Orvosi Hetilap, 2003. november (144. évfolyam, 44-48. szám)
2003-11-02 / 44. szám - Kristóf Katalin - Latkóczy Krisztina - Rozgonyi Ferenc: Mikrobiológiai és infekciószerológiai diagnosztikai lehetőségek intrauterin és perinatális infekciók esetén
2. táblázat: Transzporttáptalajok általános jellemzői A mintavétel után azonnal növekedési lehetőséget biztosít a kórokozó számára Érzékeny kórokozó számára is (megfelelő körülmények között tárolva és szállítva) biztosítja a transzport során a túlélést Speciális táptalajok alkalmazásával szelektív előnyt biztosít a várt kórokozónak, mely az identifikálásban is segítség Tenyésztési, identifikálási idő lerövidül Néhány mikroorganizmus tenyésztése csak akkor lehetséges, ha specifikus transzporttáptalajt alkalmazunk: pl. C trachomatis, M. hominis, U. urealyticum, N. gonorrhoeae 4. táblázat: Mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálati lehetőségek Valódi sejtfallal rendelkező baktériumok és gombák fénymikroszkópos kimutatása (0,5-1 óra) Valódi sejtfallal rendelkező baktériumok és gombák tenyésztése és antimikrobás szerek iránti érzékenységének szemikvantitatív és/vagy kvantitatív módszerekkel történő meghatározása (1-3 nap) A kórokozó antigénjének kimutatása a vizsgálati anyagban (gyors módszerrel: 1 óra, hagyományos módszerrel: 1 nap) A kórokozó specifikus génjeinek kimutatása a vizsgálati anyagban molekulárbiológiai módszerekkel (pl. PCR, DNS- hibridizáció - kb. 4 óra) A kórokozók ellen termelt ellenanyagok kimutatása a beteg szérumában (gyors módszer: 1 óra, hagyományos módszer: 1 nap) 3. táblázat: Transzportközegek általános jellemzői A mintavételnek megfelelő állapotban (csíraszám, egymáshoz való arány) őrzi meg a kórokozókat a transzport során Érzékenyebb kórokozók is biztonsággal túlélik az ilyenkor hosszabbra is hagyható tárolást, transzport idejét (a klinikus függetlenné válhat a laboratórium nyitvatartási idejétől) - baktériumok és vírusok számára más-más összetételű, más körülmények között tárolt transzportközeg javasolt, melyekről a mikrobiológiai vizsgálatot végző laboratórium tájékoztatni köteles a klinikust Bakteriális (és sarjadzó gomba) transzportközeg - A transzportcsövet szabadőn tartva mintavétel után az aerob, anaerob baktériumok 48, max. 72 óráig megőrzik életképességüket Virális transzportközeg - Antibiotikumokat tartalmazhat az esetleges kísérő bakteriális flóra visszaszorítására +4°C-on 24-48 óráig tárolható a transzportmédium, hosszabb tárolás csak -70 °C-on ajánlatos Speciális transzportközeg Molekulárbiológiai vizsgálatokhoz, mikroorganizmusspecifikus antigén detektáláshoz az alkalmazott módszernek megfelelő transzportközegbe speciális mintavevővel levett minta az elfogadható. Ilyenkor minden esetben a vizsgálatot végző mikrobiológiai laboratóriummal kell egyeztetni Leggyakoribb fertőzések mikrobiológiai diagnosztikai lehetőségei A klasszikus mikrobiológiai diagnosztikai lehetőségek napjainkban jelentősen kibővültek különféle gyorsdiagnosztikai és megfelelően specifikus és szenzitív infekciószerológiai módszerekkel, valamint a molekuláris mikrobiológia eszközeinek széles spektrumával (4. táblázat). Toxoplasma gondii Magyarországon 5000 terhesen elvégzett szerológiai vizsgálatok alapján kb. 46%-os az anyai átvészeltség aránya (43). A congenitalis toxoplasmosis gyakorisága változó, a fogékony terhesek tünetekkel járó vagy tünetmentes primer T. gondii infekciója során a parasitaemia időszakában jön létre, az esetek 1-7 évében. A magzati fertőződés valószínűsége a terhesség előrehaladtával nő (17-29-65%), a kialakuló elváltozások súlyossága viszont csökken. A mikrobiológiai diagnosztika fő eszköze jelenleg az immunszerológia, amellyel a protozoon T. gondii különböző sejtalkotói ellen termelt ellenanyagok megjelenését és mennyiségét (titerét) mérjük leggyakrabban ELISA módszerrel (18). T. gondii fertőzésre jellemző szerológiai sajátosságok, hogy az akut fertőzés igazolására az IgA vizsgálata érzékenyebb, mint az IgM-é. Mindkettő titere már az első héten, az akut infekció során emelkedik, azonban az IgM titere néha - az akut fertőzés „lecsengése"után is évekig - magas lehet, tehát az IgA jobban jelzi a fertőződés idejét. Célszerű T. gondii specifikus P30 protein elleni IgM és IgA ELISA-teszteket használni, melyek az osztódó alakokra, a tachyzoltákra specifikusak (41, 42). Congenitalis toxoplasmosis diagnosztikája a terhes nő 3 hét időkülönbséggel nyert savópár toxoplasmaspecifikus IgG, IgM, IgA (anti-P 30) vizsgálatával történik. Szerokonverzió: 4-szeresre emelkedő IgG ellenanyagtiter, IgM és/vagy IgA szeropozitivitás friss fertőzésre utalhat. A fentebb említett szerológiai sajátosság miatt kérdéses esetekben toxoplasma immunglobulin aviditási vizsgálattal eldönthető, hogy az elmúlt négy hónapon belül történt-e a fertőződés. Praenatálisan a magzat fertőződésének gyanúja esetén kéthetente végzett ultrahangvizsgálattal, a magzatvér vérkép-, enzimkémiai vizsgálatával (fehérvérsejtszám, eosinophil sejtek száma, thrombocytaszám, gamma-glutamil-transzferáz, laktátdehidrogenáz) és a toxoplasmaspecifikus ellenanyagok kimutatásával juthatunk korrekt diagnózishoz. Az ellenanyagok a 24. terhességi héttől jelennek meg a magzatvérben. Korábban, a 18. terhességi héttől erre felkészült laboratóriumokban polimeráz láncreakció (PCR) vizsgálattal kimutatható a T. gondii Bl repetitív génje az animialis folyadékból vagy magzati vérből, valamint a kórokozó kitenyészthető a perifériás foetalis vérből ill. a magzatvíz sejtjeiből. Újszülött általános szemészeti, neurológiai, koponya-CT-vizsgálata mellett mérhetjük savójának toxoplasmaspecifikus IgG, IgM, IgA titerét. IgM a fertőzést követő második héten jelenik meg, 2-3 hónap múlva tetőzik a titere. Az anyai toxoplasma-IgG szupprimálhatja, ezért születéskor az IgM alacsony titerű lehet (akár nem mérhető). A fertőzött újszülött liguorából az általános paraméterek meghatározása mellett (pl. lymphocytosis) toxoplasmaspecifikus IgG, IgM kimutatható. Vérrel nem szennyezett liquorban specifikus IgM jelenléte egyértelműen bizonyítja a congenitalis fertőzést (35). Néhány labo- 2003 ■ 144. évfolyam, 44. szám ORVOSI HETILAP