Ózdi Vasas, 1980 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-04 / 1. szám
2 özm v/khus A néhány napja megkezdődött 1980-as esztendő egyben az V. ötéves terv utolsó éve is. Az az időszak, melynek során egyrészt meg kell oldani azokat a feladatokat, melyekre nem jutott idő, pénz vagy kapacitás, másrészt pedig meg kell tenni a szükséges előkészületeket a következő tervidőszak zökkenőmentes indítására. Mindezek ismeretében — nyilván erre gondolt városunk tanácsa is a városfejlesztés tényeit összegző kiadványának elkészítésekor — érdemes, sőt, szükségszerű összegezni a tervidőszak kezdete óta elért eredményeket, ,felvillantva” egyúttal a további terveket, elképzeléseket is. * Mint az a terv- és munkaügyi osztály tájékoztatójából kiderül, a városi tanács az V. ötéves tervidőszakban összességében 1,7 milliárd forinttal gazdálkodik. A fejlesztési lehetőségek az eredeti elképzelésektől kedvezőbben alakulnak, hiszen az állami támogatás mértéke — a megyei tanács többletjuttatása révén — 30 millió forinttal meghaladja a tervezettet. Ugyancsak kedvező, hogy a költségvetési pénzeszközök várható összege 35 százalékkal lesz magasabb a tervezettnél — 45 százalékkal lesz több az 1971—75. közötti tervidőszak bevételeinél —, s ez lehetővé teszi a lakossági szükségleteknek a korábbinál magasabb színvonalú kielégítését. A finiséhez érkezett tervidőszakban a lakásépítést, a gyermekintézmények bővítését, s a kereskedelmi hálózat fejlesztését tekintette városunk tanácsa elsődleges feladatának. Ennek megfelelően 1976—80. között, 730 darab tanácsi célcsoportos lakás, 570 OTP-beruházású lakás és 300 darab családi ház épül városunkban, s ennek eredményeként — a minőségi lakáscseréket is figyelembe véve — mintegy 3000 család kerül lényegesen jobb körülmények közé a tervidőszakban. A „témán” belül külön is érdemes megemlíteni azokat a sikeres erőfeszítéseket, melyeket az OTP- beruházású lakásépítés érdekében tettek az illetékesek. Az eredetileg jóváhagyott 280 lakással szemben, ugyanis várhatóan 570 OTP-lakás épül fel a tervidőszakban, s utalható ki a munkáslakásakció keretében döntő többségében az ÓKV dolgozói részére. (Mindez egyébként közel 40 millió forintos többletköltséget jelent ötéves szinten.) Ugyancsak örvendetes továbbá, hogy nőtt a házgyári lakások alapterülete — köszen 86 százalékuk kettő, vagy ennél több szobával épült —, s sikerült előrelépni a félszobával bővített lakástípusok esetében is. A lakásokhoz hasonlóan dinamikusan fejlődött a gyermekintézmények hálózata is a tervidőszakban, amit az alábbi statisztika is igazol. 1976-ban például ezer óvodai férőhely volt városunkban ma pedig 1383-mal rendelkeik a város. Ez a szám az ez évre tervezett két 50—50 fős bővítéssel 1980 végére 1483-ra emelkedik, s így a tervidőszak végén meglevő férőhelyek — 130—140 százalékos kihasználtság mellett — az óvodás korú gyermekek 8p—85 százalékának az elhelyezését teszik majd lehetővé. Szemléletesen példázzák a fejlődést a számok az iskolák esetében is. A tervidőszak elején például 53,2 volt az egy osztályteremre jutó tanulók száma városunkban — az országos átlag 37 —, s a váltott rendszerben használt osztálytermek aránya meghaladta a 80 százalékot. (Az országos átlag 30,3 százalék.) Ugyanakkor — 1976. január 1-én — az ezer lakosra jutó általános iskolai tanulók száma megközelítette a 140-et, míg az országos átlag 90 körül alakult. Mindezt figyelembe véve az ötéves terv 28 általános iskolai tanterem megépítését irányozta elő, s a terv — lényegesen korábban az eredeti elképzelésnél — meg is valósult. (Ez évben a gyári iskola „kiváltásának” gyakorlati lépései kezdődnek el, s folynak egy, a Béke-telepen megépülő 12 tantermes iskola tervezési munkálatai is.) Mindezek eredményeként jelenleg 131 iskolai tanteremmel rendelkezik városunk, s a tanulók rendelkezésére áll 28 napközis terem, illetve 7 általános iskolai tornaterem is. Ezen túlmenően — nagyrészt társadalmi összefogással — közel 30 szaktanterem készült el, s állt az oktatás szolgálatába az ötéves terv eddig eltelt időszakában. Előrelépésről „vallanak” a tények a közművesítés vonatkozásában is. Napjainkig például mintegy 4880 méter ivóvízvezeték készült el, ez évben pedig 1600 méter megépítésére kerül sor, s így a tervidőszak végére összesen 6480 méterrel gyarapodik a hálózat. (Az összes költségből a tanács az előző tervidőszakban felhasznált összeg háromszorosát fordította kimondottan peremterületi fejlesztésre.) Emellett elkészül a tervidőszakban több — a város egészét érintő — alapközmű is, s elkezdődik jó néhány bővítés, illetve fejlesztés is, melynek eredményeként számottevően emelkedik majd városunk közművesítettségi színvonala. Az említett fejlesztésekkel párhuzamosan változtak a helyi közlekedés feltételei is. 1976—80. között például — éves szinten — mintegy 60 millió forintot fordít a tanács útfelújításokra, korszerűsítésekre. Ezen túlmenően tovább folyik, illetve befejeződik ez évben az új autóbusz-indítóállomás építése, s megkezdődik a Lejtő úti felüljáró építési területének előkészítése is. E fejlesztések révén, a következő tervidőszakban számottevően javul majd mind a helyi, mind a helyközi közlekedés színvonala, gyorsasága, kulturáltsága. Befejezésül mindenképpen érdemes megemlíteni azokat a „lépéseket”, melyeket környezetünk védelme, szépítése érdekében tettek az illetékesek. Az V. ötéves tervidőszakban ugyanis meggyorsult a lakótelepi parképítés, s elkészült a Vasvár-tetői pihenőpark is, melynek továbbépítésére a VI. ötéves tervben kerül sor. Ugyancsak a következő tervidőszakban parkerdő épül majd a Béketelep szomszédságában, s további fejlesztések várhatóak a városi park területén is. Erőfeszítések történtek és történnek továbbá az új — házgyári technológiával épülő — beruházások változatosabb kivitelezésére is, melyek eredményeként a mainál még szebb, még esztétikusabb lesz városunk. Tóth Gyula Kiállítások — 1980 Az elmúlt év során — az esztétikai és ízlésnevelés céljával — 11 kiállítást rendezett az Ózdi Népművelési Intézmények igazgatósága. Az érdeklődés — a kiállítások átlagos látogatottsága mintegy 2000 fő volt — bizonyítja, hogy a város közönsége igényli ezeket a tárlatokat. A közművelődési szakemberek ez évben még következetesebben, rendszeresebben, s előkészítettebben kívánják a közönség elé „vinni” a kiállításokat. Még nagyobb figyelmet kívánnak fordítani a propagandára, s folytatják a műhelytírások szervezését vállalaton belül. A járműjavítóban, illetve az RDN-nál meglevő kedvező lehetőségek mellett most készítik elő az újabb munkás kisgalériát a Béke-szállóban. A műhelytárlatok anyagáról, azok tervszerű cseréjéről is gondoskodnak — a vállalat művelődési bizottságával együtt. Ez évben is 11 képzőművészeti témájú kiállítást terveznek. A kisgaléria terveiből: januárban Baranyai András fotókiállítása, márciusban Keserű Hona festőművész tárlata, szeptemberben Kelemen Károly festőművész, novemberben pedig Jovanovics György szobrászművész kiállítása várja majd az érdeklődőket. A Kun Béla Művelődési Házban tervezett tárlatok között szerepel majd pl. ni0<i*pufit bemutatója. bélyegmálUMs. Nagy László grafikái — a költészet napja alkalmából — permtjitkonk a «feszítőművűwett kör, lesz csöktspaszati, természettudományé« *ematikájú tárlat..., kopár mb* néhányat említsünk a sokPáte érdeklődést. taste*«*. Jamd**»c » Munkarend változás Sajátos gyakorlat alakult ki vállalatunknál: a nem fizikai állományú munkavállalók a hivatalházakban és gyárkapun belül nem egyforma munkarendben dolgoznak. Ez a kettősség egyre több problémát okoz a gyáregységek és főosztályok, valamint a vezető állású dolgozók közötti kapcsolattartásban. Különösképpen érződik ez a vállalati vezetési-irányítási szervezet korszerűsítése, a szervezeti változások bevezetése óta. Ezért vált szükségessé a munkarendi gyakorlat felülvizsgálata, illetve módosítása. Az előbbiek mellett ezt indokolta az is, hogy az azonnali tájékoztatást, illetve végrehajtást igénylő feladatok száma növekedik. Ebben a helyzetben a vezetői döntések „levitelének” megszervezése, az intézkedések végrehajtásával kapcsolatos információs „visszajelzés” rugalmasabban megoldható, ha az érintettek egységes munkarendben dolgoznak. Az azonos munkarend javítja a felső szintű vezetők kapcsolattartásához, a koordináláshoz szükséges munkarendi feltételeket, amellett feltétlenül hatékonyabbá válhat az információcsere, s a hivatalházi és gyáregységi funkcionális , szervek közötti együttműködés. A helyi tömegközlekedésben műszakváltáskor a járatok zsúfoltsága is csökkenthető a munkarendi változással. (Társvállalatoknál, ahol ezen egységes munkarendet alkalmazzák, kedvezőek a tapasztalatok.) Mindezeket mérlegelve — a vállalati szakszervezeti bizottsággal egyetértésben — olyan állásfoglalás született, hogy a gyárkapun belül foglalkoztatott nem fizikai dolgozók esetében is a hivatalházi munkarendre kell áttérni 1980. január 7-től. Az állásfoglalás nem vonatkozik a gyárkapun belül foglalkoztatott termelésirányítókra, a termelési feladatokhoz szorosan kapcsolódó tevékenységet ellátókra. Ők továbbra is reggel 6-tól 14 óráig dolgoznak. A kollektív szerződés vonatkozó előírásainak módosítása folyamatban, van Eszerint a nem fizikai munkakörökben az érintett — gyárkapun belül dolgozók — munkaideje reggel 7 órától 15 óra 15 percig tart, szombati napokon pedig 7 órától 12 óra 30 percig. (Ez alkalommal a munkaközi szünet 12 órakor kerül kiadásra.) A munkarend módosítása kapcsán lehetőség nyílt arra is, hogy azok a nem fizikai dolgozók, akik étkezési szüneti díjazásban nem részesülnek, az üzem területén levő tálalókonyhás éttermet ebédelésre igénybe vehessék. A munkarendi beosztás változtatásával kapcsolatos állásfoglalást követően a bér- és munkaügyi főosztály megkezdte a gyakorlati végrehajtás előkészítését. Nagyon fontos, hogy a munkarendi változást valamennyi érintett dolgozó időben megismerje és az áttérés zökkenőmentesen valósuljon meg. Ezt szolgálta a személyzeti és szociális igazgatónak az érintett szervek részére 1979. december 18- án megküldött — a munkarend-változtatás szükségességét részletesen indokló — körlevele is. A gyárkapun belül hivatalházi munkarendben dolgozók gyári belépőjét megkülönböztető jelzéssel látják el — az erre vonatkozó intézkedéseket a bér- és munkaügyi főosztály az iparszervezési főosztállyal közösen teszi meg. 1980. január 4. Egészségünk védelmében A légutak egyéb betegségei Mint láttuk, a felső légutak betegségeite altala van a heveny ionnak jellemzőit. Az alsó légutak és szervek betegségeinél viszont gyakoribb a krónikus, vagy legalábbis hosszabb lefolyás. Igaz, a hölgyuraunak a heveny formája is gyakori, de sokszor kapcsolódik a felsőbb légutak megbetegedéséhez, vagyis a közönséges meghűlésekhez, így lefolyásuknál, kezelésükben sem választhatók szét élesen. Részletesebben kell foglalkoznunk az idült hörghuruttal. Ez a kórkép rendkívül változatos okok miatt keletkezhet, ám lefolyásában és tüneteiben mégis eléggé egységes képet mutat. A tünetegyüttesre jellemző a képelürítéssel járó gyakori köhögés, amely a hűvös, ködös, párás időszakokban fokozottabban jelentkezik. A sokféle kiváltó ok közül csak néhányat: kezdete lehet többször ismétlődő, elhanyagolt hörghurut, mely így végül is idültté válik: valamilyen izgató anyag hatása; kísérője lehet sok más betegségnek (pl. asztma, tüdőtágulat, szilikózis, bizonyos szívbetegségek); hajlamosít rá leromlott állapot, rossz higiéniás körülmények; gyakori alkoholistákon, s számításba kell venni az egyéni adottságokat is. Leggyakoribb oka azonban a cigarettázás, a füst „tüdőre” szívása éveken át. Ez annyira nyilvánvaló összefüggés, hogy akár egyenlet formájában is felírhatjuk: évtizedes dohányzás — krónikus hörghurut. Természetesen a dohányzásnak emellett több más ismert következménye is van. A dohányzáshoz hasonló mechanizmus alapján vezet idült hörghuruthoz a kohászati körülmények között mindig jelenlévő füst és por tartós belégzése. Ha a parányi részecskék a hörgők falára tapadnak, ott izgató hatást fejtenek ki, melynek következtében nyálkahártyagyulladás és váladékozás indul meg. Innen származik az említett két fő tünet: az izgalmi állapot köhögést vált ki, a váladékozás köpetürítéshez vezet. Kezelése is a két fő tünet csillapítására irányul. Heveny fellángolás, lázas állapot esetén ágynyugalom, széles hatású antibiotikus kezelés szükséges. Legfontosabb azonban a megelőzés. Amennyiben a kórképet tartós porbelégzés okozza, porártalomról beszélünk. Műszaki értelemben a 0,3 milliméter átmérőjűnél kisebb szilárd szemcséket nevezzük pornak, amikor viszont egészségi szempontokból vizsgáljuk, csak a 10 —20 mikronnál kisebb szemcséket vesszük figyelembe. Nagyobb porszemeknek nincs légúti károsító hatásuk, az 5 mikronnál kisebbek viszont különösen veszélyesek, mert ezek egészen a tüdőhólyagocskákig hatolnak. Amennyiben az ilyen nagyságrendű szemcsék szilikátot (kvarcot) tartalmaznak, ezek okozzák a szilikózist. A szilikózis lassan előrehaladó súlyos megbetegedés. Kohászati körülmények között a tűzálló tégla gyártásánál és felhasználásánál, öntőformák készítésénél és öntésnél lehetnek a dolgozók veszélynek kitéve. Örvendetes tény, hogy nagyüzemünknél hosszú évek óta friss szilikózis megbetegedés nem fordult elő. Ez a dolgozók egészségvédelmén túl azért is fontos, mert kártalanítandó foglalkozási betegség, szemben az egyéb porártalmakkal, amelyek szintén foglalkozási ártalomnak tekinthetők (más néven nem specifikus foglalkozási betegség), de jogi következményekkel nem járnak. Felnőttkorban a tüdőasztma is gyakran hörghuruttal jár, s az idült hörghurut is lehet asztmatikus jellegű. A két kórkép gyakran nem választható el élesen egymástól. Típusos esetben a tüdőasztmára a rohamokban jelentkező nehézlégzés (fulladás) a jellemző, mely kínzó száraz köhögéssel, s a roham végén kevés köpet ürítéssel jár. A kórkép az allergiás betegségek csoportjába tartozik. Roham idején rendszerint sürgős orvosi beavatkozásra van szükség. A meghűlésnek, mint a légúti hurutokban általában, szerepe lehet a tüdőgyulladások és mellhártyagyulladások kiváltásában is. Az úgynevezett lebenyes tüdőgyulladás néhány évtizede még igen súlyos, nemegyszer halálos megbetegedés volt. A romantikus egényekben oly gyakran leírt krízis ennek a betegségnek a velejárója, tulajdonképpen ennek túlélése jelentette a gyógyulást. Ma már a modern gyógyszerek birtokában jóval szelídebb lefolyású, de ma is kórházi kezelést igényel. A gócos tüdőgyulladás bár gyakoribb, rendszerint enyhébb megbetegedés, gyakran találkozunk „lábon kihordott” esetekkel. Azonban a szövődmények elkerülése miatt itt is célszerű az ágynyugalom és az antibiotikus kezelés. A száraz mellhártyagyulladás jóval gyakoribb, mint amennyi eset felismerésre kerül. Ennek oka — többek között hogy sokszor sem úgynevezett fizikális vizsgálattal, sem röntgennel nem mutatható ki, csak a beteg panaszai alapján következtethetünk .a betegségre, a légzésre, köhögésre fokozódó erős „oldalszúrás” útbaigazíthat. Szerencsére tüneti kezelésre is rendszerint rövid időn belül gyógyul. A „vizes” mellhártyagyulladás sokféle eredetű lehet, az előbbinél jóval komolyabban kell venni, s kórházban kezelendő. A tüdőtágulat többnyire az idős kor betegsége, bizonyos koron túl szinte mindenkinél tapasztalható, s gyakran más betegséghez társul. A tbc, ez a hajdani rettegett népbetegség, hála egészségi politikánknak, és az igen alapos lakossági szűrővizsgálatoknak, ma már leküzdött beteg senek tekinthető. Egyéb tüdőfolyamatok tárgyalása meghaladná célkitűzéseinket és kereteinket. dr. Lakatos Zoltán belgyógyász üzemszakorvos Gondoskodás az öregekről Évről évre növekvő összeget fordít városunk tanácsa az idős, egyedülálló emberek társadalmi támogatására. Szociális segély címén például 1973-ban 389 ezer forintot utaltak ki, majd ez az összeg 1978-ra, 789 ezer forintra emelkedett. A rendszeres szociális segélyezés mellett jelentős összeg került kifizetésre rendkívüli szociális segélyként is. Ezen a címen 1973-ban 82 ezer, 1978-ban pedig 144 ezer forintot használtak fel. A rendszeres szociális segélyezésben részesülők száma egyébként évente 85—90 fő körül mozog, s 60 körül van azoknak az idős embereknek a száma, akiknek szociális körülményei az intézeti elhelyezést indokolják.