Pajtás, 1948 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1948-09-01 / 17. szám
Állatperek a Éppen ötszáz év előtt történt valami Zürich piacterén, ami minden tudós értekezésnél jobban megvilágítja annak a kornak kulturális állapotát, az emberi fejek sötétségét. A törvényszék épülete előtt dobogót állítottak föl s ezen gyülekeztek a taláros bírák, öreg törvényszolga kiáltotta ki a téren: „Vezessék elő a vádlottat!“ Erre bevonszolták a vádlottat, óriási ketrecben. Ezért nem lehetett bent a rendes törvényteremben megtartani a tárgyalást. A vádlott óriási farkas volt. Azzal vádolták s azért került a törvényszék elé, mert megölt két kislányt! Előlépett a tudós vádló, neves jogász és előadta az esetet. Ugyanolyan nagytudományú ügyvéd védte a vádlottat. Egymás fejéhez vagdosták a paragrafusokat, jogi tekintélyeket idéztek, tanukat vettek keresztkérdések alá. Teljesen úgy folyt a per, mintha emberi vádlottról lenne szó. A vége az lett, hogy a bozontos, fogát vicsorító vádlottra kimondták a bűnösséget s a nyilvános akasztófán való kivégzésre ítélték. Végre is hajtották az ítéletet a tömeg ujjongása között. A középkorban sokszor fantasztikus ceremóniák között folytak le az ilyen tárgyalások, bűnös állatok fölött. És nem is voltak ritkák, egy jogi történetíró 200 esetet talált egyetlen század történetében. 1380-ban Falaise régi normán városban egy disznót állítottak a törvény középkorban tották istállókban meg ólakban a háziállatokat, hanem ezek szabadon kóboroltak nemcsak a falvakban, hanem még a városokban is, annál inkább, mert például még Párizsban is az utcára hányták ki a szemetet, még a királyi palotából is. Az állatok végezték el a köztisztasági hivatal munkáját, de vadak is voltak annyira, hogy a kisgyerekek élete nem volt biztonságban. Ha el tudták csípni a bűnös állatot, törvényszék elé állították. 1370 szeptemberében három koca megölte egy disznópásztor kisfiát, mert attól féltek, hogy a kisfiú megtámadja a malacaikat. Letartóztatták az egész disznócsordát, mint bűntársakat. A tulajdonos azt kérte, hogy a malacokat mentsék fel, mert ezek még fiatalok, felelőtlenek. A burgundi hercegre, mint legfőbb bíróra, hatással volt ez a védekezés s úgy ítélt, hogy csak a három kocát kell kivégezni, „noha a többi is tanúja volt a fiú halálának és mégse sietett védelmére”. Nemcsak ,hogy éppen úgy tárgyalták le az állateseteket, mintha emberekről lenne szó, hanem még jogászi hírnevet is lehetett szerezni ilyen perek révén, így alapította meg a hírnevét 1521-ben Chassence nagy francia jogász. Abban az évben még alig ismert fiatal ügyvéd volt. A törvényszék perbefogta azokat a patkányokat, amelyek tönkretették Autón tartomány árpatermését. Chassencet rendelték ki a patkányok védelmére. A törvényszék kibocsátotta a szokásos első megidézést, de a patkányok nem jelentek meg. A fiatal ügyvéd erre sikeresen érvelt azzal, hogy a megidézés nagyon is helyi jellegű volt és mivel a püspökség egész területének patkányait éri a vád, meg kell idézni valamennyit. Különös, de a patkányok megint csak nem törődtek a megidézéssel, nem jöttek el a tárgyalásra. (Ez aztán az emberi butaság legteteje: nem is az a hit, hogy idézésre majd megjelennek a patkányok, hanem az, hogy mi lesz abból, ha csakugyan megjelennek Autón tartomány összes bűnös patkányai, mert hiszen sok százezer vagy sok millió patkány kell ahhoz, hogy tönkretegyék egy egész tartomány árpatermését.) Mikor a patkányok másodszorra se jelentek meg a tárgyaláson, a ravasz ügyvéd azt hozta föl védelmükre, hogy ügyfelei nem mernek kimozdulni a vádlók „gonosz indulatú macskái miatt”. Márpedig — így érvelt — a megidézésben benne van az is, hogy az illető védelmet élvez az egész úton, amíg a törvényszékhez ér. Tehát az volna méltányos, hogy a vádlók biztosítékot tegyenek le, amely elvész abban az esetben, ha a vádlottaknak, útközben valami bajuk esik. A törvényszék méltányosnak találta ezt a kívánságot, de a vádlók nem voltak hajlandók biztosítékot letenni, mire elejtették az ügyet! Fülöp Zsigmond: Csodált az állat, világban, szép elé azzal a váddal, hogy megölt egy gyermeket, ünnepélyes ceremóniákkal tartották meg a tárgyalást, jelen volt a város egész népessége. Miután a törvényszék megvizsgálta az ügyet, a legnagyobb komolysággal úgy ítélt, hogy a disznót le kell fejezni. A háziállatok gyakran követték el azt a bűnt, hogy gyermekeket öltek. Ugyanis akkoriban még nem igen tar, rendelésnél 200/e engedmény.A MENDEMONDA „a kőbe zártan“ élű béka Időnként megjelenik a lapokban, hogy kőbányászás közben a munkások a csákánnyal felnyitott sziklák üregeiben eleven békákat találtak- Az ilyesfajta leleteknek az a magyarázata, hogy a békák az üreg valamelyik észre nem vett nyílásán másztak be vagy egészen kicsiny korukban kerültek oda s közben nőttek úgy meg, hogy lakásuk börtönné lett- Élőfa belsejében is találtak így békát — persze, már nem volt életben — s kimutatták, hogy a fa valamikor odvas volt a kérdéses helyen. A béka tehát valamikor az odúba kerülhetett, ott élt s az odvat kereső fülbemászók, százlábúak, rovarok, bőven táplálták, végül nem tudott már kijönni s az odu nyílását is szép lassan benőtte a fa- A „köbezárt békák” meséjével szemben viszont az igaz, hogy a béka valóban csodálatosan szívós életű- Holmi kis gerinctörés, Flóbert-golyó az agyvelőben, hasfelvágás és hasonló dolgok még a „jókedvét” is alig érintik. Koplalni is remekül tud. 1771-ben Harrison három élő békát ládába zárt, az egészet gipsszel leöntötte s elásta. Három év múlva, a láda felnyitásakor, két béka még élt. A jégbe is belefagyhat, sőt Roul-Pictet kísérlete szerint rövid időre —28° C-ra is lehűlhet s lassú olvadásnál újra életre kel. Kapható minden újságárusnál, dohányosboltban és Ibusz-pavillonban. Iskolák és úttörő csapatok csoportos