Orvosi Hetilap, 2001. szeptember (142. évfolyam, 35-39. szám)

2001-09-09 / 36. szám - Antal Géza: Külső húgycsőmetszés átjárhatatlan heges húgycsőszornál a Brainard-féle kutaszolás segélyével

AZ ORVOSI HETILAP EGYKOR ÉS MA I­S ______________ Az Orvosi Hetilap 1876. 9. száma Külső húgycsőmetszés átjárhatatlan heges húgycsőszornál a Brainard-féle kutaszolás segélyével.­­) Közli Antal Géza ír. sebészkórodai tanársegéd. Kovács József tanár sebészeti korodájáról a budapesti kir. magy. tudományos egyetemen. Átjárhatatlan húgycsőszoroknál a szárnak hátulról a hó­lyagból történő áthatolását, illetőleg annak megkísértését fanízület feletti hólyagszárcsapolás előrebocsátásával, jól­lehet már John Hunter 1781-ben javaslatba hozta volt, ezen eszmét­ Ve­rguin a tengeri kórházi orvos vitte ki először egy matróznál, ki gátján átíródást szenvedett, mely teljes vizeletrekedést vont maga után, s a hólyagszárcsapo­­lását tette szükségessé. Verguin után hasonló műtétet vég­zett Fine (1810) Genfben, Ma­in varin­g (1838), Gü­n­­t­h­er (1854), továbbá Bruns, Chassaignac, Moril, L­avail­e egy esetnél. A felsorolt sebészek azonban a hó­­lyagszárcsapolást nem mint előkészítő műtétet a hátulról történő kutaszolás kivitelére, hanem mint a másként meg nem oldható teljes vizeletrekedés elhárítására szolgáló eljá­rást alkalmazták. Brainard volt első, ki a külső húgy­csőnyílás megett 2 cmtr.-rel levő, mellyb­ől átjárhatatlan he­ges húgycsőszárnál, nem vizeletrekedés végett, hanem a szárnak hátulról történő kitágítása szempontjából fanízület feletti hólyagszárcsapolást végzett, s e nyíláson át d­ajkás kutaszszal hátulról mellfelé tágította ki a szőrt. Callen­der2) 1866-ból közöl egy átjárhatlan húgycsőszer esetet, melynél a hasfali szűrcsapolási csatornán át fémkutaszszal a hólyagba hatolva, a végbélbe dugott ujjának vezetése mel­lett a kutaszt a belső húgycsőnyíláson át a húgycsőbe ve­zette egészen a szár hátsó határáig; egy másik fémkutasz­szal a mellső húgycsőnyíláson hatolt be a szár mellső hatá­ráig, s a két kutasz végei közt levő 1 ‘A' hosszú, szűkült rész­letet kívülről átmetszette, s a húgycső átjárhatóságát helyre­állította. Dittel szintén alkalmazta nehány esetben a 1) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1876. február 12-kén tartott ülésében. 2) Virchow. Hirsch’« Jahresbericht. 1866. 3) Die Catheterisraus nach Brainard. Wochenblatt der Zeitschrift d. k. k. Ges. d. Aerzte in Wien. 1866. Nr. 28., 29.. 30. Brainard-féle kutaszolást, melyek közül tüzetesebben csak kettőt ismerek. Egyik eseténél­) a szúrcsap vezetőjével (Dogge) hatolt be a hólyagnyiláson át a húgycsőbe a szórón keresztül, most elölről egy fémpöscsapot vezetett be, a műszerek végeit sikerült érintkezésbe hozni, a vezért óvato­san visszahúzva, a pöscsappal utána hatolt, a végek közti érintkezést folyton megtartván. Ily módon sikerült a mellűb­­ől beillesztett fémpöscsapot a hólyagba bevezetni. A beteg azonban, kinél dülmirigy-tályogok voltak, pár nap múlva gúnyvérűségben elhalt. Egy másik eseténél 1­­14 nappal a fanízület felett végzett szárcsapolás után a B­r­a­i­n­a­r­d-féle kutaszolás segélyével külső húgycsőmetszést végzett. D­i­t­­t­e 1-nek első eseténél említett eljárás szerint műtett egy esetben Seidel( 2 3), Callenderéhez hasonló esetet közöl Blondeau.3) Jordan1), birminghami kórházi orvos egyesekben átjárhatatlan heges húgycsőszárnál nem a hólyagot, hanem a húgycső hártyás részét nyitotta meg a végbélből, közvetlen a diu­mirígy alatt, s ezen nyíláson hátulról mellfelé egy sza­­lacsot vezetett át a szórón, annak másik végét a hólyagba illesztvén. Ezen módszer szerint, mint mondja, úgy a tágí­tás, mint a belső húgycsőmetszés igen meg lenne könyítve. Littler­ ezen eljárást oda módosította, hogy a hártyás résznek könyebb megnyithatása tekintetéből a vágbél külső zárizmát előbb átmetszette. Ezek volnának azon, idáig közzétett csekély számú és magánosan álló esetek, melyekben a heges húgycso­szornak hátulról történő áthatolása vétetett igénybe. Az eset, mely­­lyel a fenntebb közlötteknek csekély számát szaporítani óhajtom, következő. S­c­h. Miksa, 30 éves, paksi születési­, napszámos. Előz­ményül említi, hogy 1864-ben húgycsőtakárt kapott, mely pár havi tartam után minden gyógykezelés nélkül elmúlt. Két év múlva azt vette észre, hogy nehezebben és vékonyabban vizel, mely tünet lassan-lassan fokozódott. 1874. nyarán munka közben egyensúlyt veszítve, egy gömbölyű fadarabra esett olyformán, hogy a fadarab czontjai közé jutott, s gátját tetemesen zúzta; ez alkalommal húgycsövéből tetemes mennyiségű vér folyt ki.­ ­) Wochenblatt der Wiener Aerzte. 1870. Nr. 12. 2) Canstatt’s Jahresbericht. 1859. III. Pag. 220. 3) Canstatt’s Jahresbericht. 1858. III. Pag. 377. *) Virchow. H rsch’s Jahresbericht. 1872. II. 194. 5) Virchow. Hirsch’s Jahresbericht. 1873. II. 196.9 142. évfolyam.36. szám, 1985-1988. ORVOSI HETILAP 1985

Next