Orvosi Hetilap, 2004. szeptember (145. évfolyam, 36-39. szám)

2004-09-19 / 38. szám - Emed Alexander: Magyar orvosok Amerikában

ot nyerte el. Tanítványa, L. A. Barness, aki az ameri­kai gyermekgyógyászat neves alakja, a következőket írta róla: „Majdnem 10 évig dolgoztam együtt dr. György­­gyel, s végtelenül ösztönző hatású, didaktikus orvost ismer­tem meg benne, akinek fantasztikus volt a tudása mind a pediatriában, mind pedig a laboratóriumban." 1957 és 1958 újabb elismeréseket hozott számára: először a Goldberg-díjat, majd az Osborn Mendel-díjat nyerte el. Mindezek a táplálkozás és az emberi élelme­zés terén végzett munkásságának elismerései. A régi alma mater is jelentkezett: Heidelberg tiszteletbeli doktorátust ajándékozott egykor kiutasított professzo­rának. A philadelphiai General Hospital-ban lett ekkor gyermekgyógyász főorvos. A csecsemők táplálkozásán kívül az óvodás kor gyermekeinél a fehérjeellátás fon­tosságát hirdette. Az ő előadásai vezettek a Protein Ad­visory Group létrejöttéhez a WHO és az UNICEF kere­tein belül. Ezeknek a szervezeteknek vezető egyénisé­ge lett. Az amerikai orvosszövetség 10 pályadíjat tű­zött ki neve alatt azok számára, akik a legjobb munkát nyújtják be a táplálkozás terén végzett kutatás tárgy­köréből. 1962-ben a torontói egyetem díjában része­sült. Ezekben az években az American Institute of Nutri­tion nevű intézmény elnökeként is tevékenykedett. 1963-ban a comoi tó melletti nemzetközi konferen­cián ismertette a táplálkozásra vonatkozó ajánlásait. Az olasz Bellagioban Malnutrition is a Problem of Ecology címen tartott nagy hatású előadást. Életének utolsó évtizedében önkéntes csoport élén járta a távol-keleti országokat, és a harmadik világ népeinek táplálkozását próbálta javítani. 1968- ban az Amerikai Gyermekgyógyász Szövetség tüntette ki a Howland-ot)­a\­ a 75 éves tudós meghatottan be­szélt ekkor feleségéről, aki mindenben segítette éle­te folyamán. A clevelandi korszakban sikerült kimu­tatnia a harmadik vitamint, a biotint, amelyet ő H- vitaminnak nevezett el a német Haut szóról, mivel a vitamin a bőrbetegségek megelőzésében és gyógyí­tásban játszik szerepet. H. Goldblatt-tal, a vese életta­nának szakértőjével dolgozott ekkoriban együtt. Kö­zös munkásságuk eredménye volt az a dolgozata, amelyben kimutatta a vese károsodását táplálkozási hiányok következtében. György Pál 10 könyvet írt, és 400-on felüli szak­­közleményeinek száma. Tanítványai közül az ameri­kai orvostudomány hírességei kerültek ki: R. E. Ec­­kardt, C. E. Poling, R. M. Tomarelli, valamint L. A. Bar­ness. Imádta a klasszikus zenét, és kertjében a nárci­szok százai nyittak, amelyeket ő gondozott. Szabad­idejében festegetett is. Három fia közül Hans kémi­kus, Michael fizikus, Tilbert pedig sebész lett. György Pál 85 éves korban hunyt el új hazájában. Nádas Sándor (1913-2000) Számos Magyarországon született tudós neve világ­szerte ismert. Szilárd, Hevesy, Kármán, Wigner, Teller, Neumann, Gábor Dénes vagy éppen Harsányi János „ Giant Hungarians" néven szerepelnek a köztudat­ban. Igen kevesen tudják azonban, hogy a kivándo­rolt orvosok között is voltak jelentős személyiségek. Nádas Sándor például a modern gyermekgyógyászati kardiológiát teremtette meg Amerikában. Nádas Budapesten született, és a fővárosban vé­gezte középiskolai, valamint egyetemi tanulmányait; 1937-ben avatták orvossá. Szívgyógyásznak készült, a következő évben azonban érvénybe lépett az első zsidótörvény, ezért úgy látta, hazájában álmai soha­sem válhatnak valóra. Édesapja bíztatására és segítsé­gével még 1938 végén útra kelt abban a reményben, hogy az Újvilágban könnyebben boldogul. Útjának első állomása London volt, ahol Paul Wood oktatta kardiológiára. 26 éves korában, 1939-ben lé­pett Amerika földjére. Ekkor már jól beszélt angolul, bár erős magyar kiejtése élete végéig megmaradt. New York-ban ismerte meg későbbi feleségét, Eliza­beth Mc Clearen-t. Míg az amerikai orvosi vizsgára ké­szült, a Montefiori Kórház kardiológusánál, Pinky Schwartz-nál tanult gyakorlati kardiológiát. Általá­nos orvosi képzését Clevelandben, a Fairview Park Kórházban és egy kis kikötővárosban, Wilmington­­ban nyerte. 1941-től 1942-ig Bostonban élt, ahol a Memorial Hospitalban, valamint a helyi gyermek­­kórházban kapott állást. Az itt eltöltött évek megha­tározták jövőjét. Rendkívüli szorgalma és köteles­ségtudása mindenütt figyelmet keltett. 1943-tól 1945-ig Detroitban dolgozott, a Wayne Egyetem Gyermekgyógyászati Kórházában, Clemens Smith mellett. Ekkor végre sikerült diplomáját hono­síttatnia. Nádas ezután visszaköltözött Boston kör­nyékére, és egy Greenfield nevű városban folytatott magánpraxist, ám hetenként bejárt a bostoni gyer­mekklinika „staff meeting"-jeire is. A greenfieldi korszak 1949-ben fejeződött be. A negyvenes években óriási fejlődés bontakozott ki a gyermekkardiológia területén. Robet Gross 1938- ban, Bostonban végezte az első ligatúrát a veleszüle­tett ductus Botalli kezelése végett. A baltimore-i Johns Hopkins kórházban ugyanekkor, Helen Taussig javaslatára Blalock már az első Fallot-esetet operálta. Az amerikai szívsebészet Helen Taussig irányítása mellett óriási léptekkel haladt előre. Bostonban azonban ekkor még nem létezett gyermek-szívsebé­szeti osztály. Charles Janeway a bostoni gyermekgyó­gyászati osztály vezetője viszont még emlékezett Ná­dasra, nem felejtette el okos kérdéseit, és kitűnő ér­zékkel meglátta benne a jövő emberét. Visszahívta greenfieldi magánpraxisából, és a kardiológiai osztály megszervezésével és vezetésével bízta meg. Nádas boldogan költözött át Bostonba családjával együtt. Ekkoriban diagnosztikai eszközként a „common sense"-en kívül csupán a sztetoszkóp és a röntgen állt a kardiológus rendelkezésére. Nádas fő feladatá­nak tekintette a szakmai továbbképzést. Egy évig dolgozott együtt a Peter Bent-Bingham Hospital kar­diológusaival, Samuel A. Levine-nel és Lewis Dextend. 1957-től e kórház kardiológusa lett. Ő alkalmazott, készített rendszeresen elektrokardiogramot és fono­­kardiogramot. 1957-ben jelent meg első szakköny­ve, a Pediatric Cardiology. Helen Taussig 1947-ben írott szakmunkájában ugyan már ismertette a vele­született szívbajokat, Nádas azonban nem elégedett meg a morfológiával, gyakorlati tanácsokkal is ellát - 1970 ORVOSI HETILAP 2004 ■ 145. évfolyam, 38. szám

Next