Pajtás, 1950 (5. évfolyam, 1-30. szám)
1950-01-01 / 1. szám
6 (A Pionyerszkaja Pravda cikke) ,.A szovjet pionírok nyakkendőjének három vége , három nemzedék: kommunisták, komszomolisták és pionírok terheletlen barátságának jelképe." Ma Tamauz, türkmén kisváros egyik iskolájáról számolunk be. A földszinten elsőosztályosok, az első emeleten idősebb gyerekek, pionírok tanulnak. Az első emeleti folyosón fiúk is lányok futkosnak. A nagyobbak vörös nyakkendőt viselnek. Kolja még egészen kicsi nőtt, mikor megtudta, hogy a - vörös nyakkendős gyerekek a pionírok. Kolja tanúja volt egyszer, mikor a IV. A osztály ajtaja előtt egy nyakkendőt viselő fiúhoz egy nyakkendő nélküli kislány lépett oda és megkérdezte: — Miért nem jöttél el a rajösszejövetelre? Kolja ugyancsak elcsodálkozott. Hogy lehet az, hogy egy egyszerű kislány az összejövetelről kérdez egy pionírt? De a kislány folytatta: — Én őrsvezető vagyok, tudni akarom távolmaradásod okát. Itt aztán Kolja zsákutcába került a kérdés megoldásával: hogy lehet az, hogy ez a kislány, aki nem hord nyakkendőt — tehát nem is pionír — őrsvezetőnek nevezi magát? Kolja mindezen csodálkozott, s ahogy hazaért, tollat fogott és ferde sorokban, nyomtatott betűkkel levelet írt a szerkesztőségnek. A levél végén nagy izgatottan ezt írta: „Én nagyon szeretnék pionír lenni. Vannak nálunk gyerekek, akik pionírok és mégsem viselnek nyakkendőt. Nekem sem kell majd nyakkendőt hordani?" Nyugodj meg, Kolla! Ha eljön a jövő év, te is ott állasz majd elől az öszszejövetelen és ünnepélyes ígéretet teszel a Hazának. Pionír leszel, megkapod vezetődtől a vörös nyakkendőt. És te tudod majd, hogy ez a nyakkendő nem közönséges háromszögletű vörös anyag, hanem annak a jele, hogy te is tagja vagy az ifjú leninisták nagy baráti családjának. „A vörös nyakkendőt, amelyet melleteken viseltek — mondta Kaganovics elvtárs a pionírokhoz intézett felhívásában — harcos százezreink vére itatta át. Viseljétek becsülettel ezt a vörös nyakkendőt és szilárdan tartsátok kezetekben a kommunizmus vörös zászlaját.“ Nem csak neked válaszolunk, Kolja Azt akarjuk, hogy olvassa el ezt a cikket az őrsvezető kislány, IV. A. valamennyi tanulója, akik megfeledkeztek a vörös nyakkendő nagy jelentőségéről — és valamennyi, de valamennyi pionír. Gondoljatok rá, gyerekek, hogy a vörös nyakkendőt mindenütt kell hordanotok: iskolában, otthon és utcán egyaránt. Viseljétek a nyakkendőt, és legyetek büszkék arra, hogy pionírok vagytok. Fordította K ! Valéria és Suva A vörös nyakkendőjét dobta oda Valéri, amikor pajtását arra kérték, hogy rajzoljon a faliújságba! Lusta volt, s ráadásul még a nyakkendőt sem értékelte, ezért kizárták a csapatból. Szerencséjére éppen akkor más városba költöztek, s tette ily módon kis ideig titokban maradt. Örökké azonban ez sem tarthatott. Amikor Valéria édesapja megtudta a dolgot, komoly arccal szólította a fiát: „Figyelj csak ide, Valérij! Ha hozzám eljönnének azzal, mondjuk, hogy a gyár sürgősen készítsen el és szereljen fel egy víztartályt, — nem könnyű munka, de nem ám, — s én elmennék a Pártba és odavágnám a tagsági könyvemet, én ezt nem vállalom, nincs kedvem, megélek én tartály nélkül is, bizony kizárnának. Igazuk is volna!... Aki nem becsüli az úttörő nyakkendőjét, az tagkönyvet sem érdemel." Az apa beszéde, mi tagadás, szöget ütött Valéria fejébe. Hát még, amikor azt látta, hogy az iskola úttörői milyen vidáman élnek, s rájött arra, hogy szórakozni, játszani is csak közösségben érdemes. Most már szívesen viszszalépek volna a csapatba. Ez azonban éppen legjobb barátja, Sára akadályozta meg, mondván, hogy aki nagyanyjával és húgával tiszteletlen, goromba, az nem méltó a vörös nyakkendőre. Nem is vették fel Valérijt a csapatba. Határidőt szabtak, május elsejére úttörő lehet, ha megváltozik Az ítélet igazságos volt, de kemény. S Valérij emiatt nagyon megharagudott Surára. Hát ez a barátság?! Hiszen, ha nem szól, simán felvették volna. Csak lassanként, a csapattanács egyik tagjának magyarázatára látta be barátja igazát, még késő este is a raliújság ünnepi számát rajzolta. Igaz, meg is csodálta az egész csapat! Otthon sem volt ellene több kifogás. Egyszóval Valérii komolyan megváltozott. A vérva-várt május elsején aztán a Nagy Honvédő Háború hős tábornoka avatta fel: „Az úttörőt, az ifjú leninistát nem csupán a vörös nyakkendő jellemzi, hanem cselekedete is. Erről pedig nektek sohasem szabad meg sefeledkeznetek. És arról se feledkezzetek meg soha, hogy a vörös nyakkendő dicső vörös zászlónk darabja, amelyet katonáink vére festett lángoló vörösre!" így szólt és Valérii nyakába kötötte azt a vörös nyakkendőt, amelyért a fiú derekasan megdolgozott. Valérii és Sára történetéből filmet készítettek, amelyet magyarra szinkronizálva a közeljövőben mutatnak be. N. Z. „Bolgárok” І Körülbelül huszonöten vannak Kttrülülik a hosszú asztalt. Legtöbbjük egyenruhában, érdemrenddel, vörös nyakkendővel, arany MHK jelvénnyel, fiúk és lányok. Énekelnek. Vezénylő sem kell. Összeszoktak már ők a tengerpart homokján. Egy hónapig éltek testvérekként a nyáron Bulgária egyik pionír-táborában. Most tartották meg első találkozójukat a karácsonyi szünetben, Budapesten. Összejöttek, hogy megbeszéljék, kinek sikerült felhasználni a Bulgáriában szerzett nemzetközi tapasztalatokat az úttörőmunkában, hogyan tudnak még jobb, még élénkebb úttörőéletet vinni iskolájukba. Szoros, jó baráti közösség ez, látszik a hozzászólásokon. Van, aki tanácsot kér, mert az összejövetelekre nem járnak rendesen az őrsök, — van aki jó módszerét ismerteti, hogy mindenki alkalmazhassa. A vastag tábori napló ott fekszik az asztalfőn és a régi jegyző szorgalmaisan rója a sorokat. Belekerül az is, hogy Kispesten nem elégedtek meg azzal, hogy tanulópárokra osztották az őrsöket, hanem állandó ellenőröket szerveztek, rajvezető és csapattanácstagok mentek el a pajtásokhoz, de nem zsandárnak, hanem leültek a párok mellé és együtt vették át a másnapi anyagot. Cigándon már az idén termést hozott az úttörők Micsurin-kertje. De szóba kerül az is, hogy legtöbben olvasták Makarenko könyveit és nagy hasznát veszik a munkánál. A megbeszélés lelkes és fegyelmezett. A napirend után színházba megy a csapat. Abony és Veszprém, Mátészalka és Szolnok képviselői száz szemmel nézik a darabot, hisz pontosan kell majd beszámolniuk. Megnézték a Sztálin elvtárs életével foglalkozó gyönyörű kiállítást, a „Sztálingrádi csatá“-t, a hidakat és a magasba nyúló új háztömböket, a trolibuszt és a csodálatosan gazdag kirakatokat. A sok-sok közös élmény mellé most újak sorakoznak és a két nap úgy elröpült, mintha a nyári tengeri szél fújta volna el. Nehéz elválni, ígéretek és fogadalmak születnek: — Meglátod, mégis megtartjuk a Rákosi Mátyás zászlót. — Ha újra találkozunk, már 200 százalékos leszek! — írni fogok a csapatunkról a Pajtásba! Új ötletekkel, friss élményekkel indulnak vissza, a szélrózsa minden irányába a kis csapat tagjai, akik együtt éltek négy nemzet úttörőivel a nyáron él. Kemények és öntudatosak, a vidámságban is példamutatók, igazi úttörők. Olyanok, mint a „septemvriesek". a.