Orvosi Hetilap, 2001. január (142. évfolyam, 1-4. szám)

2001-01-28 / 4. szám - Várady Géza: Búcsú Walsa Róberttől (1923-2000)

közül a phlebitis igényel előbb vagy utóbb radikális kezelést, hiszen ennek oka rendszerint a vénák varicosus tágulata. Phlebitis esetén mindig indokolt a mélyvénák duplex ultrahangvizsgálata, mert a felületes visszérgyulladások 25%-ában a betegnek mélyvénás thrombosisa is van és ekkor más kezelés célravezető, mint ha csak felületes visszérgyulladása áll fenn. Alsó végtagi varicositas rupturájából származó vérzés esetén a végtagot a szív szintje fölé kell emelni és kompressziós kezelést kell alkalmazni. Ekcéma, lipodermatosclerosis, ulcus cruris fennállásakor duplex ultrahangvizsgálattal kell tisztázni a felületes és mély vénák állapotát és ettől függően kell kezelni a beteget. A felületes erek varicositása esetén műtét javasolt, míg a mélyvénák károsodásában kompreszsziós kezelést célszerű alkalmazni. A phlebológia vitatott területei közül kiemeli azt a két kérdést, hogy (1) vajon melyik varicositást kell kezelni és (2) mi a kockázata a hormonpótló ill. kontraceptív kezelésnek? A válaszok, talán a rövid terjedelem miatt, nincsenek a ma elfogadott szinten, hiszen az elsővel kapcsolatban csak a szövődmények fennállását fejtegeti, míg a második kérdés megválaszolásában a thrombophilia fogalmát meg sem említi. [Ref.: Nagy merészség volt varicositas címen az alsó végtagi vénabetegségek teljes áttekintésére vállalkozni két oldalon. Úgy tűnik, legalább annyi vagy még több fontos információ kimaradt a valóban gondosan elkészített cikkből, mint amennyi benne van. Vajon össze lehet-e foglalni használható módon, ekkora terjedelemben például a diabetes mellitus, a hypertonia, a szívaritmiák vagy a májbetegségek kezelését? A cikk arra alkalmas, hogy bemutassa egy túlbagatellizált problémakör sokrétűségét.] Bihari Imre dr. Fejlődési rendellenességek Congenitalis bronchooesophagealis fistula felnőttben: Esetismertetés. Cossentino, M. J. és mtsai (Department of Medicine, Gastroenterology Service and Department of Surgery, Walter Reed Army Medical Center, Washington. Uniformed Services University of the Health Sciences, Bethesda, Maryland): Am. J. Gastroenterol, 2000, 95, 2116. Az 52 éves nő 2 hete érzett epigastrialis fájdalmat. Tizenkét éves kora óta visszatérő köhögései, gennyes köpetei és pneumoniás epizódjai jelentkeztek, főleg folyadék elfogyasztása után. Tüdőtályogja is volt. Tizenöt éve a báriumos nyelésvizsgálat diverticulumot mutatott ki a nyelőcső közepén. A hasi panaszok kutatása közben fistulát találtak a nyelőcső és a job alsó tüdőlebeny között, amelyet reszekáltak. A sipolyt epithel bélelte, a malignitás, az infekció vagy idült gyulladás jelei nélkül. A posztoperatív lefolyás zavartalan volt. A bronchooesophagealis fistula lehet congenitalis, gyulladásos, daganatos vagy másodlagos, trauma után. A veleszületett alak ritka, 200-nál kevesebbet tartanak nyilván. A legfiatalabb beteg 9 napos, a legidősebb 83 éves volt. Legtöbbször a jobb alsó tüdőlebeny és a nyelőcső középső harmada között fordul elő. A tünetei bármikor jelentkezhetnek és gyakran intermittálóak: köhögés, visszatérő pneumoniák és haemoptysis. A köpetben kimutatott ételdarab a fistula biztos jele. A nyelőcsőben ritkán okoz tüneteket, de néha refluxot, dysphagiát és dyspepsiát válthat ki. Felnőttben a fistula congenitalis eredetére utal a tünetek időtartama, az infekció vagy a malignitás kizárása az anamnézisben a normális mucosa és a nyirokcsomó-duzzanatok hiánya. A congenitalis és a szerzett sipolyt nem mindig lehet elkülöníteni. A fistula jelei már a születéskor mutatkozhatnak. Eleinte kevés tünettel jár, ezért elnézhetjük. Kezdetben membrán zárhatja el a nyílását, amely csak később reped meg. Máskor redő borulhat a bemenetére, ezért a sipolyt általában későbbi életkorban ismerjük fel. A szerzők szerint a fistula congenitalis eredetét igazolja a tünetek korai megjelenése és a rendellenességek hiánya a biopsziában. A diagnózist a báriumnyelési vizsgálat, az oesophagoscopia és néha a bronchoscopia bizonyítja. A sipolyt sebészileg el kell zárni és a sérült tüdőszegmentet el kell távolítani. Műtéti mortalitásról még nem számoltak be. A beteg köhögése a műtét után 15 hónappal teljesen megszűnt, de a gastroparesis miatt dysphagia, puffadás, hányinger és korai jóllakottság maradt vissza. Kollár Lajos dr. Fül-orr-gégebetegségek A beszédfelfogás meghatározói cochlearis implantáción átesett gyerekeken. Donoghue, G. M., Nikolopoulos, T. P., Archbold, S. M. (Nottingham Paedriatie Coclear Implant Program, Dept, of Otolaringology, University Hospital, Nottingham, NG7 2UH, Anglia): Lancet, 2000, 356, 466-468. A hallássérült gyermekek többségének a hallókészülék jó beszédhallást biztosít. A teljesen siket gyermek azonban nem hall a készülékkel, következésképpen beszédfejlődése nagymértékben károsodik. Ezen gyermekek számára a cochlearis implantáció az egyetlen lehetőség a beszédhallás és a helyes beszéd kialakítására. A cochlearis implantátum abban tér el a hallókészüléktől, hogy a károsodott belsőfül kihagyásával a hallóidegrostokat stimulálja. Az implantátum két részből áll. A külső rész walkman-re emlékeztet, és a beteg a testén (mellkasán vagy fülén) viseli. A belső részt sebészi úton ültetik be a beteg füle mögé. A beszédprocesszor a jeleket elektronikus jellé alakítja, melyeket az implantátumnak ad át. Az implantátum a cochleából induló hallóidegrostok stimulálásával idéz elő hanghallást. Kezdetben csak a beszédkészséget már elsajátító, ún. postlingualis siket gyermekekbe ültettek implantátumot, de az implantáció hatékony egy sokkal nagyobb betegcsoportban, a születéstől fogva siket, ún. praelingualis siket gyermekekben is. A cochlearis implantáció nem adja vissza a hallást, de egyéni programozással hallásélményt biztosít a betegnek. A gyermeknek néhány évre van szüksége, hogy megtanulja értelmezni az implantátumon keresztül hallott hangokat és a szájról olvasással kombinálva megértse a beszédet. Világszerte 10 000 feletti a cochlearis implantátummal élő gyerekek száma. A cochlearis implantáció fő haszna a beszédmegértés elérése. Előzetes tanulmányok igazolták, hogy a beszédmegértés képességének mértéke széles határok között mozog a gyermekeknél. A szerzők prospektív hosszmetszeti követést végeztek egy gyermek cochlearis implantációs centrumban. A gyermekek részletes audiológiai kivizsgáláson estek át annak igazolása céljából, hogy nincs hallókészülék adásával hasznosítható hallásuk. A gyermekek hallása hallókészülékkel mint