Pajtás, 1950 (5. évfolyam, 1-30. szám)

1950-10-01 / 19. szám

Vladimir Iljics Lenin korának legki­­válóbb tanulója volt az lakóiéban is. Példát mutatott szorgalmával, negító készségével, mások megbecsülésével. Édes­apja, édesanyja, de az egész családja nagy hatással volt már rá ifjú korában Édesapja Szimbirszkben volt iskolaigaz­gató. Az egész megye tisztelte és becsült é­desapja is forradalmi gondolkodású volt. Nem szerette az álnokpakodást, képmuta­tást. Bátyját, Alexandrt,­­ ІП. Sándor elleni merényletben való részhitel miatt letartóztatták. Édesanyja, mikor meg­tudta, azonnal Pétervárra utazott, hogy segítsen Alexandr helyzetén- a cári rend­őrségen a rendőrkopó azt mondta Lenin édesanyjának: „Büszke lehet csemetéire: az egyiket felakasztották, a másikra is kötél vár". Mária Alexandrovos felemel­kedett a székből és méltósá­gteljesen mondotta: „Valóban büszke vagyok rá­juk!" Ilyen volt Vladimír Iljics Lenin családi köre. Kora ifjúsága óta azt látta, hogy szülei, testvérei küzdenek a cári ön­kényuralom ellen. * Nézzük meg, hogy Len­n elviére, a vi­lág dolgozóinak példaképe hogyan ta­nult. Vlagyimir Iljics 9 és fél éves korában került gimnáziumba. Végig kitűnő tanuló volt. firettségijén aranyéremmel tüntették ki. Ez nem ment nála olyan könnyen, mint sokan hinnék. Iljics igen élénk gye­rek volt. Szerette a hosszú sétákat, sze­rette a Volgát, a Szvijágát, szeretett úszni, fürdeni, korcsolyázni. Krupszkoje — Lenin felesége — így emlékezik meg róla: „Iljics egyszer elmesélte nekem: „Na­gyon szerettem korcsolyázni, de mikor láttam, hogy ez a tanulás rovására megy, abbahagytam." Szenvedélyes olvasó volt, e könyvek lekötötték, magukkal ragad­ták. Az életről, ez emberekről meséltek, tágították e láthatárát, a gimnáziumi ta­nítás pedig unalmas, élettelen volt. Nagy akaraterőre volt szüksége, hogy a sok felesleges szamárságot be tudja vágni. De mégis ezt a szokást vezette be, hogy elő­ször a leckét tanulta meg s csak azután nyúlt a könyvekhez. Szigorú volt önma­gához. Takarékoskodott az Idővel. Amikor olvasott, minden figyelmét a könyvnek szentelte, ezért nagyon gyors olvasó volt. He egy könyvről feljegyzést készített ma­gának, igyekezett minél rövidebbre fogni az erre szánt Időt Aki látta és ismeri Iljics írásit, tudja, hogy milyen egyéni szórövidítégei voltak. Ennek köszönhette, hogy nagyon gyorsan ki tudott írni min­dent, amire szüksége volt. Erős akaratúvá edzette magát. Amit mondott , megtette. Szavára mindiől le­­hetett építeni. Még kisfiú korában egy­szer cigarettára gyújtott. Anyja, Mária Alexandrovna, valahogy meglátta, nagyon elnzomorodott és kérni kezdte: „Ne do­­hányozz, Vologyuskal" Iljics szót foga­dott és soha többet nem nyúlt cigaret­tá­hoz Lenin édesapja, bár megkívánta fiától, hogy szorgalmas és kitartó legyen a tanu­lásban. Igyekezett fiát arra nevelni, hogy öntudatosan meglatolgassa az iskolai tan­tervet és a tanítási módszert. Megfen­­­tettá fn­t elfogulatlan szemmel látni az életet, de mikor Iljics az osztályban ki­­csúfolta tanárait — pl. Pault, a francia tanárt —, apja megintette és megmagya­rázta neki, hogy is tanár iránt soha nem szabad durva magatartást tanúsítani, akármilyen fogyatékossága­i vannak, mint pedagógusnak. És Vlagyimir Iljics többé nem csúfolódott. Még egy vonás rögződött Iljicsbe: az a képessn­g, hogy saját magát, saját tevé­kenységét a közérdek szempontjából nézze. Ez megvédte Iljicset a kicsinyes önszeretettől. Bizonyos szervezettséget tudott mindig belevinni játékaikba és nagyon sok gyen­gédséget, figyelmességet a kicsik iránt. A kistestvéreiről való gondoskodás ala­kította ki Iljicsnek később a többi gyer­mekhez való viszonyát. Szeretett velük eljátszogatni, el­tréfálni, de soha láttam, hogy megfenyített egy gyermeket és azt se szerette, ha mások megfenyítették őket. A gyermekeket sohasem „oktato­gatta", mint ahogy néha képeken ábrá­zolni szokták. Len­n elvtárs szívesen segítette a más nemzetiségű diákok tanulását is. Az egyik felsőbb osztályban volt egy csuvas osz­tálytársa, aki nem tudott „kitűnő" osz­tályzatot elérni, mert nem tudott oroszul- Lenin segített neki előkészülni a főisko­lára, főleg oroszul foglalkozott vele. A más nemzetiségűek iránti vonzalom rá­nyomta bélyegét Vlagyimir Iljics további tevékenységére. Emlékszem, milyen tűzbe jött mindig Iljics, amikor a kisebb­­ségek cári elnyomatásáról volt szó, mi­lyen hevesen szállt síkra a népek barát­ságáért.É­leg élt, Így tanult Lenin elvtárs. Pajtások! Igyekezzünk mi is úgy ta­­nulni és élni, mint­­ Lenin. Ekkor lesz büszke ránk a magyar nép és Rákosi elvtÁrS. K­et vee Pajtások! A Pajtás hasábjain keresztül verseny­­felhívást szeretnénk intézni Nagybudapest összes úttörőihez. Ezelőtt 10 évvel, november 2-án szaba­­dult ki Rákosi elvtárs, a mi tanítónk és példaképünk — a hatalmas Szovjetunió segítségével a fasiszták magyar bérencei­nek börtönéből. Hosszú éveken keresztül szenvedett a­ börtönben, de soha, egyetlen percre sem feledkezett meg a Pártról, ta­nult és tanított Most biztos kézzel vezet bennünket a szocializmus felé és apai gondoskodását minden percben érezzük. 1. Vállaljuk, hogy november 2-ig tanul­mányozzuk Rákosi elvtárs életét. Elolvas­suk a Rákosi-pert. Cikkeket és adatokat gyűjtünk Rákosi elvtárs életével és mun­kájával kapcsolatban. Az anyagot feldol­­gozzuk az őrsökben és rajokban. 2. A tanulóköröket és tanulópárokat összeállítjuk. Azokat a pajtásokat, akik segítségre szorulnak a tanulásban, támo­gatjuk, gondoskodunk arról, hogy tanul­mányi színvonaluk megjavuljon. 3. Kiküszöböljük az elkéséseket és a mulasztásokat, úgyhogy egyénileg meg­beszéljük a pajtásokkal a késések okát és meggyőzzük arról, hogy a késések és vá­­lasztások mennyire gátolják a rendszeres iskolai munkát. Segítünk egymásnak, hogy háztartási dolgok miatt senki ne mulasz­­szon. 4. Tisztasági versenyt Indítunk és ösz­­szeállítjuk a takarító brigádokat, akik ar­ról gondoskodnak, hogy ülések, összejöve­telek után ne maradjon rendetlenség a te­remben. 5. Osztályonként dekorációs versenyt in­dítunk. 6. Úttörő kölcsönkönyvtárat szervezünk. 7. Vállaljuk, hogy a csapat 100 száza­lékos arányban vásárolja meg a „Buf­­tás"-t. Mindannyian hálával tartozunk Rákosi elvtársnak azért a sok főért, amit Tőle kaptunk. Ezért annyit — sőt ezerszer any­­nyit — megérdemel tőlünk, hogy kiszavaz­dalása 10. évfordulójának emlékére csat­lakozzunk az Óbudai Hajógyár felhívásá­hoz. Pajtások! Mutassuk meg — barátaink­nak és az ellenségeinknek —, hogy meny­nyire szeretjük a mi drága édesapánkat — RÁKOSI elvtársat. Horváth Mihály-téri ált. leányisk. 83. Zrínyi Hona­ csapata. 1. Két kö között, kézzel forgatva őrölték a gabonát a rabszolgák és a jobbágyok háztartásaiban. K­­ent Zálin­ t Egyre több szerszámra volt szükség, a szerszámkészítéékes esztergapadok kellettek. A kézzel forgatott esztergapad után nagy haladás volt, amikor lábbal hajt­ható esztergapadot találtak fel. 3. A kézi szövőszéken dolgoz­tak fel minden ruházatra alkal­­mas fonalat. A háztartásokban az " asszonyok munkája volt. " . A nagyobb gazdaságokban ál­latok munkaerejét is használták a gabona őrlésénél.

Next