A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1928 (38. évfolyam)

AZ ÉV TÖRTÉNETE - Cserkészet 1927-ben

53 A PESTI HÍRLAP 1928 ÉVI NAGY NAPTÁRA ország minden részében volt egy-egy cserkésznap, úgyhogy már szinte lehetet­len ismertetésekben kísérni a cserkésztevé­kenységet. Áthatja ez lassanként egész társadalmi életünket, melynek úgyszólván minden mozzanatában résztvesz és pedig nemcsak a külsőségekben, hanem a lélek nemes tulajdonságainak birtokában. Ismeretes ugyanis a magyar cserké­szeknek a nemzetközi versenyeken tanú­sított dicsőséges szereplése és a magyar név megismertetésében elért sikere. Kü­lönösen emlékezetünkben van még az idei dániai vizi jamboréen kivívott győ­zelem, midőn az előírt tíz versenyszám közül öt első és öt második helyet szer­zett a kis magyar cserkészcsapat és így hihetetlen győzelmet aratott. Hihetet­lent, mert kimondani is nehéz, hogy a tenger nélküli szegény kis ország fiai legyőzték a világtengerek gazdag és hatalmas népeinek a fiait. Azok, akik tulajdonképpen csak tanulási szándékkal mentek ki, előkészület közben mind na­gyobb és nagyobb ambícióval teltek meg. Még a vasúton is éjjel-nappal kötöztek, csomóztak, hogy legalább az elemi isme­retekben ne valljanak szégyent, megérke­zésükkor mindjárt a dán, angol és svéd cserkészek körül settenkedtek, ellesték tőlük a különböző tengerészfogásokat s pihenő alatt is folyton treníroztak. Szóval : hihetetlen munkát végeztek, de a testi erő és ügyesség mellett a győzni akaró magyar lélek mindegyik­ben egyetlen akarássá tömörült­, s ez a lélek volt az, ami határtalan erejével ki­csikarta a győzelmet. A dániai sikereket megelőzőleg, a stockholmi nemzetközi táborban aratott a magyar csapat rend­kívül nagyjelentőségű elismerést a svéd király és a svéd főcserkész jelenlétében. A stockholmi nagytáborban­ kinn lévő magyar cserkészek sikerét maga a svéd­országi magyar követ hasonlította a leg­nagyobb diplomáciai sikerekhez, amit a maroknyi magyar csapat vívott ki a világ nagy nemzetei között. Nem hagyhatjuk ki ismertetésünkből még azt a tevékenységet sem, ami­ az egyéni kiképzésen felül az idei évben még a közérdekű szempontokra is rá­irányult. Ilyenek különösen a magyar nép megismerésére, értékes faji tulaj­donságoknak, szokásoknak a megfigye­lésére való törekvések, sőt mélyebb be­kapcsolódás a magyar közéletbe. Ezen a téren érdekes és sokat ígérő dr. Rátz Lajosnak, a IX. cserkészkerület elnöké­nek a gondolata, mely szerint"a Tiszántúl cserkészeinek bele kell kapcsolódni az Alföld legnagyobb problémájának, a többtermelésnek a megoldásába. (Ennek a gondolatnak megvalósít hatására már meg is szerezte cserkészeinek a debreceni Nagyerdő egy darabját.) Azért nagyon dicsérendő igyekezetnek kell elismerni, hogy a Szövetség újabban olyan kiváló egyéneket nyer meg a cserkészetnek, mint dr. Rátz Lajos, dr. Schandl Károly és Isitvay Tibor és mások, kik a leg­hazafiasabb célok kitűzésében és meg­valósításában nagyon értékes segítői lesz­nek a kipróbált és fáradhatatlan vezető­ségnek. Mint látjuk, a cserkészetnek többé már nem csupán az időjárás, nem a nyomolvasás, nem is a táborozás, éppen nem a tetszelgő, uniformisos szereplés a célja, hanem a tökéletesedés, a lélek­ben és testben megerősödés és igy az Istennek és a hazának szolgálására s embertársainak segítésére alkalmassá vá­lás, mely cél felé a lefolyt évben is hatal­mas lépésekkel haladt előre. A cserkészek munkában.­ ­ - A cserkészek híres fúvó­zenekara.

Next