Orvostudományi Szemle, 1929 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1929-03-01 / 3. szám
M .E. és A. E. Kulkow (Tarnopoloskaja): Glykorhachia az idegbántalmaknál és annak diagnostikai jelentősége. (Glykorhachie bei Nervenleiden und ihre diagnostische Bedeutung.) Arch. f. Psych. 85. kötet, 5. füzet. A meningitis epidemicánál, tuberkulosánál és cerebrospinalisnál szerzők a liquor-cukor értékét vizsgálva azt normálisan alulinak találták s annak emelkedése a betegség lefolyása alatt prognostikailag kedvezőtlen. Tabes dorsalisnál és paralysis progressivánál az érték normális, mig latens-, congenitalis- és cerebrospinalis luesnél a normális értéken felül van, nemkülönben agydaganatoknál, acut enkephalitis epidemicánál, továbbá a sklerosis multiplex egy részénél is. Epilepsiásnál roham után találunk cukorszaporulatot. Az endolumbalisan bevitt chemiai anyagok is cukorszaporulathoz vezetnek. Kovács Mária: Speciális ideggyógyászat. Kurt üressel: A Basedow kérdéséhez. (Zum Basedowproblem.) D. M. W. 55. füzet, 7. szám. Ha a normális egyén a dynamometert 25 fokon egy percig összenyomva tartja, akkor a működő alkarból elvezető vénákban a tejsav nem emelkedik, ellenben Basedow-betegeknél erős fokozódás észlelhető, amely 2—3 percnyi munkánál a 100%-ot is eléri. Ezen módszerrel tehát az izmok megnövekedett oxydatiója nem a thyroxinnak közvetlen következménye, hanem közbeeső láncként a thyroxin-injectiók után a májban fehérjebomlási termékek lépnek fel és ezek, köztük különösen a thyrosin, fokozzák az oxydatot. Miután a thyrosin a pajzsmirigyben jódhoz kapcsolódva thyroxinná alakul át, tulajdonképen a circulus vitiosus áll elő. A thyroxinnak azt a hatását, hogy a máj glykogén-tartalmát csökkenti, a szerző standardizáló módszerré dolgozta ki, amellyel 0.05 mgr már kimutatható. Ezzel a módszerrel azt találta, hogy a Basedowkórban, Basedowoidban „miniatűr Basedow sine morbo“-ban szenvedő egyéneknek a vérében egy thyroxinhoz hasonló anyag kering, amely sokkal erősebb hatást fejt ki, mint a synthetikusan előállított thyroxin. Csörsz, A. Brahn: Kapillar-mikroskopiai vizsgálatok genuin epilepsiásoknál. (Kapillarmikroskopische Untersuchungen bei genuiner Epilepsie.) D. m. W. 1929. 5. sz. 300 epilepsiásnál — köztük 100 15 éven aluli gyermeknél — végzett kapillarmikroskopiai vizsgálat szerint megállapítható sok esetben a kapillárisoknak a normálistól való eltérése. Felnőtt epilepsiásoknál az „archiform“-typus túlszárnyalta gyakoriságban a „productiv“-alakot. A klinikai kép, az epilepsiás rohamok és kapillar-mikroskopiai lelet közt összefüggés nem mutatható ki. Kulcsár, Kurt Obsenius: A meningitis tuberculosa korai tünete. (Ein Frühsymptom der Meningitis tuberculosa.) D. m. W. 6. sz. Szerző megemlíti munkájában mennyire fontos, hogy az orvos idejekorán, az első tünet alapján helyes diagnosist állítson fel. A meningitis tuberkulosa korai tünetei közül a tankönyvekben is szereplő gyakori hányásról szól, majd felhívja a figyelmet egy általa 12 évvel ezelőtt is észlelt igen korai tünetre, a hosszabb, vagy rövidebb ideig tartó zavart beszédre és aphasiára. Beszámol egy 3 éves fiúról, aki egy délelőttön át zavartan beszélt. A betűket, szavakat elcserélte, a mondatait megfordította. Utánna látszólag jól érezte magát. Pirquet: -j—|—j-. Nyolc nap múlva a meningitis kezdődő tünetei jelentkeztek s újabb nyolc napra beállt a halál. Ugyanezen évben még többször észlelte a szerző a fenti tüneteket. Egy másik esetben a beteg 3 órán keresztül nem tudott beszélni, a kanalat fordítva fogta meg, majd érthetetlen hangon beszélt s a szavakat felcserélte. Délután állapota látszólag javul, három nap múlva fenti tünet megismétlődött, majd egy napi tünetmentesség után (tarkómerevség nem volt jelen), újabb dysphasia jelentkezett. Utána a meningitis tuberculosa tünetei gyorsan kifejlődtek s a gyerek hét nap múlva exitált. Szerző megjegyezni óhajtja, hogy az említett tünet csak akkor értékesíthető, ha jelen van, t. i. annak hiánya nem szól meningitis tbc. ellen . Bezerédi József.