A Pesti Hirlap Kincsesháza, 1928
IRÓK ÉS KÖLTŐK - Krudy Gyula: Aki eladta a koporsóját
E AKI ELADTA A KOPORSÓJÁT , a történet származására nézve felvidéki, széphangú harangok mesemondásai mellett született azon a földön, ahol voltaképpen örökké gyermekek maradnak az emberek. Közben tán meg is halnak, anélkül, hogy idejök lett volna igazán megöregedni. Lám a szilvás-szekerek is késő ősszel érnek el idáig, amikor már máshol régen megunták a szilva izét. Nem csoda tehát, ha ötven esztendős korukban is csinálnak itt mindenféle bolondságokat az emberek, mert még mindig ifjaknak érzik magukat. Itt volt például Ludacskai, aki ötven esztendős korában bocsátotta áruba a koporsóját, holott más jóravaló ember éppen ilyen időtájt kezd elgondolkozni azon, hogy mi a manó történik vele akkor, ha egy napon nem tud felkelni az ágyából és csak az ablakon át nézegetheti az első hóesést, amely másoknak annyi örömöt okoz? Az igazi gondok az ágyban szokták elővenni az embert, amikor nem lehet előlük semerre se menekülni. Addig, amíg a templomba vagy kocsmába vezető gyalogutat kitapossák az embernek, addig voltaképpen nincsen nagyobb baj. El lehet menni akár egyik, akár másik helyre, aszerint, kinek milyen a természete. De az ágyban... legfeljebb a párnáját fordíthatja meg a feje alatt a beteg ember és emigy szakíthat búskomoly gondolataival, hogy új gyászruhás járókelőkkel találkozzon a gondolatok országútján. Ludacskai éppen akkor adta el a koporsóját, amikor életében először megbetegedett. Ludacskai, miután vallásos szentképgyűjtő takácscsaládból származott, darab ideig tartogatta a podolini hagyományokat. A koporsóját ugyanakkor megvette, amikor megházasodott. Egy nagynénjétől örökölte azt az emeletes házat, amelyben a podolini piacon lakott, mint akárki más. De mégis inkább a földszinten lakott, mert az emelet sötét és barátságtalan volt. Árnyékokkal lehetett találkozni a suta lépcsőkön. Valahol be volt törve egy ablak — vagy nyitva maradt egy ablak, — amelyre sohasem lehetett rájönni. Ezt csak az örökhagyó nagynéni, született Rák Amália tudta volna megmondani. És a nyitott ablak miatt kellemetlen légáramlások voltak a sötét, lakatlan emeleten, ha KRÚDY GYULA A régi Pest eletettek mesemondója. Érdekes, színes, melegszívű és jó memóriájú fölidézéje elmúlt évtizedeknek és velük együtt elmúlt embereknek, szokásoknak, örömöknek és fájdalmaknak. Ötven éves. Nyíregyházán született s első nagy sikereit a Nyírségről szóló tárcáival érte el. Nagyszerű meseszövő. Történeteiben sohasem enged az érdekesség feszültsége, alakjai pedig percekre sem válnak unalmassá. Szereti a fantasztikumot és témáinak hátterében mindig lappang valami titokzatos, valami megkapó rejtelem. Alakjait szobrászi plasztikával mintázza , sehol a legcsekélyebb hiányt vagy hibát nem fedezhetjük föl. Leírásaiban erősen epikus, de sohasem bőbeszédű. Szindbád-regényei és a Vörös postakocsi maradandó alkotások, de bizonyára hosszú életű lesz többi könyve, mert vonzó és mindig izgalmas tartalmuk magukban hordozzák a hosszú élet föltételeit.