A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1931 (41. évfolyam)

HASZNOS TUDNIVALÓK - Nádai Pál: Nemesen egyszerű lakás

* 194 A PESTI HÍRLAP 1931 ÉVI NAGY NAPTÁRA főző gazdasszony) itt is azt az elvet tartja szem előtt: kevés pénzből sokat termelni. Vagy helyesebben: a legkeve­sebb fáradsággal a legnagyobb eredményt kihozni. Nem igen hiszem, hogy a fejlődés ugrásszerű lehetne. Van a gépkorszaknak is romantikája s mi ma abban élünk. Itt is vannak festett egekbe néző ábrándo­­zók — minden komoly alapot nélkülöző gépészmérnökök. Stuttgartban 1927-ben épült fel a modern „kísérleti lakásváros”, az úgynevezett Weissenhof- Siedlung, melyben öt-hat nemzet leghaladóbb szel­­emü épitészei emeltek egy szigorúan technikai célszerűségű lakóháztelepet. Itt volt a világ legcsábítóbb kony­hája, a villamosított házban. Egy bécsi építész, Frank József megvalósította azt az ábrándot, melyről Angliában, Német­országban s egyebütt még csak előadá­sokat tartanak. Az ábránd megvan: a fehér selyemblúzos háziasszony, aki szarvasbőrkesztyűsen kezeli a nikkel fogó­kat, mialatt főz. Sajnos, ez az amerikai Gibson-girl, akit villamos tűzhely, sütő- és vágó-, daráló- és passzírozó-, öblítő- és szárítógépek vesznek körül, melyek közt igézően cigarettázva trónol öraaga —- egyelőre a jövő évtized regényhős­nője. Legalább is nálunk. Nem úgy Skandináviában, ahol egy kicsit több a pénz és jobbak a villamos­energia-viszo­nyok. Ott már vannak házak, melyek pincéjében az olcsóbb éjjeli villamos­áramból annyi forró vizet gyűjtenek 400° O-ra hevítve, hogy azzal azután nappal fűteni, főzni, motort hajtani, fürdeni le­het, amennyit jól esik. De egyelőre maradjunk mi csak a szegény, háborúviselt középeurópaiak „racionalizált” konyháinál. Ezekre is van jó példa elég szép számmal. Ott van a frankfurti, a stuttgarti és sok más német város „normál­ konyhája”, amelyek gőz­ölésre vannak berendezve, de úgy, hogy az egységes, szabványos konyhában a háziasszony egy széken ülve mindent­­eílér, amire szüksége van. A tűzhelyet éppen úgy, mint a kitűnően felszerelt konyhai kredencet, a rája erősített edé­nyekkel, gépekkel, csapóasztalokkal. De szintúgy a minden konyhával együtt járó öblítővályút s a felette levő gőz­­szárításra berendezett edényrácsot is könyöknyi távolságra tudja, minélfogva a mosogatás sem jár fáradsággal. Bizo­nyos, hogy a fejlődés itt is el fogja érni amerikai konyha-ideálokat A falba­vájt szekrények,a csapóasztalok itt is meglesznek. Beépített fülke a seprőknek s lapátoknak. A konyhából levezető nyi­las a szemét kiürítésére. És végül étel­hordó lift a kitálalt kész eledeleknek melegen való szállítására. Hogy az auto­mata hűtőszekrény, az embermagasságig csempézett, felül olajozott konyhafal, a gombnyomásra nyiló ablakok itt is meg­valósíthatók, azt minden háziasszony nálunk is tudja. Ráció okosságot jelent s ez a racio­nális gondolkodás a technika szellemét fogja be az asszonyi gyönge izmok he­lyett a háztartásba. Miért kelljen a varró­gépet lábbal hajtani, mikor kis pénzért motort vehetsz és a villanyáram is el­végzi helyetted a munkát ? Még ott nem tartunk, hogy minden házban központi mosó- és ruhaszárítógép legyen, mely az egész bérház lakóinak igényeit kielégítse (egy lakó fehérneműire 2—4 órát szá­mítva). De miért ne tarthatnánk ott, hogy a férj egy szép villamos kávédaráló­­val lepje meg karácsonyra háztartását? És miért ne lehetne minden középosz­­tályú lakásban porszívógép és villamos padlókefélőgép, holott parkettafényesí­­téssel telik ma el a délelőtt fele? „Nem akarunk amerikai sivárságot, géprobo­tot, falanszterszellemet” -­ kiáltja erre a férfinép. Természetesen a rabszolga­­tartók történeti álpátoszával. S nem gondolnak arra, hogy az autóbusz, a beszélő­ film, a lekent haj, a borotvált bajusz, a cocktail és a bár apró öröme szintén amerikai meglepetések voltak, amit mind elfogadunk ősamerikai mivol­tában, csak a nők felszabadításának kér­désében tiszteljük az európai hagyomá­nyokat ! * Már ebből az előfutamból is látszik: az új lakásban az emberi egyéniség tisz­teletén van a hangsúly. Az „új lakás” — ha piciny, ha szerény — az új ember életének hordozója. Ha már nincs módunkban apáink kényelmét, méreteit, fényűzését, szolga­személyzetét visszavarázsolni, jogunk van az emberséges életnek oly kelleme­tességeire, mint a napos erkély, a széles ablakok, az ollószerű fogantyúval nyit­ható felső­ ablakok, a kitűnően felszerelt fürdőszobák és ezekkel kapcsolatban egy zug, melyben tornázhatunk, napozha­tunk, egy nyújtózószéken elpihenhetünk

Next