Orvosok Lapja, 1948. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1948-07-04 / 27. szám - László Béla dr.: A digitalis elektrokardiogramm klinikai jelentőségéről

55" ORVOSOK LAPJA 1948. 2?. megbetegedésére következtetni. Weber és Zár­day helyesen állapítják meg, hogy az ST szakasz sülyedését a dyspnoeval lehet összehasonlítani, ami szintén különféle eredetű kórfolyarr­­átok közös tünete és nem egyértelmű diagnosis. Az ST-szakasz és a T-elváltozások syndromája létre­jöhet valóban coronaria insufficientia kapcsán, de ugyanúgy oka lehet a digitilis is. Ha a digitális EKG­ létrejöttéről tiszta képet akarunk kapni, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a szív­izom anaxaemiája által okozott ST elváltozás és digitalis által előidézett ST-elváltozás csak morpho­­logiailag hasonlítanak egymáshoz, de ebből egyálta­lában nem lehet közös eredetükre következtetni. Kielégítő magyarázatot ad a digitalis okozta elvál­tozásokra az EKG. interferentia-teóriája (Weber, Schütz, Koch). Ha a két monophasisos görbe (a jobb- és bal­kamráé) között nagy időbeli eltolódás jön létre, ennek egyenes következménye az interferentia-elítélet szerint az ST-szakasz süllyedése és a T-hullám negatívvá válása. Hofmann és Brandenburg már 1911-ben békaszíveken bebizonyították, hogy a digitális specifikus szívizom­hatása következtében a kamrákban jelentős ingerület­­késést okoz. Ha ez a késés a két kamrát egyenlő m­érték­ben éri, nem találunk lényeges elváltozást az EKG-ban. Ez megfelel azon klinikai észlelésnek, hogy nem minden beteg mutat digitális elváltozást. Edens feltételezi, hogy csak a túlnyom­óan egy kan­nát érintő ingerület késés ese­tén találunk tipikus elváltozásokat. Balszív hyper­­trophiánál gyorsan és aránylag kis adagok után sikerült deformációt elérni, főleg az első és második elvezetésben. Jobbszív-túlsúlynál az elváltozások viszont főleg a második és harmadik elvezetésben jön­ek létre (Herbes). Hogy a digitalis fokozza az egyik karmában fennálló ingerületkésést, ez annál inkáb érthető, m­ert a kan­na­­izomzat hypertrophiája mellett a felszívófelület növeke­dése következtében a glycosida kötése is növekszik. Aschenbrenner Scherff­fel együtt kétség­telenül helyesen állapítja meg, hogy a digitális­­hatás kísérőjelenségeként kell az ST elváltozásokat felfogni. Anatómiai elváltozások ilyen esetben nincsenek jelen. A szívizomzatban végbemenő elektromos folyamatokból nem lehet a szívizom mechanikus teljesítőképességére következtetni. A digitális adagolásának elsősorban klinikai szem­pontokhoz kell igazodnia. Korth is azon az állás­ponton van Aschenbrennerrel és Scherffel együtt, hogy a kamra EKG­-ban létrejövő elváltozást semmiképpen sem lehet mint a digitális által okozott szívizomkárosodást értékelni. Valóban nem is lehetne megokolni, hogy a digitális miért okozná a szívizom rosszabb vérellátását, a ko­­szorúsérelégtelenség képét. Inkább ezzel ellen­tétben mindenképpen tudomásul kell vennünk, hogy a digitális ezen hatása az ST-szakaszra nem toxikus hatás, hanem szükséges velejárója a digitális therápiás hatásának. Klinikailag rend­kívül fontos, hogy ezen EKG­ elváltozás nem ok a digitális kezelés félbeszakítására, sőt ellenkezőleg az ST szakasz kardhüvely szerű sülyedé­se a digi­tális kívánt hatásának jele. Természetesen ez az elváltozás elsősorban olyan szívnél jön létre, amelynek izomzata az egyik, vagy a másik kamrán egyoldalúan hypertrophiás. Egészséges szívűeknél is el lehet érni digitálissal az ST szakasz jelleg­zetes elváltozását, csak lényegesen nagyobb adagokkal. Az ST szakasz jellegzetes elváltozásának és a T hullám ellapulásának digitális kezelés kapcsán klinikailag még abból a szempontból is nagy jelentősége van, hogy ha a klinikusnál betege olyan EKG.-val jelentkezik, amelyen a jelzett elváltozások megtalálhatók, ezek nem feltétlenül jelentik a szívizomzat károsodását, hanem csak esetleg előrement digitális therapia természetes velejárói. 7. Sorrendben az utolsó, de jelentőségében fontos elváltozás az EKG­-ban, amit digitális kezelés kapcsán tapasztalunk : az extrasystolia. Rég feltűnt a klinikusoknak (Huchard Edens), hogy egyes esetekben hosszú ideig tartó digitális kezelés kapcsán sem jelentkeznek extrasystolék, míg más esetekben kevés digitális után már állandó bigeminia jelentkezik. Kobacker és Scherf megállapították, hogy állatkísérletben digitális­­mérgezéssel egyedül sohasem sikerült bigeminiát előidézni. Kétségtelen tehát, hogy a digitális hatásán kívül más feltételeknek is jelen kell lenniük a szívizomzatban, hogy extrasystolek lépjenek fel. A klinikai tapasztalatok amellett szólnak, hogy digitális kezelés kapcsán annál könnyebben jelentkeznek extrasystolok minél erő­sebben károsított a szívizomzat. A korán fellépő extrasystolia tehát prognostikailag kedvezőtlen jel. Az extrasystolek keletkezésének oka a digitalis azon pharmakológiai hatásának tulajdonítható, hogy a kamrai harmadlagos ingerképző centrumok ingerlékenységét fokozza. A hypertrophia és dila­tatio önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy digitalis extrasystole jelentkezzék, hanem a szív­izomzat kifejezett károsodása is szükséges ehhez. Minthogy a digitális az összes harmadlagos inger­­képzőcentrumokra serkentőleg hat és minthogy csak károsított szívizomzat mellett jelentkeznek a digitilis extrasystolek, természetes, hogy ezen extrasystolok különböző helyekről indulnak ki, tehát különböző alakot is mutatnak. Néha az extrasystolek olyan formaváltozásait látjuk, az EKG­-ban, hogy hosszú görbét kell végignéznünk, hogy két hasonló extrasystolet találjunk. Leg­jellegzetesebb jelentkezési formája a digitális által okozott extrasystoliának a bigeminja, még­pedig annak polimorph alakja. Klinikai szempontból rendkívül lényeges kér­dés, folytathatjuk-e a digitalis kezelést, ha extra­systolok jelentkeznek. A helyzet klinikai szem­pontból meglehetősen bonyolult. Sok klinikus arra a határozott álláspontra helyezkedik, hogy bigeminia jelentkezésekor a digitális kezelést min­den körülmények között abba kell hagyni. Mint­hogy azonban a digitális­ bigeminia nem tisztán a digitálisnak tulajdonítható toxikus jel, hanem szükséges hozzá a szívizomzat károsodása is, célszerűnek látszik abban az eset­ben, ha nem tökéletesen kompenzált betegnél digitális kezelés alatt extrasystolek jelentkeznek, a digitális ke­zelést kis adagokban folytatni. Ilyenkor ugyanis a digitális további adagolására az extrasystolek néha eltűnnek, mert ezek még a dekompenzáció kapcsán károsodott szívizomzatnak voltak első­ 867

Next