Ózdi Vasas, 1989 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-06 / 1. szám

2 ÓZDI VASAS Bérpolitikai intézkedések vállalatunknál Cél: a teljesítmények értékarányos elismerése I Az elmúlt években a meg­szokottnál több hónappal korábban — már december­ben — a főbizalmi testület elé terjesztette a vállalat­­vezetés az éves bérpolitikai intézkedésekre vonatkozó javaslatát. Erre egyrészt az a körülmény adott lehetősé­get, hogy a béremelés végre­hajtásának időpontjával kap­csolatban 1989-re nincs köz­ponti előírás, ajánlás, más­részt pedig az, hogy az 1983- ban elért közel 50 millió dollárnyi konvertibilis ex­portárbevételhez kapcsolódó bérpreferencia lehetővé te­szi a keresetfejlesztés kellő biztonsággal történő megva­­­­lósítását. Figyelembe véve, hogy a­­ vállalat 1989. évi tervének j jóváhagyása csak a közeli­­ hetekben várható, a terme­lési, értékesítési, pénzügyi, gazdálkodási célkitűzések teljesítésének feltételeiben pedig még sok a bizonyta­lanság. a főbizalmi testület egyetértett azzal a javaslat­tal, hogy az éves bérpolitikai intézkedésekre két lépcső­ben kerüljön sor: — január 1-től történjen intézkedés a nagyobb koc­kázat nél­kül megvalósítható béremelésekre, — az év második felében pedig — az I. fél­évi ered­­­mény, a hozzáadott érték­­­­mutató, az átlagkereset ala­­­­­kulásának ismeretében —­­ készüljön javaslat az eset­­­­leges további bérintézkedé­sekre.­­ Az 1988-ban egyszeri jel­­l­leggel felhasznált béresztkö­­j­zök átcsoportosításával, a­­ tartalékok és a bérprefe­­­­rencia lehetőség felhasználá­sával január 1-től mind a­­­ fizikai, mind a szellemi ál­­l ■­lományban 5 százalékos bér­­fejlesztés végrehajtására van lehetőség. Vállalati szintű ki­emelésre nem kerül sor, a szervezeti egységek önálló­an dönthetnek a béremelési lehetőség felosztásáról, az esetleges bérfeszültségek rendezéséről. A vállalatvezetés — a fő­bizalmi testülettel egyetér­tésben — ajánlja a szerve­zeti egységeknek, hogy átlagot meghaladó keresetfejlesztés­ben az eredményesen dolgo­zó, a magasabb szakmai kö­vetelményeknek legjobban megfelelő, az adott munka­­területeken kulcsszerepet be­töltő dolgozókat részesítsék. Nem kívánatos ugyanis, hogy a szakképzett munkák kere­seti arányainak javítására az elmúlt évben hozott bér­­intézkedések ellentételeződ­jenek, illetve a kereseti ará­nyok visszarendeződjenek, hiszen a szakmai felkészült­ség növeléséhez, az ebben való anyagi­­ érdekeltség meg­teremtéséhez nemcsak a vállalatnak, hanem vala­mennyi dolgozónak is alap­vető érdeke fűződik. Az 5 százalékos bérfej­lesztésen felül a szervezeti egységek az 1989. évi lét­számirányszámhoz képest megvalósított létszámcsökke­nésből felszabaduló bért is béremelésre, a többletfelada­tok elvégzésének ösztönzésé­re fordíthatják. Lehetőséget kapnak arra is, hogy indo­kolt esetben a diplomás szakemberek részére a bér­fejlesztésből, a létszámcse­rékből, a létszámcsökkenés­ből származó bérkeretekből prémiumot fizessenek. Ismeretes, hogy a kor­mányzat, a Gazdasági Kama­ra és a szakszervezetek tár­gyalásokat folytattak a bé­rek legkisebb összegéről, az átlagbérek emelésének mi­nimális mértékére vonat­kozó 3 százalékos ajánlását a szervezeti egységek hatás­körében célszerű mérlegel­ni. Ajánlásról van ugyanis szó, nem pedig arról, hogy mindenkinek — teljesít­ménytől, munkaviszonyban eltöltött időtől, munkafegye­lemtől függetlenül — 3 szá­zalékkal kötelező az alapbé­rét felemelni. A béremelések elveiben, mértékében az ér­dekegyeztetés különböző szintjein célszerű megálla­podni a munkahelyi vezetés­nek és a szakszervezeti kép­viseletnek. Az Országos Érdekegyez­tető Tanácsnak az átlagbér emelése felső határára (10 százalék) vonatkozó ajánlá­sának betartását az infláció­­növekedés elkerülése érdeké­ben fontos követelménynek tekintjük. Ezért vállalati szinten a bér- és munkaügyi főosztály folyamatosan elem­zi a bérfelhasználás szerve­zeti egységeknél történő ala­kulását és szükség esetén kezdeményezi a felső határ betartását elősegítő vállalati szintű intézkedések megtéte­lét. Végezetül fontos kihang­súlyozni, hogy az 5 százalé­kot meghaladó keresetfej­lesztés megvalósításához el­engedhetetlen, hogy a ja­nuári bérintézkedések haté­konyan mozgósítsanak a vállalati célkitűzések teljesí­tésére, a főmunkaidőn belüli teljesítmények növelésére, a munkavégzés jövedelmezősé­gének javítására. Ehhez az szükséges, hogy a munkahe­lyi vezetők és társadalmi partnereik a béremelésekkel és az anyagi ösztönzéssel kapcsolatos döntéseikben — esetenként a népszerűtlen intézkedések fel­vállalásával is — a bérezés ösztönző jel­legét, a kollektív érdekeket juttassák érvényre. érné a kölcsönzsíre­lmi ... i$ ! Lassan egy éve, február­­ 2-án nyílt meg városunkban­­ az a bolt, amelyre már rég­óta vártunk, ahová legtöb­ben talán még ma is a sző­nyegtisztítóért járunk: a köl­­csönzőbolt. Az Újváros tér közelsége avagy távolsága vajon hogyan hat ki egy ilyen keresett hely forgal­mára, miért veheti fel ez a méreteiben egyáltalán nem nagy üzlet iparcikk-készle­tével a versenyt, s verheti meg alkalomadtán sokkal tágasabb, nagyobb „testvére­it”. — soroltuk a kérdéseket Csák Elemérné üzletvezető­nek egy csendesen indult, később annál forgalmasabb kedd délelőtt. — Forgalmunk nagysága mutatja, igencsak kellett Ózdnak ez a bolt. Kellett egy idő az embereknek ah­hoz, hogy ideszokjanak, de napjainkra már barcikai ügyfeleink is akadnak. Nyolc szőnyegtisztítónk de­rekasan állja a sarat, újab­ban a barkácsgépek, az építkezést segítő eszközök is egyre kelendőbbek. Most kaptunk HILTI fúrógépet, nyárra betonkeverőt várunk. Rendkívül népszerűek a mo­sógépek, centrifugák, a por­szívók, a babakocsik és mér­legek is. — Jó hírre tett szert a műszaki cikkek választéka •■s, magam is hallottam a „konkurenciánál” egy-egy hiánycikk kapcsán az önök üzletébe történő ajánlást.­­ Valóban, nem egy eset­ben előfordult az, hogy ná­lunk kapni lehetett olyan gépeket, amelyek máshol épp nincsenek. Ilyen volt decemberben a hűtőszekrény, a hagyományos centrifuga és mosógép. Aki nem kész­pénzre vásárol, lízingszerző­dést is köthet, s három év alatt fizeti ki a keresett árut. Sokan jutottak már így színes tévéhez, akár au­tomata mosógéphez is. Per­sze nem most kellett volna jönni fotózni, hanem decem­berben, hiszen most való­sággal ki vagyunk fosztva — mutatott körbe nevezve az árukészleten. — Most a nagykernél is mindenhol leltároznak, ezért bizonyos idő kell ahhoz, hogy elér­jük a régi „formánkat”. — Hogyan döntenek az árukészlet összetételéről? — Amit csak keresnek, megpróbáljuk beszerezni, le­gyen szó akár kétliteres szódásszifonról, akár hűtő­ládáról. Terveink között sze­repel az is, hogy a lehető­ségekhez és a hely méretei­hez igazodva apróságokat is árulunk majd. A béketelepi iparcikk üzlet hiányát mi is észrevesszük, hiszen nálunk keresik az emberek a kávé­főző alkatrészeket ugyanúgy, mint például az elosztókat. Sajnos, mi mindent nem tudunk itt tartani, de gon­dolkodunk a választék bőví­tésén. Érezzük azt is, hogy a kisker­forgalmunk men­­nyire beindult, de sokat is megyünk az árak után. — Gondolom, minden idénynek megvannak a ke­resett cikkei. — Valóban. Tavasszal so­kan keresik a mezőgazdasá­gi gépeket, ezeket azonban nem lehet kölcsönözni, csak megvenni. Kölcsönözhető vi­szont a masszírozógép, en­nek most van a legnagyobb keletje. Hiába, télen több a felesleges kiló. Az írógép­nek, padlókefélőnek azonban nincs kedvenc évszaka... Nyáron sorbaálltak a fiata­lok a csővázas hátizsákért, a sátrakért. A lagzis szezon­ban kelendőek a tányérok, evőeszközök és még sor­olhat­­nám. — Érdekes dolognak tar­tom azt is, hogy gyermek­ruha — mégpedig vadonat­új — értékesítésébe is bele­vágtak. — Őszintén szólva az ad­ta az ötletet, hogy mellet­tünk van a gyermekrendelő és tanácsadó, de nincs a kö­zelben gyermek- és csecse­­mőruhabolt. Mi ezzel azt akartuk elérni, hogy a kör­nyékbeli anyukák elfogadha­tó áron tudjanak csemetéik­nek divatos, modern ruha­neműket venni. Most azt mondhatom el, érdemes volt belevágni, s itt is az az el­vünk, hogy a legmesszebb­menőkig figyelembe ves­­­szük az igényeket, amit ke­resnek, reagálunk rá. Az áruválaszték pótlására egyébként van korlátozott mértékű adok-veszek részle­günk is, de csak a kezdeti szakaszban. Bármilyen árut felvásárolunk, a ruhanemű kivételével, előzetes egyez­tetés után. Most például műszaki cikkeket, vagy épp időseknek való béléses posz­tócipőt lehet ilyen formán venni. A kölcsönzőbolt magasra tette önmaga elé az idei mércét, hiszen ezt megint túl kell szárnyalni. De bíz­nak abban, hogy megfelel­nek mind a központ, mind a vásárlók igényeinek. Hozzá­juk tehát nemcsak kölcsö­nözni, de vásárolni is érde­mes bemenni. . . H. Szőke Marianna 1989. január 6. A városi tanács óévbúcsúztatója Az elmúlt héten, pénteken a volt tanácsháza megújult épületében tartotta a városi tanács hagyományos óév­búcsúztató ünnepségét. Az ünnepségen megjelent vendégeket, a városban és térségében működő vállala­tok, üzemek, szövetkezetek, pénzügyi szervek, intézmé­nyek vezetőit a politikai, ta­nácsi és társadalmi szervek, fegyveres testületek vezetőit, képviselőit a városi pártbi­zottság és a városi tanács nevében Varga Dezső ta­nácselnök köszöntötte. Az év utolsó időszaka — fejtegette elöljáróban — a kisebb-nagyobb közösségek­ben hagyományosan a szám­vetés, a mérlegkészítés idő­szaka. Elvégezve ezt az ös­­­szegzést summázatként ki­mondhatjuk: a ’88-as eszten­dő sok tekintetben forduló­pontot jelentett a világ, a szocialista tábor, benne ha­zánk életében is. Magyaror­szág ugyanis — a párt, a kormány, az Országgyűlés együttes erőfeszítései nyo­mán — rátért arra a küzdel­mekkel, esetenként kudar­cokkal terhes útra, melynek következetes végigjárása el­­vezet­het­i gazdaságunk sta­bilizálásához, az ország talp­­raállításához és későbbi prosperálásához. Az országos pártértekezlet óta eltelt­ időszakban Ózdon is megélénkült a politikai élet — „evezett” hazai vi­zekre a városi tanács elnöke — melynek jele volt a vá­rosi pártértekezlet megtar­tása is. Ott is, és a külön­böző lakossági fórumokon is megállapítást nyert, hogy térségünk közhangulatát az ismert gazdasági feszültsé­gek miatt bizonytalanság, pesszimizmus jellemzi. Mind­ez jórészt érthető, hiszen az itt élő, dolgozó állampolgá­rok a felső szinteken dek­larált megújulási folyamat­nak ma még csak a negatív hatásait tapasztalják min­dennapi életükben. E prob­lémák — romló életszínvo­nal, létbizonytalanság — törvényszerű velejárója vi­szont, hogy minden helyi döntés és intézkedés a ko­rábbinál erőteljesebb kriti­ka alá kerül: a feszültség elhalványítja a jövőbe vetett hitet, a városhoz való kötő­dést, az eddig elért eredmé­nyeket. Az általános helyzetkép felvázolását követően az 1988. évi tanácsi gazdálko­dás konkrét tényeit vette számba Varga Dezső. Mint elmondotta: a város és a vonzáskörzet tanácsai a csökkenő lehetőségek ellené­re is igyekeztek kielégíteni az állampolgárok jogos ér­dekeit, javítani a lakossági ellátás korábban elért — és ezért ma már természetes­nek tartott — szintjeit. A községekben az óvodai, is­kolai bővítésekre, a vízhá­lózat, gázhálózat fejlesztésé­re, a kereskedelmi hálózat bővítésére koncentrálták az erőforrásokat, s ugyancsak voltak a sarkpontjai Ózd város 1988. évi fejlesztési tervének is. A továbbiakban Ózd 1988. évi fejlődésével foglalkozott a városi tanács elnöke. A véget érő esztendőt — emelte ki — akár a közművelődés évének is tekinthetjük, hi­szen az ágazat célkitűzései valóra váltak. Végre méltó helyre került a térségi fel­adatokat is ellátó könyvtár­központ, megnyílt a szesz­mentes ifjúsági szórakozó­hely, mód nyílt az egymű­­szakos oktatásra, s ma már biztosítani tudja a város a bölcsődei és óvodai igények teljes körű kielégítését is. A 230 millió forintos éves költségvetéssel dolgozó egészségügyi intézményháló­zat szintén tovább bővült 1988-ban. Sajóvárkonyon be­indult a 145 férőhelyes szo­ciális otthon, idősek klubja nyílt, és átadásra került a városközponti „kettős” ren­delő, ahol megoldódott a központi ügyelet megfelelő elhelyezése is. A lakásellátottságot — melynek mennyiségi mutató­ját tekintve ezd a 144 város közül a 36. helyen áll — főként a mobilitás felgyorsí­tásával, a lépcsőzetes lakás­hoz jutás feltételeinek meg­teremtésével a lakásépítés ösztönzésével igyekezett ja­vítani városunk tanácsa — tájékoztatta a jelenlevőket Varga Dezső. Mindezen cé­lokat szolgálva a Berkenye úton 27 alacsony komfort­­fokozatú lakásba költöztek be az új lakók, megkezdő­dött a Somogyi Béla-telep házainak felújítása, az I. kerületben 36 lakás építése kezdődött el s tervszerűen folytak, illetve folynak a magánlakás építést szolgáló telek-kialakítások. A közművesítés, az infra­struktúra fejlesztés — mely jövőbeni fejlődésünknek is alapja — a lassan már meg­szokottá váló jó ütemben haladt 1988-ban. Megépült 10 kilométer peremterületi ivóvízvezeték, 2600 méter szennyvízvezeték, a gázveze­ték pedig mintegy 3 ezer folyóméterrel bővült. A köz­lekedés „vonalán” — a Pe­tőfi úti rekonstrukción, az új Hangony-pataki hídon túl — az az örvendetes fej­lemény, hogy a Hangony­­patak mentén megkezdődött a 25-ös út átvezető szaka­szának építése, ami meg­épülte után tehermentesíti majd a Vörös Hadsereg utat. (S módot ad majd a Gyújtói csomópont forga­lomirányító-lámpás rendezé­sére is.) A kereskedelem terén — miután az ellátás létesítmé­nyi háttere eddig is jónak volt mondható — főleg a szakjellegű ellátást, illetve az olcsó termékeket biztosító­kínáló kisebb üzletek meg­nyitására helyeződött 1988- ban a fő hangsúly, míg a vendéglátásban továbbra is a színvonal emelése szerepelt kiemelt célként. Sajnos az erőfeszítések ez utóbbi terü­leten — megfelelő partne­rek híján — csak minimá­lis eredményt hoztak. Min­denképpen eredményként kell elkönyvelni viszont, hogy a város és vonzáskörzete la­kosságának alapvető élelmi­szerekkel való ellátása az évben mindvégig folyama­tos és kiegyensúlyozott volt, amiért köszönet illeti az élel­miszeripari üzemeket, ter­melőszövetkezeteket, forgal­mazó szerveket, a szállítókat és a finanszírozást segítő pénzi­ntézeteket. Utolsó „témakörként” a munkahelyteremtéssel, illetve az azzal összefüggő kérdé­sekkel foglalkozott a városi tanács elnöke. A közös erő­feszítések eredményeként — s hangsúlyozta — ezidáig (az ÓKÜ-t nem számítva) 700 munkahely létesült, 1200 megteremtése pedig folya­matban van. Ugyancsak örömteli tény, hogy — a már folyó beruházásokon túl — zöld utat kapott a Putnok— dubicsányi bányafejlesztés, mely nemcsak a foglalkozta­tást oldja meg hosszú távon, de kedvező hatást gyakorol majd az adott térség fejlő­désére is. Sajnos a gyor­sabb léptékű előrelépést, a .,peremfeltételek­' időbeni megteremtését, az előremu­tató kezdeményezések felka­rolását nagymértékben gá­tolja, hogy hiányoznak, vagy húzódnak a szükséges ipar­politikai döntések, márpedig egy sor helyi kérdésre — ipartelepítés, szakképzés, át­képzés, szociálpolitika stb. — csak ezek ismeretében lehet megfelelő választ adni. Mindenképpen biztató — emelte ki végezetül Varga Dezső —, hogy városunkban és térségünkben a bizonyta­lanság, a hitvesztés mellett jelen van a tenni akarás, az alkotókedv, a vállalkozási készség is, ami a szigorú fel­tételek ellenére is nyeresé­ges gazdálkodásban, új ter­mékek kifejlesztésében és piacra vitelében ölt testet. Mindez pedig reményt kell, hogy adjon arra, képesek le­szünk teljesíteni feladatain­kat a beköszönő, könnyűnek egyáltalán nem ígérkező 1989-es esztendőben is. Az új év — mutatott rá végezetül — a kétlépcsős irányításra való áttérés miatt új helyzetet teremt majd a város és vonzáskörzeti tele­pülések kapcsolatában. Re­mélhetőleg azonban ezt a vi­szonyt nem a szembenállás, hanem a folyamatos, érdemi párbeszéd, az érdekazonossá­gon alapuló cselekvés fogja továbbra is jellemezni. E gondolatok jegyében — mi­közben megköszönöm a vég­zett munkát — kívánok min­den jelenlévőnek s rajtuk ke­resztül a térség teljes lakos­ságának sikerekben gazdag, békés és boldog új esztendőt! — Tóth Gy. —

Next