PROGNOSZTIKA - A MTA Kutatásszervezési Intézet kiadványa (1982)
1982 / 3-4. sz. - Tanulmányok - Kovács G.: Tudományági helyzetjelentés a hazai jövőkutatásról
TANULMÁNYOK KOVÁCS GÉZA: TUDOMÁNYÁGI HELYZETJELENTÉS A HAZAI JÖVŐKUTATÁSRÓL Jelentésünk az első tudományági helyzetjelentés a jövőkutatásról. Az MTA IX. Osztályának keretében működő Jövőkutatási Bizottság megalakítását célzó előterjesztés tartalmazott ugyan egy áttekintést a jövőkutatásról, de az — funkcióját illetően — nem lehetett tudományági helyzetjelentés. Ezen túlmenően adtunk jelentéseket az akadémiai ciklusokhoz igazodó osztálybeszámolók, akadémiai elnöki beszámolók készítéséhez is. A jövőkutatás az Osztály, s főleg az Akadémia Elnökének beszámolójában mindig pozitív hangsúllyal szerepelt. Az említetteket azért bocsájtjuk előre, mert ezzel is hangsúlyozni szeretnénk, hogy jelentésünk — első tudományági helyzetjelentés volta miatt — nem két beszámoló közötti időszakban megvalósult fejlődést mutat be. 1. A jövőkutatás fejlődésének, hazai teljesítményének vázlatos áttekintése A mai — modern értelemben vett — jövőkutatás nemzetközi méretekben a második világháború után, hazánkban az 1960-as években, főleg annak második felében bontakozott ki. A jövő kutatásával — nemzetközi méretekben és hazánkban — már korábban is foglalkoztak. Különösen ki kell emelni a két világháború között kibontakozó konjunktúra-kutatást (amely értelemszerűen rövid- és középtávú időszakokra prognosztizálta a jövőt), valamint a századfordulótól kezdve kibontakozó hosszú időperiódusú ciklusok (nálunk Kondratyev-féle ciklusoknak nevezett) elemzéseit. Előzménynek tekinthetők azok az elméleti viták is, amelyek a tervek és a prognózisok viszonyáról folytak, különös tekintettel a 20-as évek szovjetunióbeli vitáira. Gyakorlati oldalról közelítve ugyanezt a problémát, a tervek várható teljesítésének számításait, valamint a hosszú távlatú tervek kiinduló feltételezéseinek kimunkálását ugyancsak előzménynek lehet tekinteni. Ugyancsak gyakorlati előzmények az OMFB-ben, vagy más szervekben már korábban készített koncepciók is, amelyekben erőteljes prognosztikai elemek jelentek meg. Jóllehet nem tekintjük a sürgős feladatok közé tartozónak, mégis fontos lesz a tudományág fejlődésének, eddig nyújtott teljesítményének történeti feldolgozása. Ilyen munkák már elkezdődtek. A jövőkutatás kibontakozásában számos objektív és szubjektív tényező közrejátszott. Az objektív tényezők a fejlődés feltételeinek megváltozása formájában jelentkeztek, a szubjektív tényezők pedig e változások megsejtésében, tudományos felismerésében nyilvánultak meg. Sajátos, szubjektív tényezőnek tekinthető az is, hogy kevés generáció van abban a helyzetben, hogy ezredfordulónak legyen a szemtanúja. Az ezredforduló ugyanakkor objektíve már tudományosan is kezelhető időközelségbe került. Szubjektív tényező volt az is, hogy miközben a haladó világ 1967-ben ünnepelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját és ennek kapcsán megemlékeztek az addigi fejlődésről, az elért eredményeket, a századforduló