Pajtás, 1950 (5. évfolyam, 1-30. szám)

1950-01-01 / 1. szám

\ v. jt Nagy világos szobában voltam ma, ahol 30 ember ült a sárga pa- * dókban, fényes, fekete asztalak előtt. Volt közöttük generális, professzor, \ mérnök, író, acélöntő, pilóta, agro- nómus, tengerész, betonmunkás, or- ! t<os, mechanikus, geológus, lakatos, I utazó és tanító. Nem ismertem fe 1,1 melyik közülük a tábornok, orvos, betonmunkás. De ezt még ők ma- guk sem tudták. Kettesével ültek a padokban és gondosan írtak a füze­tükbe ceruzával, vagy palavesszővel. A legidősebb alig volt nyolc éves, a legfiatalabb pedig néhány nap híján hét. Ti most azt kérditek: hát vannak hét éves generálisok, professzorok, mérnökök vagy írók? Igen, 20—25— 30 éven belül ezek a gyerekek fel­tétlenül mérnökök vagy orvosok lesznek, acélöntők, vagy agronómu- sok, mechanikusok vagy tanárok. De az is lehet, hogy némelyikből hí­res utazó, tudós, vagy tábornok lesz. Csakhogy ehhez kitűnően kell ta- nulniok és helyesen fejlődniük. Köny­veket kell még olvasni és egészsé­gesnek lenni, sokat sportolni és kel­lőképen mosakodni. Úgy vettem észre, hogy ezekre a gyerekekre, akikkel találkoztam, számíthatunk. Mind szovjet gyere­kek és a szovjet gyerekeknek olyan kitünően kell tanulniok, ahogy Le­nin és Sztálin tanultak. Akkor lesz belőlük jó és becsületes szovjet em­ber, aki hasznára van a hazájának. Ezt kívántam azoktól a gyerekek­től is, akiket az iskolaév kezdetén láttam, és tőletek mindnyájatoktól is, kedves iskolásfiúk és lányok. Előre az új évben gyerekek! Le­gyetek boldogok és egészségesek! Ford-: B. R. L. Boldog újesztendőt kíván minden úttörőnek lapotok, a Pajtás. Tudjuk valamennyien, hogy most, 1950. év küszöbén, már nem csak egyszerű kívánság ez, hanem boldog bi­zonyosság. Boldog újesztendőt, boldog esztendők végtelen sorát biztosítja szá­munkra ötéves tervünk, alkotmányunk, Népköztársaságunk. Reménnyel és kétséggel néztek valaha a dolgozó milliók minden új év elé. Mit Hoz vájjon? Lesz-e munka, lesz-e kenyér? Sötét erőknek, a kizsák­mányolás kegyetlen erőinek kiszolgáltatva éltünk. Ha urainknak úgy tetszett, munka nélkül maradt apánk, leszállították a bért, felemelték az árakat. A gazdasági válság egész sor üzemet állított le, ezrek kerültek az utcára, a leg­sötétebb nyomor karmai közé. Hol van már mindez? Népünk azóta felszabadult. A szovjet nép meg­ajándékozott bennünket az igazi szabadsággal és megtanított arra, hogy ke­zünkbe vegyük a sorsunkat, irányítsuk jövőnket, biztos, nyugodt örömmel nézhessünk eljövendő napjaink elé. Most lett igazi újév az újév, csak a fel- szabadulás óta van okunk arra, hogy örömmel ünnepeljük egy-egy munkás újesztendő beköszöntését és büszkeséggel búcsúztassuk a régit. Hatalmas alkotások állnak mögöttünk. Megalkottuk a N épköztársaságot, megvetettük a dolgozók államának alapját. Februárban ennek is évfordulója lesz. Van már alkotmányunk, erős, szilárd, megdönthetetlen. Igazi hazánk lett a haza, mert minden törvényének alapja, az alkotmány, a történelemben először, bennün­ket véd, a mi rendünket biztosítja örök időkre. A szovjet hadsereg segítségével felszabadultunk és magalkothattuk Nép- köztársaságunkat. Államformánkból [következik nagyszerű alkotmányunk és alkotmányunkból következik ötéves tervünk. Az alkotmány kimondja, hogy minden embernek joga van a munkához, s az ötéves terv valósággá váltja ezt a jogot. Es valóra váltja minden egyéb kívánságunkat is. Mindazt, amit az emberek újévkor kívánni szoktak egy­másnak, szerencsét, boldogságot, békés otthont, eredményes munkát, gyara­podást — ezt mind elhozza a mi ötéves tervünk, amely egyszerre születik meg az 1950. esztendővel. A gyárak, amelyeknek gépei az új év első napján diadalmas dübörgéssel megindulnak, a felszántott földek, minden dolgos kéz az országban, a békét, a boldogságot építi. Az 1950-es év az ötéves terv első esztendeje is ugyanakkor, felemelkedésünk újabb hatalmas kiindulópontja. Biztosan nézünk a jövő elé, mert eddig is jól dolgoztunk. Az ötéves terv alapjait leraktuk a hároméves tervben. Sikerrel, csodálatos eredményekkel raktuk le. Nem véletlen, hogy éppen a két terv találkozásának időszakában, közvetlenül az ötéves terv indulása előtt születtek munkaversenyünk rend­kívüli, sztahánovista eredményei, amelyek egész termelésünket, életünk egész lendületét magukkal ragadják. Jó eredményeinket annak köszönhetjük, hogy jó úton járunk. A szocialista munka hozta ezeket az eredményeket, a terv­gazdálkodás. És ez még csak a kezdet! Biztosan haladunk előre, mindig szebb és diadalmasabb eredmények felé. A szocialista munkából olyan bizonysággal következik a nép jóléte, felemelkedése, mint amilyen n kétszer kettő bizo­nyossága. Lenin és Sztálin tanításának útján, Rákosi Mvtyás vezetésével nyi­tott kapu, meghódított terület a jólét, a béke, a biztonság. Vígan köszönti ez a boldog ország az újesztendőt, az ötéves terv diadal­mas indulásának esztendejét és hálával tekint felszabadítója és tanítója, a nagy Seovjetúnió, a bölcs és igazságos Sztálin felé; forró szeretettel ünnepli Rákosi Mátyást, a magyar dolgozók vezérét, aki biztos kézzel vezetett ben­nünket és vezet továbbra is, egyre derűsebb, boldogabb élet felé. Újév napján Hároméves tervünk, búcsút Intünk neked, Boldogok vagyunk, mert most átadod helyed, Jön az ötéves tervi Elő hát a karral, A keleti égen kél a vörös hajnal. Kél a vörös hajnal, nincs időnk henyélni, Egy szívvel, lélekkel dolgozik mindenki. Üstökösként futnák fel a tiszta égre Nagy teljesítmények, népünk örömére. Molnár István Vili. o. t. Záhony, Huzina-tanya, Szabolcs m. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék