Orvosok Lapja, 1947. július-december (3. évfolyam 28-52. szám)
1947-10-19 / 42. szám - NÉPEGÉSZSÉGÜGY - Bakács Tibor dr.: A gonorrhoeás megbetegedések számának alakulása a székesfőváros területén a penicillin-akció bevezetése után
109* NÉPEGÉSZSÉGÜGY 1947. 42. A penicillin alkalmazásának egyik legeredményesebb területe a gonorrhoea gyógyítása. A gonorrhoea mint népbetegség rendkívüli gyakoriságánál fogva jóval túlnő az egyéni kellemetlenségeken és a betegség nemzetgazdasági jelentősége , főleg nőgyógyászati elváltozásai következtében, mindig nagy volt. A modern gyógyászat többízben tett kísérletet ennek a népbetegségnek a kiirtására. Ezek a kísérletek azonban a hozzájuk fűzött reményeket csak részben voltak képesek beváltani. A 30-as évek közepén megjelent chemotherapeuticumok (sulfamid készítmények) következtében úgy látszott, hogy a gonorrhoeát sikerül felszámolni. Az azóta eltelt több mint 10 esztendő, ma már ezt illetőleg, pontos kiértékelésre ad módot. A sulfamid-készítmények tetemesen visszavetették a gonorrhoeás megbetegedések számát. Részben ennek tudható be, hogy a gonorrhoeás megbetegedések száma ma már lényegesen visszamarad a vérbajos megbetegedésekhez képest , holott a múltban kb. minden 3—4 gonorrhoeás esetre jutott 1 szifilisz-eset. A vérbajnak ma a venereás betegségek közötti első helyét tehát nemcsak a vérbajos megbetegedések számának abszolút megnövekedése idézte elő, hanem az is, hogy a sulfamidkészítmények alkalmazásának eredményeképpen — mint már említettem — sokkal kevesebb a gonorrhoeás eset. A sulfamid-készítmények hatásfoka az évek múlásával sajnálatos módon csökkent, úgyhogy a gonorrhoea therápiájában valóban sorsfordulatot jelent az új specifikus gyógyszernek, a penicillinnek a megjelenése. A penicillin széleskörű alkalmazásának a gonorrhoea kezelésében eleinte az volt az akadálya, hogy a betegeknek a kezelés időtartamára valamelyik gyógyintézetbe kellett feküdniük. Ezt a nehézséget sikerült Földváry professzornak a budapesti Egyetemi Bőrklinikán végzett kísérleteivel kiküszöbölni. A klinikán szerzett tapasztalatok alapján lehetővé vált ugyanis olyan mennyiségű penicillinnek a szervezetbevitele ambulanter reggeltől estig, ami a gonorrhoeás elváltozásokat az esetek több mint 90 százalékában meggyógyítja. A penicillinnek tehát a gonorrhoea ambulans kezelésére való alkalmazásának akadályai ezzel elhárultak. Meg kellett még szervezni a megfelelő mennyiségű penicillinnek a beszerzését és miután a készletek biztosítva voltak, megindulhatott széles fronton a küzdelem. A Magyar Népjóléti Minisztérium a szükségletekhez mért penicillinkészletek felhalmozásával, valamint minden beteg számára díjmentesen való hozzáférhetővé tételével 1947 április 19-ével megindította az egész országban, így a székesfőváros területén is a gonorrhoeának, mint népbetegségnek a felszámolását penicillinnel. Ma 5 hónap távlatból lassan kialakul az a kép, amit a penicillin-akció nyomán nyerhetünk és én az itt közlendőkben a penicillin-akció eddigi székesfővárosi eredményeit szeretném összegezni. A székesfőváros 13 nemibeteggondozó intézetében az országos normákhoz alkalmazkodva, a hét minden szombatján penicillin-napokat tartottunk, ahol 200.000 egység vizes penicillinnel (ötszöri injekciózással) végeztük a kezeléseket. Kísérletképpen a székesfőváros egy-egy intézetében nagyobb beteganyagon a különböző penicillinféleségeket összehasonlításképpen is kipróbáltuk, ezekről az eredményekről alább szintén be fogok számolni. A penicillin-akciót igyekeztünk minden tekintetben a közönség előtt ismertté tenni, hogy lehetőség szerint minél nagyobb rétege a megbetegedetteknek mindjárt az akció megindulásának az elején kezelésre jelentkezhessé. Az akció hatásossága ugyanis elsősorban azon múlott, hogy a gonorrhoeában szenvedő betegek akár akut, akár krónikus esetek, lehetőség szerint egyidőben, minél nagyobb számban kerüljenek kezelésre. Amennyiben ezt nem sikerül elérni, akkor a kezelésből kimaradt esetek számukhoz mérten, állandóan képesek lesznek részben vagy egészben az egészségeseket, vagy a már meggyógyultakat újból fertőzni. Itt mindjárt elöljáróban le kell szögeznem, hogy az a körülmény, hogy elsősorban a nők nem jelentkeztek olyan számban kezelésre, mint amilyen mértékben fertőzöttek, máris előre vetette az árnyékát, hogy az eredmény nem lesz olyan rohamos és meggyőző, mint ahogy az a penicillin gyógyító hatásfoka alapján eleve várható lett volna. A jelentkezett összes betegek száma 1947 április 19-től 1947 július 19-ig, tehát az akció első három hónapjában 1811 beteg volt. Ebből : 1273 férfi és csak 541 nő. A női betegek, sajnos, tehát alig valamivel több mint egyharmadát tették ki a férfiaknak. Ez volt az az ok, ami az eredmények teljes kiaknázását megnehezítette és részben meghiúsította. Ha figyelembe vesszük továbbá még azt, hogy a férfiaknál a gyógyeredmények is valamivel jobbak voltak, akkor ez a tény az előbbieket még jobban aláhúzza. Az 1273 jelentkezett férfibetegből gyógyultnak volt tekinthető 1288. Nem gyógyult tehát 85. Az 541 nőbetegből gyógyult volt 489, tehát a kezeléssel ellentállók száma 52 volt. Összesen az 1814 betegből az egy napos ambulánskezelés eredményeképpen 1677 beteggyógyult meg és csak 137 volt olyan, aki az ambulánskezelés hatása után is fertőző maradt. Százalékban kifejezve a gyógyulási hatásfok 92,4% volt, a refraktor esetek száma 7,6% volt. Az ambuláns úton még fertőző állapotban maradt betegeket kórházba utaltuk és ott maximálisan három további penicillin-kúrának vetettük alá őket (napi 200.000 egység beadásával), így az ambulanter ki nem kezelhető esetek majdnem teljes egészét sikerült fertőzésmentessé tenni. Ezt illetően tehát úgy látszik, máris az a tanulság van- A gonorrhoeas megbetegedések számának alakulása a székesfőváros területén a penicillin akció bevezetése után írta: BAKÁCS TIBOR dr. Budapest székesfőváros tisztifőorvos helyettese 1731