Orvosok Lapja, 1947. július-december (3. évfolyam 28-52. szám)

1947-10-19 / 42. szám - NÉPEGÉSZSÉGÜGY - Gortvay György dr.: A közegészségügy új horizontja (Elnöki megnyitóbeszéd a pécsi higiénikus vándorgyűlésen)

NÉPEGÉSZSÉGÜGY A NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTI: GORTVAY GYÖRGY DR. Szerkesztőség : Budapest, IX., Gyáli­ út 2. szám. Országos Közegészségügyi Intézet. Telefon: 136-148 109 A közegészségügy új horizontja GORTVAY GYÖRGY dr. egyetemi rk. tanár elnöki megnyitó beszéde a pécsi hiegénikus vándorgyűlésen Tudományos egyesületeink munkája mindig számottevő faktora volt orvos-egészségtudo­mányi kultúránknak és a szakirodalom és a könyv­termelés sem terjedelmét, sem számát nézve nem tükrözi vissza a tudományos tevékenység inten­zitását. Különösen érvényes ez a megállapítás az egészségtudományi szakirodalomra, amelynek publikálási lehetősége régebben is, ma is igen korlátozott. Éppen ezért országunkban az egész­ségtudományi élet megnyilatkozása szempontjából igen nagy jelentőségűek az egészségtudomány művelőinek időnkénti összejövetelei, amelyekben a magyar egészségtudományi kutatás és gyakorlati tapasztalat eredményeinek legjava nyilatkozik meg az előadásokban és a discussiókban. Vándor­­gyűlésünk jelentőségét ma különösen kiemeli az a tény, hogy az előadások az egészségügyi főható­ságok vezető szakembereinek és a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete elnökének a jelenlétében hangzanak el és így azok közvetlenül is ösztönzői lehetnek kormányzati közegészségügyi és orvos­politikai intézkedéseknek és elhatározásoknak. A mi szakmánk nem tökéletesen körül­hatá­rolható disciplina és problémái legszorosabban összefüggésben vannak más elméleti szakmák kutatásaival és gyakorlati eredményeivel. Éppen ezért igen örvendetes, hogy ez évi vándorgyűlé­sünkön sok közigazgatási, műszaki szakember és más orvostudományi szakmák képviselői is részt vesznek. Első elgondolásunk az idei vándorgyűlés tárgysorozatának az előkészítésében az volt, hogy felkért előadók útján teljes áttekintést nyújtunk az egészségtudomány minden ágának a haladásáról és állásáról, de tekintettel ennek a nagyszabású feladatnak a tárgyi nehézségeire, valamint figyelemmel az egészségügyi igazgatás szükségleteire, meg kellett elégednünk azzal, hogy az időszerű és a közegészségügyi érdeklődés homlok­terében álló tudományos kérdéseket tűzzük ki a kongresszus napirendjére. Ezek között az időszerű kérdések között első­sorban kell megemlékeznünk az egészségpolitika koncepciójában és a közegészségügy államéleti fel­fogásában beállott nagy fontosságú változásról, amely­­csaknem minden államban új reform­­mozgalomra vezetett a közegészségügy terén. A háború után új világ politikai célkitűzései között mindenütt ott szerepel a nyomor és a betegség kiemelése az ember és sorsformáló tényezők közül. A politika maga állapította meg félreérthe­tetlenül, hogy a társadalmi bajok megszüntetésé­nek, vagy egy ma közkeletű fogalommal élve a szo­ciális biztonságnak előfeltétele a betegségek elhárítása. Az egészségtudomány már eddig is igen sok lehetőséget tárt fel a betegségek leküzdésére, de a gazdasági egyenlőtlenség és a szegénység a nép széles rétegeit megfosztotta az egészséges élet lehető­ségeitől — még a leggazdagabb országokban is. A­z egészségpolitika új államéleti felfogása szerint az egészség megtartásának lehetősége nem maradhat egyes emberek privilégiuma, vagy luxus­igénye — az egészségügyi szolgálat megszervezése sem bízható a jótékonyság vagy az egyéni kezde­ményezés erejére, hanem állami irányítás alatt közszolgáltatás gyanánt kell olyan egységes egész­ségügyi szolgálatot szervezni, amely az állam minden polgára számára — vagyoni helyzetétől függetlenül — díjtalanul hozzáférhető. Az egészségpolitika súlypontja már az utolsó három évtizedben a megelőzésre helyeződött át, de az új egészségpolitikai koncepció számára már nem elegendő célkitűzés a betegségek megelőzése. Az új egészségügyi munka többre törekszik, mint a betegségektől való mentességre, »pozitív egészségre«, fokozott teljesítőképességre, teljes testi és lelki jóérzésre. Innen a sport növekvő egészségvédelmi jelentősége, amelyre a hévízi sportkongresszuson igen helyes meglátással muta­tott reá Vikol János dr. népjóléti államtitkár. Az egészség fogalmához hozzátartozik az új koncep­ció szerint az élettani minimum feletti szociális életszint (komfort életszínvonal) biztosítása is. Ezzel kapcsolatban azonban mellőzhetetlenül fel­vetődik az a gondolat is, hogy nem volna-e cél­szerűbb az egészségügyi szolgálat hatalmas appa­rátusa helyett egészséges házakat építeni, vagy inkább a falusi környezethigiénés viszonyok javí­tására, vagy éppen a táplálkozási színvonal eme­lésére fordítani az egészségügy rendelkezésére álló költségösszegeket? A nemzetközi egészségpolitika 1729

Next