítmény­ érté­keléséről nem is beszélve. Nem jelent vi­gaszt, hogy az egészségügy egyéb terü­letein sem sokkal jobb a helyzet. Az egész­ségügy, a MEP-orvosok cégen belüli „súlya” megfelel az OEP Szervezeti és Működési Szabályzatában rögzítetteknek: az OEP 26 főosztályából 4 kapcsolódik hozzájuk mindösszesen. Az európai betegbiztosítókat jelle­mezte a Nemzetközi Kapcsolatok Főosz­tályának előadója Horváth Ágnes dr., kö­vetendő példaként ajánlva a holland és a német betegbiztosítás rendszerét. Utóbbi­ról részletesen hallhatunk Szutrély Péter dr.-tól (Söllingen). A rendkívül hangu­latos, tanulságos előadásból többek között megtudhattuk: a német gazdaságban az autóipar után az egészségügy a második tényező például (Seehoffer után: kapitá­nyai, az orvosok), az „orvosi ellátásnak kielégítőnek, célszerűnek, gazdaságosnak kell lennie”, a német betegpénztár tiszt­viselő orvosainak átlagbére: 6-8000 DM havonta. Az egyik legjobban várt előadást Juhász Ferenc dr. (OEP) tartotta. Beszá­molt a biztosítási orvosszakértői szakké­pesítés január elsejei akkreditálásáról, a szakvizsgára bocsátás feltételeiről, köve­telményrendszeréről, a szakmai kollé­gium megalakíthatóságáról. Rónai Tibortól megtudhattuk, hogy az intelligens egészségügyi kártya beveze­tésével már 1984 óta foglalkozik az egészségpolitika. S bár több cég részt vett IC kártyájával az OEP tenderén, azt egyik sem nyerte el, a vonalkódos vény győzött. Több előadó számolt be modell­kísérletről. A táppénzes monitoring rend­szerről Móricz Ferenc dr. (OEP) szólt. A megváltozott munkaképességűek új el­látórendszerének elméletét Balló Róbert dr. (EOP), a modellkísérlet eredményét Bükk­­erdő Pál dr. (orvosigazgató helyettes Sal­gótarján) ismertette. A Nógrád megyei tapasztalatok megerősítették a már ismert tényt, hogy a mai helyzetben a rokkant­ságot igénylők gyakran kivizsgálatlanul, megfelelő dokumentáció nélkül és meg­felelő gyógykezelés hiányában kerülnek minősítésre. Az új rendszerben az igénylő csak akkor kerülhet minősítésre, ha az orvosszakértő rendelkezésére áll az illeté­kes háziorvos, foglalkozás-egészségügyi orvos, valamint a MEP ellenőrző főor­vosának véleménye. Somlai András dr. beszámolt az Egész­ségügyi Minisztérium által meghirdetett irányított betegellátási modellről. Az elő­adást követő vita csak megerősítette a résztvevőkben a modell iránti „felemás” érzésüket. A minőségbiztosítás­ minőségellen­őrzési modulban elsőként Nagy Béla dr. részletezte az OEP ez irányú feladatait, hangsúlyozva: a biztosítottak számára vásárolt szolgáltatásokat, ill. a szolgáltatók körét döntően a biztosító elvárásainak kell befolyásolnia Belicza Éva dr. (SOTE EMK) a minőségi indikátorok szerepéről, jelentőségéről beszélt. Ahhoz, hogy a betegellátás mérhető, értékelhető és ter­vezhető legyen, annak valamennyi moz­zanatáról - szervezeti funkciókról is - megbízható információk szükségesek. Az EBCE titkára Berecz Zsuzsanna dr. (MEP Szeged) a bizonyítékokon alapuló minő­ségbiztosítás ellenőrését elemezte. Az utóbbi alapja a szakértelem, a részvétel és a kommunikáció, aminek ellentmond sze­rinte az egészségbiztosítás meglévő hi­vatali struktúrája. „Mit tehetnek így a biztosítási orvosok?” kérdéssel zárta elő­adását. Nem véletlen, hogy csupán két előadó választotta témául - a MEP-orvosok mun­kájának lényegét jelentő - intézményi, orvosi ellenőrzést. A két előadás világosan tükrözte, hogy az ellenőrzéseknek még mindig nem tisztázottak sem az elvei, sem a gyakorlata, azok megyénként más és más mentalitással, más és más vertikális és horizontális mélységben történtek, tör­ténnek Medgyasszai Melinda dr. (orvos­igazgató helyettes, Veszprém) imponáló dokumentumelemzést mutatott be: a 10 napon belül ismételten kórházba került betegek dokumentációját nemcsak a kötelező finanszírozási szempontból vizs­gálta, de feldolgozta a rendelkezésére álló teljes adattömeget. Ez alapján tartja kiemel­kedően fontosnak, hogy: „az egészség­­politika a betegeket mint az aktuális tár­sadalom tagjait kezelje, figyelembe véve egészségügyi igényeik és szükségleteik mellett az ezeket generáló egyéb okokat és körülményeket is.” Mózes Imre dr. (orvos ig. h. Kaposvár) egy bírósági eljárással végződő ellenőrzést ismertetve világítja meg, milyen felemás helyzetet eredmé­nyezhet a módszertan, s a neki megfelelő jogi háttér hiánya. A konferencia minden tekintetben jól sikerült. Az egészségbiztosításra jellemző bizonytalanság ellenére a hangulat vidám és bizakodó volt. A számos ismeretet nyújtó előadás mellett az egészségbiz­tosítás orvosainak végre lehetősége nyílt a szabad információcserére, a problémák megbeszélésére. Megállapodás született arról, hogy a legfontosabb megállapítá­sokat juttassa el az egyesület az OEP főigazgatójának. Perjési Klára dr. A (másod) főorvosok foglalkozási hely­zete baleseti sebészeteken. A nem önálló baleseti sebészek országos körkérdésé­nek eredménye. Blauth, M., Quirini, W., Meenen, N. (Unfallchirurgische Klinik, Medizinische Hochschule, Hannover), Unfallchirurg, 1999,102, 746. A Német Balesetsebészeti Társaság (DGU) éves kongresszusán a Társaság 1998 évi elnöke, Kinzl professzor körkér­déses felmérést szorgalmazott a vezetőség és tagság jobb együttműködése és a tagság aktivizálása érdekében. A kérdések meg­fogalmazására az 1998 novemberében Berlinben tartott kongresszus kétórás vi­taülése szolgált. A kiküldött 6 kérdés, és azokra beérkezett 105 válasz eredményét az alábbiakban foglalták össze. 1. Milyen témakört tart jelenleg a leg­fontosabbnak? A válaszok fele a baleseti sebészetnek az Európai Közösségben el­foglalt helyét ítélte a legfontosabbnak. A további válaszok a munkaidő szabályo­zását, financiális szabályozást, az állásokat és a letelepedést, kutatási kérdéseket és ezek anyagi fedezetét emelték ki. A bale­seti sebészetet elsősorban európai keret­ben kell meghatározni mind a képzés, mind a sérültellátás minősége szempont­jából. Érezhető a foglalkozás nagyobb biztonságára való törekvés. 2. Hogyan képzeli el a baleseti sebészek jövőjét európai keretben? A válaszok 45%-a újólag kialakítandó baleseti se­bész-ortopéd szakorvosokban, 49%-a a sebészet keretén belül, vagy a jelenlegi

Next