Orvosi Hetilap, 2005. április (146. évfolyam, 14-17. szám)
2005-04-10 / 15. szám - Bakó Gyula: A geriátriai szakképzés helyzete és modelljei Európában és Magyarországon
1. táblázat: A graduális képzés helyeinek száma és a geriátriai szakképesítés megszerzésének lehetősége néhány európai országban szeri betegségek, a malignus tumorok és mozgásszervi betegségek kezelésének módszereivel ezek a betegségek megelőzhetőkké válnak. Valószínű, hogy ez modell sohasem valósul meg teljes körűen. Hozzá kell tenni, az idősek növekvő száma rengeteg társadalmi folyamatot fog befolyásolni, a közlekedéstől a bevásárláson át egyéb ügyintézésig. A második az „adaptált specialisták" modellje. Ezen elképzelés szerint minden orvostudományi ág alkossa meg a maga geriátriai programját, a saját speciális képzésével, a funkcionális állapot megítélésére és az időskor adott betegségére irányuló rehabilitációjára vonatkozóan. A modell hátránya, hogy a szuperspecialisták képzése nem költséghatékony, és valószínűleg a betegek szempontjából is hátrányos a több szakrendelésen való megjelenés. Leggyakrabban a belgyógyászat, neurológia, kardiológia, pszichiátria, ortopédia területét emelik ki, ahol a geriátriai program megalkotása szükségessé válik. A harmadik modell szerint az általános orvosok kapnának ráképzést griátriából. Az elképzelés szerint az általános orvos 6-12 hónapos továbbképzésen venne részt. A képzés lényege, hogy az ápolási osztályon gyakorlati képzést kapnának problémaorientált szisztéma szerint. Ez az elképzelés előnyös lehet a betegek szempontjából, hiszen az első találkozás a háziorvossal történik, és az állam számára is ez a képzési forma az olcsóbb. Viszont többletmunkát jelent a háziorvosok számára, melyet a jelenlegi leterheltség mellett nem szívesen vállalnak Európa egyetlen országában sem. A negedik modell szerint „koordináló geriáterképzést" kellene folytatni, amelyben 5-6 éves szakképzés történne geriátriai osztályon, belgyógyászaton, rehabilitációs részlegen, neurológia osztályon és pszichiátrián. Az így képzett geriáterek jól képzett specialisták. Konzultálnának az otthonápoló szervezetekkel, ápolási otthonokkal, kórházakkal. Ennek ellenére azokban az országokban, ahol ilyen jellegű képzést próbálnak megvalósítani, a geriátriai problémáknak csak kb. 50%-át képesek megoldani. A „közösségi geriáter"modell: a közösségi geriáter modellben az általános orvosokhoz hasonló módon alaporvosi képzettséggel rendelkező személyek részesülnének kb. 3 éves szakképzésben ápolási és geriátriai osztályokon. A legtöbb európai országban használják ezt a képzési formát, hiszen ez a legolcsóbb. Előnye, hogy képes összefogni az általános orvosok által felmerült problémákat, de az általános orvosok felelősségét csökkenti, ami hátránya a képzésnek. Végül a „kórházi geriáter", akiknek képzése 4 év belgyógyászat, 6 hónap geriátriai osztály, neurológiai, pszichiátriai és rehabilitációs osztályon történő szakképzés. Úgy tűnik, ez lehet a leghatékonyabb. Franciaországban, Dániában és az Egyesült Királyságban független specialistaként kezelik az ilyen szakképzéssel rendelkező geriátereket. Előnye, hogy a kórházakban, klinikákon minden problémát képesek megoldani, ami a geriátriában felmerül. A területtel való kapcsolat időhiány miatt nagyon szűkös, kevés, nem kiterjedt. Az előbbiekben felsorolt lehetséges képzési formák nem egységesek, Európa legtöbb országában is több módja létezik a szakképzésnek. A felsorolás egyedül arra szolgál, hogy a specialisták milyen szolgáltatásokat nyújtanak, hogyan képezhetők és hogyan folytatható a folyamatos továbbképzés a geriátriában. Az európai országokban észlelt különbségek az egészségügyben, az egészségügyfilozófiájában, a nemzeti egészségügyi programokban lévő különbségekből adódik. A geriátria típusos alapproblémája, hogy hogyan fogalmazzák meg a gerátriát, mint foglalkozást és mint specialitást. A vita további tárgya, hogy hogyan kommunikáljanak a geriáterek az általános orvosokkal és a kórházi specialistákkal. Előre még nem látható a fenti programok keverékéből mi fog megvalósulni, hisz ez külső tényezők és a szolgálatban részt vevő személyek belső indíttatásának is függvénye. A geriátria az egészségügyi ellátás széles területét fedi le, mind a közösségekben, mind a kórházakban. Éppen e miatt a széles spektrum miatt rendkívül nehéz leírni és definiálni a geriátriát. Elsőként le kell szögezni, hogy a geriáter specialista olyan orvos, aki speciális ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezik az orvostudomány egy bizonyos területén. A geriátert az idős emberek egészséggel kapcsolatos problémáinak specialistájaként lehet leírni, mely probléma magában foglalja az akut és krónikus ellátást, a rehabilitációs problémákat és a tartós kórházi ellátást (7). Az egészséggel kapcsolatos terminust azért választották és hangsúlyozzák, mert az idős emberek fizikai, mentális, emocionális és szociális aspektusait egyformán látni kell, és figyelembe kell venni. Ez a meghatározás mind a kórházi, mind az általános orvosként működő specialistára érvényes. A végső cél a társadalom számára az a lehetőség, hogy az általános orvos konzultálni tudjon geriáter specialistával, ha első beavatkozásként erre van szükség. Ország Képzési helyek száma Szakképzés Franciaország 37 Igen Németország 36 Igen UK 31 Igen Görögország6 Igen Írország5 Igen Portugália5 Igen Magyarország4 Igen 2. táblázat: Geriátria képzés/szakképzés időtartama és a képesítés megszerzésének lehetősége néhány európai országban Ország Idő (év) Vizsga Franciaország7 Igen Németország6 Igen UK6 Igen Görögország2 Nem Írország6 Nem Portugália0 Nem Magyarország 2-6 Igen ORVOSI HETILAP 2005.146. évfolyam, 15. szám