Ózdi Vasas, 1969 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-21 / 47. szám

1 (Пт vasais Az új gyámügyi jogszabályról Ez év október 1-én hatály­ba lépett a Művelődésügyi Minisztérium 6/1969. sz. ren­delete a gyámhatósági eljá­rásról. Az új rendelet a ko­rábban hatályban volt jog­­szabályokban előírtakat több témakörben megváltoztatta, és mivel a megváltozott jog­szabályi előírás a lakosság jelentős részét érinti, célsze­rű a módosítások közül a fontosabbakat ismertetni. Nehezebbé vált a kiskorúak házasságkötése Egészségügyi, pedagógiai, szociális és egyéb szempontok miatt nem helyeseljük a fia­talkorúak házasságát. A ko­rábbi jogszabály és a jelen­legi is, bizonyos esetekben, bizonyos feltételek fennállá­sa esetén mégis lehetőséget ad arra, hogy 18 éven aluli személy házasságot kössön, fiatalkorúak esetében a há­zasság csak jogerős gyámha­­tósági engedély alapján köt­hető meg. Az engedély azon­ban az új jogszabály előírá­sai szerint most már bonyo­lultabb és főleg hosszadal­masabb eljárás eredménye­ként adható meg. Korábban tisztiorvosi igazolást, szülői beleegyezést, jövedelmi vi­szonyokat igazoló okmányt és lakáskörülményeket iga­zoló lakóbizottsági bizonyít­ványt kellett a kérelemhez csatolni. Ezek után, ha a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottság az engedély meg­adását javasolta — az enge­délyező határozat elleni fel­lebbezési­­jogról való lemon­dás esetén — az egész eljá­rást néhány napon belül le­­bony­olí­thatták. Az új jogszabály ennek a gyors ügyintézésnek a lehe­tőségét kizárja. Nyilván a további megfontolásokra akar időt adni, mikor újabb kö­töttségeket ír elő. Többek között az új rendelet nem tisztiorvosi, hanem a terüle­tileg illetékes rendelőintézet igazgató-főorvosi igazolását ken csatolni. A rendelőinté­zet igazgató-főorvosa olyan tartalista igazolás kiadását hogy a kiskorú a házasság­hoz szükséges testi és szelle­mi színvonalat elérte és ter­vezett házassága sem rá, sem születendő utódaira elő­reláthatóan nem lesz káros hatással, további szakorvosi vizsgálatok eredményébe köti. Ilyen tartalmú igazolás nyilván nem adható ki a bel­gyógyász, a nőgyógyász és egyéb szakorvosok szakvéle­ménye nélkül. A szakvéle­mények pedig csak alapos vizsgálat után adhatók ki. A házasságkötési engedély meg­adásához szükséges orvosi bizonyítvány beszerzése tehát lényegesen nehezebbé vált, de ez nyilvánvalóan a kis­korú érdekében áll, mert ne­ki sem érdeke olyan kapcso­lat létrehozása, amelyhez a szükséges érettséggel még nem rendelkezik. A problémák jó része saj­nos úgy jelentkezik, hogy a fiatalkorú menyasszony ter­hes és azért sürgeti a há­zasságkötéshez szükséges en­gedély mielőbbi kiadását, mert „a gyereknek apa kell". Ezt a problémát megoldja az új jogszabály, mert úgy ren­delkezik, hogy igazolt terhes­ség esetén a házasságkötést engedélyező előzetes eljárás során még az engedély meg­adása, avagy megtagadása előtt a vőlegénytől fel kell venni a születendő gyermek­re vonatkozóan tett apai el­ismerő nyilatkozatot. Az apai elismerő nyilatkozat az apaság tényét önmagában meghatározza, annak jogkö­vetkezményei azonosak, mintha a gyermek házassá­gon belül született volna (családi név, tartásdíj stb.). Így további jogi problémák nincsenek. Az új jogszabály kizárja a házasságkötési ügyben hozott határozat elleni fellebbezési jogról való lemondást. Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy ha meg is kapják az érdekeltek a házasságkötéshez szükséges gyámhatósági engedélyt, meg kell várni, amíg a határozat jogerőre emelkedik, vagyis az engedélyező határozat kéz­hezvételétől számított 15 nap múlva lehet a határozatot jogerősíteni, amennyiben az ellen fellebbezést nem nyúj­tottak be. Jelenleg tehát hiá­ba jön bárki is olyan kére­lemmel, hogy gyorsított eljá­rás keretén belül engedélyez­ze a gyámhatóság a kiskorú házasságát, mert pl. katonai behívót kapott a vőlegény, vagy már meghívták a ven­dégeket. Az ilyen igényeket jogszabályi előírások miatt el kell utasítani. Megkönnyítette az örökbefogadást Másik lényeges változta­tás a korábbi szabályozás­hoz képest az örökbefogadási eljárásnál van. Korábban az örökbefogadás engedélyezése csak a vér szerinti szülők hozzájárulása esetén volt le­hetséges. Az élet sajnos pro­dukált olyan eseteket, hogy ezt a rendelkezést enyhíteni kellett. Előfordult, nem egy­szer, hogy a gyermeket álla­mi gondozásba kellett venni a vér szerinti szülőknek a gyermekkel szemben elköve­tett magatartása miatt. A gyermek kikerült becsü­letes, komoly nevelőszülők­höz, akik hosszú éveken át odaadóan foglalkoztak vele, nevelték, megszerették, és látván, hogy a szülők — ahogyan mondani szokták — „felé sem néztek”, szerették volna örökbe fogadni. Ekkor viszont megmozdult az anyai ösztön, és megtagadták a hozzájárulást az örökbefoga­dáshoz. (Bizonyítani nem le­hetett, de, egyszer-egyszer volt olyan gyanúnk, hogy né­mi anyagiakkal meg lehetett volna szerezni ezt a hozzá­járulást.­ Tény viszont, hogy a szülők, akik évekig nem törődtek gyermekükkel, meg­akadályozhatták, hogy a gyermek az őt szerető ne­velőszülőkkel családi kapcso­latba kerüljön. Az új jogszabály ebben az esetben is a kiskorú érdekét helyezi előtérbe. Olyan ese­tekben, amikor a szülői fel­ügyelet szünetel — már­pe­dig állami gondozás esetében ez a helyzet —, az intézeti gyám hozzájárulása szüksé­ges az örökbefogadáshoz, te­hát a vér szerinti szülők nem akadályozhatják meg az örökbefogadást, amennyiben a megváltozott családi kap­csolat jogi kialakítása a kis­korú érdekében áll. Első a jövő nemzedékének az érdeke Nem egy esetben az Ózdi Vasas is foglalkozott már annak megállapításával, amely egyébként köztudott, hogy a házasélet felborulá­sának, a házasság felbontá­sának igazi szenvedő alanya a gyermek. Az ún. gyermek­láthatási ügyekben is ezt ta­pasztaljuk. Sokszor nem is a gyermekszeretet által dik­tált találkozási óhaj, hanem a másik szülő bosszantása a cél ezeknél az eseteknél. Az új jogszabály ebben a té­makörben is rendet teremt, amikor egyértelműen meg­határozza, hogy a 3 évem ala­li gyermeket a gyermek gondját viselő szülőtől lát­hatás céljára elvinni nem lehet, csakis a gyermek tar­­tózkodási helyén, a gondvi­selő szülő lakásán lehet a gyermeket látogatni. Így megszűnnek azok a pana­szok, hogy „nem hozta fel időben, nem hozta vissza idő­ben, szándékosan megbete­­gítette, túletette” stb. A gyámhatósági eljárásról szóló jogszabályt mindenki­nek érdekében áll megis­merni. A most leírtak csak néhány lényeges változásra hívják fel a figyelmet, olyan problémákra, amelyek a gya­korlatban nap mint nap elő­fordulnak és amelyek isme­retének hiánya súlyosabb kö­vetkezményekkel is járhat. Dr. Lupták Zoltán * 51 * I * * * * * * * * '* * * *­­ * * *■ *f * * * WTO. november 8. He­geszt­ők figyelmébe A kohászati üzemek terü­letén nagyon sok vezeték húzódik egymás mellett vagy felett. Az acélmű területén pl. egymás felett helyezkedik el a földgáz-, a kohógáz-, a gőz-, az oxigénvezeték. Ilyen tűzveszélyes területen he­gesztési munkálatot csak írásbeli engedéllyel lehet vé­gezni. Az engedély — amelyet hatósági ellenőrzéskor a he­gesztőnek fel kell mutatni — rögzíti a tűzrendészeti előírásokat. Mi is történt a közelmúlt­ban? A csőszerelőipari vállalat­nak a kohászat területén dolgozó egyik hegesztője nem figyelte meg, milyen csővezetékre hegeszt. A fel­­melegített oxigénvezeték ki­lyukadt, a kiáramló oxigén meggyulladt, a szivárgó gá­zok pedig még segítették az égést. Az állami tűzoltó egység és az önkéntesek a tüzet ha­mar eloltották, így szerencsé­re kár nem keletkezett, de ha a közelben éghető anyag van, vagy nagyobb gázszi­várgás, ami robbanást idé­zett volna elő, bizony jelen­tős tűz és baleset származ­hatott volna belőle. Az esetet Molnár János hegesztő 500­ forint pénzbír­sággal átvészelte, de ugyan­akkor az életébe is kerülhe­tett volna. Vonják le a tanulságot az ÓKÜ és a többi vállalat he­gesztői, ne feledjék a tűz­­rendészeti oktatáson hallot­takat. A hegesztési műveletet körültekintően kell végezni, mert hanyagságból milliós károk keletkezhetnek! Szaniszló Benjámin 25 éve történt a rettegés napjai voltak... Pisztolycső mered szemem közé, s ha ol­dalt mozdulok, követ. Két feltartott kéz a háttér — talán a semmibe mered, hogy ernyedten zuhanjon az örök mozdulatlan­ságba. Kép a falon, keret nélküli, fekete-fehér. Igaz, hogy azt a tusrajzot olyan kéz vetette papírra, amelynek gazdája nem látott még negyedszázadnyi tavaszt, de a szigorú kon­túrok közé nem kell belemagyarázni a me­­mentót! Vonzza a tekintetet, nézem. — A kislányom rajzolta — szólal meg mellettem a házigazda — a többit is, amit itt lát. — Érdekes, az az egy különösen érdekes. — Nekem keserű múltat idéz, két hábo­rút éltem át... Szinte mondanom sem kell jövetelem célját, máris „témánál vagyunk". Nem kell túlságosan mélyen kutatni az emlékek kö­zött, felszínen van az, amiről kérdezek. Ke­rekes Nándor bácsi csendes hangon idézi a negyedszázada múlt napokat. — A minap is itt beszélgettünk róla — az évforduló rostáján azok a napok akarat­lan is fennakadnak.. Vitték a férfiakat a németek, szükség volt az árokásó kézre. Már-már azt hittem, megúszom, de egy nap két csendőr jött ér­tem, menni kellett. Irány: Jósvafő. Aztán mégis úgy jött, hogy útközben le­maradtam. Rimaszécsen találkoztam először orosz katonával — mármint ebben a hábo­rúban — jegyzi meg Kerekes bácsi — s mi­vel jól beszélek oroszul, egy ideig tolmács voltam.. Csak karácsony után tudtam újra Ózdra jönni. Ózd felszabadításának napjait felesége idézi: — Akkor még csak ismertük egymást, és azt is csak véletlenül tudtam meg, hogy el­vitték. Az a három városnév, melyeket akkori­ban oly sokszor hallottunk, minden egyéb gondolatot elűzött, csak az élni akarás zaka­tolt bennünk. Bácska, Baja, Pécs ... óvó­hely, rettegés, félelem. — Azt hiszi, a németek — persze nem a nagyszájú levegőhösök, hanem a koro­sabb­jai — nem féltek? Emlékszem, itt nem messze kemencék voltak, ahol az asszonyok a család kenyerét sütötték, ott táboroztak — tanyáztak a németek, s bizony nem is egy akadt köztük, aki a háborút már na­­gyon-nagyon unta. őszintén mondom, nagyon féltünk az oroszoktól, de vártuk is, mert éreztük: a háború végét jelenti számunkra. Az utolsó napokat éjjel-nappal az óvóhelyen lapultuk , szorongtuk át. Aztán jöttek az oroszok. Pár nap múlva már a tőlük való félelmünk is elpárolgott. Soha nem fogom elfelejteni, anyám öt szép, nagy kerek kenyeret sütött az utolsó bácska-bajás három nap előtt, s hogy meg­jöttek az oroszok, hát az egyiknek avval akart kedveskedni. Nem fogadta el! — Kell az maguknak is, mam­á! — mondta még a szeme is.­­ — De meg is kaptuk a magunkét tőle —­­ folytatja mosolyogva, Kerekes néni. — Volt nálunk egy aprócska kislány, kis gömbölyű, dundi, kerekarcú. A lába is olyan volt, mint maga, s hiába bizonygat­­­tuk, hogy kinövi, mire nagy lesz, a katona haragosan mondta az édesanyjának: 25 bo­tot érdemelne, amiért elhanyagolta a kicsit. — Nándorról semmit sem tudtam, csak egy napon a Gyújtó felől jövök haza, va­laki megszólít. Szakállas, bozontos, alig is­mertem rá, ő volt.• Igaz, hogy azt a tusrajzot olyan kéz ve­tette papírra, amelynek gazdája nem látott még negyedszázadnyi tavaszt, de a szigorú kontúrok közé nem kell belemagyarázni a mementót! — lenhardt — Az újságíró kérdez N Nemeslaki Tivadar elvtárs válaszol A szakszervezeti munka néhány kérdése Az üzemi lapok szerkesztői részére sajtó­­tájékoztatót rendeztek november 13-án a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgo­zók Szakszervezetében. Az írásban előre be­küldött kérdésekre Nemeslaki Tivadar elv­­társ, a vasasszakszervezet főtitkára vála­szolt. A sokrétű kérdésekre adott válaszok közül most csak néhányat emeltünk ki, a teljesség igénye nélkül. Megnövekedett a hatáskör Közismert, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése után jelentős mértékben megnövekedett a szakszervezeti szervek ha­tásköre, lehetősége a ráháruló több irányú fel­adat végzésében. Nemeslaki elvtárs érintette a szakszervezeti szervek legfontosabb felada­tait, kiemelt néhány új jogkört Részlete­sebben foglalkozott a véleményezési jogkör és a vétójog gyakorlatával, az eddigi ta­pasztalatokkal. A szakszervezet új jogköre pl. a tervezés munkájában való részvétel. Milyen formá­ban kell ezt gyakorolni? Van olyan tapasz­talt egyes helyeken — mondotta —, hogy „ellentervet” próbálnak készíteni. Nos, nem ez a feladatuk, ezt csak hagyják meg a gaz­dasági vezetésnek, viszont véleményt kell alkotniuk az elkészített tervekről. Itt sem minden egyes fejezetről, hanem elsősorban azokról, amelyek összefüggenek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásá­val. A profilváltozást is csak abból a szem­pontból kell vizsgálni, hogy az milyen kö­vetkezményekkel jár a dolgozók szociális és kommunális helyzetére. A beruházások vé­leményezésénél is csak néhány szempontot kell figyelemmel kísérni: mennyiben elégí­ti ki a termelő beruházás a szociális, kom­munális követelményeket, illetve mennyi összeg marad a bérezésre, esetleg lakásépí­tésre. A vétójog az egyik új és leghatékonyabb jogszabály. Alkalmazására eddig csak na­gyon kevés esetben került sor. A vállalatok vezetői általában igyekeznek ezt — megfe­lelő viták során — megelőzni, közös elhatá­rozásra jutni. Ezekben rendkívül nagy sze­repe van az üzemi pártbizottságoknak, ame­­lyek hatékonyan segítik a vélemények egyeztetését, a közös elhatározás kialakítá­sát. Az előfordult és ismert 10—12 esetnél azonban — fogalmazta meg Nemeslaki elv­társ — mindenképpen több szabálytalanság és törvénysértés fordult elő elsősorban az alsóbb szakszervezeti szinteken. Ezeken a területeken csak közvetve lehet vétójogot alkalmazni, a vállalati szakszervezeti bi­­bizottságon keresztül. A kisebb kollektívák­nak (szakszervezeti bizalmi, műhelybizott­ság stb.) természetesen a maguk szintjén is az érdekek egyeztetésére kell törekedniük (előtérben a kollektíva, a többség érdeke), de már nem kell üzemi vagy éppen vállalati szintű egyeztetést elvégezniük, hiszen ezen ,a területen már nincs meg a szükséges átte­kintésük. Tapasztalható, hogy a kisebb kol­lektívák problémáit a „vállalati” érdekek hangoztatásával szerelik le, s ilyen esetek­ben pl. a bizalmi „hagyja magát meggyő­ni”. Elsősorban ezen a szinten kell erősíti a szakszervezet érdekvédelmi szerepét. Megváltozik a kategória-rendszer A szakszervezetek, benne a vasasszak­szervezet hatékony közreműködése nyomán még ez évben megszületik az a kormány­­határozat — tájékoztatott a főtitkár elvtárs —, amely az oly sokat vitatott hármas ka­tegória-rendszer helyébe a nyereségrészese­dés elosztásának új módját határozza meg­. A ma meglevő kategorizálás egyik legfőbb hibája, hogy a „funkciókat” osztotta ide vagy oda és nem a végzett munkát érté­kelte. • Természetesen a differenciálás megmarad ezután is, ennek azonban nem a nyereség­­részesedés év végi nagy aránytalanságaiban kell tükröződnie, hanem az egész évi jöve­delemben. A nyereségrészesedés elosztása — az első számú vezetők kivételével — a vál­lalat hatáskörébe kerül, az ő feladatuk lesz, hogy a legkiválóbbakat — beosztásuktól függetlenül — oda sorolják, ahová valók. Ezzel az is velejár, hogy egyes személyek keresete csökkenhet, ugyanakkor arra kell törekedni, hogy az egyes rétegek jövedelme ne csökkenjen Az új rendszer lényegesen nagyobb lehetőséget ad arra is, hogy a nye­reségrészesedés terhére év közben több pré­miumot fizessenek ki. Mindez természetesen függvénye a vállalati nyereségtömeg szint­jének, növekedésének. Mert több pénz a rendszer változásával még nem lesz, legfel­jebb úgy, hogy ez még jobban ösztönöz majd a nyereségesebb termelésre Várhatóan még ez év végéig megjelenik az új rendelet amely 1970. január 1-én lép életbe. (Vagyis az 1969-es évet még nem érinti.) Ezzel együtt bizonyos módosítások történnek a központi bérszabályozón is En­nek legfontosabb vonása az lesz, hogy a hatékonyabb munkára ösztönöz. Fokozottab­ban érdekeltté teszi a vállalatot, hogy a ter­melési feladatát minél kisebb létszámmal oldja meg. Nem lesz munkanélküliségi, de... Nemeslaki elvtárs tájékoztatójában hang­súlyozta, hogy a szakszervezet sem a „belső”, sem a külső munkanélküliséggel nem ért egyet. — Nagy politikai vívmánynak tekintjük, hogy hazánkban teljes a foglalkoztatottság, nincs munkanélküliség. Számolni kell azon­ban azzal — az elkerülhetetlen műszaki fej­lesztés következtében —, hogy egyes terü­letekről munkaerő szabadul fel De jelenleg sem teljesen a szükséglet szerint oszlik meg a munkaerő. Új munkalehetőséget kell te­remteni mindenki számára. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindenáron megvédjünk mindenkit — a notórius munkakerülőket, a csirkefogókat is­ — hangsúlyozta a főtitkár elvtárs. Dobi Sándor » * . * * * * * * *

Next