Ózdi Vasas, 1983 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1983-06-10 / 23. szám

ms. június 10. ÓZDI VAS­AS Számvetés a gyáregységben (Folytatás az 1. oldalról) Elégedetlenek vagyaink a minőségi, programszerű acél­­termeléssel, amelynek gyár­tását hatékony műszaki in­tézkedésekkel kívánjuk a jövőben egyenletesebbé ten­ni. Szeretnénk, ha lemara­dásunkat mérsékelni, illetve a fél év végéig pótolni tud­nánk. HENGERMŰ GYÁREGYSÉG Mura Imre, gyáregységve­zető : a rendelkezésünkre álló szakemberek az eltelt öt hónap alatt feszített mun­kával tudták a minőségi és mennyiségi elvárásokat, rendszerint rövid idő alatt, teljesíteni. Januártól április végéig a kedvezőtlen féltermékellátás mellett is sikerült a tervet túlteljesíteni mintegy 260 tonnával. A hengersori faj­lagos teljesítmények a trió- és középsői­ kivételével az elvárásoknak megfelelően alakultak. Az önteés- és féltermék­gyártásunkat kedvezőtlenül befolyásolta a melegbetét egyenetlen érkezése, a terv­szerűen felhasználható hi­degen tecskészlet időszakos hiánya, valamint az acélműi tervlemaradás. Ennek követ­keztében a blokksoron közel tizenkétezer tonna, míg a bugasoron több mint 12 700 tonna a lemaradás. Műszaki-gazdasági muta­tóink alakulásánál jó az extern hengereltáru fajlagos öntecsbetét-felhasználása. Tonnánként mintegy öt ki­logramm anyagot sikerült a gyártásnál megtakarítani, s ez összességében eléri az 1200 tonnát. Minőségi munkánk javu­lását mutatja a végleges se­lejt mennyiségének csökke­nése, s az elfogadott rekla­mációnak az érdekeltségi szint alá való süllyedése. A többletráfordításos termékek részaránya a megtűrt szint fölé emelkedett, a trió- és a tartósoron végzett nem meg­felelő munka következtében. E növekedést eredményezte továbbá a fix hosszúságú termékek iránti igény emel­kedése, valamint a kohógáz­­korlátozások alkalmával ke­letkezett égetett anyag nö­vekedése, s a gyártáselőké­szítésben történt fegyelem­­sértések. RÚD-DRÓTHENGERMŰ GYÁREGYSÉG Lőrincz József, gyáregy­ségvezető: •­­ Az időarányos tervet sikerült teljesíteni a gyár­egység dolgozóinak. Dicsére­tére méltó eredmény, hogy a tőkés exportra mintegy 57 000 tonna anyagot hengereltünk, s időben kiszállítottunk. A termelésünket negatí­van befolyásoló tényezők kö­zött említésre méltó, hogy a karbantartási munkálatokat az import alkatrészek hiá­nya miatt időben nem vé­gezhettük, s emiatt az üzem­zavarszintünket nem tudtuk a tervezett érték alá csök­­kenteni. Az első öt hónap alatt jelentősen emelkedett a magas önköltséggel henge­­­relhető termékeink aránya. Elsősorban a legkisebb fo­lyómétersúlyú 5,5 milliméter átmérőjű hengerhuzalra volt a megrendelőknek a koráb­binál nagyobb igénye. Anyag- és energiatakaré­kossági tervünket, műszaki­­gazdasági mutatóinkat az el­várásoknak megfelelően tel­jesítettük. Készletgazdálko­dásunk is kielégítő az első öt hónapban. Június első napjaiban viszont a nem megfelelő anyagellátás mi­att gondjaink halmozottan jelentkeznek a gyártás fo­lyamatában. SZOLGÁLTATÓ GYÁREGYSÉG Balázs Zoltán főmérnök: — a gyáregység bruttó terme­lési értéke nem éri el a száz­százalékot. Minimális lema­radásunkat részben február havi teljesítménycsökkené­sünk okozta, amely a rege­nerátorok átfúvatásának el­húzódása miatt következett be. Költséggazdálkodásunk megfelelő, s energiatakaré­kossági sikereink figyelemre méltóak. Mintegy hatvanezer forint értékű megtakarítást sikerült elérni. Az állóeszköz-fenntartási tevékenységünkkel — az üzemzavarszint kedvezőtlen alakulása miatt — elégedet­lenek vagyunk, annak elle­nére, hogy május végére a tervezett érték minimálisan csökkent. A karbantartók munkájá­nak minőségi javítása az erőteljes létszámcsökkenés következtében alig remélhe­tő. Pótlásuk „enyhítésére” az időarányos túlórakeretünket 145 százalékban felhasznál­tuk, s a rendelkezésünkre álló jutalomkeretből mint­egy 210 000 forintot kifizet­tünk. Tartósan ez az állapot nem tartható, mert a mun­kaerő létszámának rohamos csökkenése a gondok sokszo­­rozódásával jár. ÜZEMFENNTARTÁSI GYÁREGYSÉG Dáncsok László, főmérnök: gyáregységünk életében ve­zetőváltás történt az 1983-as esztendőben. A frissen kine­vezett szakemberek közös célja: a termelőberendezések üzembiztonságának javítása, illetve a karbantartó munka minőségének javítása. Januárban sikeres telje­sítményekről adhattunk szá­mot. Befejeztük a finom- és gyors­ drótsoron tervezett nagyjavítást, az azt követő hónapban a durvahengermű­ben a közepes javítási mun­kálatokat végeztük. Április­ban a folyamatos acélöntő­ben dolgoztunk, s ezzel egy­­időben a négyes számú ko­hó rekonstrukcióját befejez­tük. Folyamatosan végezzük az üstmetallurgiai eljárás bevezetésével kapcsolatos be­ruházásokat, az 1100 ° C fú­­vószél-h­őmérséklet emelésé­vel, valamint a korf­ tech­­nológia alkalmazását szol­gáló fejlesztéseket. A határidő és a költségek betartásával szeretnénk az év hátralevő időszakában a közép- és abroncssoron, a durvahengerműben, a FAM- ban és az RDH-ban a ter­vezett javításokat elvégezni, illetve a kettes számú ko­hót felújítani. SZÁLLÍTÁSI GYÁREGYSÉG György József gyáregy­ségvezető: a társgyáregysé­gek közreműködésével, jobb munkaszervezéssel sikerült a szállítási kötelezettségeink­nek maradéktalanul eleget tenni. A forgalmazási fel­adatok célszervezésével, a rakodási kapacitások jobb kihasználásával a MÁV-ko­­csik tartózkodási idejét min­den hónapban szinten tar­tottuk, illetve a kocsinkénti 32 órás tartózkodási időt rö­vidítettük. Ennek eredmé­nyeképpen a kocsiállásért fizetett bírság az idén több, mint félmillió forinttal volt kevesebb, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Takarékossági célkitűzése­ink valóra váltását tette lehetővé a begyűjtött acél­­hulladék mennyiségének emelkedése, a gázolajjal üze­melő gépjárművek és erő­gépek fajlagos normáinak csökkentése, a fáradt kenő­olajok és zsírok szervezett összegyűjtése. A eredmények értékét növeli, hogy a gyáregység a ráháruló gazdasági felada­tokat olyan minimális mun­kaerőlétszámmal tudja ellát­ni, amely egyes területeken a munkavégzést erőteljesen hátráltatja. A több mint száz fő a hiányzó munkaerő szá­ma, amely kritikusan jelent­kezik a kocsirendezők, pá­lyamunkások, mozdonyfigye­lők körében. Pótlásuk folya­matosan történő átcsoporto­sítással, átirányítással, a kü­lönféle ösztönzők célszerű al­kalmazásával is nehézkes, hiszen túlmunkát vállalni is csak korlátozott számban ké­pesek a szállítási gyáregység dolgozói. Barta E. Baráti, ismerős körben esik szó róla. Csak úgy „záporoz­zák” a jelzőket: precíz, pon­tos és gondos, alapos, csen­des, korrekt, kiemelkedően jó szakember, értő munka­társ, szavatartó és megbíz­ható ... Egyazon emberről van szó, egy mindenkor mes­­terkéletlenül viselkedő, ter­mészetes gesztusokkal beszé­lő munkásemberről, Mács Zoltánról. Róla, aki a szo­cialista brigádvezetők V. or­szágos tanácskozásának „elő­estéjén” átvehette a Szocia­lista Munka Hőse kitünte­tést. Az üzemfenntartási gyár­egység nehézvasszerkezeti műhelyének csoport- és bri­gádvezetője kazánkovács. Nem hatalmas, vasmarkú „gorombakovács”, alacsony term­etű, szívós, kitartónak látszó, vékony fekete ember. Mint mondja, falun nőtt fel — onnan a szívóssága. Az ő korosztálya már tizenévesen a földművelő munka keser­veivel, örömeivel „tölteke­­zett”. A csehszlovákiai Har­­rovacon született, ott élt 18 éves koráig. Azt ismerhette, hogy egy asztalos, egy cipész mit dolgozik, hiszen e mes­terségek „űzői” éltek ott is, de hogy a számtalan szak­mát magába gyűjtő gyár mit kínálhat neki, azt nemigen tudta. Mégis választott, ami­kor úgy érezte, hogy vá­lasztania kell, s átjött Ma­gyarországra, a volt kazán­­kovácsműhelybe került itt, Ózdon. Kitanulta a szakmát, azt mondja, nem bánta meg. — Furcsa volt megszoknom a gyári munkát, a városi éle­tet, hiszen azelőtt a falum határán sem igen léptem át. Aztán összeszoktam a töb­biekkel, tettük a dolgunk, s voltaképpen szinte csak for­maságnak , tekintettük, ami­kor 25 évvel ezelőtt azt mondták, hogy legyünk bri­gád. Addig is együtt volt a „csapat”, csak éppen nem ne­veztek bennünket brigádnak. A régi ,.mag” ma is adott, hatunk közül Lestár László, Kovács László, most is ve­lem együtt, egy brigádban dolgozik. Bóta Béla nemrégi­ben került le a könnyűvas­szerkezeti műhelybe Ott dol­gozik a lányom is, a vejem úgyszintén az üzemfenntar­tási gyáregység dolgozója. Csépányon lakunk együtt a gyerekekkel, a két szépi uno­kámmal. . Koromfekete haját látom csak, mert ieszegi a fejét, gondolkodik, lassan válaszol utána. — Az Országházba szóló meghívó csak azt tudatta, hogy kitüntetést kapok majd, nem sokkal később hozta a postás a másik meghívót a szocialista brigádvezetők or­szágos tanácskozására. Az volt ráírva: Mács Zoltán, a Szocialista Munka Hőse... Tulajdonképpen felkészül­hettem rá, hogy ilyen nagy elismerés ér, mégsem lehet elmondani, mit éreztem ak­kor, amikor átvettem a ki­tüntetést. — Negyedszázada vagyok brigádvezető. Nem kis idő. Volt, amikor kevesebben vol­tunk, volt amikor húszan is. Egy bizonyos, mindig igye­keztünk őszintének lenni egy­más között. Mert az csak előreviszi a munkát, segít a másik megismerésében, a kö­zös programok szervezésében is. Én természetesnek tar­tom, hogy a brigádok ter­melést segítő tevékenysége volt és maradt a munkaver­­seny-mozgalom „homlokte­rében”. Ám­ az emberi hoz­záállást, a cselekvőkészséget, a jó kedvvel végzett munkát számtalan brigádmozgalmi esemény, maga az informált­ság, a szakmai igényesség is megsokszorozhat­j­a. Brigádunk a Petőfi Sándor nevet viseli. Volt, amikor szerényebb eredményekkel be kellett érnünk, most, leg­utóbb is elértük az arany­koszorút. Ott voltunk és va­gyunk a vállalat fejlesztési munkáiban, folytonosan van feladatunk a javítások elő­készítésében, a főjavítások­ban. Persze, inkább azokra a munkákra vagyunk büsz­kék, mi vasszerkezeti lakato­sok, kazánkovácsok, amelyek látványosak. Mert, ha felte­kintünk például a tv-torony­­ra, akkor tudjuk, hogy mi csináltuk. S vajon van-e a városnak olyan pontja, ahon­nét ne látszana a kezünk munkája... Úgy veszem ezt a kitünte­tést, mint az üzemfenntar­tásért tevékenykedők, a kar­bantartók elismerését is. Mert bizonyos, hogy a be­rendezések csak akkor élnek, a szerkezet, csak­ akkor megy, ha értő szakemberek vigyáz­nak rá, ha gondos kezek tart­ják karban. Lehet, hogy én esetleg többet tettem az át­lagnál — nem vagyok hiva­tott dönteni ebben —, de hogy az elismerés nem csak engem illet, az is bizonyos. Én eddig is végeztem a mun­kám, ezután is fogom, jól­esik, ha azt mondják, hogy jól csináltam, amit csinál­tam. Ám­ azt is hiszem, hogy szólni kell mindenkinek, min­denkor abban az esetben is, ha tévedett, ha sikertelen volt. Segítő szándékkal, jó­akarattal. Mács Zoltán múltja mun­­káséletét. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy értel­mét lelte munkájának, tá­mogató társra talált asszo­nyában, örömét lelheti a gyermekében, az unokákban. Egyszerű ember Hat év múl­tán nyugdíjba megy majd, s keresi majd az új feladato­kat. A kertben tüsténkedik, „erdőt kerül” az unokákkal, s bizonyos, hogy akkor is tisztelettel­ köszöntik majd a munkatársai, a volt társak, a fiatalabbak, akik emberséget tanulhattak tőle. És az is bi­zonyos, hogy ő is vissza-vis­­­szairányítja majd lépteit a gyárkapu felé. M. Tóth Ilona A Szocialista Munka Hőse Emberséges, jóakarattal . Napirenden a gyermek­es ifjúságvéd­elem helyzete (Folytatás az 1. oldalról) problémákat vállalva, feltár­va, együtt cselekedve lehet csak nem is túl gyors, lát­ványos eredményeket elérni. A testület tagjai végül el­fogadták a feladattervet, amely konkrétan, hosszú idő­re meghatározza a párt- és tanácsi, valamint társadalmi, továbbá a bűnüldöző szer­vek feladatait. Második napirendként az Ózdi Kohászati Üzemekben folyó beruházásokról hang­zott el tájékoztató, Pethes András vezérigazgató előter­jesztésében. A testületek tag­jai elismerően nyilatkoztak a vállalat előrelátó, jól elő­készített, s szervezett fejlesz­tési tevékenységéről. Kedves ünnepi eseménnyel ért véget az együttes testü­leti ülés. A végrehajtó bi­zottságok tagjai Pethes And­rás vezérigazgatót köszöntöt­ték közelgő születésnapja alkalmából. Előbb Básti Já­nos, majd Újhelyi Tibor méltatta meleg szavakkal Pethes András több évtize­des politikai, közéleti és gaz­dasági tevékenységét, amely­ből 17 év Ózdhoz kötődik, előbb mint politikai, majd első számú gazdaságvezetői beosztásban. Ez alkalomból a­­ végrehajtó bizottság a Ki­váló Társadalmi Munkáért kitüntetés első fokozatában, részesítette Pethes Andrást, amelyet Ujhelyi Tibor adott át. Mezőgazdasági művelőeszközök ózdi acélból H • Az érdekek találkozása • Új termék az ekevas Az Ózdi Kohászati Üze­mek és a putnoki Egyetér­tés Mezőgazdasági Termelő­­szövetkezet között levő együttműködési szerződés az elmúlt héten ünnepélyes ke­retek között került aláírás­ra. Ennek értelmében, új­szerű kapcsolatrendszer ki­alakításával, olyan tevé­kenység folytatására nyílt lehetőség, amely mindkét gazdálkodó egység szempont­jából előnyös. A meglevő termelőeszközökkel kooperá­cióban olyan igények kielé­gítésére vállalkoztak, amely egyaránt nyereséget hoz a vállalatnak s a termelőszö­vetkezetnek, ugyanakkor or­szágosan jelentkező gondo­kon enyhít.­­ A mezőgazdasági géppark alkatrészellátása évek óta nem kielégítő. Magas im­portarányuk miatt a beszer­zésük időigényes s a szállí­tásuk sem a legkedvezőbb időpontban történt. A put­noki termelőszövetkezet ipa­ri főágazata próbált e gon­dokon enyhíteni. Kezdemé­nyezésük nem a várt ered­ményt hozta; részben a kis termelékenység miatt, rész­ben a nagyarányú forgácso­lási veszteség miatt magas költségekkel tudták az al­katrészeket előállítani. Cél­szerűnek tűnt ezért az álta­luk kidolgozott technológia alkalmazásában az ÓKÜ ál­tal nyújtott lehetőségekkel is élni. A nemrégiben megkötött szerződés keretet adott e kö­zös munkának, hiszen ózdi acélból putnoki technológia felhasználásával gyártják a mezőgazdasági művelőeszkö­zök alkatrészeit. Ennek első lépcsőfokát jelenti az első közös terméknek, az eke­vasnak a gyártása. Alap­anyagát Ózdon, speciális acélból hengerlik, a henger­mű gyáregységben darabol­ják, méretre vágják, a fel­fogató csavarok helyét lyu­kasztják, üregelik s­zutno­­kon — a befejező művele­tek végzésével — végter­mékké „válik”. Miért kedvező e kooperá­ció? Mura Imre a henger­mű gyáregységvezető véle­ménye szerint az okok a két „nagyüzem” jellegéből adód­nak. Az ekevas speciális ter­mék. Kopásállónak, rugal­masnak, tartósnak kell lenni. Korábban laposacélból gyár­tották a putnoki üzemegy­ségben. Az ilyen típusú szel­vényt marással kellett meg­munkálni, s ez nemcsak idő­igényes munka volt, hanem nagy forgácsveszteséggel is járt. Így született az az öt­let, hogyan lehetne a mun­kaigényességet csökkenteni. Csak úgy, ha olyan szelvényt használnak, amely formájá­ból adódóan csökkenti a for­gácsolási munkát Siok-sok kísérlet után sikerült e tí­pust megtalálni s napjaink­ban ilyen fajta szelvényből mintegy 40—50 millió forint termelési értéket tudnak elő­állítani. Vállalatunknál ily módon sikerült tovább bővíteni a termékskálát, az ózdi alap­anyag feldolgozottsági fo­kát növelni, s ezzel együtt lehetőséget teremteni a ter­melőszövetkezet termelési és gazdálkodási biztonságának fokozására, a gazdálkodó egységek eredményeinek ja­vítására. Jelenleg Ózdon hétféle típusú ekevását gyártanak. A hazánkban for­galomban lévő ekék jelentős részét el tudják látni ilyen jellegű alkatrészekkel.­­ — A kapcsolatot tovább kívánjuk bővíteni — mond­ta Mura Imre gyáregységve­zető — s tovább kerestük a lehetőségeket. Ehhez ha­sonló formában a Győri Rá­ba Vagon- és Gépgyár mo­sonmagyaróvári mezőgaz­dasági gépgyárával hasonló együttműködés kialakítására, illetve a már meglévő kap­csolat további mélyítésére törekszünk. A célok valóra váltását kedvezően segíti az a vál­lalkozást, kutatást szervező csoport, amely megalakulá­sa óta új megrendelések fel­kutatásával, ötletek, fejlesz­tések és kutatások kidolgo­­zásával járul vállalatunk terveinek teljesítéséhez. Fel­adatuk: szervezéssel olyan kapcsolatok kialakítása, amelyek a kölcsönös előnyök figyelembevételénél nem­csak mezőgazdasági szövet­kezetekkel való együttműkö­désre nyitnak lehetőséget, hanem társvállalatokkal és egyéb gazdálkodó egységek­kel is. Úgy tűnik, vállalko­zásuk sikerrel jár, mert az ekevas gyártási program s a folyamatban lévő moson­magyaróvári kooperáció olyan magatartási forma megtartására serkenti az ÓKU-t, amely távlatokban gyümölcsözik majd. Részben a vállalati jöve­delmezőséget gyarapítja s ugyanakkor zöld utat jelent azoknak a plusz munkára vállalkozó szakembereknek, akik a különféle gazdasági társulásokban, munkakö­zösségekben kívánnak dol­gozni. Jelenleg az ekevas- gyártó programban a hen­germűben megalakult gaz­dasági munkaközösségben nyílik effajta tevékenységre lehetőség. S ennek léte je­lenti: a vállalati perspektí­va és az egyén boldogulási vágyának ilyen jellegű ös­­­szehangolása, valamint a kölcsönös érdekeltségeken alapuló tevékenységi formák megteremtése, kismértékben vállalatunk jövőjét is meg­határozza. Barta Erzsébet

Next