Ózdi Vasas, 1983 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1983-06-10 / 23. szám
ms. június 10. ÓZDI VASAS Számvetés a gyáregységben (Folytatás az 1. oldalról) Elégedetlenek vagyaink a minőségi, programszerű acéltermeléssel, amelynek gyártását hatékony műszaki intézkedésekkel kívánjuk a jövőben egyenletesebbé tenni. Szeretnénk, ha lemaradásunkat mérsékelni, illetve a fél év végéig pótolni tudnánk. HENGERMŰ GYÁREGYSÉG Mura Imre, gyáregységvezető : a rendelkezésünkre álló szakemberek az eltelt öt hónap alatt feszített munkával tudták a minőségi és mennyiségi elvárásokat, rendszerint rövid idő alatt, teljesíteni. Januártól április végéig a kedvezőtlen féltermékellátás mellett is sikerült a tervet túlteljesíteni mintegy 260 tonnával. A hengersori fajlagos teljesítmények a trió- és középsői kivételével az elvárásoknak megfelelően alakultak. Az önteés- és féltermékgyártásunkat kedvezőtlenül befolyásolta a melegbetét egyenetlen érkezése, a tervszerűen felhasználható hidegen tecskészlet időszakos hiánya, valamint az acélműi tervlemaradás. Ennek következtében a blokksoron közel tizenkétezer tonna, míg a bugasoron több mint 12 700 tonna a lemaradás. Műszaki-gazdasági mutatóink alakulásánál jó az extern hengereltáru fajlagos öntecsbetét-felhasználása. Tonnánként mintegy öt kilogramm anyagot sikerült a gyártásnál megtakarítani, s ez összességében eléri az 1200 tonnát. Minőségi munkánk javulását mutatja a végleges selejt mennyiségének csökkenése, s az elfogadott reklamációnak az érdekeltségi szint alá való süllyedése. A többletráfordításos termékek részaránya a megtűrt szint fölé emelkedett, a trió- és a tartósoron végzett nem megfelelő munka következtében. E növekedést eredményezte továbbá a fix hosszúságú termékek iránti igény emelkedése, valamint a kohógázkorlátozások alkalmával keletkezett égetett anyag növekedése, s a gyártáselőkészítésben történt fegyelemsértések. RÚD-DRÓTHENGERMŰ GYÁREGYSÉG Lőrincz József, gyáregységvezető: • Az időarányos tervet sikerült teljesíteni a gyáregység dolgozóinak. Dicséretére méltó eredmény, hogy a tőkés exportra mintegy 57 000 tonna anyagot hengereltünk, s időben kiszállítottunk. A termelésünket negatívan befolyásoló tényezők között említésre méltó, hogy a karbantartási munkálatokat az import alkatrészek hiánya miatt időben nem végezhettük, s emiatt az üzemzavarszintünket nem tudtuk a tervezett érték alá csökkenteni. Az első öt hónap alatt jelentősen emelkedett a magas önköltséggel hengerelhető termékeink aránya. Elsősorban a legkisebb folyómétersúlyú 5,5 milliméter átmérőjű hengerhuzalra volt a megrendelőknek a korábbinál nagyobb igénye. Anyag- és energiatakarékossági tervünket, műszakigazdasági mutatóinkat az elvárásoknak megfelelően teljesítettük. Készletgazdálkodásunk is kielégítő az első öt hónapban. Június első napjaiban viszont a nem megfelelő anyagellátás miatt gondjaink halmozottan jelentkeznek a gyártás folyamatában. SZOLGÁLTATÓ GYÁREGYSÉG Balázs Zoltán főmérnök: — a gyáregység bruttó termelési értéke nem éri el a százszázalékot. Minimális lemaradásunkat részben február havi teljesítménycsökkenésünk okozta, amely a regenerátorok átfúvatásának elhúzódása miatt következett be. Költséggazdálkodásunk megfelelő, s energiatakarékossági sikereink figyelemre méltóak. Mintegy hatvanezer forint értékű megtakarítást sikerült elérni. Az állóeszköz-fenntartási tevékenységünkkel — az üzemzavarszint kedvezőtlen alakulása miatt — elégedetlenek vagyunk, annak ellenére, hogy május végére a tervezett érték minimálisan csökkent. A karbantartók munkájának minőségi javítása az erőteljes létszámcsökkenés következtében alig remélhető. Pótlásuk „enyhítésére” az időarányos túlórakeretünket 145 százalékban felhasználtuk, s a rendelkezésünkre álló jutalomkeretből mintegy 210 000 forintot kifizettünk. Tartósan ez az állapot nem tartható, mert a munkaerő létszámának rohamos csökkenése a gondok sokszorozódásával jár. ÜZEMFENNTARTÁSI GYÁREGYSÉG Dáncsok László, főmérnök: gyáregységünk életében vezetőváltás történt az 1983-as esztendőben. A frissen kinevezett szakemberek közös célja: a termelőberendezések üzembiztonságának javítása, illetve a karbantartó munka minőségének javítása. Januárban sikeres teljesítményekről adhattunk számot. Befejeztük a finom- és gyors drótsoron tervezett nagyjavítást, az azt követő hónapban a durvahengerműben a közepes javítási munkálatokat végeztük. Áprilisban a folyamatos acélöntőben dolgoztunk, s ezzel egyidőben a négyes számú kohó rekonstrukcióját befejeztük. Folyamatosan végezzük az üstmetallurgiai eljárás bevezetésével kapcsolatos beruházásokat, az 1100 ° C fúvószél-hőmérséklet emelésével, valamint a korf technológia alkalmazását szolgáló fejlesztéseket. A határidő és a költségek betartásával szeretnénk az év hátralevő időszakában a közép- és abroncssoron, a durvahengerműben, a FAM- ban és az RDH-ban a tervezett javításokat elvégezni, illetve a kettes számú kohót felújítani. SZÁLLÍTÁSI GYÁREGYSÉG György József gyáregységvezető: a társgyáregységek közreműködésével, jobb munkaszervezéssel sikerült a szállítási kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget tenni. A forgalmazási feladatok célszervezésével, a rakodási kapacitások jobb kihasználásával a MÁV-kocsik tartózkodási idejét minden hónapban szinten tartottuk, illetve a kocsinkénti 32 órás tartózkodási időt rövidítettük. Ennek eredményeképpen a kocsiállásért fizetett bírság az idén több, mint félmillió forinttal volt kevesebb, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Takarékossági célkitűzéseink valóra váltását tette lehetővé a begyűjtött acélhulladék mennyiségének emelkedése, a gázolajjal üzemelő gépjárművek és erőgépek fajlagos normáinak csökkentése, a fáradt kenőolajok és zsírok szervezett összegyűjtése. A eredmények értékét növeli, hogy a gyáregység a ráháruló gazdasági feladatokat olyan minimális munkaerőlétszámmal tudja ellátni, amely egyes területeken a munkavégzést erőteljesen hátráltatja. A több mint száz fő a hiányzó munkaerő száma, amely kritikusan jelentkezik a kocsirendezők, pályamunkások, mozdonyfigyelők körében. Pótlásuk folyamatosan történő átcsoportosítással, átirányítással, a különféle ösztönzők célszerű alkalmazásával is nehézkes, hiszen túlmunkát vállalni is csak korlátozott számban képesek a szállítási gyáregység dolgozói. Barta E. Baráti, ismerős körben esik szó róla. Csak úgy „záporozzák” a jelzőket: precíz, pontos és gondos, alapos, csendes, korrekt, kiemelkedően jó szakember, értő munkatárs, szavatartó és megbízható ... Egyazon emberről van szó, egy mindenkor mesterkéletlenül viselkedő, természetes gesztusokkal beszélő munkásemberről, Mács Zoltánról. Róla, aki a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásának „előestéjén” átvehette a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Az üzemfenntartási gyáregység nehézvasszerkezeti műhelyének csoport- és brigádvezetője kazánkovács. Nem hatalmas, vasmarkú „gorombakovács”, alacsony termetű, szívós, kitartónak látszó, vékony fekete ember. Mint mondja, falun nőtt fel — onnan a szívóssága. Az ő korosztálya már tizenévesen a földművelő munka keserveivel, örömeivel „töltekezett”. A csehszlovákiai Harrovacon született, ott élt 18 éves koráig. Azt ismerhette, hogy egy asztalos, egy cipész mit dolgozik, hiszen e mesterségek „űzői” éltek ott is, de hogy a számtalan szakmát magába gyűjtő gyár mit kínálhat neki, azt nemigen tudta. Mégis választott, amikor úgy érezte, hogy választania kell, s átjött Magyarországra, a volt kazánkovácsműhelybe került itt, Ózdon. Kitanulta a szakmát, azt mondja, nem bánta meg. — Furcsa volt megszoknom a gyári munkát, a városi életet, hiszen azelőtt a falum határán sem igen léptem át. Aztán összeszoktam a többiekkel, tettük a dolgunk, s voltaképpen szinte csak formaságnak , tekintettük, amikor 25 évvel ezelőtt azt mondták, hogy legyünk brigád. Addig is együtt volt a „csapat”, csak éppen nem neveztek bennünket brigádnak. A régi ,.mag” ma is adott, hatunk közül Lestár László, Kovács László, most is velem együtt, egy brigádban dolgozik. Bóta Béla nemrégiben került le a könnyűvasszerkezeti műhelybe Ott dolgozik a lányom is, a vejem úgyszintén az üzemfenntartási gyáregység dolgozója. Csépányon lakunk együtt a gyerekekkel, a két szépi unokámmal. . Koromfekete haját látom csak, mert ieszegi a fejét, gondolkodik, lassan válaszol utána. — Az Országházba szóló meghívó csak azt tudatta, hogy kitüntetést kapok majd, nem sokkal később hozta a postás a másik meghívót a szocialista brigádvezetők országos tanácskozására. Az volt ráírva: Mács Zoltán, a Szocialista Munka Hőse... Tulajdonképpen felkészülhettem rá, hogy ilyen nagy elismerés ér, mégsem lehet elmondani, mit éreztem akkor, amikor átvettem a kitüntetést. — Negyedszázada vagyok brigádvezető. Nem kis idő. Volt, amikor kevesebben voltunk, volt amikor húszan is. Egy bizonyos, mindig igyekeztünk őszintének lenni egymás között. Mert az csak előreviszi a munkát, segít a másik megismerésében, a közös programok szervezésében is. Én természetesnek tartom, hogy a brigádok termelést segítő tevékenysége volt és maradt a munkaverseny-mozgalom „homlokterében”. Ám az emberi hozzáállást, a cselekvőkészséget, a jó kedvvel végzett munkát számtalan brigádmozgalmi esemény, maga az informáltság, a szakmai igényesség is megsokszorozhatja. Brigádunk a Petőfi Sándor nevet viseli. Volt, amikor szerényebb eredményekkel be kellett érnünk, most, legutóbb is elértük az aranykoszorút. Ott voltunk és vagyunk a vállalat fejlesztési munkáiban, folytonosan van feladatunk a javítások előkészítésében, a főjavításokban. Persze, inkább azokra a munkákra vagyunk büszkék, mi vasszerkezeti lakatosok, kazánkovácsok, amelyek látványosak. Mert, ha feltekintünk például a tv-toronyra, akkor tudjuk, hogy mi csináltuk. S vajon van-e a városnak olyan pontja, ahonnét ne látszana a kezünk munkája... Úgy veszem ezt a kitüntetést, mint az üzemfenntartásért tevékenykedők, a karbantartók elismerését is. Mert bizonyos, hogy a berendezések csak akkor élnek, a szerkezet, csak akkor megy, ha értő szakemberek vigyáznak rá, ha gondos kezek tartják karban. Lehet, hogy én esetleg többet tettem az átlagnál — nem vagyok hivatott dönteni ebben —, de hogy az elismerés nem csak engem illet, az is bizonyos. Én eddig is végeztem a munkám, ezután is fogom, jólesik, ha azt mondják, hogy jól csináltam, amit csináltam. Ám azt is hiszem, hogy szólni kell mindenkinek, mindenkor abban az esetben is, ha tévedett, ha sikertelen volt. Segítő szándékkal, jóakarattal. Mács Zoltán múltja munkáséletét. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy értelmét lelte munkájának, támogató társra talált asszonyában, örömét lelheti a gyermekében, az unokákban. Egyszerű ember Hat év múltán nyugdíjba megy majd, s keresi majd az új feladatokat. A kertben tüsténkedik, „erdőt kerül” az unokákkal, s bizonyos, hogy akkor is tisztelettel köszöntik majd a munkatársai, a volt társak, a fiatalabbak, akik emberséget tanulhattak tőle. És az is bizonyos, hogy ő is vissza-visszairányítja majd lépteit a gyárkapu felé. M. Tóth Ilona A Szocialista Munka Hőse Emberséges, jóakarattal . Napirenden a gyermekes ifjúságvédelem helyzete (Folytatás az 1. oldalról) problémákat vállalva, feltárva, együtt cselekedve lehet csak nem is túl gyors, látványos eredményeket elérni. A testület tagjai végül elfogadták a feladattervet, amely konkrétan, hosszú időre meghatározza a párt- és tanácsi, valamint társadalmi, továbbá a bűnüldöző szervek feladatait. Második napirendként az Ózdi Kohászati Üzemekben folyó beruházásokról hangzott el tájékoztató, Pethes András vezérigazgató előterjesztésében. A testületek tagjai elismerően nyilatkoztak a vállalat előrelátó, jól előkészített, s szervezett fejlesztési tevékenységéről. Kedves ünnepi eseménnyel ért véget az együttes testületi ülés. A végrehajtó bizottságok tagjai Pethes András vezérigazgatót köszöntötték közelgő születésnapja alkalmából. Előbb Básti János, majd Újhelyi Tibor méltatta meleg szavakkal Pethes András több évtizedes politikai, közéleti és gazdasági tevékenységét, amelyből 17 év Ózdhoz kötődik, előbb mint politikai, majd első számú gazdaságvezetői beosztásban. Ez alkalomból a végrehajtó bizottság a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetés első fokozatában, részesítette Pethes Andrást, amelyet Ujhelyi Tibor adott át. Mezőgazdasági művelőeszközök ózdi acélból H • Az érdekek találkozása • Új termék az ekevas Az Ózdi Kohászati Üzemek és a putnoki Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet között levő együttműködési szerződés az elmúlt héten ünnepélyes keretek között került aláírásra. Ennek értelmében, újszerű kapcsolatrendszer kialakításával, olyan tevékenység folytatására nyílt lehetőség, amely mindkét gazdálkodó egység szempontjából előnyös. A meglevő termelőeszközökkel kooperációban olyan igények kielégítésére vállalkoztak, amely egyaránt nyereséget hoz a vállalatnak s a termelőszövetkezetnek, ugyanakkor országosan jelentkező gondokon enyhít. A mezőgazdasági géppark alkatrészellátása évek óta nem kielégítő. Magas importarányuk miatt a beszerzésük időigényes s a szállításuk sem a legkedvezőbb időpontban történt. A putnoki termelőszövetkezet ipari főágazata próbált e gondokon enyhíteni. Kezdeményezésük nem a várt eredményt hozta; részben a kis termelékenység miatt, részben a nagyarányú forgácsolási veszteség miatt magas költségekkel tudták az alkatrészeket előállítani. Célszerűnek tűnt ezért az általuk kidolgozott technológia alkalmazásában az ÓKÜ által nyújtott lehetőségekkel is élni. A nemrégiben megkötött szerződés keretet adott e közös munkának, hiszen ózdi acélból putnoki technológia felhasználásával gyártják a mezőgazdasági művelőeszközök alkatrészeit. Ennek első lépcsőfokát jelenti az első közös terméknek, az ekevasnak a gyártása. Alapanyagát Ózdon, speciális acélból hengerlik, a hengermű gyáregységben darabolják, méretre vágják, a felfogató csavarok helyét lyukasztják, üregelik szutnokon — a befejező műveletek végzésével — végtermékké „válik”. Miért kedvező e kooperáció? Mura Imre a hengermű gyáregységvezető véleménye szerint az okok a két „nagyüzem” jellegéből adódnak. Az ekevas speciális termék. Kopásállónak, rugalmasnak, tartósnak kell lenni. Korábban laposacélból gyártották a putnoki üzemegységben. Az ilyen típusú szelvényt marással kellett megmunkálni, s ez nemcsak időigényes munka volt, hanem nagy forgácsveszteséggel is járt. Így született az az ötlet, hogyan lehetne a munkaigényességet csökkenteni. Csak úgy, ha olyan szelvényt használnak, amely formájából adódóan csökkenti a forgácsolási munkát Siok-sok kísérlet után sikerült e típust megtalálni s napjainkban ilyen fajta szelvényből mintegy 40—50 millió forint termelési értéket tudnak előállítani. Vállalatunknál ily módon sikerült tovább bővíteni a termékskálát, az ózdi alapanyag feldolgozottsági fokát növelni, s ezzel együtt lehetőséget teremteni a termelőszövetkezet termelési és gazdálkodási biztonságának fokozására, a gazdálkodó egységek eredményeinek javítására. Jelenleg Ózdon hétféle típusú ekevását gyártanak. A hazánkban forgalomban lévő ekék jelentős részét el tudják látni ilyen jellegű alkatrészekkel. — A kapcsolatot tovább kívánjuk bővíteni — mondta Mura Imre gyáregységvezető — s tovább kerestük a lehetőségeket. Ehhez hasonló formában a Győri Rába Vagon- és Gépgyár mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyárával hasonló együttműködés kialakítására, illetve a már meglévő kapcsolat további mélyítésére törekszünk. A célok valóra váltását kedvezően segíti az a vállalkozást, kutatást szervező csoport, amely megalakulása óta új megrendelések felkutatásával, ötletek, fejlesztések és kutatások kidolgozásával járul vállalatunk terveinek teljesítéséhez. Feladatuk: szervezéssel olyan kapcsolatok kialakítása, amelyek a kölcsönös előnyök figyelembevételénél nemcsak mezőgazdasági szövetkezetekkel való együttműködésre nyitnak lehetőséget, hanem társvállalatokkal és egyéb gazdálkodó egységekkel is. Úgy tűnik, vállalkozásuk sikerrel jár, mert az ekevas gyártási program s a folyamatban lévő mosonmagyaróvári kooperáció olyan magatartási forma megtartására serkenti az ÓKU-t, amely távlatokban gyümölcsözik majd. Részben a vállalati jövedelmezőséget gyarapítja s ugyanakkor zöld utat jelent azoknak a plusz munkára vállalkozó szakembereknek, akik a különféle gazdasági társulásokban, munkaközösségekben kívánnak dolgozni. Jelenleg az ekevas- gyártó programban a hengerműben megalakult gazdasági munkaközösségben nyílik effajta tevékenységre lehetőség. S ennek léte jelenti: a vállalati perspektíva és az egyén boldogulási vágyának ilyen jellegű összehangolása, valamint a kölcsönös érdekeltségeken alapuló tevékenységi formák megteremtése, kismértékben vállalatunk jövőjét is meghatározza. Barta Erzsébet