A Pesti Hirlap Kincsesháza, 1928

IRÓK ÉS KÖLTŐK - Krudy Gyula: Aki eladta a koporsóját

E AKI ELADTA A KOPORSÓJÁT , a történet származására nézve felvidéki, széphangú harangok mesemondásai mellett született azon a földön, ahol voltaképpen örökké gyermekek maradnak az embe­rek. Közben tán meg is halnak, anél­kül, hogy idejök lett volna igazán megöregedni. Lám a szilvás-szekerek is késő ősszel érnek el idáig, amikor már máshol régen megunták a szilva izét. Nem csoda tehát, ha ötven esztendős korukban is csinálnak itt minden­féle bolondságokat az emberek, mert még mindig ifjaknak érzik ma­gukat. Itt volt például Ludacskai, aki ötven esztendős korában bocsátotta áruba a koporsóját, holott más jóra­­való ember éppen ilyen időtájt kezd elgondolkozni azon, hogy mi a manó történik vele akkor, ha egy napon nem tud felkelni az ágyából és csak az ablakon át nézegetheti az első hó­esést, amely másoknak annyi örömöt okoz? Az igazi gondok az ágyban szokták elővenni az embert, amikor nem lehet előlük semerre se menekülni. Addig, amíg a templomba vagy kocsmába vezető gyalogutat kita­possák az embernek, addig volta­képpen nincsen nagyobb baj. El le­het menni akár egyik, akár másik helyre, aszerint, kinek milyen a ter­mészete. De az ágyban... legfeljebb a pár­náját f­ordíthatja meg a feje alatt a beteg ember és emigy szakíthat bús­­komoly gondolataival, hogy új gyász­ruhás járókelőkkel találkozzon a gon­dolatok országútján. Ludacskai éppen akkor adta el a koporsóját, amikor életében először megbetegedett. Ludacskai, miután vallásos szent­­képgyűjtő takácscsaládból szárma­zott, darab ideig tartogatta a podolini hagyományokat. A koporsóját ugyanakkor megvette, amikor megházasodott. Egy nagy­­nénjétől örökölte azt az emeletes házat, amelyben a podolini piacon lakott, mint akárki más. De mégis inkább a földszinten lakott, mert az emelet sötét és barátságtalan volt. Árnyékokkal lehetett találkozni a suta lépcsőkön. Valahol be volt törve egy ablak — vagy nyitva maradt egy ablak, — amelyre sohasem lehe­tett rájönni. Ezt csak az örökhagyó nagynéni, született Rák Amália tudta volna megmondani. És a nyitott ablak miatt kellemetlen légáramlások vol­tak a sötét, lakatlan emeleten, ha KRÚDY GYULA A régi Pest eletettek mesemondója. Érdekes, színes, melegszívű és jó memóriájú fölidézéje elmúlt évtizedek­nek és velük együtt elmúlt embereknek, szokásoknak, örömöknek és fájdalmaknak. Ötven éves. Nyíregyházán született s első nagy sikereit a Nyírségről szóló tárcáival érte el. Nagyszerű meseszövő. Történeteiben sohasem enged az érdekesség feszültsége, alakjai pedig percekre sem válnak unalmassá. Szereti a fantasztikumot és témái­nak hátterében mindig lappang valami titokzatos, valami megkapó rejtelem. Alakjait szobrászi plasztikával min­tázza , sehol a legcsekélyebb hiányt vagy hibát nem fedez­hetjük föl. Leírásaiban erősen epikus, de sohasem bő­beszédű. Szindbád-regényei és a Vörös postakocsi mara­dandó alkotások, de bizonyára hosszú életű lesz többi könyve­­, mert vonzó és mindig izgalmas tartalmuk magukban hordozzák a hosszú élet föltételeit.

Next