Ózdi Vasas, 1968 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-23 / 34. szám
1968. augusztus 23. ÓZDI VASAS — Nagyon elégedett vagyok az ózdi anyagok minőségével. Az utóbbi időben — különösen az utóbbi 10—12 hónapban — nagyon nagy fejlődést tapasztaltam. Ez nemcsak a minőség javulására, hanem a két vállalat kapcsolatára is vonatkozik.« — Amikor megtudta jövetelem célját, hosszabb kérdezősködés nélkül, bevezetőül mondta el ezeket a szavakat Dobos Ferenc, a MÁV átvevője. — 1945-től járok rendszeresen Ózdra. Különösebb panaszom abban az időben sem lehetett. Az OKÜ akkor is igyekezett minden igényünket kielégíteni. Mégis gyakoribb volt a visszautasítás. Az anyagok minősége többször nem felelt meg a szabvány előírásainak... Az ok az volt, hogy abban az időben megváltoztak a szabvány előírásai, szigorítások történtek. Az ÖKÜ — más üzemekhez hasonlóan — nem mindig tudott eleget tenni az előírásoknak. Azóta a vitás kérdéseket rendeztük. Egy- az átvevő részt a gyártástechnológián változtattak, korszerűsítettek, fejlesztettek, másrészt mindkét részről kölcsönös engedmények születtek... — Nem akarom eltúlozni, s azt mondani, hogy jobb kapcsolatot, néhány esetben jobb anyagot el sem tudok képzelni. Azonban a mai viszonyok között, amikor a hengereltáru országos viszonylatban keresett cikk, nekünk, a MÁV dolgozóinak nagyon kell méltányolnunk az ÓKÜ dolgozóinak segítőkészségét. Nagyon sokszor rendkívüli igényekkel, rendkívüli rendelésekkel fordulunk üzemükhöz. Nem eredménytelenül ... Ebben az évben vállalatunknál még nem volt lemaradás alapanyaghiány miatt. A visszautasítások is nagyon kedvezően alakultak. Eerre ritkábban fordulnak elő, akkor is csak véleménye egészen kis tételeknél. Ilyen esetben azonban az ÓKÜ mindig igyekszik a legrövidebb idő alatt az anyagpótlásról gondoskodni. Előfordul olyan eset is, hogy az anyag minősége nem megfelelő, de a szabványtól az eltérés csak nagyon csekély. Már ezeket az anyagokat nem vehetem át. A döntés a hatáskörömet meghaladja. Nem utasítjuk ilyen kis eltérés, hiba miatt vissza, hanem felajánljuk a MÁV-nak. A döntés eredménye legtöbbször — átvétel. — Az ózdi anyagokat leginkább a MÁV-kocsik fenntartásához, javításához használjuk. A legkeresetebb cikk az idomacél és laposacél. Egyre kevesebb kazánlemezt rendelünk. A rugók minőségével az utóbbi két évben különösen elégedettek vagyunk. Titkon félünk is attól, hogy hamarosan Borsodnádasd veszi át a gyártását... Rendeléseink mennyisége szinte hónapról hónapra változik. Egyszer húsz, máskor pedig kétszáz tonnát rendelünk. Azt szeretnénk, ha az anyagok túlnyomó részét már a hónap vagy a negyedév elején megkaphatnánk. Sajnos, ez nem mindig sikerül. Belátjuk, hogy nem is mindig teljesíthető ... — Mit mondhatok még? Nemcsak Ózdra, több helyre járok anyagot átvenni. Talán a leggyakrabban Diósgyőrbe. Lehet, hogy ott is elolvassák, mégis meg kell mondanom, sokkal szívesebben jövök Ózdra. Itt sokkal jobb körülmények között dolgozhatunk, sokkal jobb feltételeket biztosítanak. Ez és a kölcsönös bizalom, segíteni akarás, de mindenekelőtt a minőség javulása eredményezte, hogy szinte évről évre elégedettebb hangnemben nyilatkozhatunk, s a két vállalat egyre jobb, szorosabb kapcsolatáról beszélhetünk... — tóth — JUBILEUMON Mindig csodáltam — amikor szóba került —, hogy emberek hogyan tudtak vagy tudnak 50 évig helytállni a munka nehéz frontján. Mikor kellett kezdeni ez első lépéseket a gyár területén, hogy ma 40—50 éves kohász múltról beszélhessünk, hogy azt ünnepelhessük? S amikor ezeket az öregeket megkeressük, rendszerint így kezdik: „Amikor 12 éves koromban először beléptem a gyárkapun ...” No, igen. Ez az, amely az érdeklődés középpontjában áll. Gyermekkorban kezdeni, őszülő hajjal, könnyes szemmel, meghatottan búcsúzni a munkatársaktól, a jól ismert szerszámoktól, az évtizedek óta felraktározott, megszokkott mozdulatoktól. Nincs az az ajándék, amely ezt méltón köszönthetné. Beszéltem egy nyugdíjba vonuló dolgozóval. Azt mondta! „Higgyék el kérem, nem az ajándékoknak örültem. Azokat jó két-három óra múlva otthon néztem meg. Kétségtelen, jólesett valamennyi. A feleségem is örült. Azt mondta — két nagy puszi között — téged valóban megbecsült a vállalat, a szakszervezet, a barátaid. Én viszont éppen azokat a meleg, baráti tekinteteket nem feledem soha, ahogyan a munkatársak búcsúztattak.” A napokban ismét több régi „harcos” adta át helyét, megszokott munkaszerszámát a helyükbe lépő fiataloknak. Eközben a hivatalház tanácstermében Csépányi Sándor vezérigazgató elvtárs, Vajda István elvtárs — a városi-üzemi pártbizottság — valamint Molnár Lajos elvtárs — a vállalati szakszervezeti bizottság képviseletében — jelenlétében adta át a 40 és 50 éves jubileumi jutalmakat az alant felsorolt elvtársaknak: Vágó Károly és Pintér Ignác 40—40 évi (nagyolvasztómű), Puch Károly 50 évi (acélmű), Varga Béla 40 évi (durvahengermű), Mészáros József 50, Mayer Ferenc 40, GálAndrás 40, Hercsik Sándor 40, Nagy István ugyancsak 40 évi (finomhengermű), Horváth Pál 40 éves (energiaszolgáltató), Petrillák József (közlekedés), Zsólyom Károly 40 évi (központi karbantartás), Angyal Vilmos 40 és Jelenszki István 50 évi (műszaki ellenőrzési főosztály), Fisszelberger László és Csák Géza 40—40 évi (értékesítési főosztály) letöltött szolgálata után kapta meg megérdemelt jutalmát. Megható kis ünnepség keretén belül köszöntötték ma egy hete Petrillák József mérleglakatost, csoportvezetőt a közlekedési üzemek gépműhelyének dolgozói, vezetői, a barátok, a munkatársak. Negyven esztendő egy munkahelyen! Bizonyos, hogy a gyár törzsgárdájában is kevesen mondhatják el magukról. Egy kis számítás: már 1928-ban munkába kellett állnia. Sokan úgy emlegették Petrillák elvtársat, mint a gyári mérlegek orvosát. Mások még emlékeznek arra is, amikor az ózdi csapat jobbhátvédjének a kedves „Szepi” becenevet kiáltották egy-egy forró mérkőzésen. Brigádja, a Petőfi brigád nemegyszer jegyezhette szocialista brigádnaplójába, hogy a gyárrészlegnél első helyezést ért el. A köszöntők között többen emlékeztették munkatársaikat, hogy a mindig vidám Petrillák elvtárs gondos, előrelátó munkája, irányító készsége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kitűnő bizonyítványt kapott eddig is a brigád. Virág és ajándék díszelgett az asztalon. Petrillák József tevékenységét dicsérte valahány. T. A. — V — »Щ többet „nagyon jó ez a szabadnap, de több pénz is kellene hozzá”, „így legalább többet tudok a családdal, a gyerekekkel foglalkozni”, „soha jobbkor, több szabad időm jut a tanulásra”... Nem folytatom tovább. Minek is, hiszen ez a pár mondat is tükrözi a finérohengermű hengeresztergaműhely dolgozóinak véleményét a munkaidő-csökkentés következtében nyert többlet szabadidő felhasználásáról. A műhelyben is ez év május 1-től vált gyakorlattá a szabadnap. A mintegy száz dolgozót foglalkoztató műhelyben egyetértéssel fogadták, hogy ezután 44 óra alatt kell elvégezni azt a feladatot, amelyet eddig 48 óra alatt csináltak. Ez volt a feltétele annak, hogy kéthetenként egy szabadnappal többet kapjon minden dolgozó, fizetéscsökkenés nélkül. Helyeselték is. Most azonban, a szabadidő felhasználásáról folyt beszélgetés során a bérjellegű kérdések mégis előtérbe kerültek. „El vagyunk maradva a melegüzemi dolgozók bérbesorolásához, bérfejlesztéséhez viszonyítva. Ezért többen itthagyták a műhelyt és újabbak is foglalkoznak a távozás gondolatával. Pedig a hengerek szakszerű és pontos megmunkálásához szükséges szakemberek nélkül a hengereltáru-termelés nem tud lépést tartani az igényekkel üzemünkben” — fogalmazták meg. A Népszava egyik korábban megjelent száma is szóvá tette az esztergályos szakma nagyobb megbecsülését. Nem vagyunk illetékesek a hengeresztergályosok ilyen irányú sérelme jogosságának eldöntésében. Ez az üzem, a gyárrészleg feladata. A cikk keretében azonban hangot adunk neki, mert a szabad idő hasznos felhasználását érinti, sőt egyesek szerint veszélyezteti. A szabadnap elvesztését pedig mindenki sajnálná, mert bármennyire is új dolog még ez és nem mérték fel kellően a jelentőségét, azért mindenkinek van valami elképzelése arról, hogy mire használja. Többen építkeznek — a többlet szabad idő jelentős része erre megy — a lakáskultúrát fejlesztik tovább, megnövekedett igényeikhez. Ez az igény elsősorban társadalmi gyökerekből táplálkozik. Így érvelnek: „manapság már nem elég az, ami tegnap volt.” És ezt a megállapítást vonatkoztatják mindenre lakásra, szakmai képességre, szélesebb politikai látókörre, ruházatra, élelemre, általános műveltségre stb. Legjellemzőbb erre talán Kuna Zoltán véleménye. „Huszonnyolc éves vagyok. Annak idején gimnáziumi érettségi után megszereztem a szakmunkás képesítést is. Lassan itt az ideje, hogy családot alapítsak, de ehhez az anyagi alap kevés. Tanulok tovább, hogy technikumi képesítést szerezzek és többet kereshessek.” A társadalmi igényességből fakadó többre, nagyobbra való törekvésnek egy másik vonatkozása is megragadta a figyelmemet: a családnevelésre való apellálás, a gyerekekkel való fokozottabb törődés. Kochman László szakszervezeti bizalmi két gyerek apja. A többlet szabad időben a nagyobbikkal, aki már iskolába jár, többet foglalkozhat. Jobban segíti majd az iskolai tanulmányok elsajátításában, és a testkultúra ápolásában is. Sírtrni lenne még ítéletet trutai mondani emberek felett arról, hogy a több szabad időt miért így és miért nem másként hasznosítják. Azonban mindenképpen hasznos, ha olyan hatások érik őket az üzemben, a családban, a társadalomban, amelyek felkeltik az érdeklődést bennük és nagyobb igényeket támasztanak önmagukkal szemben arra, hogy az építőmunka még hasznosabb tagjai legyenél-.. .«.. . Németh Gyula Ki mire használja a plusz szabad időt? Hírek Láza A szárazság, a tartós nyári kánikula a lázbérci gát építőinek kedvezett. Amikor legutóbb — másfél hónappal ezelőtt — ott jártam, az épülő gát még alig két-három méterre emelkedett ki környezetéből. Azóta magassága már eléri, sőt meghaladja a tizenöt métert. Néhány, már korábban is ismertetett számadat: a gát talpszélessége 170 méter, a gerinchosszúsága 270 méter. Magassága 21 méter lesz, koronaszélessége pedig 5 méter. A gát közel 6 millió köbméter víz duzzasztására, tárolására szolgál. A víztükör majd kissé torzó alakjában nyúlik el hosszan a völgyekben. A dédestapolcsányi völgyben mintegy 4, az upponyi völgyben pedig 0,5 kilométerre. Az amúgy is szép környezetet a mesterséges tó országunk egyik legszebb, legkeresettebb tójává varázsolja, ahol dolgozóink is hétvégi pihenőnapjukat kellemesen, jól tölthetik el. Természetesen a vízduzzasztó gát építésének nem ez volt a célja. A jelenlegi vízkivételi mű napi kapacitása 12 000 köbméter, ebből városunknak napi 3500—4000 köbméter ivóvíz jut. A fokozatosan és gyorsan növekvő igényeket a jelenlegi vízmű nem tudná kielégíteni, mivel a kapacitása teljesen kihasznált. A Bán-patak vízhozama kevés és változó. Termelés fokozására a „víztisztító” bővítésével is csak akkor nyílik lehetőség, ha mesterséges víztárolót, vízkiegyenlítőt létesítenek. A vízkivételi mű és a víztároló üzembe helyezésével a napi termelés előreláthatóan 24 000 köbméterre nő. Ezzel a megnövekedett mennyiséggel gondoskodni tudnak Ózd, Kazincbarcika és még további 20 község zavartalan, kielégítő vízellátásáról. A gát munkálatai lassan befejezéshez közelednek. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a kibővített vízmű is üzembe lép. A termelés teljes kapacitással történő beindítását 1971- re tervezték. A gátépítés munkálatainak előrehaladottsága alapján azonban re■mény van arra, hogy már 1970-ben üzemelhet. A szakemberek már a duzzasztás elkezdésének időpontján vitatkoznak. Határozat még nem született, de abban megegyeztek, hogy a jövő nyáron annyi vizet tartalékolnak, hogy a legnagyobb kánikula, a legalacsonyabb vízhozam se zavarhassa a víztermelést, városunk jelenlegi vízellátásában ne legyen fennakadás. Augusztus 16-án, pénteken az Országos Vízügyi Hivatal, az Építésügyi Főosztály, a Csatornahálózati Főosztály, a Terv és Üzemgazdasági Főosztály, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság és még sok más érdekelt szerv képviselői megtekintették az építkezés munkálatait és egybehangzóan elismerően nyilatkoztak. T. L Tanácskoztak A közlekedési gyárrészleg termelési tanácskozásain jegyeztük fel. A beszámolókból és a hozzászólásokból érezni lehetett, hogy a vezetők és beosztottak fokozottabban ismerik a gazda felelősségét, büszkék eredményeikre, de féltő gonddal törekednek arra is, hogy a még meglevő akadályokat elhárítsák. A fűtőház dolgozói közel 90 százalékban hallgatták meg Csépányi Nándor és Kovács Gábor beszámolóját. Ebben nemcsak a gazdasági munka eredményeit lehetett felismerni, a beszámoló bátran kritizálta a hibákat, hiányosságokat is. Érthető hát, hogy nagyobb volt az aktivitás a hallgatók részéről. A hozzászólások sokrétűek és konkrétak voltak. Több felszólaló foglalkozott a kimaradásnak nemcsak munkafegyelemsértő, hanem eredménygátló tényével is és erélyesen kikelt e jelenség ellen. Mint minden esetben most is bő helyet foglal el mind a beszámolóban, mind a hozzászólásokban a baleseti veszélyek feltárása és azok kiküszöbölésére irányuló javaslat. Visszatérő téma volt az olyan gyakori hiányosság, mint a féktuskók kifogásolható minősége. A nagyforgalmi csoportnál a beszámolókat 64 hozzászólás követte. Az üzemi balesetek csökkentése, illetve megakadályozása itt is központi téma volt, s a hozzászólók hangsúlyozták, hogy milyen sok veszélyt rejt magában az ittasság. A rendezői dolgozók elmondták, hogy prémium tényezőik elavultak, nem tükrözik tevékenységüket. Volt olyan hozzászóló, aki ezzel hozta összefüggésbe a nagyforgalomnál mutatkozó munkaerőhiányt. Sok szó esett az idegen kocsik tartózkodási idejének csökkentéséről és általában a kocsiálláspénz csökkentéséről. A hídirakodóknál a korábban elfogadott munkaruha kiosztásának késedelméről panaszkodtak. A rendezői térfőnökségen már kevesebb számban vettek részt a termelési tanácskozáson és ez meglátszott a hozzászólásokon is. Az utóbbiak az eredmények elismerése mellett a mozgóbérrel és az emberhiánnyal foglalkoztak. A közlekedési gyárrészleg dolgozói a termelési tanácskozásokat igazi vitafórummá alakították, s ez lassan náluk már megszokottá válik. Nem kis szerepet játszik ez a gyárrészleg eredményes munkájában. Ivánszki Árpád 5 Az üzemekből jelentik AZ ACÉLMŰI I. számú kemence nagyjavítási ideje alatt, a múlt héten sorra került a gyári kazánházi März-kemence, és ezzel párhuzamosan a Schmidt-kazán javítása is. A javításra kitűzött szűk határidő jelentős szakmai előkészítést kívánt, hogy a kemence javításával egyidőben a kazánok is elkészülhessenek. A feladattal Tóth István szocialista brigádját bízták meg. Nagy szorgalommal, lelkesedéssel, a meghatározott 8 nap javítási idő előtt, 1 nappal — augusztus 20-ra — elvégezték a munkát, így az I. számú kemence javításának befejezésével termelésre készen álltak a kazánok is. A brigádot eredményes munkájáért az üzemvezetőség dicséretben részesítette. AZ ÉRCTÖMÖRÍTŐ dolgozói is teljesítik az 50. évfordulóra tett vállalásukat. Az üzem munkáját továbbra is az egyenletes termelés jellemzi. Augusztus 20-ra a havi termelési tervüket mintegy 1000 tonnával teljesítették túl. A brigádok közül a legjobb eredményt a IV. műszak, Kiss István szocialista brigádja érte el. Műszakonként 295 tonna jó minőségű zsugorítványt gyártottak. Eddigi tervüket 11,3 százalékkal túlteljesítették. A balesetmentes munkavégzés szempontjából a gyárrészleg versenyében az érczsugorító üzem áll az első helyen. Alkotmányunk ünnepének tiszteletére a következőket jelentették: „Az I. műszaknál 1430, a IV. műszaknál 1978, a IV. műszaknál 1443 nap óta nem volt baleset.’*