A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1928 (38. évfolyam)
NAGY-MAGYARORSZÁG TÜKRE - Az eszlári per
362 . PESTI HÍRLAP 1928 ÉVI nagy naptára holttest fején a sárga kendőt, melyet leánya viselt, sirva borul rá s állítja, hogy felismeri. Pedig arcán nincs már egy felismerhető vonás. Hasonlókép vallanak leány pajtásai. S hogy nagyobb legyen a dolog hitele, fel is boncolják a hullát s a vidéki orvos, kinek elfogultsága tudva volt, megállapítja, hogy a hulla csakugyan egy fiatal szűz leányé lehetett, olyankorúé, aminő a kis Eszter volt. S a holttestet újra eltemetik. A védők új boncolást követelnek. Meghívják szakértő gyanánt a budapesti egyetem bonctani tanszékének tanárát, aki megállapítja a második boncoláskor, hogy itt Eszterről szó sem lehet s a hulla egy sokkal idősebb női személyé. Az eset azonban napirenden tartja a kérdést s még nagyobb vehemenciával folyik a küzdelem. Több mint egy esztendeig tartott a vizsgálat s a végtárgyalás 1882 junius 11-én kezdődik a nyíregyházi törvényszék előtt. A kis megyei székhelyen Európa összes nagy lapjainak tudósítói adnak egymásnak találkozót. A kérdés érdekli az egész világot s kétszeres mértékben is a világ egész zsidóságát. A távirószolgálatot meg kell erősíteni s még igy is alig győzik a munkát. A védői tisztet az ország legnevezetesebb ügyvédjei teljesítik. Funták Sándor, aki évek előtt a Karagyorgyevicseket védte az Obrenovics fejedelem meggyilkolása tárgyában folytatott perben; Friedmann Bernát, az ország egyik leghíresebb büntetőjogásza, első- iősorban pedig Eötvös Károly, Heuler Antal, várnagy, ki mint szónok, mint jogtudós s mint éleseszű gondolkodó, egyaránt elsőrendű kapacitás. Példátlan elkeseredéssel folyik a viaskodás. Eötvösnek életbiztonsága is fenyegetve Van s az eljáró ügyészt — mert nem elég nyomatékosan viszi a vádat, tehát meg van vesztegetve— nyilvánosan inzultálja az antiszemiták egyik főembere. Az izgalom tetőfokára hág, mikor Scharf Móric kihallgatása következik. A védelem meg vam győződve róla, hogy ezt az éretlen fiút kitanították a vallomásra, bele kell tehát zavarodnia, mikor keresztkérdéseket adnak fel neki. S a fiú csakugyan oly módon mondja el az egész vallomást, mint ahogy a tanuló gyerekek a könyv nélkül bebiflázott leckét felmondani szokták. Apja mégis kérdi tőle, hogy nem tudná-e felmondani az egészet hátulról előre felé? De a fiú a keresztkérdések tüzét is fennakadás és ellenmondás nélkül állja. Szembeszáll a saját apjával is. Mikor az rászól, hogy állítson szavai mellett tanút, visszavág neki : „állítsd elő te a leányt”. S mikor az apa állításait megcáfolják a fiú szavai s a kétségbeesett apa felkiált : „akkor hát én hazudok!”, a kegyelet nélküli fiú visszafelel : „hát hazudik”. A gyerektanut elviszik Tiszaeszlárra is s vele együtt kiszáll az egész törvényszék. Mert a védelem arra is hivatkozott, hogy a fiú nem is láthatott volna a kulcslyukon keresztül semmit, mert a zsinagóga belseje homályos, a kulcslyuk pedig oly magas, hogy azt a fiú fel se éri. A törvényszék Dr. Scheuthauer Gusztáv orvosszakértő, Scharf Móric.