Orvosok Lapja, 1948. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1948-07-04 / 27. szám - László Béla dr.: A digitalis elektrokardiogramm klinikai jelentőségéről
55 IV. ÉVFOLYAM 27. SZÁM, 1948. JÚLIUS 4 ORVOSOK LAPJA HUNGARIAN MEDICAL JOURNAL || 5KYPHAJI BEHTEPCKHX BPAqE. A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS HETILAPJA Főszerkesztők : Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Felelős szerkesztő: Kovács György dr. Szerkesztőbizottság : Babics Antal dr., Baló József dr., Baráth Jenő dr., de Chátel Andor dr., Dabis László dr., Fekete Sándor dr., Földes Aladár dr., Guszmann József dr., Hedri Endre dr., Horay Gusztáv dr., Horányi Béla dr., Kellner Dániel dr., Krepuska István dr., Liteczky Andor dr., Lőrinczy Ervin dr., Petényi Géza dr., Rajka Ödön dr., Ratkóczy Nándor dr., Sós József dr., Zinner Nándor dr. Segédszerkesztő : Braun Pál dr. Lektor : Somogyi Zsigmond dr. Felelős kiadó : Jós Kázmér dr. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: V., Nádor utca 26. Tel.: 127-752 Az Apponyi Albert Poliklinika II. Belosztályáról (Főorvos : dr. Engel Károly egyete rk. tanár) A digitális elektrokardiogramm klinikai jelentőségéről írta : LÁSZLÓ BÉLA dr. A kardiológiában alkalmazott gyógyszereink között kétségtelenül legjelentősebb ma is a digitális. Annak ellenére, hogy már 180 esztendő telt el Withering felfedezése óta, még mindig állandó vita tárgya a digitális adagolásának módja és főleg az a kérdés, hogy meddig adható a digitális anélkül, hogy a betegnek ártanánk vele, illetőleg, melyek azok a toxikus jelenségek, amiknek jelentkezésekor a digitális kezelést félbe kell szakítani. Jelen dolgozatban nem foglalkozunk a digitális klinikai alkalmazásának kérdésével, sem pedig azokkal a toxikus jelenségekkel, amelyek a betegágynál klinikailag észlelhetők, kizárólag azokkal az elváltozásokkal kívánok foglalkozni, amelyeket a digitális kezelés kapcsán az elektrokardiogrammban észlelünk és az ebből adódó rendkívül fontos klinikai és főleg therápiás következtetéseket szeretném levonni. A digitális EKG kérdése, mint a továbbiak során látni fogjuk, iskolapéldája és kitűnő bizonyítéka annak az elgondolásnak, hogy az EKG nem stacioner morphológiai képét adja a szívizomzat mozgató, valamint ingerképző és vezető rendszerének, hanem felvilágosítást nyújt azokról a funkcionális változásokról is, amelyek a szívizomzatban lezajlanak. A digitális klinikai hatása részben közvetlenül a szívizomzaton nyilvánul meg, részben a vágus útján közvetve mutatkozik a szívizomzaton, részben pedig peripheriás hatásán alapszik, ami a kórosvérelosztást szünteti meg. A digitális gátló hatást fejt ki a nomotop ingerképzésre és az ingerületvezetésre a vezetőrendszer minden szakaszán, ezzel szemben fokozza a harmadrendű kamrai központok ingerképző készségét. Klinikailag is, pathológiailag is különbséget kell tenni a digitális therápiás és toxikus adagai között. Therapiás adagokra a szívizomsejt anyagcseréje kedvezőbbé válik, toxikus adagokra állatkísérletben (macskánál) szívizomnekrosist okoz. A toxikus adagoknak a szíven okozott elváltozásai rendkívül változatosak, az ingerképzés és vezetés zavarainak legkülönbözőbb formái fordulhatnak elő. Mielőtt a therapiás digitális EKG ismertetésére áttérnénk, igazat kell adnunk Edensnek, aki szerint a digitális tulajdonképpen nem cumulatiós tüneteket okoz, ha nagyobb adagokban alkalmazzuk, hanem túlérzékenységi tüneteket. Ezt a tényt az a tapasztalás bizonyítja, hogy az u. n. cumulatiós tünetek sokszor igen csekély adagokra, és igen gyorsan jelentkeznek, amikor még tulajdonképpen mérgezésről nem lehet szó. A digitálisnak tulajdonított toxikus vagy cumulatiós szívjelenségek lényegében szívkárosodás jelei. A szívizomzat hypertrophiája és insufficienciája, ami a digitális hatását lehetővé teszi, lényegében ugyanúgy adják meg a digitálishatás feltételeit, mint a szívizomnak állatkísérletben, nyomással, átvágással, vagy koszorúsérlekötéssel történő károsítása, amint azt Rothberger és Zwillinger kimutatták. A digitális therápiás adagolásának során az EKG-ban a következő elváltozások jönnek létre : 1. bradycardia. 2. voltage-hatás. 3. féloldali hatás. 4. PQ megnyúlás. 5. QT megrövidülés. 6. T és ST elváltozás. 7. extrasystolia. Vegyük sorra ezen elváltozásokat elsősorban a klinikus szempontjából. 865