Pajtás, 1946 (1. évfolyam, 1. szám)

1946-12-20 / 1. szám

Abo, a színészek •/. oncukorban kapják a fizetést Ha kíváncsi gyerek az udvar felől ,,i :­'i­o na és belesne a Vilma király' • ....őház nagytermébe, az asztal is ülő tanárképű felnőttek és a szurkoló kisdiákok láttára, bizonyára valami nagyon fontos vizsgára gondolna, ahol zord szekundákat osztogatnak. Ha bemerészkedne a kivilágított terembe, még jobban elrémülne. A 10—12 éves fiúk orra alatt hatalmas bajuszok ék­telenkednek. Az egyik rövidnadrágos, kis pisze gyerkőc nem elégedett meg a bajusszal, még torzonborz szakállt is ragasztott. Mi ez? Elvarázsolt gye­rekek klubja, vagy valami farsangi jel­mezbál? Nem, nem, ez az úttörők színjátszóversenye. Soha ilyen nem volt még Magyarországon. Ez az első kí­sérlet. Nem hivatásos gyerekszínészek, akik ott a dobogón játszanak, hanem egyszerű munkások, tisztviselők gyere­kei, akik saját maguk szórakoztatására, kedvtelésből tanulták be a kis jelene­teket. Lássuk, mit tudnak? ■ • ’­­ Csoszogi bácsi feltámadása: József Attila egyik bűbájos kis je­lenetét játszák a színpadon. Csoszogi bá­csi, a goromba, de aranyosszívű susz­ter fő maga tiltakozik ellene legjob­ban, hogy cipésznek szólítsák) híres, nevezetes orvosa a külvárosi szegény gyerekek össze-vissza foltozott cipőinek. Ő az, aki a szegény emberek cipőjét olcsón, a szegény gyerekekét pedig ingyen javítja. A nagyon szegény, apát­ián anyátlan árváknak, akik ötven fil­léressel fizetnek, forintosból ad vissza. Ez Csoszogi bácsi rendes tarifája. Cso­szogi bácsinak, a derék külvárosi susz­ternak, annyi haldokló cipő utolsó re­ménységének földi élete után, bizonyára angyalszárnyú kisfiúk és kisleányok javítják meg cipőjét, amit ezen a föl­dön a sok ingyenmunka miatt sohasem tudott megvarrni. — Nem tudod Csoszogi bácsi címét? — súgja oda társának egy kis szőke lányka. Lyukas cipőjéből kilátszik a lába újja, ugyancsak ráférne a javítás. Csoszogi bácsi címét sajnos, senki nem tudja megmondani. Pedig de sok gye­rek felkeresné. Mátyás király szalámit eszik. Csoszogi után Mátyás király és a gyevi bíró lép a színpadra. A gyevi bíró afféle, a nép zsírján hízó ingyenélő, aki külön jusst követel magának min­denből. De az álruhás Mátyás mérésre tanítja. Gyevi derék népét megjutal­mazza, de a bírót, aki annyiszor vonta ki magát a nép sorsából, nem részesíti ajándékban. Sőt, mivel világéletében úgysem dolgozott, az igazságos Mátyás munkára fogja. Mátyás a gyevi kocsmában ürizgeti poharát kísérőjével és néhány falusi legénnyel. Nagyokat isznak a mula­­tozók. Mátyás király előkotorássza fa­nyelű bicskáját és jókorát kanyarít a fehér cipóból és a szalámiból. A töb­biek közben mondják szerepüket s csak félszemmel oda-oda pislantva lesik, ho­gyan fogyasztja el a Mátyás királyt játszó társuk az egész tányér szalámit Ha félbeszakíthatnák szerepüket és szól­hatnának, bizonyára azt mondták volna: — Meghalt az igazi Mátyás, oda az igazság! Új szerzőt avatnak. A gyermek színjátszó-verseny során mutatták be először a zuglói úttörők Lenkei Péter IV. c. gimnazista jele­netét, aki Petőfi: «Egy gondolat bánt engemet...» című költeményét írta át színpadra. A fiatal szerző élete első tiszteletdíjaként tejkonzervet és szalon­cukrot kapott. Vége az előadásnak. A kis színészek izgatottan várják a bírálóbizottság dön­tését és a jutalmakat. Olyan csend van, hogy még a légyzümmögést is meg le­hetne hallani, amikor az eredményt ki­hirdetik. Az első díjat, egy kabátot és egy pár cipőt a pestszentimrei úttörők színjátszócsapata kapta. A második díj: egy kabát, a Szikra gyermekotthoné. A harmadik díjat, egy pár cipőt, az V. kerületiek viszik el. Leírhatatlan az öröm, ami a győzte­sek szemében csillog. Csupa boldog arc. A díjnyertes együttesek ott a helyszínen mindjárt el is határozzák, hogy melyik csapatbeli pajtásuknak szereznek a me­leg ruhadarukkal és cipőkkel igazán szép és kellemes karácsonyt. Végül minden szereplő szaloncukrot kap. Az úttörők színházának művészei az ilyen fizetést szeretik legjobban.­ ­ Mindannyian szeretünk moziba járni. De csak nagyon kevés gyermeknek áll módjában megválogatni azokat a filme­ket, amelyeket megnéz. Ez a rovat tanácsadással szolgál minden olvasónk­nak- Akárcsak a felnőttek újságjainak filmrovata, elmondja véleményét a be­­­mutatásra kerülő darabokról és útmu­tatást nyújt, melyiket érdemes meg­nézni. Természetesen itt csak­ olyan fil­mekről lesz szó, amelyek érdekelnek benneteket és mindenképen­­kellemes és hasznos időtöltést jelentenek. Persze, nagyon szeretnénk, ha ti is megírnátok a véleményeteket az itt ajánlott filmek­ről, vagy esetleg felhívnátok figyel­münket olyan darabokra, amelyeket ér­demes lenne a gyerekeknek megnézni. Fiúk a gáton. Ennek a filmnek tör­ténelmi háttere van. 1905-ben a «Po­temkin» cirkáló legénysége fellázadt az embertelen bánásmód miatt. Amikor a felkelőket leszerelték, a hajó egyik matróza, aki nem volt hajlandó sza­badság nélkül élni, megszökött. Két tíz­éves kisfiú segítségével sikerült,­­kiját­szania a cári rendőrség kopóinak figyel­mét és csatlakozott azokhoz a bátor férfiakhoz és nőkhöz, akik a népet el­nyomó zsarnokság ellen harcoltak. A két gyermeket: Gavrilt, a szegény halász unokáját és Petyát, a tanfelügyelő fiát, ugyancsak ott találjuk közöttük. Lőszert szállítanak a zsarnokság ellen küzdők­nek. Megható jelenetekben mutatja be a film, hogyan vált­­az elkényeztetett «gimnazista úr»-ból önfeláldozó kis hős, aki élete kockáztatásával segít megmen­teni matrózbarátját a börtönből. A filmet figyelmetekbe ajánljuk. Ér­demes megnézni. ttjáts/zunk­. Játszani a legnagyobb öröm és a já­téknak is vannak mesterei. Aki ilyen mester akar lenni, vegyen részt játék­egyetemünk tanfolyamán. A felsorolt játékok között bizonyára lesz olyan, melyet néhányan már félig-meddig is­mertek. Nem baj, legalább felélénkül az emlékezetetekben. Rajta hát, ülje­tek ide körém, s ügyeljetek jól! A játékban résztvevők kört alkotnak, közülük az egyik, akinek a szemét be­kötik, középre áll. Mielőtt a játék el­kezdődnék, ennek a játékosnak néhány­szor meg kell fordulnia, hogy elveszítse tájékozódó képességét. A körben ülő játékosok ezután még helyet is cse­rélhetnek. A bekötött szemű gyerek ke­zében labda van, s ezzel megdob vala­kit. Akit a labda ér, háromszor nyá­vog. A bekötött szemű játékosnak a hangról meg kell ismernie, hogy ki nyávogott. Ha nem találta el, visszaad­ják neki a labdát és újra próbálkozik. Ha sikerül felismerni a hangot, akkor az megy a középre, aki miákolt.

Next