Ózdi Vasas, 1966 (9. évfolyam, 1-58. szám)

1966-12-24 / 57. szám

966. december 24. ÓZDI VASAS Negyven ezüstkoszorús jelvény Első ízben koptak meg A szocialista brigádmoz­galom az elmúlt néhány év során társadalmi erővé, igazi tömegmozgalommá, a dolgo­zók körében a szocialista munkaverseny legnépsze­rűbb formájává vált. Ma már jelentős vállalatunknál azoknak a brigádoknak a száma, akik a mozgalom be­indulása óta töretlen lendü­lettel vesznek részt a hár­mas jelszó gyakorlati meg­valósításában. A SZOT Elnöksége figye­lemmel kísérte a mozgalom országos kibontakozását, je­lentőségét és olyan határo­zatot hozott, hogy a válla­lásaikat folyamatosan telje­sítők méltán kiérdemelhetik társadalmunk, megbecsülését magasabb erkölcsi elismeré­sen keresztül is. E határozat végrehajtása jutott kifeje­zésre abban, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek szocialista brigádjai közül 52 brigád 545 tagja érdemelte ki a 4 éves eredményei alapján a bronz­plakettet, illetve a szemé­lyeknek járó bronzkoszorús szocialista brigádjelvényt. Már azzal is büszkélked­het a vállalat, hogy megsza­kítás nélkül 6 éven keresztül elért munkasikereik alapján hat brigád negyven tagja az ezüstplakett és a vele járó ezüstkoszorús szocialista bri­gádjelvény tulajdonosa lehet. Nagyrabecsüléssel tekin­tünk a közlekedési üzemek­nél Horváth József kocsi­rendező, a központi karban­tartó gyárrészlegnél Zsil­­völgyi János lakatos, Farkas László tekercselő, Mács Zol­tán nehézvasszerkezeti laka­tos, Tózsa László kovács, to­vábbá az értékesítési főosz­tály szállítás-számlázási osz­­­­tályának „Hámán Kató” ne­­­­vet viselő brigádjára, akik rászolgáltak az ezüst foko­zatú kitüntetésre. Valamennyi brigád részére a párt, a szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetők jelenlétében adták át a ki­tüntetéseket az elmúlt héten megtartott szakszervezeti taggyűléseken. V. T. jó minőségért! Mérlegeket, jó mérlegeket Köztudott dolog, hogy az OKÜ-nél a szükségesnél ke­vesebb mérleg van. Tetézi ezt a hiányosságot, hogy a meglevő mérlegek is jobbára pontatlanok, sőt több nem is üzemel, így a gazdálkodás igen fontos feltétele hiány­zik. Különösen sérelmes, hogy a finomhengerműi bugatere­ken nagy költséggel megépí­tett 3 darab mérlegből egy­­kettő már hosszú idő óta használhatatlan. A finom­­drótsori mérleg már szeptem­bertől üzemképtelen. A beto­latott bugák súlyát ennek következtében csak elméle­ti számítással tudják megál­lapítani. A pontatlan mérlegelésből, illetve súlyszámításból — mint azt leltári adatok is bi­zonyítják — leltárhiány szár­mazik és túlgyártás, ami mi­att viszont a járulékos ter­melés is növekvő tendenciát mutat. A belső kártényezőkön kí­vül, mivel a megrendelők is mindinkább az új gazdasági mechanizmus szellemében dolgoznak, már néhány kg-os súlyeltérést is kifogásolnak. Vállalatunknak tehát ér­deke még több mérleg beál­lítása, illetve a meglevő­ mérlegek üzemképes állapo­táról való gondoskodás. * Korszerűen kötegelni November 14-én írt cik­künkben megdicsértük a fi­­nomi kikészítő dolgozóit és vezetőit a termelvények vi­lágszínvonalon történő köte­geléséért. Tudomásunkra jutott, hogy az utóbbi időben a kötegelő gépek egyes mun­kahelyeken alkatrészhiány miatt nem működnek. A meglevő jó hírnévre vigyáz­ni kell. Meg kell tehát javí­tani a kötegelő gépeket, illet­ve megelőző karbantartással megakadályozni azok meg­hibásodását. Javul a rugóacél minősége A rugóacélok minőségének megjavítása érdekében a finomhengerműben az évek során igen sok kísérletet vé­geztek. Azonban a kísérletek kielégítő eredményt nem hoz­tak. 1965. I—III. negyedév­ben gyártott rugóacél meny­­nyiségnek járulékos termelé­se már elérte a 32,6 százalé­kot. A selejt csökkentése, a minőség javulása érdekében egy 5 főből álló újítóbrigád alakult, amelynek sikerült mind a minőség, mind a já­rulékos termelés csökkenté­sét elérni. Egy év alatt kö­rülbelül 4—5 millió forint ér­tékű rugóacélt sikerült meg­menteni a népgazdaság szá­mára. 1966. december 13—15-ig hengerelt 100x8—12 mm-es rugóacél hengerlésénél rend­kívüli minőségjavulást értek el, a lehengerelt mennyiség 50 százaléka már kikészítést nyert és a jónak minősített rugóacél 96,6 százalék, a ré­gi technológiával hengerelt 67,4 százalékkal szemben. H­U­­ 2 éves az OKÜ közlönye Házi sokszorosításban meg­jelenő „testvérlapunk”, az Ózdi Kohászati Üzemek Bel­ső Rendelkezések című köz­lönye egy évvel ezelőtt in­dult. Azóta havonta általá­ban kétszer jelent meg és nagyszerűen betöltötte hiva­tását. Az ügyesen szerkesz­tett közlöny személyi részt, utasításokat és közleménye­ket tartalmaz. Az eddigi ta­pasztalat azt mutatja, hogy nagyon jó szolgálatot tesz, csak most lehet megítélni, milyen hézagot pótol. Úgy­szólván mindenki, de a ve­zetők elsősorban találnak benne olyat, ami őket érinti, érdekli. További sikereket kívánunk a Belső Rendelke­zések szerkesztőinek. Győzött­­ az akaraterő­ az acélműben Most egy éve történt, ami­kor az acélmű gyárrészleg dolgozói élénk vitát folytat­tak az 1966. évre előirány­zott 815 000 tonna tervtelje­sítés megoldásának lehetősé­géről. A vita alapját az ké­pezte, hogy az 1965. évi elő­irányzatukkal szemben ez évben már 50 000 tonnával kell több acélt gyártaniuk. Jó visszaemlékezni azonban arra, hogy valamennyien a megoldás lehetőségét keres­ték, hogy a népgazdaság nö­vekvő acéligényeit ki tudják elégíteni. A gyárrészleg tervének le­bontását követően mindenki azon fáradozott, hogy ho­gyan tegye biztonságosabbá az egy-egy műszakra eső napi előirányzat túlteljesíté­sét. A műszakiak a feltéte­lek folyamatos biztosításá­val, a fizikai dolgozók az előírt technológiai fegyelem betartásával igyekeztek jobb eredményeket elérni. A vita során azonban az élet nem állt meg. Sőt nap mint nap újabb kiegészítő javaslatok érkeztek, ami azt igazolta, hogy minden erőfeszítést meg kívánnak tenni marti­nászaink az 1966. évi felada­tok ütemes teljesítése érde­kében. Az I-es sz. SM kemencénél Burcsik János olvasztár bri­gádja Póta Pál acélgyártó irányításával nyitotta meg az évet január elsején, reg­gel 8 órakor a 17 836 sz. adag lecsapolásával. Jól si­került , néztek egymásra, s máris azon gondolkoztak, hogy a szocialista brigád cím elérése érdekében a szá­mukra meghatározott éves tervet mennyivel tudnák túl­teljesíteni. Ez a gondolat minden kemencesori olvasz­tár brigádban felébredt, mely folyamatosan átterjedt a hulladékelőkészítő, az ön­tőcsarnoki kollektívákra is. Az év első hónapjában va­lamennyi brigád megtette kötelezettségvállalását, mely­nek összegezésénél az előírt tervvel szemben 10 000 tonna többletacél legyártására lát­tak lehetőséget. Az év első negyedének tervteljesítése biztatólag hatott az acél­­művekre. Termelési tanács­kozásaikon már arról beszél­tek, hogy ha a gyárrészleg­­vezetés megteremti a mű­szaki feltételeket, és azt fo­lyamatosan biztosítja, úgy további munkasikerek vár­hatók. A SZOT és a KISZ Központi Bizottságának ápri­lis 2-i felhívása nyomán rendkívüli brigádértekezlete­ket tartottak, és szinte egy­hangúlag kinyilatkoztatták, hogy pártunk IX. kongresszu­sának tiszteletére a koráb­ban tett acéltúlteljesítési vál­lalásukat módosítsák. Már a következő napokban a gyár­­részlegvezetés arról számol­hatott be, hogy vállalásukat 15 000 tonnáról 20 000 ton­nára módosítják. A lelkesedés, az ebből fa­kadó munkalendület teljes fe­lelősségérzettel áthatva, egy­re fokozta a versenyszelle­met, s kezdett kibontakozni a brigádok között egy olyan egészséges munkakapcsolat, ami az egy célért való egy­séges cselekvésben jelentke­zett. Ez adta a lehetőségét annak, hogy a második félév kezdetén további lehetőségek feltárását vették célba, tud­va azt, hogy a népgazdasá­gunknak minél több terven felüli acélra van szüksége. A szocialista brigádok a pártértekezletek előkészítésé­nek időszakában úgy döntöt­tek, hogy már a kongresszus kezdetének napjára legyárt­ják azt a pluszt, amit de­cember 31-re vállaltak. Szeptember 29-én azonban ismét egy közbeeső javaslat született, melyet a finom­­hengerművek fogalmaztak meg. Lényege: a gyárrészle­gek vizsgálják felül az ed­digi vállalásaikat és ahol le­hetőség van rá, tegyenek ki­egészítő vállalásokat. Az acélművek most sem tétlen­kedtek. A felhívást követő napon minden gazdasági mutatót számba vettek. Reá­lisan felmérték az év hátra­levő időszakában várható eredményeket és elsők kö­zött csatlakoztak a finom­­hengerművek felhívásához. Hangot adtak annak, hogy minden eddigi felajánlásuk figyelembevételével az év vé­gére — megtartva a kong­resszusi verseny lendületét — 29 700 tonna acélt bizto­sítanak terven felül. Emel­lett kezdeményezték, hogy a novemberi hónapot nyilvá­nítsák kongresszusi hónappá. A csatlakozások nem kés­lekedtek. Mindenki érezte a 29 700 tonnás felajánlás je­lentőségét, és a kiszolgáló és karbantartó üzemek is a jobb kooperáción keresztül olyan jellegű vállalásokat tettek, mely közvetve, vagy közvetlenül hozzájárul a si­kerhez. Olyan élénk versenyszel­lem, mely ezután vette kez­detét, még soha nem volt tapasztalható. Mindenki az eshetőséget és a lehetősége­ket kutatta. A kollektívák egymás eredményeit állan­dóan figyelték. Segítették egymást , átadták munkatapasztala­taikat. Szinte naponta érke­zett a hír. Nincs megállás. Szaporodik a túlteljesített tonnák mennyisége, a minő­ségi követelmények tartása mellett. Más témáról jóformán alig lehetett hallani. A jelszó egy volt. Közösen határozták el célkitűzéseiket, közösen is fogják teljesíteni. E nemes vetélkedésnek az lett az eredménye, hogy a kongresz­­szus napján büszkén jelent­hették: a terven felül 25 000 tonna acélt gyártottak. Azóta újabb hír érkezett: Németh József olvasztár bri­gádja (Molnár II. Sándor a csapoló, Espán Gyula az I. segéd és Vitányi Imre a II. segéd) a VI. sz. SM kemen­cénél — Lázár János acél­gyártó irányításával — de­cember 18-án este 9 óra 05 perckor lecsapolt 67 291 sz. adagjával a 815 000 tonnás évi terv teljes egészében be­fejezést nyert. Most már a hátralevő idő­szakban a 29 700 tonnás fel­ajánlás teljesítésén munkál­kodnak, melyről úgy nyilat­koznak, hogy az évet itt is meg szeretnék rövidíteni. Ha ez sikerül az acélműveknek, joggal elmondhatjuk róluk, hogy kellően­ megalapozzák az 1967-es gazdasági évre való átmenetet. V. T. 3 Növekvő December 14-től kezdődő­en az Ózdi Kohászati Üze­mek egész területén megtar­tották a szakszervezeti tag­gyűléseket. Ezeket a taggyű­léseket általában az előző­eknél nagyobb látogatottság és a megjelentek növekvő aktivitása jellemezte. Az­előtt nagyon sokszor előfor­dult, hogy a szakszervezeti taggyűlés a termelési ta­nácskozás jellegét vette fel, annyira a termelési prob­lémákkal foglalkoztak a je­lenlevők, annyira a saját üzemi problémáikat tár­gyalták. Most az egyetlen taggyűlésen sem fordult elő, mindenütt a szakszervezeti feladatokkal és munkával kapcsolatos kérdésekben szólaltak fel a jelenlevők. A taggyűléseknek két na­pirendi pontjuk volt. Egyik az 1967. évi költségvetés előterjesztése és jóváhagyá­sa, másik a jövő év első ne­gyedében sorra kerülő vá­lasztások ismertetése és a jelölő bizottságok tagjainak megválasztása. A gyűléseket bevezető be­számolóban általános, de részleteket illetően is alapos tájékoztatást kapott a tag­ság. Mindannyian tudomá­sul vették, hogy a szakszervezetek jog­körének bővülésével a feladatok növekedése jár együtt. A Központi Bizottságnak az új gazdasági mechanizmus bevezetéséről kiadott ha­tározatában kiemelten sze­repelnek a szakszervezetek új gazdasági mechanizmus­sal kapcsolatos feladatai, és a IX. pártkongresszus hatá­rozata is bőven foglalkozik a szakszervezetek szerepé­vel és feladataival. Célkitűzéseink megvaló­sítása érdekében a szak­­szervezetek alapvető fel­adata a szocialista demok­rácia, ezen belül az üzemi demokrácia szélesítése, erő­sítése. Ez az új gazdaság­­irányítási rendszernek is egyik sarkalatos pontja lesz. A szakszervezetek munká­jánál figyelembe kell ven­ni, hogy az osztályharc ma elsősorban a gazdasági épí­tés feladatainak megoldásá­ért, az emberek tudatának fokozatos átalakításáért, az imperializmus behato­lási kísérletei, s a belső el­lenséges erők ellen folyik. A reform megvalósítá­sa mélyreható politikai fel­adat is, mely egész társadal­munkat érinti. A szakszer­vezetnek tehát, mint a munkásosztály egészét átfo­gó tömegszervezetnek éppen ebből kifolyólag kell fel­­világosító és nevelőmunká­ját fokoznia és felkészülnie a feladatok sikeres megol­dására. A jövőben új feladat az, hogy az Üzemi Ta­nács munkáját, feladat­körét a Szakszervezeti Tanács veszi át. aktivitás Már folyamatban van a szakszervezeti szervek, ak­tívák jogkörének kimunká­lása. A törekvés az, hogy minden gazdasági vezetőnek megfelelő szintű és azonos jogkörrel rendelkező szak­­szervezeti partnere legyen. Szükséges a jogkörök tisz­tázása és összehangolása, mert az új gazdaságirányí­tási redszerben meghatá­rozott kérdésekben a szak­­szervezeti szerveknek egyet­értési jogkörük lesz, ami azt jelenti, hogy az állami és szakszervezeti szervek egyetértésében lehet dönte­ni. Kulturális, egészségügyi és szociális kérdésekben a szakszervezeteknek döntési jogkörük lesz. A beszámolók meghallga­tása után az 1967. évi költ­­ségvetés ismertetésére került sor. A tagság elfogadta a költségvetést, s azzal kapcsolatban javaslato­kat is terjesztett elő. Annak bizonyítékaként, hogy a tagság körében mennyire fontossá vált a szocialista családi ünnepségek külsősé­geiben is méltóságteljeseb­bé, dekoratívabbá tétele, ja­vaslat hangzott el több tag részéről a névadó ünnepsé­gekhez nagyobb pénzhozzá­járulás folyósítása érdeké­ben. Több gyűlésen felvetették a segélykeret bővítésének kérdését. Az 1950-ben meg­állapított segély alapössze­get a tagság már nem tart­ja korszerűnek. A taggyűlések másik na­pirendi pontja a jelölő bi­zottságok tagjainak megvá­lasztása volt. A tagság a beszámolóból megértette, hogy a megnövekedett fel­adatok megoldására csak jól képzett s amellett olyan ak­tívak képesek, akik szere­tik is a szakszervezeti mun­kát. Ez a szempont, fogja vezetni őket a választások­­nál és ez vezette most a je­lölő bizottságok megválasz­tásánál is. Javaslatok hangzottak el a durvahengerműben és fi­nomhengerműben, hogy a vietnami néppel szemben érzett szolidaritás kifeje­zésére küldjenek a taggyű­lések tiltakozó táviratot az amerikai nagykövetségre, Budapestre. A távirat el­ment. Látogatottságban a közlekedési üzemek gyárrészleg dolgozói ve­zetnek, közülük 877-en vettek részt a taggyűlésen. De minde­nütt dicséretes volt az ér­deklődés, az acélműben és a hengerművekben egyaránt. Többen kérték, hogy tegyék lehetővé az autóbuszok visz­­szatartását, akkor a vidéki szervezett dolgozók is teljes számban részt tudnának ven­ni a taggyűléseken. id. Pálmai Zoltán Tájékoztató falufolyam­ok indításáról A­ villamos és Diesel-daruk, valamint villamos berende­zések kezelését csak olyan dolgozók végezhetik, akik az előírt képesítéssel rendelkez­nek, vagy a szükséges képe­sítést megszerzik. A darukezelők és villamos berendezést kezelők termé­szetes fogyásából adódó fluk­tuáció, illetve szükséglet pót­lására tartalék kezelőket ké­pezünk ki. Ennek érdekében 1967. januárban az alábbi tanfolyamok indulnak be: villamos futódaru kormá­nyos, hengerlőkocsi kormányos, kormánypadi kormányos, Diesel-daru kezelő. Jelentkezés feltételei: — 18 életév betöltése, mint alsó korhatár és 45 év, mint felső korhatár, — orvosi alkalmassági bi­zonyítvány, — villanyszerelő, elektro­lakatos, vagy műszerész se­gédlevél a bonyolultabb és a termelés szempontjából je­lentősebb villamos kormá­nyosi munkakör betöltéséhez. Az ide nem sorolt munkakö­rök betöltéséhez szakmunkás bizonyítvány nélkül is jelent­kezhetnek olyanok, akik leg­alább 2 éve üzemben, egy­­helyen dolgoznak és a fen­tiekben felsorolt egyéb köve­telménnyel rendelkeznek. A Diesel-darukezelő tan­folyamra jelentkezés feltéte­lei annyiban térnek el, hogy ugyan kérhetik felvéte­lüket a tanfolyamra olyanok is, akik szakmunkásképesí­téssel nem rendelkeznek, de előnyben részesülnek azok, akiknek vasipari szakmájuk van. A felsorolt tanfolyamok elvégzése 2 félévben történik. I. félévben villamossági is­mereteket szereznek azok, akik a tanfolyamra felvételt nyernek. II. félévben speciális isme­reteket szereznek a felsorolt munkakörök valamelyikének a betöltéséhez azok, akik a villamosipari ismeretekből eredményes vizsgát tettek. A jelentkezés határideje: 1967. január 10. A tanfolyam önköltséges (a tanfolyamra felvett dolgo­zók tandíjat fizetnek). Jelentkezési nyomtatvány­ és a tanfolyammal kapcsola­tos részletes tájékoztatást a szakoktatási osztály ad. Azok a dolgozók, akik 1966. december 15-ig a villa­mos előkészítő tanfolyamra jelentkeztek, az 1967 január­ban induló önköltséges tan­folyamon nem vehetnek részt. Pázmándi Gáspár szakokt. 6. vez.

Next