PROGNOSZTIKA - A MTA Tudományszervezési Csoport kiadványa (1979)

1979 / 1-2. sz. - Szekciónkénti összefoglalók - Nováky Erzsébet: Összefoglaló a "Módszertani kérdések" c. szekció munkájáról

NOVÁKY ERZSÉBET: ÖSSZEFOGLALÓ A „MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK" CÍMŰ SZEKCIÓ MUNKÁJÁRÓL A szekcióban előzetesen 19 írásos előadást nyújtottak be, ezekből 18 hangzott el szóbeli­leg. A három félnapos tanácskozás előadásai széles spektrumot fogtak át: az általános metodo­lógiai kérdésektől egyes konkrét módszerek és azok gyakorlati alkalmazásáig. Az alábbiakban az írásbeli és a szóbeli előadásokról, valamint az azokat követő hozzászó­lásokról és vitáról adunk tömör összefoglalást. A többfokozatú prognózisok módszereiről Kádas Kálmán professzor főreferátumában a prognózisok információkkal való megalapo­zását tárgyalta, elsősorban a matematikai statisztikus nézőpontjából. Bevezető szavaiban ki­emelte, hogy az élet, a fejlődés szükségessé teszi a prognosztizálási módszerekkel való foglalko­zást, alkalmazásuk ugyanis felbecsülhetetlen információkhoz juttatja a tervezőket. Hangsúlyoz­ta, hogy mind a makro-, mind a mikrovilág sztochasztikus jellegű, így a prognosztizálással nyert értékes információk mindig megtoldódnak valószínűségükkel. Ha valamit 80%-os valószínűség­gel előre tudunk jelezni, akkor arról a jelenségről nagyon sokat tudunk. A prognosztizálás információs hidat alkot a múlt, a jelen és a jövő között. A múltból a je­lenen keresztül átvezet a jövőbe, tájékoztat több fontos dologról, amelyekre bizonyos valószí­nűséggel, ebből következően bizonyos kockázattal fel kell készülni. Helytelen az a szemlélet — hogy sok vállalatvezető úgy véli —, hogy ha semmilyen kockázatot nem vállal, akkor nincs is semmi kockázat. Valójában akkor vállalta a legnagyobb kockázatot, ha nem kockáztatott sem­mit. Kimutatható, hogy pozitív korreláció van a racionálisan vállalat kockázat nagysága és a hatékonysági színvonal között. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a prognosztizálás révén nyert in­formációk emelik a hatékonysági színvonalat. A jövő időszakokra vonatkozó ex ante információknak általában két fő forrása áll rendel­kezésre: az egyik az elmúlt és a jelen időszak folyamataiból, struktúráiból, azok törvényszerű­ségeiből — rendszerint valószínűséglogikai megfontolások mellett — statisztikai következtetés az elkövetkezendő időkbeni jelenségekre, folyamatokra, struktúrákra, a másik — az előzővel több-kevesebb kapcsolatban levő — a múltban és a jelenben hozott döntések valamint kibonta­kozó végrehajtásuk, általában előre jól ismert hatásaiknak az elkövetkező időszakokra való át­nyúlása. A statisztikai következtetésnél (inferenciánál) az a feltételezés, hogy az ex ante tárgyi idő­keretben a mintaidőszak adatai alapján megállapított összefüggés szintén érvényes. Gyakran azonban a mintaidőszakra érvényes összefüggés alapján végrehajtott előrebecslés, illetve prog­nosztizálás végeredménye nem kis kiigazításra szorulhat. A hibakorrigálást, illetve a hiba meg­előzését adott esetben több fokozatban célszerű végrehajtani. A másodiknak említett információforrás kategóriájába sok olyan szakértői becslés tartoz­hat, amelyek ezt a hibakorrekciót, illetve hibaelhárítást javíthatják, teljesebbé tehetik, oly mó- 35

Next