Orvostudományi Szemle, 1937 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Aschenbrenner: A digitalis-elektrokardiogramm.­­über den Digitalis-Elektrokardiogramm.) Kimn. Wschr. 1936. Számos vizsgálat tárgyául szolgált már a digitális ékig. problémája. A digi­tális medicatio után fellépő ekg.-os elváltozásokat kezdetben toxikus myokar­­dialis ártalommal magyarázták, az újabb vizsgálatok azonban nyilvánvalóvá tették, hogy nem egy toxikus jelenségről, hanem a digitális hatás egy kisérő tünetéről van szó. Morphológiailag megfelel a digitális ekg, a szívizom anax­­aemiájánál található elváltozásoknak, de az ezt előidéző ok egymástól teljesen különböző. Ismeretes tény, hogy az ekg. kamrai complexuma summatiós görbéje két egymással ellentétes irányú monophasisos résznek, melyek egymással szemben csekély időbeli eltolódást mutatnak. Ha ez az időbeli differentia a normálisnál nagyobb, akkor az ST-szakasz lenyomottsága, illetve a T-hullám­ negatívvá változása következik be. Angina pectoris-rohamban az ST-szakasz lenyomottsága az elektromos ingerkisugárzás zavarának következménye, ennek oka pedig a szívizom oxygenhiánya. Hasonlóképpen a digitálisnak specifikus szívizomhatása folytán az elektromos ingerkisugárzás tetemesen meglássuk vonatkozik ez a körülmény azonos mértékben úgy a jobb, mint a bal kam­rára, akkor nem várhatunk az ekg.-ban lényeges elváltozást. Más az eset a túlnyomórészt egyik kamrafél affectiójánál, amikor is typikus digitális ekg­­­val számolhatunk. Szerző klinikai tapasztalatai teljesen megfelelnek ezeknek a várakozásoknak, különösen a balszív hypertrophiáknál lehet gyorsan és arány­lag kis digitális-dosisokkal typusos deformatiót létrehozni. Az amúgy is gátolt ingerkisugárzást a digitálissal jelentékenyen fokozni tudjuk a glykosidák szá­mára nagyobb adsorptiós felülettel rendelkező hypertrophizált kamraizomzat által. Hasonló, ha nem is azonos elváltozásokat okoz a chinidin alkalmazása, mely az elektromos ingerület terjedését szintén gátolja. Szerző továbbiakban rámutat arra, hogy az elektromos ingerület terjedését gátló hatása a digitális csoportjába tartozó szereknek egészen különböző strophantint és digitálist adagoltak váltakozva betegeiknek. Ha a kezelést strophantinnal kezdjük, az ST-szakasz változatlan maradt, majd digitális rectalis, intravénás vagy peroralis applicatiója után a typusos elváltozások jelentkeztek. Ha azonban a kezelést digitálissal kezdték, az ez okozta ekg.-s elváltozások lezajlásuk után utóbb adagolt strophantinnal reprodukálhatók nem voltak. Ez a körülmény azt a klinikai tapasztalatot látszik megerősíteni, hogy a str. inkább a kinetikai szívizomzatra hat, a digitális pedig az ingerületterjedést gátolja kifejezettebben. Befejezésül hangsúlyozza a szerző, hogy a digitális medicatio után fellépő el­változásoknak semmi közük a coronarinsufficientia ekg.-ás jeleihez és kizáró­lag kísérő tünete a digitális specifikus szívizomhatásának, bár nem kétséges, hogy toxikus digitalis dosisok nagyfokú elváltozásokat idézhetnek elő a kamrai complexumon. Az elmondottakból a therapiára vonatkozó következtetésünk csak az lehet, hogy a digitális ekg. jelentkezése nem lehet indicatío a további digitális­ adagolás kihagyása mellett. Ekg.-s diagnostikánkban pedig figyelem­mel kell lennünk a tényleges myokard.­laesióknak a már digitálissal vagy chinidinnel előkezelt esetektől való eldifferenciálására. Molnár György, Ernst Edém: Digitális rumulatio és hosszantartó strophantinkezelés. Kimn. Woch. 50., 1936. Már Wilhering leírta a digitális adagolás nemkívánatos summálódásának tüneteit. Schönlein 1842-ben leírta, hogy a digitális hatás 4—6 nappal a szer kihagyása után is fennállhat még, nem csoda tehát, hogy kis adagok tartós adása is túladagoláshoz vezethet. Kussmanus egy­­betegének naponta 10 d­gr. di­gitálist, összesen 305 gr.-ot adott nyolc év alatt, mégsem léptek fel cumulatiós jelenségek. Ma már számos ilyen eset ismeretes. Mégis helyes Schönlein észle­lése. A szívgyengeség következtében elégtelen a szív vérellátása és táplálása. 4

Next