Orvosi Hetilap, 2005. január (146. évfolyam, 1-5. szám)
2005-01-09 / 2. szám - Sótonyi Gergely: Az orvosi műhiba fogalmának és jogi értékelésének történeti vizsgálata
esetben ugyanis az orvos az ellátás eredményért, a másodikban csupán annak gondos és szakszerű elvégzéséért felel. Az „orvosi műhiba" hatályos büntetőjogunk szerint foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés általában gondatlan, tevőleges magatartással - az orvos valamely cselekménye, tevékenysége által valósul meg, de létre jöhet mulasztás - tevékenység hiánya - eredményeként is. Történetileg az „orvosi műhiba" fogalma a XIX. században jelent meg először. A fogalmát Virchow a XIX. században élt neves német patológus fejti ki részletesen a „Kunstfehler der Ärzte"című tanulmányában 1879-ben. Az orvosi műhibát úgy definiálja, mint a gyógyítás általánosan elismert szabályainak a kellő figyelem vagy körültekintés hiánya következtében történő megszegését („Eine Verstoßgegen die allgemein anerkannten Regeln der Heilkunst infolge eines Mangels an gehöriger Aufmerksamkeit oder Vorsicht" Krähe). A német szakirodalomban a virchowi meghatározás és műhibafogalom az 1970-es évekig használatos volt a hibás orvosi tevékenységre, és csak ez után váltotta fel az orvosi kezelés hibájának („Behandlungsfehler") fogalma. A magyar törvényszéki orvosi irodalomban is már 1843-ban megjelenik a „műhiba" elnevezés. Valószínűsíthető, hogy a „orvosi műhiba"meghatározás egy, a magyar nyelvben már meggyökeresedett fogalom önkényes használatából fakad, hiszen a Kunstfehler pontos fordítása „művészeti hiba"lenne. A virchowi „orvosi műhiba" ugyanakkor nem az orvosi felelősség megalapozására született. Érdekes 1582-ből származó adat birtokában vagyunk a hazai igazságügyi (törvényszéki) orvostan történetére vonatkozóan. Egy Kerner Mihály nevezetű kassai borbélylegényt elítéltek, majd börtönbe zártak, mert helytelenül kezelt egy rábízott beteget. Minden bizonnyal ez az első hazai adat olyan hibás tevékenységre, „orvosi műhibára", mely bírói eljárással járt. Az „orvosi műhiba"fogalma a XIX. században külön jogi értelmezést kapott, amikor a gazdasági és társadalmi átalakulás következtében az orvossal és az egészségügyi ellátó rendszerrel szemben egyre gyakrabban érvényesítették az orvosi felelősség polgári és büntetőjogi következményekkel járó formáit. Figyelemre méltó tény, hogy az 1876. évi közegészségügyi törvénycikkben már megjelenik az „orvosi műhiba": „A gyakorlatra jogosított orvos a gyógymód alkalmazásában nem korlátoltathatik, működésére nézve azonban az állam ellenőrködése alatt áll, és általa elkövetett műhibákért felelős." Az egyes orvosi foglalkozási ágak között különbségeket nem téve, az orvosi felelősség a büntető törvényhozásban először az 1878. évi Magyar Büntető Törvénykönyvben jelent meg. Az első magyar Büntető Törvénykönyv a jogalkotásnak és a büntetőjogi felfogásnak meghatározó változásait hozta magával, mert alapjaiban alakította át a bíróhatalmon és szokásjogon alapuló korábbi joggyakorlatot. Az 1878-as törvény vonatkozó szakaszai szerint „A kimondatlanság által másnak súlyos testi sértést okozott, három hónapig terjedhető fogházzal, és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha azonban a súlyos testi sértés, az azt okozónak saját hivatásában vagy foglalkozásában való járatlanságából, hanyagságból vagy azok szabályainak megszegéséből származott, egy évig terjedhető fogházzal, és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő". A gondatlan elkövetés két alakzatának, a luxuriának (tudatos gondatlanság) és a negligenciának (hanyagság) az alapelvei is megjelennek a jogszabályban, továbbá állást foglalt abban a kérdésben, hogy az orvosi tevékenység vizsgálatakor az egyéni felelősség elvének kell érvényesülni: „Aki gondatlanság által embernek halálát okozta, emberölés vétségét követi el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ha azonban a halál, az azt okozónak hivatásában vagy foglalkozásában való járatlanságából, hanyagságából, vagy azok szabályainak megszegéséből származott, három évig terjedhető fogházzal és száz forinttól kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Az első magyar Büntető Törvénykönyv az „ orvosi műhiba" eseteit a gondatlan emberölés kategóriájába sorolta. Ezt 70 évvel később 1948-ban majd 1961-ben született jogszabályváltozások módosították, és az „ orvosi műhibát" ettől kezdve a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállása foglalta magában: „Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét, vagy egészségét, gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki vagy testi sértést okoz, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő." Jelenleg is hatályos Büntető Törvénykönyvünk (1978) szerint is az orvos büntetőjogi felelőssége akkor áll fenn, ha foglalkozása gyakorlása során olyan magatartást tanúsít, amellyel valamely, a Büntető Törvénykönyv (Btk.) által meghatározott bűncselekményt valósít meg. Ezt a hatályos Büntető Törvénykönyv „a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésről" szóló 171. szakasza alapozza meg. A szövegezés egyezik a fent idézett 1961. évi törvényben rögzítettekkel, mely az „orvosi műhibát" foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek minősíti. A tényállás alapesetben a gondatlan elkövetést szabályozza, amelynek a már korábban említett két esete a hanyagság, ill. tudatos gondatlanság. Az elsőnél az elkövető előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, a második esetben a következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. A foglalkozás körében a veszélyeztetés tényállásánál természetszerűleg súlyosbító körülmény, ha annak következménye maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás vagy halál. A foglalkozási szabályszegés, az „orvosi műhiba" létrejöhet tevőleges magatartással (tevékenység által) vagy mulasztás (tevékenység hiánya) eredményeként. A német szakirodalom az orvosi műhibák tekintetében 3 fő kategóriát alakított ki, úgymint diagnosz 2005 • 146. évfolyam, 2. szám ORVOSI HETILAP