Orvosok Lapja, 1947. július-december (3. évfolyam 28-52. szám)

1947-10-19 / 42. szám - NÉPEGÉSZSÉGÜGY - Bakács Tibor dr.: A gonorrhoeás megbetegedések számának alakulása a székesfőváros területén a penicillin-akció bevezetése után

109* NÉPEGÉSZSÉGÜGY 1947. 42. A penicillin alkalmazásának egyik legered­ményesebb területe a gonorrhoea gyógyítása. A go­norrhoea mint népbetegség rendkívüli gyakorisá­gánál fogva jóval túlnő az egyéni kellemetlensége­ken és a betegség nemzetgazdasági jelentősége , főleg nőgyógyászati elváltozásai következtében, mindig nagy volt. A modern gyógyászat több­ízben tett kísérletet ennek a népbetegségnek a ki­irtására. Ezek a kísérletek azonban a hozzájuk fűzött reményeket csak részben voltak képesek be­váltani. A 30-as évek közepén megjelent chemo­­therapeuticumok (sulfamid készítmények) követ­keztében úgy látszott, hogy a gonorrhoeát sikerül felszámolni. Az azóta eltelt több mint 10 esztendő, ma már ezt illetőleg, pontos kiértékelésre ad mó­dot. A sulfamid-készítmények tetemesen vissza­vetették a gonorrhoeás megbetegedések számát. Részben ennek tudható be, hogy a gonorrhoeás megbetegedések száma ma már lényegesen vissza­marad a vérbajos megbetegedésekhez képest , holott a múltban kb. minden 3—4 gonorrhoeás esetre jutott 1 szifilisz-eset. A vérbajnak ma a venereás betegségek közötti első helyét tehát nem­csak a vérbajos megbetegedések számának abszo­lút megnövekedése idézte elő, hanem az is, hogy a sulfamidkészítmények alkalmazásának eredmé­nyeképpen — mint már említettem — sokkal ke­vesebb a gonorrhoeás eset. A sulfamid-készítmé­nyek hatásfoka az évek múlásával sajnálatos módon csökkent, úgyhogy a gonorrhoea therápiá­­jában valóban sorsfordulatot jelent az új specifikus gyógyszernek, a penicillinnek a megjelenése. A penicillin széleskörű alkalmazásának a gonorrhoea kezelésében eleinte az volt az aka­dálya, hogy a betegeknek a kezelés időtartamára valamelyik gyógyintézetbe kellett feküdniük. Ezt a nehézséget sikerült Földváry professzornak a budapesti Egyetemi Bőrklinikán végzett kísérle­teivel kiküszöbölni. A klinikán szerzett tapaszta­latok alapján lehetővé vált ugyanis olyan mennyi­ségű penicillinnek a szervezetbevitele ambulanter reggeltől estig, ami a gonorrhoeás elváltozásokat az esetek több mint 90 százalékában meggyógyítja. A penicillinnek tehát a gonorrhoea ambulans keze­lésére való alkalmazásának akadályai ezzel el­hárultak. Meg kellett még szervezni a megfelelő mennyiségű penicillinnek a beszerzését és miután a készletek biztosítva voltak, megindulhatott szé­les fronton a küzdelem. A Magyar Népjóléti Mi­nisztérium a szükségletekhez mért penicillin­­készletek felhalmozásával, valamint minden beteg számára díjmentesen való hozzáférhetővé tételé­vel 1947 április 19-ével megindította az egész or­szágban, így a székesfőváros területén is a gonorr­­hoeának, mint népbetegségnek a felszámolását penicillinnel. Ma 5 hónap távlatból lassan kialakul az a kép, amit a penicillin-akció nyomán nyerhetünk és én az itt közlendőkben a penicillin-akció eddigi székesfővárosi eredményeit szeretném összegezni. A székesfőváros 13 nemibeteggondozó inté­zetében az országos normákhoz alkalmazkodva, a hét minden szombatján penicillin-napokat tar­tottunk, ahol 200.000 egység vizes penicillinnel (ötszöri injekciózással) végeztük a kezeléseket.­­ Kísérletképpen a székesfőváros egy-egy intézeté­ben nagyobb beteganyagon a különböző penicillin­féleségeket összehasonlításképpen is kipróbáltuk, ezekről az eredményekről alább szintén be fogok számolni.­ A penicillin-akciót igyekeztünk minden tekintetben a közönség előtt ismertté tenni, hogy lehetőség szerint minél nagyobb rétege a megbete­gedetteknek mindjárt az akció megindulásának az elején kezelésre jelentkezhessé. Az akció hatá­sossága ugyanis elsősorban azon múlott, hogy a gonorrhoeában szenvedő betegek akár akut, akár krónikus esetek, lehetőség szerint egyidőben, minél nagyobb számban kerüljenek kezelésre. Amennyi­ben ezt nem sikerül elérni, akkor a kezelésből kima­radt esetek számukhoz mérten, állandóan képesek lesznek részben vagy egészben az egészségeseket, vagy a már meggyógyultakat újból fertőzni. Itt mindjárt elöljáróban le kell szögeznem, hogy az a körülmény, hogy elsősorban a nők nem jelentkez­tek olyan számban kezelésre, mint amilyen mér­tékben fertőzöttek, máris előre vetette az árnyé­kát, hogy az eredmény nem lesz olyan rohamos és meggyőző, mint ahogy az a penicillin gyógyító hatásfoka alapján eleve várható lett volna. A jelentkezett összes betegek száma 1947 április 19-től 1947 július 19-ig, tehát az akció első három hónapjában 1811 beteg volt. Ebből : 1273 férfi és csak 541 nő. A női betegek, sajnos, tehát alig valamivel több mint egyharmadát tették ki a férfiaknak. Ez volt az az ok, ami az eredmények teljes kiaknázását megnehezítette és részben meg­hiúsította. Ha figyelembe vesszük továbbá még azt, hogy a férfiaknál a gyógy­eredmények is vala­mivel jobbak voltak, akkor ez a tény az előbbie­ket még jobban aláhúzza. Az 1273 jelentkezett férfibetegből gyógyultnak volt tekinthető 1288. Nem gyógyult tehát 85. Az 541 nőbetegből gyó­gyult volt 489, tehát a kezeléssel ellentállók száma 52 volt. Összesen az 1814 betegből az egy napos ambulánskezelés eredményeképpen 1677 beteg­­gyógyult meg és csak 137 volt olyan, aki az am­bulánskezelés hatása után is fertőző maradt. Szá­zalékban kifejezve a gyógyulási hatásfok 92,4% volt, a refraktor esetek száma 7,6% volt. Az am­buláns úton még fertőző állapotban maradt bete­geket kórházba utaltuk és ott maximálisan három további penicillin-kúrának vetettük alá őket (napi 200.000 egység beadásával), így az ambu­lanter ki nem kezelhető esetek majdnem teljes egészét sikerült fertőzésmentessé tenni. Ezt ille­tően tehát úgy látszik, máris az a tanulság van- A gonorrhoeas megbetegedések számának alakulása a székes­­főváros területén a penicillin akció bevezetése után írta: BAKÁCS TIBOR dr. Budapest székesfőváros tisztifőorvos helyettese 1731

Next