Orvosi Hetilap, 2005. április (146. évfolyam, 14-17. szám)

2005-04-10 / 15. szám - Bakó Gyula: A geriátriai szakképzés helyzete és modelljei Európában és Magyarországon

1. táblázat: A graduális képzés helyeinek száma és a geriát­riai szakképesítés megszerzésének lehetősége néhány eu­rópai országban szeri betegségek, a malignus tumorok és mozgásszer­vi betegségek kezelésének módszereivel ezek a beteg­ségek megelőzhetőkké válnak. Valószínű, hogy ez modell sohasem valósul meg teljes körűen. Hozzá kell tenni, az idősek növekvő száma rengeteg társadalmi folyamatot fog befolyásolni, a közlekedéstől a bevá­sárláson át egyéb ügyintézésig. A második az „adaptált specialisták" modellje. Ezen elképzelés szerint minden orvostudományi ág alkossa meg a maga geriátriai programját, a saját speciális képzésével, a funkcionális állapot megítélé­sére és az időskor adott betegségére irányuló rehabi­litációjára vonatkozóan. A modell hátránya, hogy a szuperspecialisták képzése nem költséghatékony, és valószínűleg a betegek szempontjából is hátrányos a több szakrendelésen való megjelenés. Leggyakrab­ban a belgyógyászat, neurológia, kardiológia, pszi­chiátria, ortopédia területét emelik ki, ahol a geriát­riai program megalkotása szükségessé válik. A harmadik modell szerint az általános orvosok kapnának ráképzést griátriából. Az elképzelés szerint az általános orvos 6-12 hónapos továbbképzésen venne részt. A képzés lényege, hogy az ápolási osz­tályon gyakorlati képzést kapnának problémaorien­tált szisztéma szerint. Ez az elképzelés előnyös lehet a betegek szempontjából, hiszen az első találkozás a háziorvossal történik, és az állam számára is ez a képzési forma az olcsóbb. Viszont többletmunkát je­lent a háziorvosok számára, melyet a jelenlegi leter­heltség mellett nem szívesen vállalnak Európa egyetlen országában sem. A negedik modell szerint „koordináló geriáter­­képzést" kellene folytatni, amelyben 5-6 éves szak­képzés történne geriátriai osztályon, belgyógyásza­ton, rehabilitációs részlegen, neurológia osztályon és pszichiátrián. Az így képzett geriáterek jól képzett specialisták. Konzultálnának az otthonápoló szerve­zetekkel, ápolási otthonokkal, kórházakkal. Ennek ellenére azokban az országokban, ahol ilyen jellegű képzést próbálnak megvalósítani, a geriátriai problé­máknak csak kb. 50%-át képesek megoldani. A „közösségi geriáter"modell: a közösségi geriáter modellben az általános orvosokhoz hasonló módon alap­orvosi képzettséggel rendelkező személyek ré­szesülnének kb. 3 éves szakképzésben ápolási és geri­átriai osztályokon. A legtöbb európai országban hasz­nálják ezt a képzési formát, hiszen ez a legolcsóbb. Előnye, hogy képes összefogni az általános orvosok által felmerült problémákat, de az általános orvosok felelősségét csökkenti, ami hátránya a képzésnek. Végül a „kórházi geriáter", akiknek képzése 4 év belgyógyászat, 6 hónap geriátriai osztály, neurológi­ai, pszichiátriai és rehabilitációs osztályon történő szakképzés. Úgy tűnik, ez lehet a leghatékonyabb. Franciaországban, Dániában és az Egyesült Király­ságban független specialistaként kezelik az ilyen szakképzéssel rendelkező geriátereket. Előnye, hogy a kórházakban, klinikákon minden problémát képe­sek megoldani, ami a geriátriában felmerül. A terü­lettel való kapcsolat időhiány miatt nagyon szűkös, kevés, nem kiterjedt. Az előbbiekben felsorolt lehetséges képzési formák nem egységesek, Európa legtöbb országában is több módja létezik a szakképzésnek. A felsorolás egyedül arra szolgál, hogy a specialisták milyen szolgáltatáso­kat nyújtanak, hogyan képezhetők és hogyan folytat­ható a folyamatos továbbképzés a geriátriában. Az európai országokban észlelt különbségek az egészség­ügyben, az egészségügy­­filozófiájában, a nemzeti egészségügyi programokban lévő különbségekből adódik. A geriátria típusos alapproblémája, hogy ho­gyan fogalmazzák meg a gerátriát, mint foglalkozást és mint specialitást. A vita további tárgya, hogy ho­gyan kommunikáljanak a geriáterek az általános or­vosokkal és a kórházi specialistákkal. Előre még nem látható a fenti programok keverékéből mi fog megva­lósulni, hisz ez külső tényezők és a szolgálatban részt vevő személyek belső indíttatásának is függvénye. A geriátria az egészségügyi ellátás széles területét fedi le, mind a közösségekben, mind a kórházakban. Éppen e miatt a széles spektrum miatt rendkívül ne­héz leírni és definiálni a geriátriát. Elsőként le kell szögezni, hogy a geriáter specialista olyan orvos, aki speciális ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezik az orvostudomány egy bizonyos területén. A geriátert az idős emberek egészséggel kapcsolatos problémái­nak specialistájaként lehet leírni, mely probléma magában foglalja az akut és krónikus ellátást, a re­habilitációs problémákat és a tartós kórházi ellátást (7). Az egészséggel kapcsolatos terminust azért vá­lasztották és hangsúlyozzák, mert az idős emberek fizikai, mentális, emocionális és szociális aspektusait egyformán látni kell, és figyelembe kell venni. Ez a meghatározás mind a kórházi, mind az általános or­vosként működő specialistára érvényes. A végső cél a társadalom számára az a lehetőség, hogy az általá­nos orvos konzultálni tudjon geriáter specialistával, ha első beavatkozásként erre van szükség. Ország Képzési helyek száma Szakképzés Franciaország 37 Igen Németország 36 Igen UK 31 Igen Görögország6 Igen Írország5 Igen Portugália5 Igen Magyarország4 Igen 2. táblázat: Geriátria képzés/szakképzés időtartama és a képesítés megszerzésének lehetősége néhány európai or­szágban Ország Idő (év) Vizsga Franciaország7 Igen Németország6 Igen UK6 Igen Görögország2 Nem Írország6 Nem Portugália0 Nem Magyarország 2-6 Igen ORVOSI HETILAP 2005.146. évfolyam, 15. szám

Next