Ózdi Vasas, 1989 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-06 / 1. szám
2 ÓZDI VASAS Bérpolitikai intézkedések vállalatunknál Cél: a teljesítmények értékarányos elismerése I Az elmúlt években a megszokottnál több hónappal korábban — már decemberben — a főbizalmi testület elé terjesztette a vállalatvezetés az éves bérpolitikai intézkedésekre vonatkozó javaslatát. Erre egyrészt az a körülmény adott lehetőséget, hogy a béremelés végrehajtásának időpontjával kapcsolatban 1989-re nincs központi előírás, ajánlás, másrészt pedig az, hogy az 1983- ban elért közel 50 millió dollárnyi konvertibilis exportárbevételhez kapcsolódó bérpreferencia lehetővé teszi a keresetfejlesztés kellő biztonsággal történő megvalósítását. Figyelembe véve, hogy a vállalat 1989. évi tervének j jóváhagyása csak a közeli hetekben várható, a termelési, értékesítési, pénzügyi, gazdálkodási célkitűzések teljesítésének feltételeiben pedig még sok a bizonytalanság. a főbizalmi testület egyetértett azzal a javaslattal, hogy az éves bérpolitikai intézkedésekre két lépcsőben kerüljön sor: — január 1-től történjen intézkedés a nagyobb kockázat nélkül megvalósítható béremelésekre, — az év második felében pedig — az I. félévi eredmény, a hozzáadott értékmutató, az átlagkereset alakulásának ismeretében — készüljön javaslat az esetleges további bérintézkedésekre. Az 1988-ban egyszeri jellleggel felhasznált béresztköjzök átcsoportosításával, a tartalékok és a bérpreferencia lehetőség felhasználásával január 1-től mind a fizikai, mind a szellemi áll ■lományban 5 százalékos bérfejlesztés végrehajtására van lehetőség. Vállalati szintű kiemelésre nem kerül sor, a szervezeti egységek önállóan dönthetnek a béremelési lehetőség felosztásáról, az esetleges bérfeszültségek rendezéséről. A vállalatvezetés — a főbizalmi testülettel egyetértésben — ajánlja a szervezeti egységeknek, hogy átlagot meghaladó keresetfejlesztésben az eredményesen dolgozó, a magasabb szakmai követelményeknek legjobban megfelelő, az adott munkaterületeken kulcsszerepet betöltő dolgozókat részesítsék. Nem kívánatos ugyanis, hogy a szakképzett munkák kereseti arányainak javítására az elmúlt évben hozott bérintézkedések ellentételeződjenek, illetve a kereseti arányok visszarendeződjenek, hiszen a szakmai felkészültség növeléséhez, az ebben való anyagi érdekeltség megteremtéséhez nemcsak a vállalatnak, hanem valamennyi dolgozónak is alapvető érdeke fűződik. Az 5 százalékos bérfejlesztésen felül a szervezeti egységek az 1989. évi létszámirányszámhoz képest megvalósított létszámcsökkenésből felszabaduló bért is béremelésre, a többletfeladatok elvégzésének ösztönzésére fordíthatják. Lehetőséget kapnak arra is, hogy indokolt esetben a diplomás szakemberek részére a bérfejlesztésből, a létszámcserékből, a létszámcsökkenésből származó bérkeretekből prémiumot fizessenek. Ismeretes, hogy a kormányzat, a Gazdasági Kamara és a szakszervezetek tárgyalásokat folytattak a bérek legkisebb összegéről, az átlagbérek emelésének minimális mértékére vonatkozó 3 százalékos ajánlását a szervezeti egységek hatáskörében célszerű mérlegelni. Ajánlásról van ugyanis szó, nem pedig arról, hogy mindenkinek — teljesítménytől, munkaviszonyban eltöltött időtől, munkafegyelemtől függetlenül — 3 százalékkal kötelező az alapbérét felemelni. A béremelések elveiben, mértékében az érdekegyeztetés különböző szintjein célszerű megállapodni a munkahelyi vezetésnek és a szakszervezeti képviseletnek. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak az átlagbér emelése felső határára (10 százalék) vonatkozó ajánlásának betartását az inflációnövekedés elkerülése érdekében fontos követelménynek tekintjük. Ezért vállalati szinten a bér- és munkaügyi főosztály folyamatosan elemzi a bérfelhasználás szervezeti egységeknél történő alakulását és szükség esetén kezdeményezi a felső határ betartását elősegítő vállalati szintű intézkedések megtételét. Végezetül fontos kihangsúlyozni, hogy az 5 százalékot meghaladó keresetfejlesztés megvalósításához elengedhetetlen, hogy a januári bérintézkedések hatékonyan mozgósítsanak a vállalati célkitűzések teljesítésére, a főmunkaidőn belüli teljesítmények növelésére, a munkavégzés jövedelmezőségének javítására. Ehhez az szükséges, hogy a munkahelyi vezetők és társadalmi partnereik a béremelésekkel és az anyagi ösztönzéssel kapcsolatos döntéseikben — esetenként a népszerűtlen intézkedések felvállalásával is — a bérezés ösztönző jellegét, a kollektív érdekeket juttassák érvényre. érné a kölcsönzsírelmi ... i$ ! Lassan egy éve, február 2-án nyílt meg városunkban az a bolt, amelyre már régóta vártunk, ahová legtöbben talán még ma is a szőnyegtisztítóért járunk: a kölcsönzőbolt. Az Újváros tér közelsége avagy távolsága vajon hogyan hat ki egy ilyen keresett hely forgalmára, miért veheti fel ez a méreteiben egyáltalán nem nagy üzlet iparcikk-készletével a versenyt, s verheti meg alkalomadtán sokkal tágasabb, nagyobb „testvéreit”. — soroltuk a kérdéseket Csák Elemérné üzletvezetőnek egy csendesen indult, később annál forgalmasabb kedd délelőtt. — Forgalmunk nagysága mutatja, igencsak kellett Ózdnak ez a bolt. Kellett egy idő az embereknek ahhoz, hogy ideszokjanak, de napjainkra már barcikai ügyfeleink is akadnak. Nyolc szőnyegtisztítónk derekasan állja a sarat, újabban a barkácsgépek, az építkezést segítő eszközök is egyre kelendőbbek. Most kaptunk HILTI fúrógépet, nyárra betonkeverőt várunk. Rendkívül népszerűek a mosógépek, centrifugák, a porszívók, a babakocsik és mérlegek is. — Jó hírre tett szert a műszaki cikkek választéka •■s, magam is hallottam a „konkurenciánál” egy-egy hiánycikk kapcsán az önök üzletébe történő ajánlást. Valóban, nem egy esetben előfordult az, hogy nálunk kapni lehetett olyan gépeket, amelyek máshol épp nincsenek. Ilyen volt decemberben a hűtőszekrény, a hagyományos centrifuga és mosógép. Aki nem készpénzre vásárol, lízingszerződést is köthet, s három év alatt fizeti ki a keresett árut. Sokan jutottak már így színes tévéhez, akár automata mosógéphez is. Persze nem most kellett volna jönni fotózni, hanem decemberben, hiszen most valósággal ki vagyunk fosztva — mutatott körbe nevezve az árukészleten. — Most a nagykernél is mindenhol leltároznak, ezért bizonyos idő kell ahhoz, hogy elérjük a régi „formánkat”. — Hogyan döntenek az árukészlet összetételéről? — Amit csak keresnek, megpróbáljuk beszerezni, legyen szó akár kétliteres szódásszifonról, akár hűtőládáról. Terveink között szerepel az is, hogy a lehetőségekhez és a hely méreteihez igazodva apróságokat is árulunk majd. A béketelepi iparcikk üzlet hiányát mi is észrevesszük, hiszen nálunk keresik az emberek a kávéfőző alkatrészeket ugyanúgy, mint például az elosztókat. Sajnos, mi mindent nem tudunk itt tartani, de gondolkodunk a választék bővítésén. Érezzük azt is, hogy a kiskerforgalmunk mennyire beindult, de sokat is megyünk az árak után. — Gondolom, minden idénynek megvannak a keresett cikkei. — Valóban. Tavasszal sokan keresik a mezőgazdasági gépeket, ezeket azonban nem lehet kölcsönözni, csak megvenni. Kölcsönözhető viszont a masszírozógép, ennek most van a legnagyobb keletje. Hiába, télen több a felesleges kiló. Az írógépnek, padlókefélőnek azonban nincs kedvenc évszaka... Nyáron sorbaálltak a fiatalok a csővázas hátizsákért, a sátrakért. A lagzis szezonban kelendőek a tányérok, evőeszközök és még sorolhatnám. — Érdekes dolognak tartom azt is, hogy gyermekruha — mégpedig vadonatúj — értékesítésébe is belevágtak. — Őszintén szólva az adta az ötletet, hogy mellettünk van a gyermekrendelő és tanácsadó, de nincs a közelben gyermek- és csecsemőruhabolt. Mi ezzel azt akartuk elérni, hogy a környékbeli anyukák elfogadható áron tudjanak csemetéiknek divatos, modern ruhaneműket venni. Most azt mondhatom el, érdemes volt belevágni, s itt is az az elvünk, hogy a legmesszebbmenőkig figyelembe vesszük az igényeket, amit keresnek, reagálunk rá. Az áruválaszték pótlására egyébként van korlátozott mértékű adok-veszek részlegünk is, de csak a kezdeti szakaszban. Bármilyen árut felvásárolunk, a ruhanemű kivételével, előzetes egyeztetés után. Most például műszaki cikkeket, vagy épp időseknek való béléses posztócipőt lehet ilyen formán venni. A kölcsönzőbolt magasra tette önmaga elé az idei mércét, hiszen ezt megint túl kell szárnyalni. De bíznak abban, hogy megfelelnek mind a központ, mind a vásárlók igényeinek. Hozzájuk tehát nemcsak kölcsönözni, de vásárolni is érdemes bemenni. . . H. Szőke Marianna 1989. január 6. A városi tanács óévbúcsúztatója Az elmúlt héten, pénteken a volt tanácsháza megújult épületében tartotta a városi tanács hagyományos óévbúcsúztató ünnepségét. Az ünnepségen megjelent vendégeket, a városban és térségében működő vállalatok, üzemek, szövetkezetek, pénzügyi szervek, intézmények vezetőit a politikai, tanácsi és társadalmi szervek, fegyveres testületek vezetőit, képviselőit a városi pártbizottság és a városi tanács nevében Varga Dezső tanácselnök köszöntötte. Az év utolsó időszaka — fejtegette elöljáróban — a kisebb-nagyobb közösségekben hagyományosan a számvetés, a mérlegkészítés időszaka. Elvégezve ezt az összegzést summázatként kimondhatjuk: a ’88-as esztendő sok tekintetben fordulópontot jelentett a világ, a szocialista tábor, benne hazánk életében is. Magyarország ugyanis — a párt, a kormány, az Országgyűlés együttes erőfeszítései nyomán — rátért arra a küzdelmekkel, esetenként kudarcokkal terhes útra, melynek következetes végigjárása elvezetheti gazdaságunk stabilizálásához, az ország talpraállításához és későbbi prosperálásához. Az országos pártértekezlet óta eltelt időszakban Ózdon is megélénkült a politikai élet — „evezett” hazai vizekre a városi tanács elnöke — melynek jele volt a városi pártértekezlet megtartása is. Ott is, és a különböző lakossági fórumokon is megállapítást nyert, hogy térségünk közhangulatát az ismert gazdasági feszültségek miatt bizonytalanság, pesszimizmus jellemzi. Mindez jórészt érthető, hiszen az itt élő, dolgozó állampolgárok a felső szinteken deklarált megújulási folyamatnak ma még csak a negatív hatásait tapasztalják mindennapi életükben. E problémák — romló életszínvonal, létbizonytalanság — törvényszerű velejárója viszont, hogy minden helyi döntés és intézkedés a korábbinál erőteljesebb kritika alá kerül: a feszültség elhalványítja a jövőbe vetett hitet, a városhoz való kötődést, az eddig elért eredményeket. Az általános helyzetkép felvázolását követően az 1988. évi tanácsi gazdálkodás konkrét tényeit vette számba Varga Dezső. Mint elmondotta: a város és a vonzáskörzet tanácsai a csökkenő lehetőségek ellenére is igyekeztek kielégíteni az állampolgárok jogos érdekeit, javítani a lakossági ellátás korábban elért — és ezért ma már természetesnek tartott — szintjeit. A községekben az óvodai, iskolai bővítésekre, a vízhálózat, gázhálózat fejlesztésére, a kereskedelmi hálózat bővítésére koncentrálták az erőforrásokat, s ugyancsak voltak a sarkpontjai Ózd város 1988. évi fejlesztési tervének is. A továbbiakban Ózd 1988. évi fejlődésével foglalkozott a városi tanács elnöke. A véget érő esztendőt — emelte ki — akár a közművelődés évének is tekinthetjük, hiszen az ágazat célkitűzései valóra váltak. Végre méltó helyre került a térségi feladatokat is ellátó könyvtárközpont, megnyílt a szeszmentes ifjúsági szórakozóhely, mód nyílt az egyműszakos oktatásra, s ma már biztosítani tudja a város a bölcsődei és óvodai igények teljes körű kielégítését is. A 230 millió forintos éves költségvetéssel dolgozó egészségügyi intézményhálózat szintén tovább bővült 1988-ban. Sajóvárkonyon beindult a 145 férőhelyes szociális otthon, idősek klubja nyílt, és átadásra került a városközponti „kettős” rendelő, ahol megoldódott a központi ügyelet megfelelő elhelyezése is. A lakásellátottságot — melynek mennyiségi mutatóját tekintve ezd a 144 város közül a 36. helyen áll — főként a mobilitás felgyorsításával, a lépcsőzetes lakáshoz jutás feltételeinek megteremtésével a lakásépítés ösztönzésével igyekezett javítani városunk tanácsa — tájékoztatta a jelenlevőket Varga Dezső. Mindezen célokat szolgálva a Berkenye úton 27 alacsony komfortfokozatú lakásba költöztek be az új lakók, megkezdődött a Somogyi Béla-telep házainak felújítása, az I. kerületben 36 lakás építése kezdődött el s tervszerűen folytak, illetve folynak a magánlakás építést szolgáló telek-kialakítások. A közművesítés, az infrastruktúra fejlesztés — mely jövőbeni fejlődésünknek is alapja — a lassan már megszokottá váló jó ütemben haladt 1988-ban. Megépült 10 kilométer peremterületi ivóvízvezeték, 2600 méter szennyvízvezeték, a gázvezeték pedig mintegy 3 ezer folyóméterrel bővült. A közlekedés „vonalán” — a Petőfi úti rekonstrukción, az új Hangony-pataki hídon túl — az az örvendetes fejlemény, hogy a Hangonypatak mentén megkezdődött a 25-ös út átvezető szakaszának építése, ami megépülte után tehermentesíti majd a Vörös Hadsereg utat. (S módot ad majd a Gyújtói csomópont forgalomirányító-lámpás rendezésére is.) A kereskedelem terén — miután az ellátás létesítményi háttere eddig is jónak volt mondható — főleg a szakjellegű ellátást, illetve az olcsó termékeket biztosítókínáló kisebb üzletek megnyitására helyeződött 1988- ban a fő hangsúly, míg a vendéglátásban továbbra is a színvonal emelése szerepelt kiemelt célként. Sajnos az erőfeszítések ez utóbbi területen — megfelelő partnerek híján — csak minimális eredményt hoztak. Mindenképpen eredményként kell elkönyvelni viszont, hogy a város és vonzáskörzete lakosságának alapvető élelmiszerekkel való ellátása az évben mindvégig folyamatos és kiegyensúlyozott volt, amiért köszönet illeti az élelmiszeripari üzemeket, termelőszövetkezeteket, forgalmazó szerveket, a szállítókat és a finanszírozást segítő pénzintézeteket. Utolsó „témakörként” a munkahelyteremtéssel, illetve az azzal összefüggő kérdésekkel foglalkozott a városi tanács elnöke. A közös erőfeszítések eredményeként — s hangsúlyozta — ezidáig (az ÓKÜ-t nem számítva) 700 munkahely létesült, 1200 megteremtése pedig folyamatban van. Ugyancsak örömteli tény, hogy — a már folyó beruházásokon túl — zöld utat kapott a Putnok— dubicsányi bányafejlesztés, mely nemcsak a foglalkoztatást oldja meg hosszú távon, de kedvező hatást gyakorol majd az adott térség fejlődésére is. Sajnos a gyorsabb léptékű előrelépést, a .,peremfeltételek' időbeni megteremtését, az előremutató kezdeményezések felkarolását nagymértékben gátolja, hogy hiányoznak, vagy húzódnak a szükséges iparpolitikai döntések, márpedig egy sor helyi kérdésre — ipartelepítés, szakképzés, átképzés, szociálpolitika stb. — csak ezek ismeretében lehet megfelelő választ adni. Mindenképpen biztató — emelte ki végezetül Varga Dezső —, hogy városunkban és térségünkben a bizonytalanság, a hitvesztés mellett jelen van a tenni akarás, az alkotókedv, a vállalkozási készség is, ami a szigorú feltételek ellenére is nyereséges gazdálkodásban, új termékek kifejlesztésében és piacra vitelében ölt testet. Mindez pedig reményt kell, hogy adjon arra, képesek leszünk teljesíteni feladatainkat a beköszönő, könnyűnek egyáltalán nem ígérkező 1989-es esztendőben is. Az új év — mutatott rá végezetül — a kétlépcsős irányításra való áttérés miatt új helyzetet teremt majd a város és vonzáskörzeti települések kapcsolatában. Remélhetőleg azonban ezt a viszonyt nem a szembenállás, hanem a folyamatos, érdemi párbeszéd, az érdekazonosságon alapuló cselekvés fogja továbbra is jellemezni. E gondolatok jegyében — miközben megköszönöm a végzett munkát — kívánok minden jelenlévőnek s rajtuk keresztül a térség teljes lakosságának sikerekben gazdag, békés és boldog új esztendőt! — Tóth Gy. —