Katona Béla: Magyarország közgazdasága. Pénzügyi és közgazdasági évkönyv 1915. évről (Budapest, 1916)
II. Fejezet. Nemzetközi vonatkozású ügyek
60 arra a nagy kérdésre szerezzek feleletet, hogy miképpen lehetne most békét teremteni a harcoló felek között? De gondolatom és elutazásom közé akadály került. Éppen most terjesztik az amerikai törvényhozás elé az Egyesült Államok haderejének szaporítására vonatkozó javaslatokat és úgy érzem, hogy sokkal nagyobb szükség van reám idehaza. Utam tehát egy időre elmarad. Az Egyesült Államok hadikészülődése miatt ellenségünkké válhat mindenki, aki azt hiszi, hogy ellene fegyverkezünk, és így éppen olyan helyzetbe kerülnénk, mint az európai államok. Kell találni egy módot, amelynek felhasználásával elkerülhetjük a háborút. Azt vallottam s ma is azt vallom, hogy nemzetközi megegyezésnek kell egymáshoz közel hoznia a harcoló nemzeteket. El kell fogadni azt az elvet, amit harminc országgal kötött szerződésünkbe vittem bele: „Ha két ország között háborús ok támad, terjesszék ügyüket nemzetközi bíróság elé. De ne rögtön, rövidesen döntsenek, hanem csak egy év után, amikorra lehűlt a szenvedelem, az első indulat dühe, amely dönteni akar oly súlyosan felelős dolgok felett. Ez a békés megoldás útja.“ Ami az amerikai népet illeti, az hallgatja a Fatherland meg a Staatszeitung és a Newyork Herald, meg valamelyik társa viaskodó kiabálását, azonban a nép, az ország zöme a vállát vonogatja, hogy hiába marakodik a két szélsőség, mert az ő véleménye a semleges középen van. Úgy mondom ezt, mint aki a felolvasásaim során keresztül-kasul utaztam és utazom az országot. . . A nagy lapok akkép imák, mint ahogy a bankok akarják, s a bankok kölcsönzik a nagy pénzeket a municiógyárosoknak. Ez a válaszom az amerikai közvéleményre és a sajtóvéleményekre nézve. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy Németország békülékeny gondolkozását több jegyzékben fejezte ki, amelyeket itt nem ismertethetek. Csak annyit említek meg, hogy az 1915-iki évben Németország a búvárhajóhadjáratot, bár Tirpitz igen erélyesen szervezte és nagy sikerrel vezette, mindig csak védelmi célzattal folytatta, annak beszüntetését csakis az angol blokád enyhítésétől tette függővé, de ezt aztán mindenkor a leghatározottabban követelte. * A Dardanellák ostroma a március 18-iki nagy kudarc dacára lankadatlan hévvel folyt tovább, azzal a különbséggel, hogy most már a Gallipoli félszigeten partraszállított angol és francia csapatok a szárazföld felől igyekeztek Konstantinápolyt megközelíteni. A törökök hősies ellentállása folytán Anglia és Franciaország hamar belátták, hogy csak úgy boldogulhatnak, ha hozzájuk csatlakozik Bulgária is, mert csak ez határos szárazföldön Törökországgal. És megnyílt a nagy vásár, amelyen az entente nagy ígéretekkel és szörnyű fenyegetésekkel toborozta a semlegeseket. Akkor a bolgároknak