Andrássy Gyula et al. (szerk.): Magyarország Vereckétől napjainkig 1. Történelem (Budapest, 1939)
Magyarország története
346 nagyszabású támadást javasolt, és pedig úgy, hogy a középponti hatalmak az orosz haderők szárnyait támadják meg Keletporoszországból és délen a Kárpátokból kiindulólag. Ezekkel a támadásokkal ugyanis azt remélte, hogy nemcsak Przemyslt mentheti fel az ostrom alól, hanem végérvényesen Magyarországot is biztosíthatja az ellenséges invázió alól, sőt hitt abban, hogy végül az orosz fegyveres erőt is összeroppanthatja. Ezek a törekvések a középponti hatalmak figyelmét természetesen a Keletre terelték, ami által ez vált fő hadszíntérré. A középponti hatalmak első támadása hozta létre a kárpáti és a mazuri téli csatákat. Az első összecsapásban a gyengébb középponti hatalmak a térszíni nehézségek, az utánszállítás bajai, a téli zord időjárás okozta nagy veszteségek stb.-ek miatt céljukat elérni nem tudták, mert bár a szélső jobbszárnyon elfoglalták ugyan Bukovinát, de a Duklai-hágótól kezdve csupán a Kárpátok északi lábai alá nyomták vissza az oroszokat, tehát Przemyslt sem menthették fel. A mazuri téli csatában (február 4—22) ellenben a 8. és 9. német hadsereg tüneményes győzelmet aratott a 10. orosz hadsereg fölött, amelyet az Augusztov körüli erdőségekben tökéletesen körülfogott. A győzelemnek azonban csak helyi sikere volt. Magyarország léte tekintetében legnagyobb jelentőségű csata kezdődött meg március 20-án, amikor az oroszok megkezdték az ú. n. kárpáti téli csatát a végből, hogy győzelmük esetén elárasszák Magyarországot. A Tilici-hágótól Csernovicig terjedő 380 kilométer hosszú csatavonalon négy héten át éjjel és nappal majdnem szakadatlanul viaskodtak egymással az ellenfelek a Kárpátok zordon hegyei között és ezeknek mindkét oldalán elterülő előhegyeiben. A csatában a 3. és 2. osztrák-magyar, valamint a Einsingen vezette német birodalmi déli, a Pflanzer-Baltin által vezetett osztrák-magyar hadsereg és végül a német Beszkid-hadtest vett részt. A roppant nagy erőkkel végrehajtott orosz támadás eredménye az volt, hogy csatavonalunk csupán néhány kilométerrel szorult hátrább. Bár a kárpáti téli csatában a középponti hatalmak maradtak győztesek azzal, hogy az oroszok Magyarországba való betörését megakadályozták, helyzetük igen válságosra fordult. Mert seregtesteik kimerültek és igen sokat vesztettek, mivel a francia hadszíntéren az entente mindenünnen összehordott erősbítései révén nagy csatákra készült és mivel a Dardanellák ostroma is aggodalomra adott okot. Vagyis valamelyik hadszíntér jelentőséggel teljes pontján immáron olyan felsőbbséges erőket kellett összehordani, amelyekkel döntő győzelem vívható ki. Sürgette ezt az elhatározást Olaszország magatartása is, amelynek hadüzenete minden órában várható volt. így jött létre a középponti hatalmak hadvezetőségeinek tárgyalásai nyomán a gorlicei áttörés terve. Az elhatározást politikai körülmények, Románia és a Balkán-államok színvallásra való kényszerítése, földrajzi körülmények, nemkülönben az orosz csatavonalnak az a kedvezőtlen helyzete is támogatta, hogy a Kárpátok alján végrehajtott sikeres áttörés esetén a kárpáti orosz arcvonalnak a hátába is