S. Sándor Pál: A jobbágykérdés az 1832/36-os országgyűlésen (Budapest, 1948)
III. fejezet
ürügyül használva fel az esetet arra, hogy egy ellenzéki követtel kevesebb legyen az országgyűlésen.339 A politikai stratégia eltolódására jellemző volt az az offenzíva is, mellyel az ellenzék a főrendi táblát támadta. Már 1834 januárjában megindult ez az irányzat. Emlékezetes Tarnóczy, barsi követnek az a kirohanása, mellyel egyenesen kétségbe vonta a főrendi tábla létjogosultságát és e felfogása alapja lett a rendi ellentétek folytonos kiéleződésének. A főrendek az udvarnál kerestek támogatást. Ennek következményekép egy királyi leirat érkezett, mely élesen elítélte ezt a szellemet és csak arra volt jó, hogy a két tábla közti feszültséget tovább fokozza.340 Rendi restauráció. A sérelmi politika logikus konzekvenciája volt az erők azon átcsoportosítása, mely a nemesi privilégiumok, a féltve őrzött rendi kiváltságok társadalmi és politikai bástyájának, a nemesi megyének szervezeti megerősítését tűzte ki programul. A kormányt, a főrendeket, a főpapságot támadni egyben a nemesség társadalmi és politikai szervezetének restaurálását követelte meg.341 Korlátozni a kormányt és a főnemesség politikai hatalmát a nemesség javára : ezt a jelszót tűzte fel az ellenzék harci zászlajára és ezzel megfojtott minden eddigi polgári reformgondolatot, melyet Kölcseyék és Wesselényiék az egész országgyűlés folyamán oly lankadatlan erővel tartottak ébren a köztudatban. Ezzel a lépéssel betetőzést nyert egy olyan politikai fejlődés, mely polgári reformigénnyel lépett fel és a sérelmi politika zsákutcájába jutott.342 338 Horváth i. m. II. k. 11. 1. 340 TI. o. I. k. 421. 1. 311 Jl. X. k. 72-74. 1. 342 .,A felébrett bizalmatlanság miatt megújult a nemzeti jogi kérdések felett az elkeseredett harcz ; s nemcsak megbénult az országgyűlés tevékenysége, hanem a békés kifejtésben való hit is megrendült és a hazafi annyi helyt láthatott sérelmet, a hová csak szemeit vetette”. 1835 elején Ferencz király forradalmi törekvésekkel vádolta az erdélyi rendeket, az országgyűlést katonai erővel oszlatta szét és az alkotmányt felfüggesztve katonai diktatúrát rendelt el. Sérelmi színezete volt az „V. Ferdinánd” ismert címvitának is, mellyel a rendek a nemzeti függetlenséget rendi szuverinitásukat védelmezték. 1845 júniusában Wesselényi perbefogását az ellenzék Deák és Beöthy kezdeményezésére országos szabadsági sérelmi tárgynak vette fel. (Ferenczi i. m. 1. k. 135 — 6., 149. 1.) A sérelmekre (Ludoviceum, nemzeti nyelv a közigazgatásban, magyar színház) az adó megszavazása és a kedvezőtlen királyi válasz megérkezte után Deák Ferencre jellemző kijelentést tette : „Hiszem e gyűlöletes leiratoknak is lesz haszna. Számos polgártársaink, ha nem viseltettek is nagy bizalommal a kormány iránt, de azt még sem hitték, hogy az hazánk ellensége, íme a kormánynak minden válasza olynemű, hogy kiábrándíthat bennünket. Számos kebelben felébred ama keserű érzet, hogy az osztrák kormány félvén Magyarország kifejlődésétől, azt elnyomni törekedik hála 110