Pajtás, 1950 (5. évfolyam, 1-30. szám)
1950-01-01 / 1. szám
v. Boldog újesztendőt kíván minden úttörőnek lapotok, a Pajtás. Tudjuk valamennyien, hogy most, 1950. év küszöbén, már nem csak egyszerű kívánság ez, hanem boldog bizonyosság. Boldog újesztendőt, boldog esztendők végtelen sorát biztosítja számunkra ötéves tervünk, alkotmányunk, Népköztársaságunk. Reménnyel és kétséggel néztek valaha a dolgozó milliók minden új év elé. Mit Hoz várjon? Lesz-e munka, lesz-e kenyér? Sötét erőknek, a kizsákmányolás kegyetlen erőinek kiszolgáltatva éltünk. Ha urainknak úgy tetszett, munka nélkül maradt apánk, leszállították a bért, felemelték az árakat. A gazdasági válság egész sor üzemet állított le, ezrek kerültek az utcára, a legsötétebb nyomor karmai közé. Hol van már mindez? Népünk azóta felszabadult. A szovjet nép megajándékozott bennünket az igazi szabadsággal és megtanított arra, hogy kezünkbe vegyük a sorsunkat, irányítsuk jövőnket, biztos, nyugodt örömmel nézhessünk eljövendő napjaink elé. Most lett igazi újév az újév, csak a felszabadulás óta van okunk arra, hogy örömmel ünnepeljük egy-egy munkás újesztendő beköszöntését és büszkeséggel búcsúztassuk a régit. Hatalmas alkotások állnak mögöttünk. Megalkottuk a Népköztársaságot, megvetettük a dolgozók államának alapját. Februárban ennek is évfordulója lesz. Van már alkotmányunk, erős, szilárd, megdönthetetlen. Igazi hazánk lett a haza, mert minden törvényének alapja, az alkotmány, a történelemben először, bennünket véd, a mi rendünket biztosítja örök időkre. A szovjet hadsereg segítségével felszabadultunk és megalkothattuk Népköztársaságunkat. Államformánkbólkövetkezik nagyszerű alkotmányunk és alkotmányunkból következik ötéves tervünk. Az alkotmány kimondja, hogy minden embernek joga van a munkához, s az ötéves terv valósággá váltja ezt a jogot. És valóra váltja minden egyéb kívánságunkat is. Mindazt, amit az emberek újévkor kívánni szoktak egymásnak, szerencsét, boldogságot, békés otthont, eredményes munkát, gyarapodást — ezt mind elhozza a mi ötéves tervünk, amely egyszerre születik meg az 1950. esztendővel. A gyárak, amelyeknek gépei az új év első napján diadalmas dübörgéssel megindulnak, a felszántott földek, minden dolgos kéz az országban, a békét, a boldogságot építi. Az 1950-es év az ötéves terv első esztendeje is ugyanakkor, felemelkedésünk újabb hatalmas kiindulópontja. Biztosan nézünk a jövő elé, mert eddig is jól dolgoztunk. Az ötéves terv alapjait leraktuk a hároméves tervben. Sikerrel, csodálatos eredményekkel raktuk le. Nem véletlen, hogy éppen a két terv találkozásának időszakában, közvetlenül az ötéves terv indulása előtt születtek munkaversenyünk rendkívüli, sztahanovista eredményei, amelyek egész termelésünket, életünk egész lendületét magukkal ragadják. Jó eredményeinket annak köszönhetjük, hogy jó úton járunk. A szocialista munka hozta ezeket az eredményeket, a tervgazdálkodás. És ez még csak a kezdet! Biztosan haladunk előre, mindig szebb és diadalmasabb eredmények felé. A szocialista munkából olyan bizonysággal következik a nép jóléte, felemelkedése, mint amilyen a kétszer kettő bizonyossága. Lenin és Sztálin tanításának útján, Rákosi Mátyás vezetésével nyitott kapu, meghódított terület a jólét, a béke, a biztonság. Vígan köszönti ez a boldog ország az új esztendőt, az ötéves terv diadalmas indulásának esztendejét és hálával tekint felszabadítója és tanítója, a nagy Szovjetúnió, a bölcs és igazságos Sztálin felé; forró szeretettel ünnepli Rákosi Mátyást, a magyar dolgozók vezérét, aki biztos kézzel vezetett bennünket és vezet továbbra is, egyre derűsebb, boldogabb élet felé. It Nagy világos szobában voltam ma, ahol 30 ember ült a sárga padókban, fényes, fekete asztalok előtt. Volt közöttük generális, professzor, mérnök, író, acélöntő, pilóta, agronómus, tengerész, betonmunkás, ortvos, mechanikus, geológus, lakatos, utazó és tanító. Nem ismertem fel, melyik közülük a tábornok, orvos, betonmunkás. De ezt még ők maguk sem tudták. Kettesével ültek a padokban és gondosan írtak a füzetükbe ceruzával, vagy palavesszővel. A legidősebb alig volt nyolc éves, a legfiatalabb pedig néhány nap híján hét. Ti most azt kérditek: hát vannak hét éves generálisok, professzorok, mérnökök vagy írók? Igen, 20—25— 30 éven belül ezek a gyerekek feltétlenül mérnökök vagy orvosok lesznek, acélöntők, vagy agronómusok, mechanikusok vagy tanárok. De az is lehet, hogy némelyikből híres utazó, tudós, vagy tábornok lesz. Csakhogy ehhez kitűnően kell tanulniuk és helyesen fejlődniük. Könyveket kell még olvasni és egészségesnek lenni, sokat sportolni és kellőképen mosakodni. Úgy vettem észre, hogy ezekre a gyerekekre, akikkel találkoztam, számíthatunk. Mind szovjet gyerekek és a szovjet gyerekeknek olyan kitűnően kell tanulniok, ahogy Lenin és Sztálin tanultak. Akkor lesz belőlük jó és becsületes szovjet ember, aki hasznára van a hazájának. Ezt kívántam azoktól a gyerekektől is, akiket az iskolaév kezdetén láttam, és tőletek mindnyájatoktól is, kedves iskolásfiúk és lányok. Előre az új évben gyerekek! Legyetek boldogok és egészségesek! Ford: B. R. L. Újév napján Hároméves tervünk, búcsút Intünk neked, Boldogok vagyunk, mert most átadod helyed, Jön az ötéves terv. Elő hát a karral, A keleti égen kél a vörös hajnal. Kél a vörös hajnal, nincs időnk henyélni, Egy szívvel, lélekkel dolgozik mindenki. Üstökösként futnak fel a tiszta égre Nagy teljesítmények, népünk örömére. Molnár István Vili. o. t. Záhony, Huzma-tanya, Szabolcs m. 3