Ózdi Vasas, 1959 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1959-05-09 / 19. szám

Ю39. május 9. Pályázati felhívás az MSZMP Borsod megyei pártbizottság Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemére Az MSZMP Borsod megyei pártbi­zottság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus­-Leninizmus Esti Egye­temének 1958—59-es tanévére. Az egyetem célja, hogy párt-, állami­, tömegszervezeti funkcionáriusok, ér­telmiségi dolgozók, vezető propagan­disták szervezett marxista-leninis­ta oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallga­tók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazda­ságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és magyar munkásmoz­galom történetét tanulják. A tárgyakból negyedévenként be­számolót, félévenként vizsgát tesz­nek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizo­nyítványt kapnak. Az egyetemen he­tenként egyszer, meghatározott na­pon délután 17—20 óráig kötött fog­lalkozás van (előadás, osztályfoglal­kozás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 170 forint, mely félévenként fizetendő. Az egyetem hallgatóinak a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1088 1957. (XI. 21.) határozata alapján a félévi vizsgák előtt 6 nap, az évvégi vizs­gák előtt 12 nap tanulmányi szabad­ság jár. Az Esti Egyetem székhelye Mis­kolc. Az ózdi tagozatra jelentkezők kérelmüket az ózdi városi pártbi­zottságra juttassák el. Az egyetemre való felvétel felté­telei: Felvételüket kérhetik, akik érett­ségivel, vagy ennek megfelelő álta­lános műveltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista is­mereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkív­üliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más elvetem, iskola stb. hallga­tója. A pályázók , felvételi vizsgát tesznek. A pályázat az egyetem­­ által ki­adott és a megyei pártbizottság agit, prop. osztályán, valamint a nagy­üzemi és járási pártbizottságokon be­szerezhető kérdőívek alapján törté­nik. A pályázatot a kérdőívet kiadó pártbizottságra kell beküldeni, június 15-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot. 2. Az illetékes pártszervezet (párt­­bizottság) ajánlását. 3. A vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei bizottsága. ÓZDI VASAS Május 10-én ünnepeljük 'i us Anyák I­apját ^ Ezúttal május 10-én kerül sor^ Ózdo­n az immár hagyományos' anyáknapi ünnepségekre, a KISZ és a Nőtanács közös rendezésében.'^ Az édesanyák iránt megnyilvánuló 3 gyermeki szeretet és a társadalmi­­ megbecsülés sok szép példájával^ készülnek KISZ-szervezetedmk Nötanáccsal karöltve, hogy fele.jl- ^ hetetlenné tegyék az idei Anyák ^ Napját. Az üzemekben és Ili­va ta- ^ tokban ti? helyen szerveztek ezen^ a héten előadásokat, anikétokat, ^ ahol felelevenítették a szülők^ felelősségérzetét, a gyermekek ha-e­ladó szellemű nevelésével, a szoci-­­alista, kommunista embertípusok­ formálásával kapcsolatban. Az­ üzemekben és hivatalokban dolgozó A nőkről és gyermekekről több helyen a fényképes tablókat készítettek és A az üzemi Vöröskereszttel­­karöltve a számos helyen plakátokat és fali-­­ újságokat készítettek, a dolgozók nőket és különösen az anyákat­­ védő törvényekről, egészségügyi szociális intézkedésekről.­­Pénteken délután pedig a szak­szervezeti bizottság és a nőtanác­s meghívására a sokgyermekes dol­­­­gozó asszonyokat hívták meg barátig beszélgetésre a volt Kaszinó emeletig, helyiségébe, ahol közülük a példa-^ mutató dolgozó nőket juta­loimban^ részesítették. ^ Egy héttel a Budapesti Ipari Vásár nyitása előtt A szocialista ipar fejlődésének egyik nagy seregszemléjére készül az ország. Május 15-én hazánk fő­városában ismét megnyitja kapuit a Budapesti Ipari Vásár. A Magyar Népköztársaság szívesen fogadja a külföldi ipar képviseletét is. Elhoz­zák legújabb és legjelesebb termé­keiket a népi demokráciák, a béke­­tábor államai is. Emellett készsége­sen adunk helyet a kapitalista ipar termékeinek bemutatására is. Buda Sándor és Miklós László, vállalatunk két gazdasági vezetője kapott megbízatást a Budapesti Ipari Vásár ózdi pavilonjának be­rendezésére. A két megbízott, mun­katársunk kérésére elmondotta, hogy az ez évi Budapesti Ipari Vá­sár minden tekintetben felülmúlja az eddigieket. Elsősorban nagyobb kiterjedésű területen rendezik meg az ipar nagyszabású seregszemléjét. Másod, de nem utolsó sorban az ipar­ olyan termékeket fog bemutat­ni és kiállítani, amely a közeli idők­ben belső, vagy külső piacra kerül. Az Ózdi Kohászati Üzemeket eb­ben az esztendőben nagy megtisz­teltetés érte. A Salgótarjáni Acél­árugyár, a Lőrinci Hengermű­, a December 4 Drótművek pavilonjá­nak elkészítésével gyárunkat bízták meg. Ácsok, villanyszerelők, deko­ratőrök szorgos munkája nyomán máris elkészültek a kiállítás kohá­szati pavilonjának főbb részei. Az Ózdi Kohászati Üzemek be­mutatja és vásárlásra kínálja fel a különböző hengerműi profilokat. Éppúgy, mint az elmúlt esztendő­ben, legfőképpen a salaktermékek feldolgozását és értékesítését mutat­juk be. Megkértük a kiállítás két rende­zőjét, hogy tájékoztassák olvasóin­kat a bemutató érdekességeiről. Szó szerint azt mondották, hogy az ér­dekességek skálája oly széles, hogy azt néhány sorban bemutatni lehe­tetlen. Elmondották például, hogy az eddiginél jóval nagyobb park áll majd az autóipar rendelkezésére.­ Bemutatják a legújabb típusú kül-­­földi teher- és személykocsikat. Mint a rendezők, elmondották, kiállítás legtöbb meglepetéssel ke­csegtető részlege a Szovjetunió pa­vilonja lesz. Érdeklődéssel várjuk a Budapesti Ipari Vásár megnyitását, s ígérjük olvasóinknak, beszámolunk a vásár érdekességeiről. › › › › a?V LEVÉL ALSÓGÖDRŐL A nagyüzemi pártbizottságnak és a szakszervezet elnökségének ÓZD. Az Alsógödön üdülő nyugdíjasok meleg szeretettel köszöntjük a párt­­bizottságot és a szakszervezet vezetőségét, hogy pártunk és kormányunk politikája lehetővé tette számunkra azt, hogy mint munkából kiöregedett, nyugdíjas veteránok minden igényt kielégítő, kellemes üdülésben része­sülhetünk. Ha visszagondolunk régi életünkre, lá fjuk milyen elnyomásban volt részünk és küzdelmes fiatalságunk idején arról álmodni sem mertünk volna, hogy amikor a kenyérkereső szerszám kiesik a kezünkből, mint öreg embereknek ilyen megbecsülésben és kitüntetésben lehessen részünk, amilyenben a múltban csak a régi világ urai részesülhettek, mert ilyen gondoskodás és ellátás csak nekik juthatott osztályrészül. úgy érezzünk, hogy ez, a rólunk való szerető­ gondoskodás mindnyá­junk számára felejthetetlen, kedves emlék marad és 1959. május 11óban az alsógödi üdülőben töltött kellemes napokra mindig vissza fogunk em­lékezni. Hálás köszönetet mondunk mindezekért pártunk, kormányunk és szakszervezetünknek és kívánjuk, hogy dolgozó népünk állama a béke megszilárdítása és a szorgalmas munka eredményével minél több dolgozó és nyugdíjas részére biztosíthassa ezt a kellemes,­­soha nem remélt, de mégis megvalósított üdülést. Alsógöd, 1959. május 3. Az Ózdi Kohászati Üzemek 24 nyugdíjas dolgozója ANYA ! Fiam! Neked van még édes, jó anyád, Ki mos, főz, Vasal, gondot visel reád, Ki szívének melegét a családra ontja, Mint a nap sugarát, a széles égboltra. Van anyád! Reggeltől késő estig fárad — Fogasra akasztja levetett ruhádat... S amikor a kezét azon végighúzza Nem is sejted talán, hogy ez is egy csókja. — Van anyád, ki puha, jóságos kezével Simogat és biztat minden szép reménnyel! Anyám! Ezt a szép szót foglaljad rámába, Szíved rámájába, gyémántos palástba! Nekem már csak emlék, mi neked valóság — Anyám sírját régen takarja a virág, De az emléke él, s látom dolgos kezét, Mintha csak hallanám, ahogyan mondja a mesét. Mintha csak hallanám — hisz panaszkodott sokat — Hogy lenézik. — s firtatják a származásokat... S hogy meg is vetik Őt­, a szerényen egyszerűt — Gondráncos arcára csak én szórtam derűt__ Vigasztaltam sokszor, hogy lesz még más világ, Elnyeri jutalmát a drága anyaság — Kutyabőrt kereső, gőgös urak pokla Nem tarthat sokáig bús, nehéz járomba! S mikor vigasztaltam, csókoltam a kezét S nyugodt volt a szíve, hallgattam a keblét — Ó, bár hajthatnám még őszülő fejemet Válladra jó anyám, s csókolnál engemet... Szeresd úgy anyádat fiam, ahogyan én — Hisz ő a legdrágább a föld kerekén! , A jó anyánk felé szálljon most a hálánk És sóhajtsuk e szép szót: Anyánk! Édesanyánk! Boskó Sándor 3 ¡■ . VVyVWVVWVYWWVWYWVyVVyyYWyVVVY. MI Ő NEKÜNK? AZT EL NEM MONDHATOM MERT NINCSEN RÁ SZÓ, NINCSEN FOGALOM ...« (Petőfi Sándor)! rDirága &d.euiny.ák ! A Kommunista Ifjúsági Szövetség köszönt Benneteket a mai napon. Va­lamennyi fiú és lány hálával és soha el nem múló szeretettel köszöni meg azt a sok fáradtságot, álmatlan éjsza­kát és áldozatot, amelyet gyermekei­ 9 A Kommunista Ifjúsági Szövetség városi és nagyüzemi bizottsága 1959. május 10-én, vasárnap délután 5 óra­kor a Liszt Ferenc Művelődési Ház színháztermében anyásónapi nagy­gyűlést szervez, amelynek kereté­ben a szakszervezeti bizottság meg­ajándékozza a sokgyermekes, dolgo­zó édesanyákat, tek nevelése érdekében tettetek. Kérjük Tőletek, neveljétek gyerme­keiteket igaz emberré, békeszerető, igaz hazafivá, hogy szocialista ha­zánk építésének hasznos tagjai legye­nek. A nagygyűlés második részében kultúrműsor, este 8 órától pedig a Művelődési Ház tánctermében bál lesz, melyre minden érdeklődőt sze­retettel meghív és vár A KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG VÁROSI ÉS NAGYÜZEMI BIZOTTSÁGA Már nem sáros az utca Ózd III. ker. Vasút utcai lakosok­nak az elmúlt években az utcájuk sok kívánnivalót hagyott maga után. A városi tanács figyelmessége és megértése következtében az utunk elkészült és most egy nagyon szép makadámú­ttal rem­elkezünnk mind­nyájunk örömére. Az út befejezése alkalmával ezúton is köszönetünket fejezzük ki a városi tanács el­öknő­jének, Tóth Istvánné elvtársnőnek, Jávori Emil vb. titkárnak, Váraljai Béla mérnök elvtársnak, a tanács minden dolgozójának, valamint az Aszfaltútépítő Vállalat dolgozóinak, akik hozzájárultak utunk meg­­csinálásához. A Vasút utcai lakosok nevében: Póczos József AZ 52.6­77 SZv* ^ иштидонод — *------#-VALL©MA$A8 ——*— · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · I . Két éve hordom tarsolyomban ezt e témát. Akkor ismerkedtem meg közelebbről a csodákkal határos mó­don életben maradt 52 677 sz. Buch­enwald: Rabbal, aki mielőtt elhur­colták volna is és ma is itt él közöt­tünk Ózdon. Egyszerű hatgyermekes családból való kisember volt a fel­­szabadulás előtt is, — ma is az. Haja most már teljesen ■ őszbeborult és homloka felett széles ívben gyérül. Hogy ma él, — ezen ő maga tűnődik leginkább s bizonyára majd az olva­só is. Már akkor elhatároztam, hogy ír­ni fogok róla, amikor még csak né­hány mozaikokat ismertem életének drámai epizódjaiból, s később, ami­kor részleteibe is módomban volt be­tekinteni, csak megerősített elhatá­rozásomban. Mindezidáig azonban nem tudtam időt szentelni erre e témára. Mos viszont úgy gondolom, hogy legalábbis a tanulságosabb fejezete­ket feltétlenül az olvasó elé kell tár­ni. Elsősorban azért, mert noha ép­pen ma 14 esztendeje ért véget Európában a II. világháború és kényszerült térdre saját barlangjá­ban a német fasiszta fenevad —ma Nyugateurópában és elsősorban nyu­gatnémetországban amerikai aszisz­­tenciával újra élesztgetik a fasiszta szörnyeteget , melytől Európa né­pei annyit szenvedtek. Úgy látszik nem számolnak reálisan a borzalmas következményekkel sem. Másrész időszerű feleleveníteni a fasizmus bűnbarlangjainak rémtette­it, azért is, mert május elsejére vir­radó éjjel néhány elvetemült fasisz­gonosztevő horogkeresztes röpcé­dulákat szórt szét Ózd ideáin. V úgy látszik akadnak még, akik 14 év gazdag eredményeitől, alkotásaitól megrészegülve már elfelejtették a horog- és nyilaskereszt rémtetteit, vagy akik 14 esztendőn át elszenve­dett kudarcaik ellenére sem mond­tak le dugábadúlt gyalázatos terve­ikről. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a dol­gozó magyar nép már rég megtanult józanul gondolkodni és gazdag ta­nulságokra támaszkodva ítéli meg az egyes sötétben bujkáló felelőtlen kalandorok röpcédulázgatásait is, azonban mindenki okulására eleve­nítsük fel a tényeket. Út és cél A nyugatnémetországi München városában ma is legálisan hagyja el nyomdát az­­Út és cél« című nyi­laskeresztes folyóirat. Borítólapján egy-egy szálas­ idézettel és belsejé­ben az 1944-ből jól ismert­­»eszmék­kel« és programokkal.­­Út és cél« . Nagyon is jelképes ez a cím. De szólaltassunk meg csak olyan embe­reket, akik végigjárták Szálasiék ho­rog- és nyilaskereszttel szegélyezett út­­ját , akiknek — ha ma élnek egyszerűen szerencséjük volt. Beszél­jen az auswitzi és bu­­henwaldi ha­láltábor 3 életben maradt ózdi foglya közül az egyik. Szólaltassuk meg az 52.677. számú rabot, — 1944 átkozott esztendő. Március 19-én, amikor a németek megszáll­ták Magyarországot — attól tartva hogy Magyarország kiugrik a fasisz­ta blokkból — már sejteni lehetett sok mindent. De csak­­sejteni, mert ezután következett, azt csak azok tudják, akik át is élték. Magyar tábori csendőrök, és nyila­sok felügyelete alatt június elején kezdtünk­­ismerkedni­ az ózdi já­rásból és Ózdról több mint ezren a fasizmus kegyetlenkedéseivel. Az egykori­­Királyi szállóban (mai Hun­gária étterem) létesített gettó falai tíz egybeolvadt éjjel-nappal keserű emlékeit idézik ma is. Hátborzonga­tó visszagondolni a sajóvárkonyi özv. Czukorné halálára, akit a valla­tó csendőr asztal mellé térdepeltetett mindkét mellét az asztal szélére fek­tette fel és csizmája sarkával melleit széttaposta. — Két nap múlva fáj­dalmas sebeibe belehalt. . Vagy ki tudja átérezni azoknak az anyáknak fájdalmait, akiknek serdü­lő leányuk vagináját is feltépték — ékszerek után kutattak. — s aztán vérbe fagyva kellett saját gyerme­küket tehetetlenül nézni... Az­­út« Ózdról a diósgyőri tégla­gyárba vezetett. Itt volt a megyei koncentrációs tábor, sokezer össze­zsúfolt foglyaival, gépfegyverrel kö­­rül bástyázott drótkerítéssével, a tég­laszárító kamrákból kinevezett­­fek­helyekkel­, Ferenczy és Paksi Kiss Tibor csendőrezredesek parancsnok­sága alatt. Német SS-tisztek vették át a­­szál­lítmányokat, és öt nap múlva 75-ös csoportokba osztva bepréseltek ben­nünket egy-egy tehervagonba. A va­gonok szellőző ablakát szöges drót­ta­ fonták be, leláncolták az ajtókat és vagononként egy csendőr kísére­tében megindult a szerelvény az is­meretlen­­úton a­z ismeretlen­­cél felé. Szikszónál sikerült kipiszkálni egy fenyőfa görcsöt a vagon oldalából és így tudtuk meg, hogy Kassa felé visznek bennünket. Kínzó szomjúság gyötörte a foglyokat. Vízért bárki is hiába, könyörgött, legfeljebb a csend­őr végig vágott rajta a géppisztoly ,tusával. Eperjesnél megállt a szerelvény. Német SS-ek vették át a­­szállít­mányt­. Első teendőjük az volt, hogy végig járták a vagonokat és aranyért, ezüstért vizet kínáltak. Miből? Mikor még a jéggyűrűjétől is régen megfosztottak mindenkit. Ránk zárták hát ismét az ajtót. A gyerekeik és az asszonyok zokogtak a szomjúságtól. Éjszaka következett. Aludni nem lehetett, s akit már elgyötört az em­bertelen kínzás,­­ ájultan vonaglott. Hajnalba Lengyelországba ért a szerelvény. Egy ismeretlen állomá­son a vonat megállt és vagonunkhoz a könyörgő foglyok kérésére odajött egy lengyel vasutas. Egy pohárka vi­zet akart feladni, hogy egy haldokló kislányt fellocsoljanak vele. Az SS-ek a vasutast ott a vagon előtt agyon­verték ... Harmadnap hajnali 4 órákkor ér­keztünk Auswitzba, az ezerszer elát­kozott haláltáborba, amelyről azon­ban utólag derült ki, hogy ennél még borzalmasabb is van. Jellemző a fasiszták kegyetlensé­gére, hogy az elcsigázott, éhségtől, de főleg szomjúságtól és álmatlan­ságtól meggyötört foglyokat Auswitz­­ban zeneszóval fogadták. Az SS-ek kinyitották minden vagon ajtaját s közölték, hogy egy óra múlva kiszáll­hatunk, öt perc elteltével azonban már tuszkolták lefelé a zsibbadt testű szerencsétleneket, férfiakat, nőket, gyermekeket és aggastyánokat, majd négyessével -szemlére­ sorakoztat­tak. Röviddel később Dr. Mengele, a láger orvosfőnöke SS tisztek és SS nők kíséretében megérkezett. Most már világos volt min­den­­ előtt, hogy­­célba« érkeztünk . . . Hát nem jelképes-e a Münchenbe?, ma is legálisan megjelenő nyilaske­resztes folyóirat címe? —­­Üt és cél«. — Nemcsak jelképes, de értelmes emberek számára nagyon is elgon­­­dolkodtató. KÖVETKEZIK: GAZZAL, TŰZZEL. Csépányi Lajos

Next