Az 50 éves Pesti Hirlap jubileumi albuma 1878-1928

A turf 50 éve a Pesti Hirlap tükrében

AZ 50 ÉVES PESTI HÍRLAP JUBILEUMI ALBUMA 893 futtatóink számos olyan lovat szere­­peltetnek a provinciális egyletek verse­nyein, amelyek a nagy pályákon is jelentős szerepet játszanak. De a nagy munkát igénylő adminisz­trációs tevékenység és a termékeny ötle­tek termelésén felül gróf Szirmay Sándor aktív futtatóként is támogatja a magyar versenyügyet. A vörös pettyes-kék dressz mindössze pár év előtt jelent meg pá­lyáinkon és máris népszerűségnek örvend úgy a tursmánok, mint a nagyközönség körében. Telivérei közül, melyek nobilis színeit hordozzák, Fagyöngy, a szürke Bocskay, Paraszt Lizi, Ki tudja és Arany­bogár megemlítésre méltók, amelyek több győzelemmel örvendeztették meg a gróf szép jövőt ígérő versenyistállóját. LIPTHAY BÉLA. Ez a joviális arcú öreg t­r, akinek képe az olvasóra mosolyog, ma 73 éves. De sem ez nem látszik meg rajta, sem az a félszázados munka nem viselte meg, amit a közéleti munkának és a sportnak, ennek a legnemesebb passzió­nak áldozott. A magyar gentry nagyszerű erényeit örökölte: a közügyeknek mindent áldozni tudó, azért drágának, vagy fáradságos­nak semmit sem tartó hajlamot, a ne­mes versengés differenciált ösztönét s mindazt a tisztes virtust, ami a magyar fajtát elpusztíthatatlanná teszi. Kevesen tudják ma már, hogy Lipthay Béla ifjúkorát két világrekord nimbusza diszíti. 1876-ban, a MAC színeiben, az Orczy­­úti pályán 100 yardos futásban az akkor 83 kiló testsúlyú Lipthay Béla állított fel világrekordot. Ezt a rekordot a sporttraining fej­lődése később megdöntötte, de másik rekordja kerek e világon ma is veret­lenül áll. Lipthay Béla nevéhez fűződik ma is szerte a világon az űrlovassportban ara­tott top wight győzelem. Nagykár nyergében 93 kilóval nyerte meg az Asszonyságok díját. Érdeklődése — a magyar sportvilág e legdolgosabb doyenjének — főként a mezőgazdasági élet felé fordult a túr­­án és az agarászaton kívül és minden minőségében nagyon sokat köszönhet neki az ország. Szabolcs vármegye Lótenyésztési Egyesületének 36 éven át volt elnöke. Ez pedig nem nobile officium csupán, hanem nagyon sok munkával járó tiszt­ség. Minden télen végig kellett járnia széles Szabolcs vármegyét, hogy ellen­őrizze a csödöröket és a selejtezés után a talpon lévőknek megadja a párositási engedélyt. Negyedszázadon át vezette az Urlovas Szövetkezet ügyeit s fárad­hatatlanságán felül kiváló hozzáértésé­nek tulajdonítható, hogy ez az agilis ver­senyegylet a dekonjunktúra idején nem rendült meg. Évtizedeken át dolgozott az urlovas­­sport fenntartásán és fejlesztésén. Közel vitte a magyar föld legtávolibb perifériái­nak közönségéhez is ezt a szép sportot, mert hiszen az ő kezdeményezésére léte­sültek az összes vidéki versenyegyletek és pályák. Agár­versenyekben harminc éven át volt bíró és tisztét ritka szakértelemmel töltötte be ott is. Amikor 1911-ben visz­­szavonult ettől a par excellence magyar­­ földesúri sporttól, tiszteletdíjat tűzött ki munkájának emlékéül. Ezt az arany agarat, amelyért érthető módon nagy vetélkedés folyt, végül is Dencsy Károly szerezte meg, sporttrófeáinak gyűj­teményét gazdagítva az értékes kleno­­diummal. Jéke___ . Erről a szép szabolcsi domíniumról szinte meg is feledkeztünk, mint ahogy Lipthay Béla uram is biztosan csak az

Next