Orvosi Hetilap, 2003. április (144. évfolyam, 14-17. szám)
2003-04-27 / 17. szám - Salacz György: Bíró Imre (1905-2000)
Szakmai élete első cikke orvostörténeti tárgyú, „Fabini Theofil János, az első magyar szemészprofesszor életrajza" 1932-ben jelent meg. Ezzel vette kezdetét az egész életén végighúzódó orvostörténészi munkásság, amely legalább olyan jelentős, mint klinikai, kutatói munkássága. Szinte valamennyi nagy szemész előd életrajzával foglalkozott, s a kortárs szemével, közvetlen közelről ismerhette meg a XX. század nagy szemész egyéniségeit. „Magam vagyok a forrás. Ez nem oknyomozás, ez élmény és tanúság, amelynek lerögzítésével - úgy érzem - tartozom. Nem történelem. De talán egyszer az lesz"- írja Egy klinika nem halhat meg... című felejthetetlen értékű könyvének előszavában (3). Együttvéve mintegy 100 publikációján kívül számos cikk, írás, esszé jelent meg tollából napilapokban, egyéb sajtótermékben. Az alma mater iránti szeretettől és tisztelettől vezettetve emelte fel szavát különböző fórumokon, amikor a Mária utcai szemklinika megszüntetésének kérdése felmerült. Kitűnő szónok lévén tudományos ülések népszerű, nagyhatású előadója. Előadásai mindig különös precizitással voltak felépítve, páratlanul választékos nyelvezete, szónoki fordulatai tették előadásait különösen élvezetessé. A XX. század vége felé már szinte anakronisztikusan hatott szónoki képessége, előadásait hallgatva megtapasztalhattuk a szó erejét annak eredeti értelmében. Bíró Imrét egy eltűnő műfaj utolsó képviselőjének tekinthetjük. Korán elhatalmasodó hallászavara nem befolyásolta abban, hogy továbbra is aktív résztvevője maradjon a tudományos üléseknek. Bár kitűnően megtanult szájról olvasni (a hallókészülékkel sohasem barátkozott meg), olykor rászorult írásos segítségre, amiben tanítványa, munkája Sportkórházi folytatója, dr. Barcza Ida önzetlenül állt mellette. 1949-ben ő szorgalmazta a Szemészet folyóirat újraindítását, és 1952-ig a folyóirat szerkesztője is volt. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Szemorvostársaságnak, a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak, a Federation Mondiale de Neurologie neurológia szekciójának. Számos kitüntetés birtokosa (Érdemes Orvos, Magyar Sportorvosi Társaság Dalmady-emlékérme, Országos Szemészeti Intézet Hirschler-jutalomérme, Markusovszky-díj, Munka Érdemrend arany fokozata). Kiváló szakmai tudása mellett egyenes, igazságszerető puritán egyénisége, szerény modora mindenki előtt igen tiszteletreméltóvá emelte. Széleskörű műveltségét még Nagyváradról hozta, szépirodalmi érdeklődése ifjú kora óta rendszeres olvasásra ösztönözte, s hallásának romlása is egyre inkább arra késztette, hogy szabad idejében kedvenc írói műveivel foglalkozzék. 1998-ban a Mária utcai Szemklinika fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi tudományos ülésre még eljött, hogy a számára annyi élményt adó épület falai között Grósz Emil szellemének hódolhasson. Személye történelmi atmoszférát sugárzott, s a klinika kezdetektől meglévő Vendégkönyvébe könnyes szemmel írta be nevét. A nagy idők tanúja eltávozott azok után, akikre oly sokszor, oly ékes szavakkal emlékezett. A Mária utcai szemklinika volt munkatársának, egykori „krónikásának" megkülönböztetett helye van szívünkben és a Klinika Parnasszusán, de valamennyi orvos szívében is, aki az Orvosi Hetilap hasábjain keresztül ismerhette őt és olvashatta felejthetetlen írásait. IRODALOM: 1. Bíró I.: Schulek Vilmost száz évvel ezelőtt nevezték ki pesti professzorrá. Orv. Hetil., 1975, 116, 333-335. 2. Bíró I.: Önéletrajz (kézirat) 3. Bíró I.: Egy klinika nem halhat meg... Medicina, Budapest, 1964. Salacz György dr. 822 ORVOSI HETILAP 2003 ■ 144. évfolyam, 17. szám