A Pesti Hirlap Naptára, 1939 (49. évfolyam)

Tamás Ernő: A színjátszás és a magyar nép

232 A PESTI HÍRLAP 1939 ÉVI NAPTÁRA Vígopera lett a népszínművek szín­házából, majd a régi Nemzeti Szín­ház épületének lebontásával mint ilyen meg is szűnt. A Népszínház végső kapuzárása után a Nemzeti Színházban újítot­ták fel egy ideig időnként a régi hí­res népszínműveket, de már előbb itt játszották az újabb írók: Gárdo­nyi Géza, majd Móricz Zsigmond (legújabban Bibó Lajos) népies tárgyú színműveit. Gárdonyi Géza Karácsonyi álom című betlehemes játéka a magyar népszokások elemei-­­­vel úgy viszi színre a karácsonyi le­gendát, mintha a színházba betévedt parasztok adnák ott elő. A század elején mutatták be régi nagy színé­szeink a Nemzeti Színházban. Előbb a falusi nép élete énekes színjátékokban, majd prózai színmű­vekben meggyökerezett a színpa­don. Utóbb a színjátszás is közelebb jutott a nép életéhez, hogy megnyi­­latkozhassék a nép fiainak színját­szó hajlandósága. Vallásos irányú műkedvelő előadások vitték köze­lebb a népélethez a színjátékot. Kevéssé ismert, elszigetelt jelen­tőségű, de kétségtelenül a legkomo­lyabb kísérlet a nép színész hajlan­dóságainak megmutatására Justh Zsigmondnak, a fiatalon meghalt író­nak pusztaszenttornyai paraszt­szín­háza volt a 90-es években. A For­mus Párizs-járt szerzője görög stí­lusú, oszlopos téli faszínházat és fe­detlen köralakú nyári színházat épít­tetett a birtokán. Orosháza-vidéki dohánykertészekből parasztszínésze­­ket válogatott össze és latin, meg görög klasszikusok műveit játszatta velük. Rózsa Miklós esztétikus — aki 1894 nyarán tanúja volt egy Plautus­­darab előadásának — írja, hogy a parasztszinészek természetesen be­széltek és mozogtak, egyszerű tag­lejtésekkel kisérték beszédüket, ne­vetésükben őszinteség érzett, kitöré­seik fenségesek voltak. Justh Zsig­mond csak nagyjából magyarázta meg nekik a szerepek jelentőségét és a parasztszínészek a saját felfo­gásuk, észjárásuk szerint alakítottak. Az író francia írókat, művészeket lá­tott vendégül birtokán és a párizsi Blaha Lujza színpadi képe, magyar népviseletben. Vidor Pál népszínműénekes, a színház utolsó igazgatója. Nép­

Next