Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Rózsa Miklós: Justh Zsigmond
tak ehhez, szeretetreméltó modora pedig vonzóvá tették előadását. A nála való tartózkodást különben nagy mértékben kellemessé tette az ő speciális ízlésével berendezett lakása is. Egész múzeum az ő szenttornyai lakása, telve exotikus világok mindenünnen összehordott műkincseivel. Valahányszor kinn volt Párisban, mindig hozott haza magával valamit: egy-egy értékes régiséget, párisi specialitást, vagy az uralkodó ízlés egy-egy művészi produktumát. Dolgozószobája a legkifogástalanabb hindu stíl szerint van bebútorozva. Az ajtón nehéz függöny, drága keleti szövetből, a fal mellett széles, keleti kerevet, a háttérben indul szentély, benne trónussal, körülötte apróbb-nagyobb bálványok, fétisek. Ez volt szegénynek kedvenc tartózkodási helye, ezen a keleti pamlagon hevert lázas délutánokon, ebben az indus szobában álmodozott annyit a Buddha vallásáról, az ő lelkével egyedül rokon vallásról, arról a hitről, mely egyedül kínálta őt a boldog örök nyugalommal, a nirvánával... Volt ugyan még egy dolgozószobája, de ez inkább könyvtárul szolgált. Annyi volt benne a könyv, hogy becsületére válnék akármelyik kaszinónak, ha ennyivel eldicsekedhetnék. De itt nem szívesen dolgozott; jobban szeretett ott tartózkodni abban az elvarázsolt, sejtelmes indus világban, amint hogy a lelke is jobban szerette a miszticizmust a sivár valóságnál. Szalonja valóságos képkiállítás. Magyar írók, művészek, művésznők, exotikus fejedelmek, pénzkirályok, a külföld szellemóriásai, a párisi grand szalonok csillagai, eredeti paraszt-típusok, gányóleányok arcképei váltakoznak ott sűrű egymásutánban; a legtöbbje tele van írva dedikációval. Azt hiszem, az egész földkerekségen neki volt a legtöbb barátja, 67