Ózdi Vasas, 1984 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-01 / 22. szám

4 Ózdi vasas A centenáriumi ünnepség jegyében XII. ORSZÁGOS AMATŐR KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Az ózdi Olvasó Egylet 100 éves évfordulója alkalmából ünnepségsorozatot rendez­nek városunkban. A rendez­vény nyitására június else­jén, ma délután 14 órakor a Csendes kávézóban kerül sor, ahol dr. Kovács Károly, a centenáriumi emlékbizottság elnöke, vállalatunk személy­zeti és szociális igazgatója mond ünnepi beszédet. Holnap országos szintű kul­turális esemény kezdődik Ózdon. A XII. országos ama­tőr képző- és iparművészeti kiállítás nyílik a Liszt Fe­renc Művelődési Központban, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanárai­nak kultu­rális, agitációs és propagan­daosztálya, a KISZ Közpon­ti Bizottság kulturális osz­tálya, a Népművelési Inté­zet, az Amatőr Képzőművé­szeti Tanács, a szakszerve­zetek B.-A.-Z. megyei Taná­csa, a Borsod-Abaúj-Zemp­­lén megyei Tanács, az Ózdi Népművelési Intézmények és a szakszervezetek fővárosi művelődési háza közösen szervezett. A program során váro­sunkban találkoznak hazánk legrangosabb amatőr képző­művészei. A kétnapos tanács­kozásukon beszámolnak, te­vékenységükről, a mjélet­i­­kat, fejlődésüket segítő té­nyezőkről, bemutatkozási le­hetőségeikről, szakmai to­vábbképzésükkel kapcsolatos gondjaikról. A Technika Há­zában június 2-án, 8 órától kerül sor az Amatőr Kép­zőművészeti Tanács és az amatőr alkotók küldötteinek értekezletére. E rendezvé­nyen számol be Szemadán György, az AKT elnöke az elmúlt évben végzett mun­káról, majd vélemények, ja­vaslatok elhangzása után az Amatőr Képzőművészeti Ta­nács új vezetőségének meg­választására kerül sor. Dél­után, 13.30 órakor Palotai Károly, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alel­­nöke megnyitja a legjobb amatőr munkákból rendezett kiállítást, s átadja a díja­kat. 15 órától az amatőr kép­ző- és iparművészek orszá­gos konferenciája kezdődik, ahol dr. Dobrik István mű­vészettörténész vitavezető közreműködésével értékelik az amatőr képző- és ipar­­művészeti mozgalom eddig elért eredményeit. A hozzá­szólások között is elhangzik Tamás Ervin festőművész, Bakai Erzsébet iparművész, Mezei Ottó művészettörté­nész, Kerékgyártó István, a Népművelési Intézet vizuális osztályvezetője és Golovics Lajos, az AKT tagjának vé­leményei is. A konferenciajellegű ta­nácskozás június 3-án, dél­előtt is folytatódik, majd 10.45 órakor Benkő Éva, a Népművelési Intézet igazga­tójának, a tanácskozás elnö­kének zárszavával ér véget. Az amatőr képzőművészek munkáiból nyílt kiállítás na­ponta 10-től 18 óráig július 8-ig várja az érdeklődőket. B. E. A minősítésük: arany Az Olvasó Egyleti Dalár­dából 1948-ban alakult meg városunkban a vegyes kórus, mely azóta is — periodiku­san jelentkező csúcsok és hullámvölgyek között — fennáll. Az Ózdi Népműve­lési Intézmények keretén be­lül működő kórus a legutób­bi, 1977 októberi újjászerve­zés óta Vámos József kar­nagy által végzett tudatos és jó szakmai irányítás eredmé­nyeként most újra a csúcs­ra ért. Május 27-én, vasár­nap Sárospatakon rendezték meg az országos minősítő versenyt, melyen a kórus arany fokozatot ért el. Jóleső érzés volt hallgat­ni a zsűri értékelését, mely­ből kitűnt, hogy ezen a ve­télkedésen ők nyújtották a legtöbbet. „Már a program összeállítása is sejtette, hogy egy magas színvonalú mű­sort fogunk hallani. Az elő­adás során igazolódtak el­­várásaink, hiszen egyes ze­nei megoldásokat fölényes magabiztonisággal adták elő a kórus tagjai” — mondta többek között Reményi Já­nos, a zsűri elnöke. (El­hangzottak természetesen kri­tikai észrevételek, jótaná­csok is, melyek a jövőt il­letően igen fontosak és meg­­szívlelendőek.) Vámos Józseffel és a kó­rustitkárral, Rási Zoltánnal történt beszélgetésből egye­bek mellett az is kiderült, hogy most nagyon jól együtt van a csapat, szakmailag és emberileg egyaránt. A ver­seny előtt elsősorban a pszi­chikai felkészítés jelentett gondot, az, hogy a tagok el is higgyék: képesek elérni az arany fokozatot. Az elért siker vegzíl­i a bizakodókat igazolta. S ez a 35 főnyi társaság most büsz­kén, emelt fővel állhat ki; bármely más művészeti cso­port példaképnek tekintheti őket, hiszen elég csak bele­gondolni, hogy mit jelent: 7 éven át, minden hétfő es­tét feláldozni a közös ének­lés öröméért. Ennyiért és nem többért. És mentek, a fiatal lányok és fiúk, a több­­gyermekes családanyák, a férjek, a nagymamák. Akár Táblából, akár a városköz­pontból vagy a Béketelep­­ről, de még Borsodszent­­györgyről is a Kun Béla Mű­velődési Ház nagyklubjába a próbák szűkös színhelyére. Az előrelépés, de legalább a szinten tartás reményé­ben további sikereket kívá­nunk a kórus vezetésének és minden tagjának. Sztraka Gyula Moziműsor beki; filmszínház Előadásiok 17 ea >fl órator 1-en, pénteken: Zugügyvéd za­varban (mb. színes ol^sz kiírni, 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 2. helyár!). 2— 3-án, szombaton és vasárnap: Mackenna aranya (színes amerikai western fi­lm, 2. helyár!). 4—5-én, hétfőn és ked­den : Halal a felszálló ágban (szí­nes szovjet kalandfilm­, 1. hely­ár!). 7—8-an, csütörtökön és pén­teken: Elveszett egy keksz emu (mb. színes szovjet Him vígjáték, 1. helyár!). Matiné: 3-án, vas&rnap, be­ w­áratol: Kétszer kettő néha öt (színes magyar v­eves hlm­), KOSSUTH FILMöZtNHíAa ’ Előadások­­ aratói 3—4-en, vasarn­a­p és hétfőn: Kisvárosi fojtogató (we. saaaes fianc» knmiíüm, csak Mi eve* felütoeknek, 2. betyár!). $­**, szerdán: Hyppotit, a hu­ tój fma­­íjar fifanvigjatek, V. r A breatások egyik legszebbike övék. A pedagógus nap mint nap láthatja, nyomon követheti azt, amit csak kevesen: az át­adott tudás első visszajelzéseit, a görcsösen szorított ceruza alól kikerülő, lassan formálódó be­tűket, a szögletes mozdulatok oldódását, szűk szavú félmonda­tok élménybeszámolóvá duzzasz­tott remeklését. A pedagógus nemcsak óvónő, tanító, tanár, hanem ,,mindenes”: kicsit népművelő, kicsit anya­pótló, ha kel, kisdobos, úttörő, vagy éppen táborvezető, szerve­ző, statisztikus és lelki doktor, pénztáros és könyvelő. Oktat és nevel, tudásának legjavát adva, energiáját folytonosan elhasznál­va és újra feltöltődve. Most, amikor őket ünnepeljük, ne csak az jusson eszünkbe: már megint róluk van szó, már me­gint panaszkodnak, hanem az is, hogy mérhetetlenül nagy az a felelősség, az a feladat, amivel tanévről tanévre megbirkóznak. A pedagógus egyénisége nem egyszer példakép marad a fel­növekvő gyermek számára. Eze­ket az egyéniségeket illeti meg a tisztelet, nekik ünnep igazán a pedagógusnap. Ilyen pedagógusnak tar­tom Moór Pált is, aki a Vö­rös Hadsereg úti Általános Iskola tanító bácsija. Volt munkatársam, a rohanó hét­köznapok azonban nem ad­tak időt a beszélgetésre szinte soha. Arról, hogy ho­gyan lehet és kell a gyere­kekkel szót érteni, hogyan szabad a felnőtt akaratát el­fogadtatni, a követelménye­ket tudatosítani, szinte ész­revétlenül, mégis eredmé­nyesen, mindezekről a pe­dagógusnap előtt most cse­réltük fel nézeteinket. He­lyesebben: ő mesélt, nekem meg jó volt hallgatni. — Családunkban, rokona­ink között én vagyok a hat­­ á­­ f­ .......... ... A pedagógusnapi világ mellé Hogy vagy, tanító bácsi? trmadik pedagógus. Nem, s ha ez megbomlik, lényeges, hogy a csah •mind­ar nytdik pedagógus. Igaz, gyermekko­romban ka­tonatisztnek készültem, de a családi példa, na meg a sors másképp alakította éle­temet (szerencsére!). Sáros­patakon végeztem a tanító­képzőt, egy komoly betegség miatt négy év alatt.­ Itt is­mertem meg a feleségemet, ő is pedagógus, ózdi, így ke­rültem ebbe a városba. A Vörös Hadsereg úti iskolá­ban kezdtem a munkát, 11 évvel ezelőtt, nagy lendület­tel, fiatalos mindentakarás­sal. Már akkor „úsztam az árral”, és azóta egyfolytában nem akarok kijutni belőle. Ez nem baj, ilyen vagyok. Vállaltam, amit lehet, ren­geteget táboroztattam, külö­nösen Zánkán éreztem jól magam. Itt kedvemre szer­vezhettem, megpróbáltam a rám bízott apróságok nyara­lását vidámmá, érdekessé ten­ni. Aztán 2 év következett a Petőfi úti iskolában, majd újra a régi helyre, a „vörös­be” tértem vissza, ahol úgy fogadtak, mintha el sem­ men­tem volna. Kéthetes bontás­ban jelenleg 78 órában taní­tok, ebből ötvenet a másodi­kos osztályommal töltök, 24- ben a felsőben technikát tar­tok és 4 órát az úttörőház­ban töltök, az „ügyes kezű” szakkör vezetésével. Magam is diák vagyok, éppen a vizs­gaidőszak kellős közepén, a nyíregyházi tanárképző fő­iskola technikakiegészítő sza­kos hallgatójaként forgatom a könyveket. — Alapelvem? Rend, kö­vetkezetesség, alkalmazkodás, szigorúság kellő mértékben, játékosság, szeretet. Kém vé­letlen a sorrend. A rend ál­landóan jelen van körülöt­tem, s ha ez megbomlik, rosszul érzem magam. A­z osztályom íratlan törvényé­nek is egyik alapköve, a­ rend, a fegyelem, enélkül nem le­het tanítani. Sokszor elég egy jel: felemelem a kezem, az ujjamat, és a tanítványa­im tudják, mi mit jelent. So­rakozó, figyelem, csend. Fö­lösleges a hangos szó, bün­tetésnek olykor bőven elég egy fekete pont,­­ha annak súlya van, de csak akkor. A szeretet legalább annyira fontos. Érezzék a kicsik, hogy nemcsak tudást akarok be­léjük sulykolni, hanem vál­lalom azt is, hogy családi gondokkal, kis konfliktusa­ikkal jöjjenek hozzám, ha kell, szünetben, vagy az ut­cán, bármikor. Munka és já­ték,­­ össze kell, hogy fonód­jon az iskolában. Sokat ját­szom az­ „enyéimmel", fogal­mazhatnék így is: leereszke­dem hozzájuk. Hogy ne csak a felnőttet, hanem a barátot, a támaszt is lássák bennem. Miért feltűnő az, ha éppen fél lábon ugrálva jövök le velük a lépcsőn. Látnád, hogy élvezik, anélkül, hogy ezzel csöppet is csorbulna az a bizonyos pedagógusi tekin­tély. Tisztelni kell a gyerek­ben is az egyéniséget — túl magasröptűen hangzik, ugye, pe­­­p mennyire igaz. Ehhez a tisztelethez az is hozzátar­tozik, hogy az iskolában meg­próbálok velük együtt élni, ha kell, szünetben korrepe­tálok, ha úgy alakul, jókat nevetünk együtt. A gyerekek megnyugtat­nak, igaz, alapvetően nyu­godt természetű vagyok. A szülőkkel sem volt még na­gyobb konfliktusom, megbíz­nak bennem, jól együtt tu­dunk működni. Az persze lényeges, hogy a család al­kalmazkodjon az iskola kö­vetelményeihez, enélkül csak féjmunkát végezhetünk. Ugyanilyen jó a kapcsolatom a feletteseimmel és a mun­katársaimmal, segíteni min­dig ráérek, akadékoskodni soha. — Tudtam, hogy megkér­dezed, mennyi idő jut a sa­ját családomra. Kevés. Két és fél éves lányommal olykor csak bölcsőbe menet vagyok együtt, és a feleségemet is alaposan leköti az iskola.­ Megfogadtuk, hogy otthonról kirekesztjük a munkahelyi gondokat, és az iskolában is megszűnik az otthon. Céltu­datosan próbáljuk formálni az életünket. Ha egy kis időm van, rendezgetem pén­zgyűj­­teményeim­et (hazai és külföl­di pénzek egy albumban), és persze, szó szerint is gyűjt­jük a pénzt, jobban mond­va, törlesztgetünk. Tavaly cégre önálló lakáshoz jutot­tunk, van kiadásunk bőven, a fizetésünkkel nem dicse­kedhetünk. Szeretek főzni, mosogatni, utálom a levélírást, a cipő­­pucolást és a borotválkozást. Azt mondod, lezser vagyok? Igen, de hát 30 évesen ez természetes, nem? Moór Pali 3 évvel ezelőtt, a Közösségért jelvény arany foko­zatát kapta, nem véletlenül. Azt mondja, előnyére válik, hogy férfi, a gyerekek jobban hall­gatnak rá, nagyobb a ,,tekinté­lye”. Alsó tagozatban akar ma­radni, tanulmányainak befejezé­se után is, mert itt megkapja mindazt a gyerekektől, ami a felnőttek világából hiányzik. Pél­dául egy ilyen mondatot, csípő­re tett kézzel: „aztán, meg ne tessék bukni a vizsgán, tanító bácsi !” Takács Mariana 1984. június I A vállalat kitüntetett brigádjai A Kossuth Lajoe szocialista brigád munkaterülete a­ hászati gyáregység folyamatos acélöntőmévé. A 24 f­ősi gád Juhász Endre irányításával megalakulása óta már az élvonalban végzett az értékelések során. Az elmúlt munkájuk alapján elnyertek a Vállalat Kiváló Brigádja met. 1983-ban — a vállalat gazdasági célkitűzéseit fi­­lembe véve — elsődleges volt az anyag és energiatakarék­ságra, a minőség javítására tett vállalásuk végrehajt Gazdasági munkájuknak maradéktalanul eleget tettek, s jártak az öntött buga termelési terv teljesítésében. Bug hozatali mutatójuk 98,9 százalékos volt. Az éves tervfeli­raikat 103,9 százalékra teljesítették, amelyből a termelős szekvens öntéstechnológiával gyártották a mennyiség, százalék. Folyamatosan képezik magukat a párt- ét>­s szervezeti politikai oktatás keretén belül. Egy volt ma társukat patronálják, de patronálják a béketelepi 1. Ál­­talános Iskolát is, amellyel együttműködési szerződést kö­tek. A gázüzemben még 1903-ban alakult meg a Rombau-­vadar szocialista kollektíva, amelynek brigádvezetője Jencsi Lajos. A Vállalat Kiváló Brigádja címet 197 kapták először, s az 1983-as évi munkával ismét kiérd«­ték. Feladatuk a területükhöz tartozó ipari tüzelő és munális fűtőberendezések földgáz ellátása, a berendes karbantartása. A brigád a rájuk bízott karbantartási kár maradéktalanul, jó minőségben elvégezte, ezen sok a­­ vállalat szempontjából igen fontos fejlesztési és­ ruházási munkálatokban vett részt (léghevítők egyedi: gáztüzelés megvalósítása, reduktor állomások átépítése, gázvezeték kiépítése, stb.). Az anyag- és energiatakarék­ érdekében a nagy nyomású gáztolózárakat kiszerelés­i felújították. Patronálják az arlói óvodát, az Újváros kólát, az arlói öregek napközi otthonát. Az elmúlt év­ o óta­ 1ó társadalmi munkaórát végeztek. A gyártásellenőrzés Petőfi Sándor ifjúsági brigádja alakulása óta minden évben elnyerte a szocialista címet. A 8 fős kollektíva Spisák Zoltán vezetésével a Vállalat Kiváló Ifjúsági brigád címet érdemelte ki ményes és hatékony munkájukkal biztosították az keveredésmentes „tolatását”. 19 esetben tártak fel veredést. A gazdaságosság növelése érdekében 85 tecr­giai fegyelemsértésről írtak jelentést. Kiváló ellenőrző káruk során a végleges seleit a megtűrt szint alatt Tavaly 1 fő ML egyetemen, 2 brigádtag a MEO mon tanult és tett sikeres vizsgát. Sokoldalú társai munkát végeztek az elmúlt év folyamán. Dolgoztak vasváradi pihenőház sportpályájának építésén, segített Liszt Ferenc Művelődési Ház költöztetésében összesen óra­ íö társadalmi munkát végeztek.

Next