Ózdi Vasas, 1966 (9. évfolyam, 1-58. szám)
1966-12-24 / 57. szám
966. december 24. ÓZDI VASAS Negyven ezüstkoszorús jelvény Első ízben koptak meg A szocialista brigádmozgalom az elmúlt néhány év során társadalmi erővé, igazi tömegmozgalommá, a dolgozók körében a szocialista munkaverseny legnépszerűbb formájává vált. Ma már jelentős vállalatunknál azoknak a brigádoknak a száma, akik a mozgalom beindulása óta töretlen lendülettel vesznek részt a hármas jelszó gyakorlati megvalósításában. A SZOT Elnöksége figyelemmel kísérte a mozgalom országos kibontakozását, jelentőségét és olyan határozatot hozott, hogy a vállalásaikat folyamatosan teljesítők méltán kiérdemelhetik társadalmunk, megbecsülését magasabb erkölcsi elismerésen keresztül is. E határozat végrehajtása jutott kifejezésre abban, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek szocialista brigádjai közül 52 brigád 545 tagja érdemelte ki a 4 éves eredményei alapján a bronzplakettet, illetve a személyeknek járó bronzkoszorús szocialista brigádjelvényt. Már azzal is büszkélkedhet a vállalat, hogy megszakítás nélkül 6 éven keresztül elért munkasikereik alapján hat brigád negyven tagja az ezüstplakett és a vele járó ezüstkoszorús szocialista brigádjelvény tulajdonosa lehet. Nagyrabecsüléssel tekintünk a közlekedési üzemeknél Horváth József kocsirendező, a központi karbantartó gyárrészlegnél Zsilvölgyi János lakatos, Farkas László tekercselő, Mács Zoltán nehézvasszerkezeti lakatos, Tózsa László kovács, továbbá az értékesítési főosztály szállítás-számlázási osztályának „Hámán Kató” nevet viselő brigádjára, akik rászolgáltak az ezüst fokozatú kitüntetésre. Valamennyi brigád részére a párt, a szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetők jelenlétében adták át a kitüntetéseket az elmúlt héten megtartott szakszervezeti taggyűléseken. V. T. jó minőségért! Mérlegeket, jó mérlegeket Köztudott dolog, hogy az OKÜ-nél a szükségesnél kevesebb mérleg van. Tetézi ezt a hiányosságot, hogy a meglevő mérlegek is jobbára pontatlanok, sőt több nem is üzemel, így a gazdálkodás igen fontos feltétele hiányzik. Különösen sérelmes, hogy a finomhengerműi bugatereken nagy költséggel megépített 3 darab mérlegből egykettő már hosszú idő óta használhatatlan. A finomdrótsori mérleg már szeptembertől üzemképtelen. A betolatott bugák súlyát ennek következtében csak elméleti számítással tudják megállapítani. A pontatlan mérlegelésből, illetve súlyszámításból — mint azt leltári adatok is bizonyítják — leltárhiány származik és túlgyártás, ami miatt viszont a járulékos termelés is növekvő tendenciát mutat. A belső kártényezőkön kívül, mivel a megrendelők is mindinkább az új gazdasági mechanizmus szellemében dolgoznak, már néhány kg-os súlyeltérést is kifogásolnak. Vállalatunknak tehát érdeke még több mérleg beállítása, illetve a meglevő mérlegek üzemképes állapotáról való gondoskodás. * Korszerűen kötegelni November 14-én írt cikkünkben megdicsértük a finomi kikészítő dolgozóit és vezetőit a termelvények világszínvonalon történő kötegeléséért. Tudomásunkra jutott, hogy az utóbbi időben a kötegelő gépek egyes munkahelyeken alkatrészhiány miatt nem működnek. A meglevő jó hírnévre vigyázni kell. Meg kell tehát javítani a kötegelő gépeket, illetve megelőző karbantartással megakadályozni azok meghibásodását. Javul a rugóacél minősége A rugóacélok minőségének megjavítása érdekében a finomhengerműben az évek során igen sok kísérletet végeztek. Azonban a kísérletek kielégítő eredményt nem hoztak. 1965. I—III. negyedévben gyártott rugóacél menynyiségnek járulékos termelése már elérte a 32,6 százalékot. A selejt csökkentése, a minőség javulása érdekében egy 5 főből álló újítóbrigád alakult, amelynek sikerült mind a minőség, mind a járulékos termelés csökkentését elérni. Egy év alatt körülbelül 4—5 millió forint értékű rugóacélt sikerült megmenteni a népgazdaság számára. 1966. december 13—15-ig hengerelt 100x8—12 mm-es rugóacél hengerlésénél rendkívüli minőségjavulást értek el, a lehengerelt mennyiség 50 százaléka már kikészítést nyert és a jónak minősített rugóacél 96,6 százalék, a régi technológiával hengerelt 67,4 százalékkal szemben. HU 2 éves az OKÜ közlönye Házi sokszorosításban megjelenő „testvérlapunk”, az Ózdi Kohászati Üzemek Belső Rendelkezések című közlönye egy évvel ezelőtt indult. Azóta havonta általában kétszer jelent meg és nagyszerűen betöltötte hivatását. Az ügyesen szerkesztett közlöny személyi részt, utasításokat és közleményeket tartalmaz. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon jó szolgálatot tesz, csak most lehet megítélni, milyen hézagot pótol. Úgyszólván mindenki, de a vezetők elsősorban találnak benne olyat, ami őket érinti, érdekli. További sikereket kívánunk a Belső Rendelkezések szerkesztőinek. Győzött az akaraterő az acélműben Most egy éve történt, amikor az acélmű gyárrészleg dolgozói élénk vitát folytattak az 1966. évre előirányzott 815 000 tonna tervteljesítés megoldásának lehetőségéről. A vita alapját az képezte, hogy az 1965. évi előirányzatukkal szemben ez évben már 50 000 tonnával kell több acélt gyártaniuk. Jó visszaemlékezni azonban arra, hogy valamennyien a megoldás lehetőségét keresték, hogy a népgazdaság növekvő acéligényeit ki tudják elégíteni. A gyárrészleg tervének lebontását követően mindenki azon fáradozott, hogy hogyan tegye biztonságosabbá az egy-egy műszakra eső napi előirányzat túlteljesítését. A műszakiak a feltételek folyamatos biztosításával, a fizikai dolgozók az előírt technológiai fegyelem betartásával igyekeztek jobb eredményeket elérni. A vita során azonban az élet nem állt meg. Sőt nap mint nap újabb kiegészítő javaslatok érkeztek, ami azt igazolta, hogy minden erőfeszítést meg kívánnak tenni martinászaink az 1966. évi feladatok ütemes teljesítése érdekében. Az I-es sz. SM kemencénél Burcsik János olvasztár brigádja Póta Pál acélgyártó irányításával nyitotta meg az évet január elsején, reggel 8 órakor a 17 836 sz. adag lecsapolásával. Jól sikerült , néztek egymásra, s máris azon gondolkoztak, hogy a szocialista brigád cím elérése érdekében a számukra meghatározott éves tervet mennyivel tudnák túlteljesíteni. Ez a gondolat minden kemencesori olvasztár brigádban felébredt, mely folyamatosan átterjedt a hulladékelőkészítő, az öntőcsarnoki kollektívákra is. Az év első hónapjában valamennyi brigád megtette kötelezettségvállalását, melynek összegezésénél az előírt tervvel szemben 10 000 tonna többletacél legyártására láttak lehetőséget. Az év első negyedének tervteljesítése biztatólag hatott az acélművekre. Termelési tanácskozásaikon már arról beszéltek, hogy ha a gyárrészlegvezetés megteremti a műszaki feltételeket, és azt folyamatosan biztosítja, úgy további munkasikerek várhatók. A SZOT és a KISZ Központi Bizottságának április 2-i felhívása nyomán rendkívüli brigádértekezleteket tartottak, és szinte egyhangúlag kinyilatkoztatták, hogy pártunk IX. kongresszusának tiszteletére a korábban tett acéltúlteljesítési vállalásukat módosítsák. Már a következő napokban a gyárrészlegvezetés arról számolhatott be, hogy vállalásukat 15 000 tonnáról 20 000 tonnára módosítják. A lelkesedés, az ebből fakadó munkalendület teljes felelősségérzettel áthatva, egyre fokozta a versenyszellemet, s kezdett kibontakozni a brigádok között egy olyan egészséges munkakapcsolat, ami az egy célért való egységes cselekvésben jelentkezett. Ez adta a lehetőségét annak, hogy a második félév kezdetén további lehetőségek feltárását vették célba, tudva azt, hogy a népgazdaságunknak minél több terven felüli acélra van szüksége. A szocialista brigádok a pártértekezletek előkészítésének időszakában úgy döntöttek, hogy már a kongresszus kezdetének napjára legyártják azt a pluszt, amit december 31-re vállaltak. Szeptember 29-én azonban ismét egy közbeeső javaslat született, melyet a finomhengerművek fogalmaztak meg. Lényege: a gyárrészlegek vizsgálják felül az eddigi vállalásaikat és ahol lehetőség van rá, tegyenek kiegészítő vállalásokat. Az acélművek most sem tétlenkedtek. A felhívást követő napon minden gazdasági mutatót számba vettek. Reálisan felmérték az év hátralevő időszakában várható eredményeket és elsők között csatlakoztak a finomhengerművek felhívásához. Hangot adtak annak, hogy minden eddigi felajánlásuk figyelembevételével az év végére — megtartva a kongresszusi verseny lendületét — 29 700 tonna acélt biztosítanak terven felül. Emellett kezdeményezték, hogy a novemberi hónapot nyilvánítsák kongresszusi hónappá. A csatlakozások nem késlekedtek. Mindenki érezte a 29 700 tonnás felajánlás jelentőségét, és a kiszolgáló és karbantartó üzemek is a jobb kooperáción keresztül olyan jellegű vállalásokat tettek, mely közvetve, vagy közvetlenül hozzájárul a sikerhez. Olyan élénk versenyszellem, mely ezután vette kezdetét, még soha nem volt tapasztalható. Mindenki az eshetőséget és a lehetőségeket kutatta. A kollektívák egymás eredményeit állandóan figyelték. Segítették egymást , átadták munkatapasztalataikat. Szinte naponta érkezett a hír. Nincs megállás. Szaporodik a túlteljesített tonnák mennyisége, a minőségi követelmények tartása mellett. Más témáról jóformán alig lehetett hallani. A jelszó egy volt. Közösen határozták el célkitűzéseiket, közösen is fogják teljesíteni. E nemes vetélkedésnek az lett az eredménye, hogy a kongreszszus napján büszkén jelenthették: a terven felül 25 000 tonna acélt gyártottak. Azóta újabb hír érkezett: Németh József olvasztár brigádja (Molnár II. Sándor a csapoló, Espán Gyula az I. segéd és Vitányi Imre a II. segéd) a VI. sz. SM kemencénél — Lázár János acélgyártó irányításával — december 18-án este 9 óra 05 perckor lecsapolt 67 291 sz. adagjával a 815 000 tonnás évi terv teljes egészében befejezést nyert. Most már a hátralevő időszakban a 29 700 tonnás felajánlás teljesítésén munkálkodnak, melyről úgy nyilatkoznak, hogy az évet itt is meg szeretnék rövidíteni. Ha ez sikerül az acélműveknek, joggal elmondhatjuk róluk, hogy kellően megalapozzák az 1967-es gazdasági évre való átmenetet. V. T. 3 Növekvő December 14-től kezdődően az Ózdi Kohászati Üzemek egész területén megtartották a szakszervezeti taggyűléseket. Ezeket a taggyűléseket általában az előzőeknél nagyobb látogatottság és a megjelentek növekvő aktivitása jellemezte. Azelőtt nagyon sokszor előfordult, hogy a szakszervezeti taggyűlés a termelési tanácskozás jellegét vette fel, annyira a termelési problémákkal foglalkoztak a jelenlevők, annyira a saját üzemi problémáikat tárgyalták. Most az egyetlen taggyűlésen sem fordult elő, mindenütt a szakszervezeti feladatokkal és munkával kapcsolatos kérdésekben szólaltak fel a jelenlevők. A taggyűléseknek két napirendi pontjuk volt. Egyik az 1967. évi költségvetés előterjesztése és jóváhagyása, másik a jövő év első negyedében sorra kerülő választások ismertetése és a jelölő bizottságok tagjainak megválasztása. A gyűléseket bevezető beszámolóban általános, de részleteket illetően is alapos tájékoztatást kapott a tagság. Mindannyian tudomásul vették, hogy a szakszervezetek jogkörének bővülésével a feladatok növekedése jár együtt. A Központi Bizottságnak az új gazdasági mechanizmus bevezetéséről kiadott határozatában kiemelten szerepelnek a szakszervezetek új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos feladatai, és a IX. pártkongresszus határozata is bőven foglalkozik a szakszervezetek szerepével és feladataival. Célkitűzéseink megvalósítása érdekében a szakszervezetek alapvető feladata a szocialista demokrácia, ezen belül az üzemi demokrácia szélesítése, erősítése. Ez az új gazdaságirányítási rendszernek is egyik sarkalatos pontja lesz. A szakszervezetek munkájánál figyelembe kell venni, hogy az osztályharc ma elsősorban a gazdasági építés feladatainak megoldásáért, az emberek tudatának fokozatos átalakításáért, az imperializmus behatolási kísérletei, s a belső ellenséges erők ellen folyik. A reform megvalósítása mélyreható politikai feladat is, mely egész társadalmunkat érinti. A szakszervezetnek tehát, mint a munkásosztály egészét átfogó tömegszervezetnek éppen ebből kifolyólag kell felvilágosító és nevelőmunkáját fokoznia és felkészülnie a feladatok sikeres megoldására. A jövőben új feladat az, hogy az Üzemi Tanács munkáját, feladatkörét a Szakszervezeti Tanács veszi át. aktivitás Már folyamatban van a szakszervezeti szervek, aktívák jogkörének kimunkálása. A törekvés az, hogy minden gazdasági vezetőnek megfelelő szintű és azonos jogkörrel rendelkező szakszervezeti partnere legyen. Szükséges a jogkörök tisztázása és összehangolása, mert az új gazdaságirányítási redszerben meghatározott kérdésekben a szakszervezeti szerveknek egyetértési jogkörük lesz, ami azt jelenti, hogy az állami és szakszervezeti szervek egyetértésében lehet dönteni. Kulturális, egészségügyi és szociális kérdésekben a szakszervezeteknek döntési jogkörük lesz. A beszámolók meghallgatása után az 1967. évi költségvetés ismertetésére került sor. A tagság elfogadta a költségvetést, s azzal kapcsolatban javaslatokat is terjesztett elő. Annak bizonyítékaként, hogy a tagság körében mennyire fontossá vált a szocialista családi ünnepségek külsőségeiben is méltóságteljesebbé, dekoratívabbá tétele, javaslat hangzott el több tag részéről a névadó ünnepségekhez nagyobb pénzhozzájárulás folyósítása érdekében. Több gyűlésen felvetették a segélykeret bővítésének kérdését. Az 1950-ben megállapított segély alapösszeget a tagság már nem tartja korszerűnek. A taggyűlések másik napirendi pontja a jelölő bizottságok tagjainak megválasztása volt. A tagság a beszámolóból megértette, hogy a megnövekedett feladatok megoldására csak jól képzett s amellett olyan aktívak képesek, akik szeretik is a szakszervezeti munkát. Ez a szempont, fogja vezetni őket a választásoknál és ez vezette most a jelölő bizottságok megválasztásánál is. Javaslatok hangzottak el a durvahengerműben és finomhengerműben, hogy a vietnami néppel szemben érzett szolidaritás kifejezésére küldjenek a taggyűlések tiltakozó táviratot az amerikai nagykövetségre, Budapestre. A távirat elment. Látogatottságban a közlekedési üzemek gyárrészleg dolgozói vezetnek, közülük 877-en vettek részt a taggyűlésen. De mindenütt dicséretes volt az érdeklődés, az acélműben és a hengerművekben egyaránt. Többen kérték, hogy tegyék lehetővé az autóbuszok viszszatartását, akkor a vidéki szervezett dolgozók is teljes számban részt tudnának venni a taggyűléseken. id. Pálmai Zoltán Tájékoztató falufolyamok indításáról A villamos és Diesel-daruk, valamint villamos berendezések kezelését csak olyan dolgozók végezhetik, akik az előírt képesítéssel rendelkeznek, vagy a szükséges képesítést megszerzik. A darukezelők és villamos berendezést kezelők természetes fogyásából adódó fluktuáció, illetve szükséglet pótlására tartalék kezelőket képezünk ki. Ennek érdekében 1967. januárban az alábbi tanfolyamok indulnak be: villamos futódaru kormányos, hengerlőkocsi kormányos, kormánypadi kormányos, Diesel-daru kezelő. Jelentkezés feltételei: — 18 életév betöltése, mint alsó korhatár és 45 év, mint felső korhatár, — orvosi alkalmassági bizonyítvány, — villanyszerelő, elektrolakatos, vagy műszerész segédlevél a bonyolultabb és a termelés szempontjából jelentősebb villamos kormányosi munkakör betöltéséhez. Az ide nem sorolt munkakörök betöltéséhez szakmunkás bizonyítvány nélkül is jelentkezhetnek olyanok, akik legalább 2 éve üzemben, egyhelyen dolgoznak és a fentiekben felsorolt egyéb követelménnyel rendelkeznek. A Diesel-darukezelő tanfolyamra jelentkezés feltételei annyiban térnek el, hogy ugyan kérhetik felvételüket a tanfolyamra olyanok is, akik szakmunkásképesítéssel nem rendelkeznek, de előnyben részesülnek azok, akiknek vasipari szakmájuk van. A felsorolt tanfolyamok elvégzése 2 félévben történik. I. félévben villamossági ismereteket szereznek azok, akik a tanfolyamra felvételt nyernek. II. félévben speciális ismereteket szereznek a felsorolt munkakörök valamelyikének a betöltéséhez azok, akik a villamosipari ismeretekből eredményes vizsgát tettek. A jelentkezés határideje: 1967. január 10. A tanfolyam önköltséges (a tanfolyamra felvett dolgozók tandíjat fizetnek). Jelentkezési nyomtatvány és a tanfolyammal kapcsolatos részletes tájékoztatást a szakoktatási osztály ad. Azok a dolgozók, akik 1966. december 15-ig a villamos előkészítő tanfolyamra jelentkeztek, az 1967 januárban induló önköltséges tanfolyamon nem vehetnek részt. Pázmándi Gáspár szakokt. 6. vez.